Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon, amikor a Parlament felé igyekeztem, akkor az jutott eszembe, hogy egy évvel ezelőtt már szerencsém volt részt venni a költségvetés vitájában, akkor még teljesen zöldfülűként, és nagyon zavarban voltam. Ma már ez kevésbé van meg, viszont a véleményem most is ugyanúgy megvan.Még megboldogult polgármester koromban mindig arra vágytam, hogy egyszer majd az ország költségvetésébe én is beleszólhassak, vagy legalábbis véleményt formálhassak róla, hiszen a végeken tapasztaltam a különféle költségvetéseknek az előnyeit, illetve a hátrányait. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök mindig elmondják ennek a költségvetésnek is az előnyeit, de engedjék meg, hogy én mint ellenzéki képviselő, most elmondjam azt, ami szerintem nem annyira jó és nem annyira szép, mint az előbb elmondottak.

Ez a költségvetés nem az, ami minden tekintetben megfelel Magyarországnak, és sajnos nem az, ami megoldja például az oktatás vagy az egészségügy problémáját. 2019-ben is joggal állapítható meg, hogy az oktatás alulfinanszírozott, pedig ennek a területnek is jóval több forrásra lenne szüksége. Ismét elmondhatjuk, hogy az oktatási büdzsé reálértéken csökken, sőt a csökkenés kiemelten érinti a felsőoktatás területét, amelynek az összfinanszírozása összegszerűen is csökkenni fog.

Ha az elmúlt éveket nézzük, az oktatási terület költségvetése a négy-öt évvel ezelőtti szinten van ma is. Ebből az következik, hogy a növekvő nemzeti össztermék mellett folyamatosan zsugorodik az oktatás GDP-arányos ráfordítása. Az oktatásban dolgozó szakemberek bérezéséből hiányzik a leginkább szükséges forrás. Ma egy kezdő pedagógus vagy egyetemi tanársegéd alig több mint 130 ezer forint keresettel rendelkezik, de ugyanúgy forráshiányos az iskolai és egyetemi infrastruktúra is.

Magyarország oktatási rendszere a legtöbb helyen nem képes hozni a XXI. század elvárásait, hiába a benne dolgozók megfeszített munkája. Az oktatás az egyéni és társadalmi felemelkedést lehetővé tevő rendszer, és mint ilyen, egyre nagyobb forrásigénnyel rendelkezik. Olyan oktatás kell, ahol mindegy, hogy az ország melyik szegletében él, milyen társadalmi rétegből jön, vagy melyik település iskolájában tanul, faluban vagy városban, ugyanolyan magas szintű szolgáltatást kell kapnia. Aki hátránnyal jön, annak kompenzálni kell a hátrányát, aki tehetséges, annak gondozni kell a tehetségét.

Nem a tárgyi tudást kell csak elsajátítani a diákoknak, hanem fejlődnie kell a készségeiknek és képességeiknek is, hogy a változó világ változó kihívásainak meg tudjanak majd felelni. Lehet, hogy Magyarország a mérete miatt egyelőre nem lesz a világ legjobb iskoláinak az országa, de arra igenis képes ez az ország, hogy olyan diákjai legyenek, akik később bárhol a világon megállják a helyüket. Képesek vagyunk rá, hogy aki versenyképes tudást és versenyképes béreket akar, annak ne kelljen külföldre mennie tanulni és dolgozni. A hazai oktatás bármely szegletének vonzónak és ösztönzőnek kell lennie az itthonmaradásra, illetve arra, hogy a külföldre távozott családok számára is vonzó jövőképet tudjunk mutatni.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! A 2020. évi költségvetésben alapvetően pozitív az, hogy a szociális szolgáltatásokra vonatkozó előirányzat nőtt, de sajnos a támogatások növekedése nem egységes, bizonyos preferált szolgáltatásoknál igen jelentősnek mondható, más esetekben viszont elmaradt a bővülés.

Az emelések jelentős része alapvetően még mindig az elmúlt években fellépő költségnövekedést próbálja kompenzálni, így ez néhány kivételtől eltekintve nem jelent érdemi pénzügyi mozgástérbővülést a szolgáltatóknak. A költségvetési törvényben jelen pillanatban nincs nyoma a szociális ágazatban dolgozók bérrendezésének, hiszen a törvény 6. számú mellékletében a közalkalmazotti illetmények rendszere nem változik, ellenben továbbra is megmarad a szociális ágazati pótlékrendszer, de ez nem jelent évekre előremutató garantált bérnövekedést.

Mindenképpen fontos a szociális otthonok férőhelyeinek bővítése, hiszen egyre nagyobb igény mutatkozik manapság az idősellátásra, melynek egyik formája a szociális otthonokban történő gondozás, illetve hosszabb-rövidebb ideig kórházi ellátás igénybevétele. Példaként említeném Komló városát, ahol a komlói kórházban 51 krónikus belgyógyászati ágy, 30 ápolási ágy van. Természetesen állandó telt házzal működik, és akármilyen furcsa, körülbelül 30 ember évek óta életvitelszerűen itt él. Sajnos ezeket az embereket nincs hova elhelyezni, mert a komlói szociális otthonok maximális férőhely-kihasználtsággal működnek. Ez azt jelenti, hogy körülbelül két év a várakozási idő. Jelenleg a várakozók száma közel 200 fő, de nézzük, hogy hogy is néz ki ez a finanszírozás szempontjából. A szociális otthonok normatívája egy évben közel 700 ezer forint, addig a krónikus belgyógyászati vagy ápolási osztály 7 ezer forint/nap ellátást kap, és ha ezt beszorozzuk 365-tel, akkor ez 2,6 millió forint. Pedig a szociális otthonok jóval magasabb szintű szolgáltatás nyújtásra képesek, hiszen van pszichológus, gyógytornász, magasan képzett programszervező s a többi.

Ezenkívül jelentős probléma, hogy az imént említettekkel ellentétben az egyházi fenntartású szociális, egészségügyi, oktatási intézmények magasabb normatív támogatást kapnak, illetve elkülönített támogatások járnak az intézményeknek. Tehát ez is azt mutatja, hogy valójában ez az említett magasabb finanszírozás az, amelynek segítségével valóban jól megszervezhető az ellátás. Jogosnak gondolom azt, hogy az állami önkormányzati fenntartásúak is kapják meg ezeket az összegeket. Fontos, hogy a jobb anyagi körülmények miatt erős az egyházi intézmények munkaerőpiaci elszívó ereje, tehát hatalmas minőségi különbségek alakulhatnak ki az egyházi és az állami üzemeltetésű intézmények között amiatt, hogy ezeknek magasabb a normatív támogatása.

Fontos szót ejtenünk a háziorvosi ellátásról is. Magyarország települései hatalmas problémával állnak szemben, hiszen sok a betöltetlen háziorvosi praxis, illetve néhány éven belül több orvos is nyugdíjaskorú lesz, ami miatt tovább emelkedik majd az ellátatlan körzetek száma. Azt hiszem, feltétlenül hatékony megoldásokat kell találnunk, hiszen betegek ezrei nem maradhatnak háziorvosi szolgáltatás nélkül. Az világosan látszik, hogy az OEP-finanszírozás nem fedezi a háziorvosi praxis valós kiadásait. Ennek megoldása lehetne, ha emelnék a háziorvosi pontértéket. Sajnos, a mostani finanszírozásból nem megoldható például az elavult, tönkrement eszközök pótlása. Miközben az elmúlt időszakban szerencsére elkezdődött a szakorvosi bérek rendezése, eközben sajnos valahogy a háziorvosok finanszírozása ehhez nem zárkózott fel.

A másik hasonló probléma, amely az előzőekkel is összefügg, a települések által ellátandó feladatok közül az orvosi ügyelet ellátása. Problémát okoz, hogy szinte mindenhol kiszervezett ez az ellátás, ezért rendkívüli nehézségeket okoz az orvosok bevonása az ügyeletellátásba. A háziorvosok 24 órás ellátásra kötnek szerződést, de többségük sajnos nem hajlandó az ügyeleti ellátásban közreműködni. A megoldás az lehet, hogy amelyik orvos területi ellátási kötelezettséggel ír alá szerződést, azoknak a számára kötelezően szükséges lenne előírni ügyelet adását, természetesen a megfelelő díjazás ellenében. Az tarthatatlan, hogy egy 22 ezres városban három orvos látja el az ügyeletet folyamatosan. Túl alacsony a finanszírozás, délután 3 órától reggel 7-ig látja el az orvos az ügyeleteket, amiért nagyjából 3500 forint díjazásra jogosult óránként. Ezzel szemben az orvosok legalább 7 ezer forintos ügyeleti díjat várnak óránként a fenntartótól. De az önkormányzatok minimális hozzájárulást tudnak csak vállalni, ami nem tudja az alacsony finanszírozást kompenzálni, tehát az ügyeleti díj jelentős emelése is indokolt lenne.

Csatlakozni szeretnék Stummer János képviselőtársamhoz. Talán idézhetném akár szó szerint is a szavait, de nem voltam képes arra, hogy ezt konkrétan megjegyezzem, hogy egy nemzetnek vagyunk a képviselői, és úgy gondolom, az ellenzék is mondhat olyan javaslatokat, az ellenzéki képviselők is hozhatnak fel olyan problémákat, amelyeket érdemes megfontolni és akár még ne adj’ isten, beépíteni a törvényekbe, és nem meggondolás nélkül lesöpörni. Köszönöm a szót. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)