Felszólalás adatai

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket a mai ülésnapunk reggelén. Köszöntöm valamennyi jelen lévő képviselőtársamat és természetesen mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 29. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Herényi Károly és Kapronczi Mihály jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Göndör István képviselő, Magyar Szocialista Párt és az őt támogató képviselők politikai vita megtartását kezdeményezték "Országimázs Központ" címmel. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/5453. számon kapták kézhez.

Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a házbizottság ülésén kialakított megállapodást a vita menetéről.

Először a kormány nyilatkozatára kerül sor 40 perces időtartamban, majd az egyes képviselőcsoportok felszólalói következnek, a házbizottsági megállapodásnak megfelelően. Az egyes képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkeretet a kiküldött és kifüggesztett napirendi ajánlás tartalmazza. A MIÉP képviselőcsoportja a házbizottság ülésén jelezte, hogy nem kíván részt venni a politikai vitában.

A Házszabály rendelkezéseinek megfelelően a soros jegyzők mérik és képviselőcsoportonként összesítik a képviselők által igénybe vett beszédidőt, jelzik az elnöknek, ha a képviselőcsoport beszédidejét kitöltötte. Végül a kormány válaszára kerül sor 15 perces időkeretben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket a Házszabály időkeretre vonatkozó egyes rendelkezéseire. E szerint a vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít bele. Vita közben a kétperces felszólalásokat - a személyes érintettségre történő reagálás kivételével - bele kell számítani az időkeretbe, ugyanakkor az ügyrendi felszólalásokat nem kell beleszámítani az időkeretbe.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként megadom a szót Stumpf István miniszter úrnak. Miniszter úr, öné a szó.

DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! "Külsejük marcona, szemük beesett, termetük alacsony, viseletük vad, nyelvük pedig barbár, úgyhogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokba vételét megengedte." Így vélekedett Ottó, Freisingen püspöke mirólunk, magyarokról 1147-ben.

Nekünk, magyaroknak, néhány ritka kivételtől eltekintve mindig meg kellett küzdenünk azért, hogy megváltoztassuk a külföld rólunk kialakított képét, eloszlassuk a rólunk alkotott előítéleteket. A ritka kivételeket jelentette két utolsó forradalmunk és szabadságharcunk, 1848-49, illetve 1956. Ekkor a világ szemében mi voltunk a szabadságért küzdő nemzet, s bár hathatós segítségre nem tellett a világtól, de szimpátiára legalább igen. És a szimpátia nem kevés. Ezért a szimpátiáért a mai korban igen-igen sokat tesznek más nemzetek.

Nézzük csak a hozzánk legközelebbieket, az Európa peremén élő mai sikerországokat. Írország, Portugália, Finnország, Norvégia tapasztalata és példája bizonyítja, hogy a nemzetközi versenyben való helytállás és a sikeres országokhoz való felzárkózás egyik legnagyobb titka, hogy merni, tudni kell olyan országképet felrajzolni, amely önmagában is mozgósító erejű. Ugyanis a fejlődés és a fejlődés tudata együtt jár. Ha belegondolunk, minden sikeres ország erős imázzsal rendelkezik, mondta Al Ries, a marketing egyik amerikai vezéralakja. Ezzel a megállapítással elég nehéz lenne vitatkozni.

De változtassuk kérdéssé a szakember megállapítását! Lehet-e erős imázsa egy olyan országnak, amely nem foglalkozik országképépítéssel? Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy minden sikeres ország tudatosan építi saját képét, még a legnagyobbak is, amelyekről azt gondolnánk, nincs erre szükségük, hiszen úgyis ismeri őket az egész földkerekség. A leglátványosabban talán éppen a világ legerősebb gazdaságával rendelkező ország, az Amerikai Egyesült Államok foglalkozik országképépítéssel. Mindannyiunk fejében él egy Amerika-kép a nagy lehetőségekről, a szabadságról, amelyet a hollywoodi filmipar és az amerikai óriáscégek közvetítenek, bár a mindenkori amerikai kormány is mindent megtesz e kép fenntartása érdekében. Az erős országkép, a hathatós országképépítés legnagyobb eredménye, hogy ma talán az Amerikai Egyesült Államok polgára a legbüszkébb saját hazájára. Amerikai polgárnak lenni már-már misztikus tudatot jelent az amerikaiaknak. A nemzeti lobogó és a haza tisztelete egyszerűen megkérdőjelezhetetlen számukra. Ez pedig a legyőzhetetlenség erejét jelenti, ami a világ egyetlen szuperhatalmává tette a bevándorlók országát.

De mit tehetnek olyan kis országok, amelyek nem bízhatják ezt a feladatot saját multinacionális vállalattá duzzadt cégeikre, mert nem rendelkeznek ilyenekkel? Az óriásnak nem nevezhető, mégis sikeres országok felismerték, hogy az országkép kialakításában és kommunikálásában a kormányzatnak nagyobb szerepet kell vállalnia.

Ezen az úton indult el a kormány. Külön öröm számunkra, hogy az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentése megállapítja, a költségvetési törvény a Miniszterelnökség fejezetéhez koncentráltan 4,3 milliárd forint előirányzatot állapított meg az országképépítés és kommunikációs feladatok címén. Ezáltal első ízben teremtett olyan helyzetet a kormány, hogy átlátható módon jelent meg a szóban forgó célokra fordítandó költségvetési támogatások összege. Ez pedig igen fontos lépés volt, ugyanis nyilvánvaló, hogy az ellenzék éppúgy érdekelt a sikeres országképépítésben és -alakításban, mint a mindenkori kormányzat. Az országimázs nem a kormány, hanem a nemzet ügye. És ahogyan az Állami Számvevőszék jelentése is megállapította, ez a kormány átláthatóvá tette az országképépítésre fordított közpénzek útját.

Egyebek mellett ezért is kerülhetett sor erre a mai vitanapra, és persze azért, mert még sok a tennivalónk, amelyeket a polgárokkal közösen és a tisztelt ellenzék tagjaival együtt szeretnénk elvégezni. Köszönjük ezért önöknek, hogy lehetővé tették számunkra az eddigi országképépítő tevékenységünk nyilvánosság elé tárását és megvitatását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi történik akkor, amikor óriási változás zajlik le egy országban? Minél nagyobb a változás, minél gyorsabban történik ez a változás, annál nagyobb lesz az eltérés az ország észlelése és a valóság között. Ha nagyon gyors a változás, akkor az az imázs, amit az országról külföldön őriznek, mindenképpen más lesz, mint amilyen a valóság, és ez azt jelenti, hogy még jobban kell terjeszteni az országképet annak érdekében, hogy legyőzzük azokat a sztereotípiákat, amelyek a külföldi országokban élők fejében még tovább élnek - mondta Theresa Carvalho, az Országimázs Központ portugál testvérintézményének igazgatója az "Országimázs itthon és külföldön" című konferencián Budapesten.

(9.10)

Bizony, ennek fontosságát nemrég saját bőrünkön is megtapasztalhattuk. Nyilván mindannyian emlékeznek az Amnesty International szlovéniai kampányára, amely a magyar rendőri brutalitásról szólt. Sajnálatos támadás volt ez, mert igaztalan volt, s az tette még sajnálatosabbá, hogy akadtak idehaza véleményformálók, akik üdvözölték a Magyarországot lejárató, hazánkat rossz és hamis színben feltüntető kampányt.

A kormány amúgy szó nélkül hagyhatta volta a történteket, ám ott lebegett szemünk előtt nagyra becsült képviselőtársunk, Kósáné Kovács Magda örök érvényű megállapítása: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. S mivel az országképépítésnek is lehetne ez az egyik jelmondata, ezért a kormány ellenkampányba kezdett. Az ellenkampány hírére ugyanazok, akik üdvözölték az Amnesty International rosszízű akcióját, fanyalogni kezdtek, és azt hangoztatták, hogy az ilyen visszavágásnak nincs semmi értelme.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az Országimázs Központ szlovéniai ellenkampánya után a Gallup Intézet felmérése szerint lényegesen javult Magyarország megítélése a szlovén polgárok körében, mégpedig két okból is. Egyrészt azért, mert nem hagytuk magunkat, másrészt azért, mert mindenki magyarázkodást és durva reakciót várt, ehelyett pedig humort és megértést kapott. Nos, többek között ilyesmire való az országképépítés. Még egyszer: köszönjük Kósáné Kovács Magdának, hogy erre felhívta a figyelmünket. S ha megengedik, egy parafrázissal folytatnám: nem elég, ha tehetséges, álmait valóra váltó nemzet vagyunk, de ilyennek is kell látszanunk.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselők! Hiányzik még a komoly elszánás a kormány részéről. Hiányzik a jól átgondolt, ütőképes program. Hiányzik a műhelyek munkájának koordinálása. Hiányzik a pénz, és legalább annyira a jó, a meglepő, hatásos gondolat. Hiányzik az a felismerés, hogy nemcsak kifelé kell mutatnunk új arcot, hanem befelé is. Önképünket, öntudatunkat is át kell alakítanunk, pozitívvá kell hangolnunk. Mert ha csúnyának látjuk magunkat a tükörben, akkor csúnyának látnak majd minket azok is, akik ránk néznek - írta Hankiss Elemér, a "Találjuk ki Magyarországot!" kutatás vezetője 1996-ban.

A polgári kormány tanult ezekből a hibákból. Fontosnak ítélte az országképépítés feladatát, és felismerte, hogy ezt az összetett feladatot központilag kell koordinálni. Először is meg kellett teremtetni a koordinációs szervezetet, így létrejött az Országimázs Központ. Meg kellett találni a jó, hatásos gondolatot, amiről Hankiss Elemér beszélt, mégpedig pontosan az általa említett módszerrel, széles körű párbeszédet kellett kezdeményezni a polgárokkal.

Az Akadémia kutatócsoportja azt is megfogalmazta, hogy nem csupán a Magyarországról külföldön élő országképpel kell foglalkoznunk, hanem azzal is, hogy miként vélekednek az országról, a nemzet közösségéről a magyar emberek. Sőt, ez a gondolat az országképépítés alapköve. A kormánynak tehát mindenekelőtt a polgárokkal kell párbeszédet folytatnia az ország- és a nemzetképről, hogy ezzel a közösen kialakított képpel fordulhassunk a külföld felé. Már Illyés Gyula is így fogalmazott a nemzetképépítésről az 1938-ban kezdődött értelmiségi vitában: "Igen, belsőleg kell előbb megigazulnunk, hogy a világ előtt igazolhassuk magunkat."

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerrel tettük meg az első lépést ezen az úton. Ma Magyarországon többet és többen gondolkodunk, beszélünk az országképépítésről, mint valaha, s ez jó. A viták természetes velejárói ennek a folyamatnak, s ezeknek a vitáknak örülni kell, mert meggyőződésem szerint meg fogják hozni a termésüket. Ahhoz, hogy egyre több ember merjen nagyot gondolni, vállalkozni, álmodni, nemcsak magában kell bíznia, hanem a közösségében, a környezetében. Önbizalomhiányos népből lehetőségeiket reálisan ismerő, képességeinek és eddigi sikereinek tudatában lévő, egészséges önbizalmú polgárok közösségévé kell válnunk. A bizalom és az önbizalom előfeltétele pedig az, hogy ismerjük egymást, magunkat, és egymásban elismerjük, méltassuk, értékeljünk a saját magunk és polgártársaink által létrehozott értékeket, a nemzet közös teljesítményét, mert a teljesítmény a legfontosabb. A Magyar Tudományos Akadémia kutatása megállapítja, hogy egy népre jellemző tulajdonságok igen gyorsan változnak, átalakulnak. Egy dologra lehet építeni az országimázs kialakításakor: a nemzet teljesítményét kell kidomborítani.

Tisztelt Ház! A polgári kormány az Országimázs Központ létrehozásával bizonyította, a maga részéről eleget kíván tenni e kötelességnek, és minden közösségnek, egyénnek támogatást kíván nyújtani nemzeti értékeink megőrzésében és új értékeink megteremtésében.

Mit tett ennek érdekében a központ a felállítás óta eltelt két évben? A központ felállítása után először kutatásba fogott, megismerte, rendszerezte a külföldi tapasztalatokat, így alapozta meg a későbbi működését. A megszerzett információkra alapozva cselekvési tervet dolgoztunk ki, és késedelem nélkül cselekedtünk is, gondot fordítva arra, hogy munkánk eredményességét rendszeresen megmérjük. A szervezet felállítása után tanulmányoztuk a vonatkozó bel- és külföldi szakmai anyagokat, tapasztalatcserét folytattunk más országokban már működő szakmai szervezetekkel, és gondosan számba vettük az országimázs-építéssel kapcsolatos, Magyarországon lefolytatott viták tapasztalatait.

Ezt követően 2000-ben az Országimázs Központ több felmérést készített arról, hogy milyennek gondoljuk mi, magyarok magunkat, és hogy milyennek látnak minket néhány, számunkra jelentős külföldi országban. A kutatások alapján elmondható, hogy a magyar lakosság körében konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a magyar különösen tehetséges nemzet. Ezt ékesen bizonyítja az ország teljesítménye, különösen a tudományos élet, a művészetek és a sport területén.

Az értékelt adatok alapján a magyarok 83 százaléka büszke magyarságára. A lakosság nagy része szerint jobb magyarnak lenni, mint a kérdőívben felsorolt nemzetek bármelyikéhez tartozni. Csak minden negyedik magyar polgár szerint jobb angolnak, amerikainak, németnek vagy osztráknak lenni. Az emberek 83 százaléka szorgalmas országnak, 82 százaléka nagy kultúrájú országnak tartja hazánkat, tíz emberből nyolc szerint művelt, civilizált ország, illetve nagy tudományos teljesítmények országa vagyunk. Négy emberből három hazánkat a nagy sportteljesítmények országának tartja. Őszintén szólva, sokunkat megleptek a kedvező, bizakodásról tanúskodó adatok.

Még váratlanabb volt az az eredmény, amely szerint a lakosság 84 százaléka boldog, 77 százaléka sikeres embernek tartja magát. Ugyanakkor a megkérdezett honfitársainknak mindössze 34 százaléka, illetve 28 százaléka gondolja azt, hogy az átlag magyar boldog, illetve sikeres. Ez az adat elgondolkodtató, különösen, ha az ország, a nemzet imázsának szempontjából nézzük. Ezek szerint hazánkban nagyjából három emberből kettő sikeresnek érzi magát, de úgy véli, hogy csak minden harmadik magyar polgár van ebben a szerencsés helyzetben.

Honnan ered és hová vezet ez a hatalmas szakadék, amit a saját helyzetünk és az ország, a nemzet általános állapota között érzékelnek a polgárok? A legjobban nyilván mindenki a saját helyzetét ismeri. Arra kell tehát gondolnunk, hogy a polgárok az általános állapotokról rendelkeznek torz, túlzottan negatív képpel. Miért gondolják polgártársaikról, hogy sikertelenebbek, boldogtalanabbak, mint valójában? Érdekes lenne megvizsgálni a média szerepét e kép kialakításában, de itt és most nem ez a feladatunk. Leszögezhetjük azonban, hogy a magyar társadalom alulértékeli valóságos helyzetét. Bár tudatában vagyunk értékeinknek, büszkén vállaljuk magyarságunkat, és bízunk abban, hogy egyénként képesek vagyunk tehetségünket sikerre váltani, ugyanezt nem feltételezzük a körülöttünk élőkről.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Ezért fontos a tudatos belső ország- és nemzetképépítés.

(9.20)

Ahhoz, hogy sikeres országgá váljunk, nem elég tudni, hogy tehetségesek vagyunk, és nem elég, ha egyenként bízunk önmagunkban. Ha Illyés Gyulára hallgatunk, akkor az első feladat az, hogy mindannyiunkat meg kell győznünk arról, mire vagyunk együtt képesek. De ugyanezt vallják a külföldi és hazai reklám- és píárszakemberek is.

Az Országimázs Központ négy külföldi kutatást is végeztetett annak érdekében, hogy megtudjuk, milyennek látnak minket, magyarokat. 800-800 véletlenszerűen kiválasztott francia, német, osztrák és szlovén polgárt kérdeztünk meg országos közvélemény-kutatás keretében. A kutatásból kiderült, hogy ha most népszavazást tartanának, akkor a németek 82 százaléka, az osztrákok, franciák és szlovének kétharmada Magyarország európai uniós felvétele mellett voksolna. Ezek a számok pozitívabb társadalmi hozzáállásra utalnak, mint amire nyugati politikusok hivatkozni szoktak. Megnyugtató és biztató, hogy sokan vélik úgy: Magyarország sokat nyújthat az Európai Uniónak. A gyakran magunknak tulajdonított Magyarország-képpel ellentétben a külföldiek hazánkat jókedvű, derűs, optimista, nagy jövő előtt álló, példamutató, tisztességes, egymással törődő, szolidáris országnak látják.

Az országképről való együtt gondolkodás indította el "Találkozási pontok" című konferenciasorozatunkat. Ennek keretében 2000 októbere és 2001 szeptembere között eddig kilenc konferenciát rendeztünk az ország különböző szellemi centrumaiban, mindig az aktuális témához szorosan kötődő városban. Így került a gazdasági témájú konferenciánk Gödöllőre, turisztikai konferenciánk Siófokra vagy például a civil kezdeményezésekről szóló Balatonfüredre. A konferenciasorozat mottója lehetne az a gondolat, amelyet a Vivendi Telecom Hungary kormányzati igazgatója fogalmazott meg: az országkép kialakításában felelőssége van a nagy cégeknek, a kormánynak, a magyar közéletnek egyaránt.

Tisztelt Ház! Az imént már hivatkoztunk arra az akadémiai kutatásra, amely szerint a nemzetre jellemző tulajdonságok változékonysága miatt az országképépítés során inkább a nemzet teljesítményére érdemes koncentrálni. A millennium ezeréves nemzetteljesítményünk megtestesülése - ezért fontos. A magyarság ezeresztendős története pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, egy igazi sikertörténet. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk elsiratni magunkat, hajlamosak vagyunk temetni nemzeti nagylétünket, meg vagyunk verve azzal, hogy nemzethalálunkról vizionáljunk - s közben bele sem gondolunk abba, hogy micsoda teljesítmény volt mitőlünk a puszta megmaradás. Mert alig akad nép rajtunk kívül, akinek nemlétéért annyian harcoltak volna, akit annyiszor elnyomtak volna, megszálltak és megaláztak volna, mint bennünket. Nincs nép rajtunk kívül, akinek ilyen mértékben csonkították volna meg az országát, s nincs nép talán, amelyik mindezt túlélte volna. De mi túléltük, mert mindig többet akartunk, mint túlélni. Ez az ezer év méltó a megünneplésre. Ez az ezer év méltó a büszkeségre, és ez az ezer év méltó a pátoszra és a megilletődöttségre. Ezer esztendő méltó kiindulópontja lehet az országképépítésnek.

A millenniumi év nyitányát a Szent Koronának és a koronázási jelvényeknek a Parlamentbe szállítása és az ezzel egybekötött országgyűlési ünnepség jelentette 2000. január 1-jén. Arról a helyről, ahol a múltunkat őrzik, a Szent Korona átkerült arra a helyre, ahol jelenünk zajlik. Az első országképépítő esemény sikerét jelzi: aznap több tízezer résztvevő és a hajnalig tartó sorbaállás. Azóta még két év sem telt el, de a koronát már közel kétmillióan látták a Parlamentben. Ezért határoztunk úgy, hogy a millenniumi év megnyitásáról kiadványban is érdemes méltón megemlékeznünk, amelyet eljuttattunk minden magyar családhoz.

2000-ben és az idén több mint hétezer ünnepséget rendeztünk, ünnepséget szerveztek szerte az országban. A millennium évben 3089 településen került sor a millenniumi zászló átadására. Magyarország települései fontosnak tartották és sok helyütt erejükön felül ünnepelték meg a millenniumot, mert úgy érezték, hogy múltjukkal és ünnepeikkel a jövőt építik. Az Országimázs Központ tehát voltaképpen ezeknek az alulról szerveződő rendezvényeknek adott hathatós támogatást. A központ egyik legfontosabb eredménye, hogy országos keretet adott az ünnepeknek, hogy azok méltók legyenek az ezeréves Magyarországhoz. Úgy gondoljuk, ennek legfőbb eredménye az, hogy mindazok, akiknek megadatott, hogy az államiság létrejöttét és egyben az ezredévváltást is megéljék, újra felfedezhették az együvé tartozás és a közös ünneplés felszabadító erejét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyarság számára a teljes huszadik század a megpróbáltatások időszaka volt, a balsorsé. Az emberek egy dolgot azonban soha nem veszítettek el: az álmaikat. 2000-ben ezek a szunnyadó álmok keltek életre. Ezt sugallta a választott jelmondatok egy része is. A 2000. évi augusztus 20-ai "Ezeréves álom" országos ünnep egy kis ország hitéről szól, mely képes volt egy évezreden át is megmaradni a vele nem rokon államok gyűrűjében.

A médiában legtöbb vihart kavart eseménye az Országimázs Központ tevékenységének talán ez az ünnepség, illetve társa, a 2001. évi augusztus 20-ai ünnepség volt. Sajnálatos, hogy sokan a rendezvények költségeit sokkal fontosabbnak tartották az ezeréves történelmünk méltó megünneplésénél. Mi is úgy gondoljuk azonban, hogy a polgároknak joga van megtudni, mennyibe került az augusztus 20-ai tűzijáték, és joguk van összehasonlítást tenni. Mint abban valószínűleg mindnyájan egyetértünk, a teljesítmény és a hatékonyság az országépítés kulcsszavai. Kérem, ennek fényében ítéljék meg az alábbi adatokat.

Elismerjük, hogy régebben 80-90 millió forint volt a tűzijátékok költsége. Ez mai áron számolva csak 150 millió forint. Ezekre a rendezvényekre átlagosan 300 ezer ember volt kíváncsi. (Bauer Tamás: De azt mindenki látta a lakásából, mert fönn volt a hegyen, nem kellett odamenni a Duna-partra!) Az idei augusztus 20-ai tűzijáték valóban többe került, pontosan 247 millió forintba, viszont több mint hétszer ennyien, összesen 2,2 millió ember (Kuncze Gábor: Név szerint? - Derültség.) nézte végig a fővárosban a Belügyminisztérium becslései szerint.

Mint korábban utaltam rá, az Országimázs Központ célul tűzte ki, hogy ne csak a főváros polgárai, hanem az egész ország élvezhesse a millenniumi ünnepségek örömét. A másik három helyen további félmillióan látták a tűzijátékot, Zalaegerszegen 40 ezren, Miskolcon 100 ezren, Siófokon pedig 350 ezren gyűltek össze. (Dr. Takács Imre: Pont annyi, kereken.) Felméréseink alapján mind 2000-ben, mind 2001-ben meghaladta a 80 százalékot az augusztus 20-ai rendezvényekkel elégedettek és nagyon elégedettek aránya.

Utaltam már korábban a Magyar Gallup Intézet felmérésére. Ezek a kutatások azt mutatják, amit a haza ezeréves történelme igazol: a magyar szabadságszerető nép. A szabadságharcainkra, forradalmainkra való emlékezés mindannyiunk életében kiemelten fontos. 1848-49-es forradalmunkra ezért 2000-ben a következő jelmondatot választottuk: "Az idő sodrában, a szabadság ölelésében." '56 forradalmainak emlékét 2000-ben az "Álmaink szabad jövőben élnek" jelmondat idézte. Hogy ez az egész magyarság közös ügye volt, 2001-ben sem feledtük: "Ezer szíve egyetlen dobbanásnak" - kötöttük össze a megemlékezéseket. A mindannyiunkban élő, nem is olyan régi forradalmunk, szabadságunk kivívásának tizedik évfordulóját ünnepeltük 2000. március 25-én; a "Tessék választani!" rendezvényen az első szabad választások tízéves évfordulójára emlékeztünk a Kossuth téren. 2000. május 1-jén pedig azt ünnepeltük, amit az itt ülők közül sokan legszemélyesebb élményként éltek át, hiszen maguk is itt voltak: az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának tizedik évfordulóját.

Nemzeti ünnepeinkkel ezeréves történelmünk legfontosabb eseményeire, dicsőségére emlékeztünk. A millennium évében ezeknek különösen fontos szerepük volt. Az események megörökítésére indította útjára az Országimázs Központ a "Millenniumi Országjáró" című országos kulturális magazint. A kiadvány kéthavi rendszerességgel számolt be arról, hogy mi történik az országban a millenniummal kapcsolatban, egyben programajánló volt a polgárok számára. A 2000. és 2001. év folyamán több kutatást végeztünk a magazinról. Kiderült, hogy akik ismerik az Országjárót, azok általában hasznosnak vagy nagyon hasznosnak tartják. E két csoport alkotja a válaszadók négyötödét. A többségnek, 69 százalék, tetszett a lap. A magazin célja a válaszolók kétharmada szerint egyértelműen a tájékoztatás, ismeretterjesztés, és mindössze 6 százalékuk szerint a kormány önreklámja. (Bauer Tamás: Azok olvasták el! - Németh Zsolt államtitkár: Ennyi az ellenzék!) Hogy mennyire nem kötik az olvasók a kormányhoz a lapot, azt is mutatja, hogy csupán minden hatodik tudta azt, hogy annak kiadója a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja.

(9.30)

A reklámok hiánya általában szintén tetszésre talált. A Millenniumi Országjáró magazin 33 forint 80 filléres példányonkénti költségét a válaszolók 84 százaléka nem sokallta.

A millenniumi események kapcsán az elmúlt két évben természetesen nemcsak hazai, hanem külföldi rendezvények előkészítésében és megszervezésében, kommunikációjában is fontos szerepet játszott az Országimázs Központ. A külföldi országképformáló tevékenység közül kiemelkedik a 2000. évi hannoveri expón való részvétel, ahol hazánk rendkívül sikeresen szerepelt. Az Expo 2000 főutcáján, az Európai sugárúton álló pavilonunkat 3,3 millió látogató kereste fel. Tavasszal beválasztották az első tíz legérdekesebb expóépítmény közé. Statisztikák szerint a legtöbb képeslapot Hannoverből a magyar pavilon képével postázták a látogatók.

Ezt a sikert érdemes volt hosszabb távon is kiaknázni, ez volt a "Hungary - The Meeting Point" klasszikus pozícionáló kampány, amely 2001 augusztusában kezdődött az Egyesült Államokban és több európai országban, neves televíziós csatornákon és magazinokban. "Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenhetett a National Geographic magazinban a » Hungary - The Meeting Point« hirdetés. Gratulálok mind a megbízónknak, mind a reklámügynökségnek. Ez a kiemelkedő reklám nemcsak gyönyörű, de nagyon inspiráló. Csodálatos emlékeket idéz fel az olyanokban, mint én, akik már jártak Magyarországon." - írta levelében a National Geographic médiaigazgatója.

Egy másik fontos esemény és egyben országképépítő lehetőség volt, hogy Magyarország miniszterelnöke 2001 áprilisában meghívást kapott a washingtoni Folger Shakespeare Könyvtár szokásos évi összejövetelére. A rendezvényen Magyarország múltját, jelenét és jövőjét a legbefolyásosabb amerikai üzletemberek, tudósok és művészek ismerhették meg. Ezért a magyar műsor mellett ajándékokat is adhattunk: hagyományos kelengyeládában magyar termékeket, és egy, kifejezetten az amerikai közönség számára készült, Magyarországról szóló könyvecskét nyújtottunk át.

Azt hiszem, az Országimázs Központ tevékenységének is köszönhető, hogy a külföld Magyarország-képe az elmúlt két évben pozitívan változott. (Bauer Tamás: Rohamosan!) Fejtő Ferenc a következőket írta a millennium évében kelt levelében: "Soha, mióta külföldön élek, ilyen jó híre nem volt Magyarországnak, ilyen rokonszenv és érdeklődés nem övezte. Kívánom, hogy megmaradjunk ezen az úton, amelyet ezúttal nem tévesztettünk el. Ami engem illet, bízom ebben a nemzetben, különösen bízom az ifjúságban, s amíg élek, számíthatnak ezentúl is a közreműködésemre."

Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Az önök közreműködésére is számítunk.

Hölgyeim és Uraim! Míg az ezeresztendős magyar történelem, a magyar megmaradás csodája elsősorban a magyar társadalom számára kiemelkedő fontosságú ünnep, addig az elmúlt 100-200 év magyar tudomány- és kultúrhistóriája talán külföldön is képes megváltoztatni a rólunk alkotott képet.

Képzeljünk el egy átlagos amerikai családot! A gyerek megkérdezi az apját, ki találta fel a gyufát. Az apa utánanéz a lexikonban, s annyit mond: valami magyar. Majd a gyerek nekilát megírni a házi feladatát, és megkérdezi, ki találta fel a golyóstollat. Az apa utánanéz, és válaszol: valami magyar. A gyerek délután leül a számítógép elé játszani, és mellékesen megkérdezi (Bauer Tamás: Ki találta fel az Országimázs Központot? Mi, magyarok!), ugyan vajon ki találta fel a számítógépet. (Dr. Turi-Kovács Béla: De ki találta fel a Bauert?) Az apja utánanéz, és rezignáltan felel: egy magyar. Majd autóba ül a család, indulnak bevásárolni, és a gyerek - mert kíváncsi a lelkem - megkérdezi, hogy "Papa, hát az automata sebváltót ki találta fel?". (Kuncze Gábor: Ki találta fel a bevásárlást?) Az apa már félve lapozza fel a lexikont, és azt suttogja: valami magyar. (Sasvári Szilárd: Nem jó hallani, ellenzék? Fáj?) Este pedig, amikor a gyerek a tévé előtt ül, és háborús filmet néz, csak úgy mellékesen megkérdezi, hogy "Mondd, apa, ki találta fel a hidrogénbombát?". S az apja ekkor a földhöz vágja a lexikont, és ezt kiabálja: valami istenverte magyar! A gyerek pedig le sem veszi a tekintetét a képernyőről, és így felel: "Te papa, mondd, mindent a magyarok találtak ki?" (T. Asztalos Ildikó: Igen!)

Hölgyeim és Uraim! Ha nem is mindent, de majdnem mindent. S amikor az elmúlt 100-200 esztendő tudomány- és kultúrhistóriájáról kezdünk el gondolkodni, akkor arra gondolunk, hogy a világ is tudomást szerezhet végre a magyar tehetségről és leleményről. Arról a magyar tehetségről és leleményről, amely minimum három esetben alapvetően megváltoztatta az egész emberiség történelmét. Ez a három eset a Bíró László feltalálta golyóstoll, a Neumann János által feltalált számítógép (Bauer Tamás: A '98-as kormányváltás!) és a Szilárd Leó-Teller Ede által feltalált hidrogénbomba. Ez olyannyira igaz, hogy az amerikaiak a magyarok tehetségét már-már földöntúliak teljesítményeként értékelik, ezért Amerikában dolgozó tudósainkat gyakran marslakóknak hívták. Ha valaki ellátogat a Ganz Parkba (Közbeszólás az SZDSZ soraiból.), a Millenárisra, és megnézi az Országimázs Központ által rendezett kiállítást, megtudja, az elmúlt két évszázadban ki mindenkire lehetünk büszkék. Bizony Csontváryn, Adyn vagy éppen Puskás Öcsi bácsin kívül még nagyon sokakra.

Az elmúlt 100-200 év mellett a jelen teljesítményeire is büszkék lehetünk. Ezért adott a Millenárison otthont a 32. Magyar Játékfilmszemlének az Országimázs Központ. A rendezvény 30 ezer nézőt vonzott, amivel minden idők leglátványosabb filmszemléje lett. Pedig sokáig úgy tűnt, egyáltalán nem lesz filmszemle, ám az Országimázs Központ úgy gondolja, a hazai kultúra pártolása egyértelműen az országképépítésbe tartozik.

A XX. század végén a nemzeti teljesítmény egyik legfontosabb kifejezője a sport. Kevesen vitatkoznak azon, hogy ez is hazánk egyik sikerterméke. 2000 őszén a sydneyi olimpiai játékok alkalmával ezért a magyar olimpikonokat buzdító kampányt indítottunk. Az óriásplakátokon aranyérmeseink voltak láthatók, és az olimpikonjainknak e-mail üzeneteket lehetett küldeni. A hazánkban megrendezett világ- és Európa-bajnokságokon a helyszínen buzdíthatták a szurkolók a magyar sportolókat. Ezért tartottuk kiemelten fontosnak ezen események kommunikációját. A margitszigeti vízilabda Európa-bajnokság alkalmával óriásplakátok, tévé- és rádióspotok készültek, a debreceni ifjúsági atlétikai vb megnyitójának és záróünnepségének lebonyolításában segítettünk, és a díjugrató vb-nek is nagy hírverést adtunk, hasonlóan más világeseményekhez. Az eredmények azt igazolják: elgondolásunk helyes volt, lényegesen többen látogattak ki ezekre a sportrendezvényekre, ami a magyar sportolók teljesítményét fokozta.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az országot mind a külföld, mint pedig saját polgárai a teljesítménye alapján ítélik meg. Szólnunk kell tehát az elmúlt három és fél esztendő teljesítményéről. Súlyos hibát követnénk el, ha kihagynánk gondolkodásunkból mindazt, amit az elmúlt esztendőkben elértünk. Súlyos hibát, mert ez mindannyiunk közös munkájának az eredménye; a legutóbbi sikereink éppúgy részét képezik a belföldi és külföldi országképépítésnek, mint az ezer esztendő magyar históriája vagy az elmúlt 200 esztendő magyar tudomány- és kultúrtörténete.

Mindenekelőtt a családtámogatásról kell szót ejtenem. Azért erről, mert bár kifejtettük abbéli véleményünket, hogy nem helyénvaló állandóan a nemzethalál víziójával ijesztgetni, de ettől a tények tények maradnak. S a tények sajnos azt mutatták az elmúlt évtizedekben, hogy a magyar népesség lélekszáma aggasztó mértékben csökken.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A millenniumi esztendőben a népességfogyás üteme húsz év után először csökkent. 3 ezerrel több gyermek született, mint az előző évben, míg a halálozások száma 7500-zal volt kevesebb, mint 1999-ben. Mindez annyit jelent, hogy 10 ezer lélekkel többen vághatunk neki az új évezrednek, ez pedig bizony, a jóléti társadalmak tendenciáját figyelembe véve, remek teljesítmény.

Az elmúlt néhány esztendő nemzetteljesítményének második helyén minden bizonnyal az otthonteremtést kell említenünk. Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltás utáni időszakban nem épült annyi új bérlakás, mint az elmúlt három évben. Ez a megteremtett hitellehetőségeknek, az állami és önkormányzati szerepvállalásnak és az otthonteremtési program kommunikációjának köszönhető, amelynek részeként az Országimázs Központ állandó telefonos ügyeletet tart fenn a lakosság informálására.

(9.40)

A fiataloknak, a jövő nemzedékének segít a diákhitel. A központ ennek kapcsán a kormányzati kommunikáció megtervezését és a célközönséghez való eljuttatását végezte a megfelelő rendezvények és a média felhasználásával.

A polgárok a XXI. század elején mernek hitelt felvenni, mernek beruházni a jövőbe, mert úgy érzik, életlehetőségeik, jövőjük, várható életszínvonaluk alkalmassá teszi őket erre.

Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell a Széchenyi-tervről; szólnunk, mert a Széchenyi-terv a XXI. század elején új pályára állította az országot, ami egyben új és pozitív országképet is jelent. Ez természetesen csak akkor igaz, ha igaznak tekintjük azt a megállapítást, hogy a nemzet felemelkedésében azok játsszák a legfontosabb szerepet, akik mernek nagyot álmodni; akiknek van elképzelésük a jövőről, és ezt az elképzelést meg is akarják valósítani; akik elég akarattal, elszántsággal, képzelőerővel, tehetséggel, kitartással és önbizalommal rendelkeznek; akik önmaguk boldogulását mindig összekötik családjaik boldogulásával, végső soron nemzetük boldogulásával.

Elsősorban értük hívtuk életre a Széchenyi-tervet; és ami ezután történt, arra magunk sem számítottunk: ugyanis a Széchenyi-terv keretében nyújtott minden egyes forint állami támogatáshoz további hat forintot tett hozzá a külföldi tőke és a hazai magánszektor. A Széchenyi-terv így vált a nemzetközi összehasonlításban is fantasztikus teljesítményt nyújtó magyar gazdaság egyik motorjává és nem utolsósorban a nemzeti önbizalom visszaszerzésének egyik mozgatójává.

Tisztelt Ház! Három évvel ezelőtt a Világbank által készített tanulmány szoros összefüggést mutatott ki a külföldi működő tőke áramlása és az azt fogadó ország nemzetközi hírneve között. A megközelítőleg azonos teljesítményt nyújtó országokkal kapcsolatban a tanulmány szerzői külön rámutattak arra, hogy az országimázs az egyik legfontosabb tényező, amely a külföldi tőke mozgásának irányát befolyásolja. A korábban elmondottak jól szemléltetik, hogy miért szükséges Magyarországnak saját imázs megteremtésével foglalkozni és ezt ápolni.

A nemzet ma már bízik saját jövőjében, és tudja, hogy sikerre született. A Magyar Gallup Intézet kutatásai szerint a polgárok 85 százaléka gondolja úgy, megvan bennünk a tehetség arra, hogy Európa legsikeresebb nemzetei közé emelkedjünk.

Ady Endre szavaival szeretném zárni: csak ott születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. (Mádai Péter: Akkor!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, az írásban történt előzetes bejelentkezéseknek megfelelően. Elsőként Sasvári Szilárd képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Katona Béla képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! A magyar millenneum (Sic! - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Keller László: Sasvári úr, millennium!) ünneplésében megnyilvánult a nemzeti összefogás. Meghatóan szép példáit láthattuk a magyar millenniumi év keretében megtartott ünnepségek során annak, hogy mit jelent az összefogás. 2000. január 1-je és 2001. augusztus 20-a között a magyar kormány képviselői minden településen átadták a millenniumi zászlót. (Keller László: Bravó!) Torokszorítóan szép pillanatokat éltünk át, amikor láttuk, hogy a legkisebb falvaktól a városokig a polgárok átérzik a közös múlt, a közös sors összetartó erejét, és meggyőzött mindannyiunkat arról, hogy szükség van a nemzeti tudat erősítésére.

A millenniumi kormánybiztosnak az volt a feladata, hogy az ünnepségsorozat eseményeit hangolja össze, és hogy a történelemben talán először számba vegyük, a társadalom, a nép maga mit tart szükségesnek helyreállítani. Történelmünkben ezer év során most először fordult elő, hogy megkérdeztük az ország lakosságát, miképpen látja saját kultúráját, és nem felülről, rendeletileg óhajtottuk őket boldogítani. A legszerényebb kezdeményezéseket is felvettük a programba, és mindenki a magyar millennium cselekvő részesévé vált. Játszóterek, köztéri szobrok, megújuló közösségi házak, újjávarázsolt templomok - az országimázs.

Ezt az ünnepet, ezeket az ünneplő közösségeket támadja folyamatosan az ellenzék. Nekünk, kormánypárti képviselőknek az a feladatunk, hogy megvédjük ezen ünneplő közösségeket, megvédjük azt az ünnepet, ami közös számunkra.

A nemzeti összefogás sikeres országot teremt. A Széchenyi-terv szolgálja az országépítésnek ezen munkáját, az országképépítés munkáját. Támogatva a vállalkozókat, hogy munkahelyeket teremtsenek, két és fél esztendő alatt 200 ezer új munkahely jött létre Magyarországon. Felemelve a minimálbért - a munkaadókkal és a munkavállalókkal közös egyetértésében -, a '98-ban 19 500 forintos minimálbér 2002-re 50 ezer forintra emelkedik; helyreállítva ezzel a munka becsületét, és hozzájárulva ahhoz, hogy lépést tegyünk, hogy közelebb kerüljünk az Európai Unió átlagához.

Ez a program segíti az otthonteremtést, mely elindította az állami támogatású bérlakásprogramot. Lehetővé tette, hogy a '98-as 28 százalékos hitelek helyett 4,5 százalékos hitelekhez jussanak azok a polgárok, akik új lakást akarnak építeni.

Ezeket a sikereket elvitatják az emberektől. Mi ezeket a sikereket szeretnénk megvédeni. Támogatni szeretnénk továbbra is azt, hogy az emberek érezzék otthon magukat ebben az országban.

Azért töröltük el a tandíjat és azért vezettük be a diákhitelt, hogy a tanulás lehetősége megnyíljon a magyar családok gyermekei számára. Az, hogy erről az Országimázs kiadványokat tesz közzé, lehetővé teszi, hogy minél többen megismerjék azt a lehetőséget, ami a diákhitelhez való hozzájutást jelenti. Ez egy olyan szolgálat, amelyre szüksége van a magyar családoknak, hiszen nap mint nap találkozunk olyan kérdésekkel fogadóóráinkon, hogyan lehet egy diákhitelhez hozzájutni; hol lehet megkeresni, megtalálni azokat a hitellehetőségeket, amelyek a támogatási rendszerben szerepelnek; hol épülnek azok a bérlakások, amelyeken az állami támogatású bérlakásprogram keretében dolgoznak. Erre a tájékoztatásra szüksége van az ország közvéleményének, és joguk van tudni, hogy mire költjük a költségvetést.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Sikeres ország gyarapodó családokat jelent, ezért döntöttünk úgy a költségvetésben, hogy minél több pénz maradjon a családoknál. A személyi jövedelemadóból leírható gyermekkedvezmény eredményeképpen 1999-ben 33,3 milliárd forinttal, 2000-ben 49 milliárd forinttal, 2001-ben pedig 82,2 milliárd forinttal - 82,2 milliárddal! - több marad a családoknál. Akik a gyermeknevelés mellett dolgoznak és munkájukból tartják el magukat és családjukat, a legnagyobb felelősséget vállalják, nemcsak családjukért, hanem az országért, mindannyiunk jövőjéért. Megérdemlik, hogy különösen kedvező helyzetben legyenek.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hadd ajánljam a baloldali ellenzéknek - amely támadja az országképépítést szolgáló millenniumot, a Széchenyi-tervet, a családtámogatási rendszert - a figyelmébe Hamvas Béla gondolatait: "És ha megkövesedett mérgét, a szorongást, ami lelkükbe rágta magát, nem képesek máshogy feloldani, akkor igyanak egy pohár jó magyar bort, amely képes az élet ünnepi perceinek, a derűnek, játéknak, önfeledt életörömnek megnyitni minden szívet."

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Hozzászólásra következik Katona Béla képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Turi-Kovács Béla képviselő úr, miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném tisztázni, a mai vitanap címe az, hogy "Országimázs" - a "Központ" csak zárójelben van. Ezzel a zárójellel pont azt akartuk érzékeltetni, hogy most nem a központ felesleges kiadásairól, az ellopott milliárdokról akarunk beszélni; mi a központ felállítását eleve elhibázott lépésnek tartottuk, ilyen ötlete errefelé utoljára Ceaus escunak volt, és ő is kudarcot vallott. Imázst ugyanis nem lehet csinálni; az országról kialakított képet sem itthon, sem külföldön nem a bugyuta reklámok fogják befolyásolni, a pénzért festett hamis képek rövid ideig tudják elfedni a valóságot.

Az országról kialakított kép akkor fog érdemben javulni, ha megelégedett, önmagukban és jövőjükben is bízó, önmagukat biztonságban érző emberek alkotják a nemzetet.

(9.50)

Ezért most képviselőtársaimmal együtt azt fogjuk elmondani, hogy milyennek gondoljuk azt az országot, amelyért érdemes együtt dolgozni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem is erről van szó!)

Mi olyan országot akarunk, ahol a választásokon nyertes pártok tudják, hogy nem korlátlan hatalmat kaptak, hanem négy évre megbízást az ország ügyeinek intézésére; ahol pozíciót, megrendelést, kitüntetést nem az kap, aki barát, rokon vagy talpnyaló, hanem az, aki okos, rátermett, tehetséges, szorgalmas, és a legtöbbet teszi az országért; ahol nem kell félni, mindenki bátran vállalhatja a véleményét, és senkinek nem kell kezet csókolnia a miniszterelnöknek; ahol az emberek azért tisztelik a jogot, mert megegyezik saját erkölcsi értékrendjükkel, mindenkire egyformán vonatkozik, és a hatalmon lévők mutatnak jó példát a betartásában (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ilyen országban vagyunk!); ahol a polgárok úgy érzik, hogy beleszólhatnak az őket érintő ügyekbe, és ahol ez így is van, mert a döntések az ő bevonásukkal, a véleményük figyelembevételével történnek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi ez, kampány?)

Mi olyan országot akarunk, ahol az emberek hisznek abban, hogy érdemes becsületesen élni és dolgozni, ahol a már rendszerváltás előtt is élő és dolgozó millióknak nem kell bűntudatot érezniük, és a felebaráti szeretetet, az egymás iránti tiszteletet nem szorítják ki a gyűlöletkeltők; ahol a főváros fejlesztése nem marad el csak azért, mert a miniszterelnök éppen másutt született; ahol a falun élő embereknek ugyanúgy jár a csatorna, a betonút, a munkahely, az internet és gyerekeiknek a továbbtanulás lehetősége (Dr. Pálinkás József: Ilyen országban élsz!), mint a városiaknak, sőt többletként még megkapják az igazi összetartó közösséget és a természet közösségét is; ahol a fiatalok számára biztosított a tanulás, az első munkahely és a családalapítás lehetősége; ahol a sorsukat valóban maguk alakítják, és tanulmányaik végzéséhez nem kölcsönt, hanem tisztességes ösztöndíjat és kollégiumi férőhelyet kapnak (Sasvári Szilárd: Ezt megadtuk!); ahol a nemzeti kultúra megőrzése nem pártbürokraták ügye, hanem mindenki feladata; ahol ugyanúgy ismerik József Attilát, Mórát, Pilinszkyt, Bartókot és Kodályt, mint Shakespeare-t, Steinbecket, Moraviát vagy Puccinit (Sasvári Szilárd: Millenniumi könyvsorozat!); ahol a kultúrában nem a politikusok véleménye, hanem az érték a fontos, és ahol a miniszterelnök nem rendeli, hanem nézi a filmeket. (Rockenbauer Zoltán: Béla, nem jöttél el a filmfesztiválra, pedig vártalak! - Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Ház! Mi úgy gondoljuk, a Széchenyi-terv nagyon szép ötlet, de a vállalkozók sorsa nem függhet pályázaton, baráti alapon osztogatott pénzektől; olyan adó- és járulékrendszer kell, amely (Varga Mihály: Ez Medgyessynek szól?) egy tisztességes vállalkozót nem kényszerít csalásra, mert enélkül is képes biztos megélhetést nyújtani a családjának. A munkások, a munkavállalók számára a teljes biztonság talán nem térhet vissza, de az elvárható, hogy az állam védje meg őket a tulajdonosok törvénytelen intézkedéseitől; ha dolgoznak, kapják meg a tisztességes bérüket; ha elvesztik a munkahelyüket és dolgozni akarnak, és hajlandóak átképzésen részt venni, akkor legyenek biztosak benne, hogy újra munkába állhatnak, és el tudják tartani a családjukat.

A mi országunkban a nyugdíj ne lemondást, ne szegénységet, hanem egy átdolgozott élet után az időskor nyugalmát és biztonságát jelentse! Akkor lesz jó az országimázs, ha a rászorultak bíznak benne, hogy a társadalom nem kirekeszteni akarja őket, hanem segít nekik a hátrányaik ledolgozásában; ha a betegek, a rokkantak, a kisebbségek vagy a szegények is érzik, hogy rájuk is szüksége van az országnak, és mi is tudjuk, hogy csak együtt lehetünk sikeresek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bármennyire csábító volt a lehetőség, hogy itt a választások előtt az Országimázs Központ elherdált milliárdjairól beszéljünk, mi úgy gondoltuk, sokkal fontosabb arról a jövőről szólni, amit mi 10 milliónyian alakítunk. Mi elmondjuk, milyennek képzeljük az országot, és örömmel fogadjuk mindenki segítségét, aki hajlandó ezért dolgozni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Turi-Kovács Béla képviselő úr, miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kuncze Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, miniszter úr.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hálásak lehetünk azért, hogy ez a vitanap ma végül is ide került a Ház elé, és napirenden van. Hálásak lehetünk azért, mert számos olyan megnyilvánulás, amely talán nem itt, a pulpituson, hanem a teremben hangzik el, igazolja, hogy bizony óriási szükség van arra, hogy ennek az országnak megfelelő imázst tudjunk teremteni.

Óriási szükség van arra, hogy Magyarországról az a kép, amely korábban kialakult, változzék, és egy olyan kép alakuljon ki, amely az egész nemzet számára kedvező. Lehet, hogy különösnek tűnik, mégis azt kell mondanom, hogy nem árt ma visszagondolni egy picit a történelemre. 1867 után Magyarország olyan példátlan sikereket ért el a gazdaság és a kultúra területén, ami az egész térségben minta értékű lehetett, vagy lehetett volna, Magyarországról a világban mégis olyan kép alakult ki, amely kép eredményeként 1920-ban katasztrofális helyzetbe kerültünk. Benne voltak ebben azok is, akik 1867-től kezdődően csak és kizárólag rosszat tudtak szólni erről az országról, benne voltak azok is, akik 1867-től kezdődően csak és kizárólag úgy tudtak szólni erről a nemzetről, ami a nemzetet megalázta, ami a nemzetet soha nem emelkedőnek, soha nem a méltó helyén értékelte. (Bauer Tamás közbeszól.)

Félek, hogy a méltó utódok ma is léteznek, ma is jelen vannak e Ház falai között is (Dr. Géczi József Alajos: Ez gyönge volt!) és ezen kívül is. Lehet, hogy ez túlságosan gyönge volt, és erősebben kellett volna (Dr. Pető Iván: Csacsiság!) fogalmaznom, egyet kell értenem képviselőtársammal. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) De nem vagyok annyira kulturálatlan, hogy megjelöljem azt, pontosan mit jelent ez. Elég, ha azok érzik, akik ezt, én úgy ítélem meg, az egész nemzettel szemben művelik, gyakorolják, és sajtónyilvánosságot kapnak hozzá.

Én úgy ítélem meg, hogy Magyarország számára kevés olyan dolog fontos, mint éppen az, hogy úgy jelenjünk meg a világ előtt, amilyenek tényleg vagyunk. Méltatlan és méltánytalan, amikor felsorolásra kerülnek azok a magyar emberek, akik innen elszármaztak, vagy akik itt tevékenykedtek, és akik ezért az országért és a nemzetért, annak a hírnevéért is sokat tettek, mert éppenséggel tőlünk eredtek; vajon miért kell ezt még ma is úgy megítélni, mintha ez a nemzet számára valami kedvezőtlen, rossz ügy lenne?

Szeretném a kétkedők figyelmébe ajánlani, hogy bizonyára nem voltak jelen azoknál a zászlóátadásoknál, a millenniumi ünnepségeknél, ahol egy-egy falu, egy-egy kistelepülés még azokat a rokonokat is hazavonzotta, akik külföldre szakadtak ebből a faluból. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Hazajöttek, mert a településhez kötődtek, hazajöttek, mert szeretik azt a földet, ahonnan származnak, és szeretik azokat, akik ott élnek - nem hiszem, hogy ennél fontosabb dolog van az ember életében. Ha valaki ott lett volna Nemesborzován, egy százötven lelkes kistelepülésen, ahol az a kistelepülés önerőből létrehozta azt, amit tőlük elvittek: létrehozta azt a templomtornyot, azt a harangtornyot, amely ma Szentendrén hirdeti az ő kézművességük erejét - újra elkészítették, mert azt akarták, hogy a sajátjuk legyen, hogy ott legyen a településen -, hát persze, hogy nem százötvenen voltak, hanem legalább ezer ember, mert mindenki, aki kötődött ehhez a tájhoz, kötődött ezekhez az emberekhez, ott volt; és jó volt akkor ott lenni, és jó volt ott akkor azt érezni, hogy egy közösség vagyunk.

Én azt gondolom, kevés olyan dolog van ma Magyarországon, amiért annyit kellene tenni, mint éppen azért, hogy a még mindig méltatlan kép rólunk jobban alakuljon. Ma már sokat változott a helyzet, talán szíves figyelmükbe ajánlom - oly könnyen felednek az emberek -: amikor a kormány kérte, hogy a Szent Korona ide kerüljön, ebbe a Házba, hányan mondták el, hogy nem lesz, aki idejön, hányan mondták el, hogy sikertelen lesz, hányan mondták el, hogy mibe kerül (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!), mert ma Magyarországon az a divat, hogy méricskéljük, hogy vajon mibe kerül az, ami a nemzetnek jó.

(10.00)

Méricskéljük, fillérre és forintra próbáljuk meghatározni. Magyarország emelkedő nemzet, ezt ma már a statisztikai adatok igazolják, döntő részben fogadja el a lakosság és érzi így. Érzi a saját területén.

Hát még mindig az a jó, ami rossz? Hát még mindig az a jó, hogy mennél rosszabb, annál jobb nekem? Azt gondolom, ezzel a szemlélettel sehová, a világon sehová nem lehet jutni.

Azon a szűk területen, amelyen mi dolgozunk, a környezetvédelem területén, nem tettünk mást, mint apró lépéseket, de ezeket a lépéseket nem nagy távolságra, nem óceánon túl, nem valahova a tengerentúlra, hanem ide, a szomszédokba próbáltuk megtenni. És ma Szlovákia jelentős részében érzik és tudják, hogy a magyar környezet- és természetvédelem velük együtt akar munkálkodni és dolgozni. Ma Horvátországban úgy fogadnak bennünket, mintha még mindig valami nagy közösségben lennénk együtt.

Baj ez? Nagyon jó ez, hogy így van! Mert az a 800 év, amit együtt töltöttünk, az úgy tűnik, mégsem múlt el minden jó nyom nélkül, még akkor sem, ha egyesek 1867 után sokat akartak tenni azért, hogy ez ne így legyen. Ma ismét úgy van, hogy érzik azt a közösséget, amelyet ez a táj jelent ezeknek a népeknek. És ugyanez a helyzet, azt kell mondanom - jó érzéssel mondom -, Ukrajna irányában is. Milyen jó, hogy így van! Mert milyen jó, hogy tudunk olyan közösségeket teremteni, ahol nem a politikai különbözőségek osztanak meg minket, hanem a környezet és a természet iránti elkötelezettség az, ami összeköt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki nem érzi ma, hogy Magyarország képe változott a világban, és jó irányban változott, aki nem érzi azt, hogy ezért a jövőben is tenni kell, aki úgy gondolja, hogy ismét vissza kell süllyednünk valamiféle belső befordultságba, hogy ismét valami olyasmit kell tennünk és olyasmit kell nem tennünk - mert ez a legnagyobb gond -, amit ők gondolnak jónak, azt hiszem, tévednek. Ezek a fajta és az ilyesfajta elképzelések már rég megbuktak, és nem itt, a Házban, hanem megbuktak az emberek előtt.

Világos és egyértelmű válaszokat kell tudnunk adni az embereknek. Egyértelműen meg kell tudnunk mutatni egy pozitív jövőt, és erről a pozitív jövőről nem elég azt elmondani, hogy mi azt akarjuk, hogy a nyugdíjas így meg így éljen. Hát én '94 és '98 között is nyugdíjas voltam, és nyugodtan mondhatom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy bizony az még ennél is nehezebb időszak volt. Akkor mire hivatkozunk ma? Ne arra hivatkozzunk, hogy önök mit hibáztak, ne arra hivatkozzunk, hogy mi mit hibáztunk! Ha nemzetimázst akarunk emelni, akkor azt próbáljuk megtalálni, ami a nemzet számára közös! És ez a közös lét és ez a közös gondolat egy emelkedő nemzet gondolata. Ha ebben nem tudunk egyetérteni, ha ez a minimum sincs meg közöttünk, hogy ebbe az irányba haladjunk, az baj, az súlyos baj az országnak is, súlyos baj mindannyiunknak. Ezt a minimumot meg kell tudni találni.

Nem rajtunk múlik, tisztelt hölgyeim és uraim. Mi az egész nemzet felé próbálunk nyitottak lenni, az egész nemzet felé próbáljuk elfogadtatni, hogy magyarságunk, a magyarságunk megvallása, nemzetünk emelkedő volta közös kincs, olyan közös kincs, amelyet mindenkinek felajánlunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Hende Csaba: Bravó!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Kuncze Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központról vitatkozunk, arról a szervezetről, amelynek tevékenysége önmagában is példája annak, hogyan folyik az elmúlt három és fél évben Magyarországon a demokrácia csúszóleértékelése. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központ létrehozásának deklarált célja volt felkutatni az ország egyedi értékeit, erősségeit, és más szervezetek bevonásával kommunikálni azokat; vagyis, tisztelt képviselőtársaim, eredeti szándék szerint a tevékenység egyfajta kifelé irányuló munka lenne, amelynek célja vonzó módon bemutatni a külföld előtt az országot. Ezzel a tevékenységgel mi a magunk részéről egyetértenénk. A probléma azonban az, hogy ez az, amit nem nagyon csinált vagy korlátozott mértékben csinált az Országimázs Központ.

Ezzel szemben nézzük meg, hogy mit csinált valójában! És itt Stumpf miniszter úrnak mondanám, hogy én is büszke vagyok azokra a teljesítményekre, amelyeket Magyarország vagy amelyeket honfitársaink korábban elértek, így például a Nobel-díjasainkra is, csak semmilyen összefüggést nem látok e között és az Országimázs Központ tevékenysége között, szeretném mondani, mert én ezzel tisztában voltam, még mielőtt az Országimázs Központot létrehozták volna. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Ez félrevezetés, ilyen módon bekötni az Országimázs Központ tevékenységét a magyarok és Magyarország tevékenységébe.

Na, nézzük! Három és fél év alatt 13,5 milliárd forintot költ el, tisztelt képviselőtársaim, az Országimázs Központ. Ez az összeg megközelítőleg annyi, mint amennyit idén a zárszámadási törvény kapcsán a nyugdíjasok részére bizonyos céllal biztosított az Országgyűlés. Hatalmas összegről van tehát szó, amelynek nagyon jó felhasználási lehetőségei is lennének a számunkra.

Hogyan költi el, tisztelt képviselőtársaim, ezt a pénzt az Országimázs Központ? Hát először is titkosan. Önök, országgyűlési képviselők, akiknek a feladata lenne, lehetne, ha ezt gyakorolnák persze, a végrehajtó hatalom tevékenységének ellenőrzése, nem juthattak hozzá azokhoz az adatokhoz, amelyekből kontrollálható, ellenőrizhető az Országimázs Központ tevékenysége, többszöri interpelláció, kérés ellenére sem; végül a korlátozott mértékű betekintést bíróságon keresztül kellett kikényszeríteni.

A miniszter úr hivatkozott az Állami Számvevőszék jelentésére. Valóban, az Állami Számvevőszék foglalkozik az Országimázs Központ ténykedésével, például azt állapítja meg, hogy eljárásai során megsérti a közbeszerzési törvényt. Ez nyilván azért nem tűnt fel a miniszter úrnak, mert önök minden eljárás során megsértik a közbeszerzési törvényt, ezért aztán abban semmi különös nincs (Sasvári Szilárd: Hogyan volt ez az előző ciklusban?), ha még az Országimázs Központ esetében is ez történik.

Azt is megállapította az Állami Számvevőszék, hogy a Központ gazdálkodásában számos hiányosság, pontatlanság figyelhető meg. Ön erről is elfelejtette tájékoztatni a nyilvánosságot. Külön kiemeli az Állami Számvevőszék, hogy az egyik pályázat elbírálásánál a legdrágább változatot sikerült kiválasztani, az Ezüsthajó Kft.-t, ami nem csoda, hiszen az Ezüsthajó Kft., mint tudjuk, a kormány házimozija szerepét tölti be, nincs semmi meglepő abban, hogy sikerült rátalálni és a legdrágább ajánlatot kiválasztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint tudjuk, az Országimázs Központ különböző keretszerződéseket köt különböző cégekkel. Vessünk egy pillantást hát ezekre a keretszerződésekre! 2001-2002-ben keretszerződést kötött a Happy End Kft.-vel 4,5 milliárd forint értékben, 4500 millió forint értékben. Ismerős a név, gondolom, nem a filmek végéről persze, hanem ez az a cég, amelyik a Fidesz kampányát csinálta 1998-ban, és ez az a cég - erre majd még vissza fogok térni -, amelyik nyilván 2002-ben is csinálni fogja a Fidesz kampányát. A keretszerződés természetesen úgy köttetik, hogy nélkülözi a megfelelő eljárásokat.

Keretszerződéssel rendelkezik természetesen a már említett házimozi, az Ezüsthajó Kft., a Gallup, valamint a házi közvélemény-kutató, a Socio-Balance, amely közvélemény-kutatása során az első kérdést mindig a megbízónak teszi fel: milyen eredményt parancsoltok?, utána pedig elvégzi a megfelelő vizsgálatot.

Köt az Országimázs Központ, tisztelt képviselőtársaim, eseti megbízási szerződéseket is, így például a Happy End Kft.-vel - amelyet ugyebár már más módon nagyobb összeggel említettünk -, 2000-ben 2,2 milliárd forint összértékben, 2001 szeptemberéig 840 millió forint értékben.

(10.10)

Tudjuk, hogy ezekben az esetekben a Happy End Kft. jutaléka 20 százalékos mértékű, vagyis ezen megbízások után több száz millió forintot vágott zsebre az adófizetők pénzéből, a kormány megbízásából. Az ember megérti Bogár államtitkár úr tegnapi válaszát, amit Szalay Gábor képviselőtársamnak mondott egy interpelláció kapcsán, ami a következőképpen hangzik: "Lássák be, hogy fantomokkal és démonokkal küzdenek, és higgyenek abban, hogy végül mindig minden happy enddel végződik." Valóban, tisztelt képviselőtársaim, bármerre indul el a pénz, végül mindig, minden alkalommal a Happy Endnél köt ki - happy enddel végződik. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Eseti megbízással adják ki a Millenniumi Országjáró című kiadványt, ami körülbelül 1000 millió forintjába kerül a választópolgároknak. Ez ráadásul újabb törvénysértésbe szaladt bele az adatvédelmi ombudsman megállapítása szerint, mert törvénytelenül használja fel a Belügyminisztérium adatnyilvántartó hivatalának adatait, amikor terjeszti ezt a kiadványt. 2001 októberében aztán televíziós reklámsorozat kezdődött, "jó kezekben van az ország" szlogennel, és ez, tisztelt képviselőtársaim, újabb 1000 milliárd (Sic!) forintjába kerül az adófizetőknek. (Sasvári Szilárd: Ekkora rizsát!) Összességében...

Sasvári Szilárd képviselőtársam azt mondja, hogy micsoda rizsa. Hadd hívjam fel a figyelmét, hogy nem 1000 millió rizsát mondtam, az nem egy olyan nagy tétel, hanem forintot, képviselőtársam. (Sasvári Szilárd: Ennyi rizsát a kínaiak nem esznek! Hagyd abba!) Ön ezt nem érzékeli. Csak gondoljon bele, hogy 1000 millió forint mennyi egyéb probléma megoldását segíthette volna elő! Rendben van, tudom, az önét elősegítette, de vannak még nagyon sokan ebben az országban. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Világos szerintem a példák alapján is, hogy az Országimázs Központ nem más, mint a kormányzati sikerpropaganda eszköze az adófizető polgárok pénzén, ellenőrizhetetlen módon, ráadásul úgy, hogy az adófizető polgárok pénzén magukat az adófizető polgárokat vezetik félre, merthogy hazudnak nekik.

Nézzünk néhány ilyen hazugságot, tisztelt képviselőtársaim! A 2000. évi költségvetés ismertetője kapcsán egy kiadványt készítettek - a miniszter úr rátüsszentett, egyetért az eddig elmondottakkal, köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2000. évi költségvetés kapcsán készített ismertető füzet azt mondja, hogy július 1-jétől a 30 millió forint alatti értékű lakások illetékmentességben részesülnek; ezt a polgárok elolvasták, ennek alapján előrehozták lakásvásárlásaikat. Ez hamis állítás volt, ezzel több száz, több ezer család zsebéből több százezer forintot loptak ki. Tessék szíves lenni leellenőrizni!

A Széchenyi-terv plakátjai mindenféle jókat mondanak nekünk, többek között ismertetnek olyan embereket, akik megköszönik a jóságos adományt, a támogatást, akik semmilyen támogatásban nem részesültek - állítsuk őket példaként az emberek elé. Megjegyzem, ez egy őszinte dolog, mert valóban nagyon sokan semmilyen támogatásban nem részesülnek, dacára a Széchenyi-tervet övező propagandának.

Aztán itt van ez a legújabb hazugság, az a bizonyos hirdetés, amit közszolgálati közleményként szándékoztak eladni; az "Országgyűlési Beszámoló" címet viselő, amelynek már a címe is hazugság, mert az Országgyűlés ilyen beszámolót nem tett, ráadásul a tartalmát illetően további félrevezetések vannak benne, mert olyan kedvezményeket sorol fel, amelyek ma Magyarországon nem léteznek, ezért azokat igénybe venni nem lehet. Vagyis, tisztelt képviselőtársaim, az Országimázs Központon keresztül a kormány hazudozik a polgárainak, és teszi ezt a polgárai pénzéből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központ a Fidesz-pártközpont agitációs és propagandaosztálya. Íme ismét a példa, a jövő elkezdődött, csak sajnos nagyon hasonlít a múltra. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Akkor nézzük, tisztelt képviselőtársaim, illetve foglaljuk össze, hogy melyek az Országimázs Központ tevékenységének fő jellemzői: kormányzati propagandaeszköz akár hazugságok árán is, a Fidesz választási kampányának előkészítése és megvalósítása, és a Fidesz kampányához a szükséges források előteremtése. Az általa festett kép, amire Magyarország polgárait rá akarja beszélni: mindent a jóságos kormánynak köszönhettek, kedves és jámbor polgárok, forduljatok továbbra is hozzánk bizalommal. Mi a célja ennek a propagandának, tisztelt képviselőtársaim? Elfedni azt, hogy valójában a különböző területeken mit tapasztalhatunk Magyarországon, elfedni tehát a valóságot, hamis színben tüntetni fel a saját polgáraink előtt Magyarországot, és ezen keresztül hamis színben tüntetni fel a kormány tevékenységét és a kormány által elért látszateredményeket.

Engedjék meg, hogy néhány területet ezek közül kiemeljek! A Széchenyi-terv nem szól másról, mint hogy a kormány mennyire foglalkozik a gazdasággal, a vállalkozásokkal, mennyire szeretné támogatni, segíteni tevékenységüket. És mit tesz ennek érdekében, tisztelt képviselőtársaim? Elveszi tőlük a pénzt, meg persze az adófizető polgároktól is, hogy aztán valamilyen, többnyire ellenőrizhetetlen technikákkal valakik részére azt visszaossza. Nem lenne, tisztelt képviselőtársaim, ennél egy egyszerűbb megoldás: nem venni el ennyi pénzt; otthagyni a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknál; csökkenteni az adókat ilyen módon? (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Hiszen számtalanszor bebizonyosodott már, hogy maguk a jövedelemtulajdonosok, az emberek, a vállalkozások sokkal jobban tudják elkölteni a pénzt, és sokkal hatékonyabban képesek azt felhasználni, semmint amennyire azt helyettük az állam képes megcsinálni.

Vagy itt vannak a különböző propagandaszövegek a sikeres szociálpolitikával kapcsolatban. Itt lényeges elvi vita van az ellenzék és a kormánypártok között, mert mi azt mondjuk, hogy annyi pénzt kell elvenni a polgároktól, amennyi szükséges ahhoz, hogy az állam az alapvető feladatait képes legyen ellátni, de ezt a pénzt azoknak kell odaadni, akik arra valóban rászorulnak. És ezen a ponton, tisztelt képviselőtársaim, a kormány tevékenysége megbukott. Lehet arról zengeni, hogy a családi pótlékot általánossá tették, de akkor tessék hozzátenni, hogy: valamint az összege négy év alatt semmit sem változott, ezért aztán az értéke négy év alatt jelentős mértékben lecsökkent. A magyar családok jelentős része ezt a támogatást képes igénybe venni, vagyis az ő gyermekeik eleve rosszabb helyzetbe kerültek a támogatási rendszer megváltoztatása következményeként. (Harrach Péter: Hazugság! Színtiszta hazugság!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem ha országimázsról beszélünk, akkor az ország imázsának egyik nagyon fontos eleme, hogy vajon a közélet tisztaságáról hogyan vélekednek a hazai polgárok, és hogyan vélekednek külföldön az országról. Ez az, amivel lényegesen többet kellene foglalkozni, nem az Országimázs Központnak - teszem hozzá -, hanem például a kormányzatnak, neki kellene élére állnia annak, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás mindig ellenőrizhető, világos és átlátható legyen. Ennek az ellenkezője történt, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt három és fél évben. Önök országgyűlési képviselők nem tekinthetnek bele a gazdálkodással, a közpénzek felhasználásával kapcsolatos dokumentumokba, nem tudhatják, hogy mikor, milyen módon, kik számára fizetnek ki több száz milliárd forintot, és ezen keresztül, tisztelt képviselőtársaim, éppen a közélet tisztaságába vetett hit szenved csorbát, mert az embereknek olyan érzésük van, hogy itt visszaélnek az ő bizalmukkal; hogy itt visszaélnek az ő adóforintjaikkal; hogy itt valami nem stimmel, valami nem tiszta.

(10.20)

Ez az, tisztelt képviselőtársaim, ami jelentősen javíthatná az ország imázsát, ha ezzel foglalkoznának önök, és ha ennek érdekében tennének sokkal hatékonyabb, hathatósabb lépéseket. Ezt önök nem teszik, sőt az egészet megpróbálják elfedni az Országimázs Központ felhasználásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy említsek egy másik szempontot is, ami szintén jelentős mértékben hat egy ország megítélésére, és ami egyébként hat az ország polgárainak biztonságérzetére is, meg arra, hogy egyáltalán hogy érzi magát az adott országban, hogy érzi magát itthon, Magyarországon. És ez az, tisztelt képviselőtársaim, amire szeretném felhívni a figyelmet, és ami ellen ha önök tettek volna, akkor lényegesen jobb helyzetben lenne ma Magyarország: a gyűlöletbeszéd féktelen engedése Magyarországon. (Sasvári Szilárd: Itt az élő példa!); az, hogy ezen jelenségek ellen önök soha semmit nem tettek (Koltai Ildikó: Elolvasta a 168 Órát!), az, hogy önök soha nem voltak hajlandók kijelölni azokat a határokat (Moraj, közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.), amelyeken túl a hivatalos politika nem léphet. Tudom, hogy amikor így szíven találom önöket, akkor nagy kiabálás kezdődik mindig (Sasvári Szilárd: Legalább van szívünk! Nektek nincs!), de mégis kénytelen vagyok önöket ezzel szembesíteni (Bánki Erik: Folyamatosan hazudsz!), és egészen addig meg fogom tenni (Sasvári Szilárd: Csak gyűlölködj nyugodtan!), amíg nem tapasztalok a jelenlegitől gyökeresen eltérő magatartást. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

A mai felszólalásban is elhangzott ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, mintha itt arról lenne vita ma Magyarországon a politikai közéletünkben, hogy vannak, akik valami szörnyű képet akarnak festeni az országról (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van! - Sasvári Szilárd: Magyar Bálint mindig külföldön!), akik el akarják venni az önbizalmát (Sasvári Szilárd: Mit nyilatkoztatok külföldön Magyarországról?!), és vannak, akik meg nem ilyenek, hanem mást akarnak. Sasvári Szilárd képviselőtársam már megint a külföld előtt elhangzottakra hivatkozik, miközben elfelejti, hogy itt vannak a nagykövetségek, hogy itt van az internet, minden, ami Magyarországon történik, egyúttal a világ előtt történik meg. Ettől kezdve nem mindegy, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit tesz a hatalom ezekben az ügyekben.

Ezzel szemben viszont önök arra játszanak, hogy az egyik oldal bezzeg szereti a hazáját, a másik oldal bezzeg elárulja, hogy az egyik oldal bezzeg nemzeti, a másik oldal pedig nemzetietlen, és ezt önöknek már sikerült tökélyre fejleszteniük lassan. Én meg ezt a magam részéről kikérem magamnak és visszautasítom (Dr. Gyimesi József: Felesleges!), mert a dolog éppen nem erről szól, hanem arról, hogy mit lehet tenni az ország hosszú távú jövője érdekében, az pedig nem az, hogy visszarepítjük a múltba. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

Engedjék meg, hogy befejezésül a már ma is sokat szereplő Széchenyi Istvánt idézzem önöknek intelmül. Ő azt mondta: "A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. És hány ilyen külmázas dolgozik a haza meggyilkolásán!"

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Hosszan tartó taps az SZDSZ padsoraiból. - Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Kósa Ferenc képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb elhangzott ellenzéki csúsztatott értékelés után azt javaslom, nézzünk szét a nagyvilágban.

A világpolitikában folyamatos a verseny: szövetségkötések és -felbontások, nemzetközi szervezetekbe történő belépések és pozíciók, befolyási övezetek, gazdasági kedvezmények, katonai támogatások és támaszpontok, és még felsorolni is nehéz, hogy mi minden területen folyamatos a politikai küzdelem. Ebben a küzdelemben hol ócsárolják, hol feldicsérik egymást a világpolitika szereplői, és hogy meggyőzőbbnek tűnjön minősítésük, gyakran igénybe veszik egy-egy ország belpolitikai szereplőit. Egyben kivétel nélkül közös valamennyi ország kormánya: védelmezi, óvja országa tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren, a világpolitikai életben is mindennapos vádaskodásoktól.

Minden ország vezetése gondoskodik, vagy legalábbis igyekszik gondoskodni egy kedvező országképről, egy pozitív országimázsról. Nem elég egészségesnek, vonzónak lenni, annak is kell látszani - olvashatjuk nem egy helyütt. Amelyik ország ezt elmulasztja, az menthetetlenül lemarad, elsorvad, perifériára szorul, tehetetlenül sodortatja magát ellenfelei propagandaáradatában, és úgy jár, mint ama magyar honvédelmi miniszter országa, aki ellenséges csapatok közeledtekor jelentette ki, hogy "nem akarok katonát látni". (Mádai Péter: Ez így nem igaz!)

Ahogyan egy országot nem lehet megvédeni hadsereg nélkül, úgy sikeres külpolitikát sem lehet folytatni, hitelesen vonzó országarculatot sem lehet építeni országimázs nélkül. Sajnos, a hagyományosan befelé forduló magyar közélet elhanyagolta a kiegyezés utáni időszak országimázsát, s a cseh, szerb és a román propaganda jobban érvényesült Trianonban, Párizsban, mint a tényekre, adatokra, észérvekre apelláló magyar védekezés. Ellenfeleinknek még arra is volt gondja, hogy a külföldi közkönyvtárakból kikölcsönözzék, majd elveszítsék, eltüntessék a Magyarországot kedvező vagy csupán tárgyilagos módon feltüntető könyveket. Akik tehát az országimázs szükségességét tagadják, és elfogadják mint tényt, hogy minden más ország építi önnön külső arculatát, országimázsát, azok olyan eszköztől, olyan védekező eszköztől fosztanák meg az országot, amely eszközzel más ország rendelkezik. Nem szükséges arról bárkit is meggyőznöm talán, hogy az ország alapvető létérdekét támadják az országimázs ellenzői.

Tisztelt Ház! A hírek manipulátorai ma áttételesebb, finomabb eszközökkel dolgoznak, mint Göbbels, Zsdanov vagy éppen Aczél György idején. Tárgyilagos külföldi megfigyelőknek tüntetik fel azokat a zsurnaliszta zsoldosokat, akik csak a nevüket adják egy-egy itthon gyártott propagandaanyaghoz, mindig találnak olyan közeget állításaikhoz, ami mint közvélemény tükröződik a hírekben, és egy-egy egyedi jelenségből vonnak le hamis következtetéseket. Szakma lett a tömegek manipulálását szolgáló hírközlés módszeréből az elmúlt évszázadban, emiatt törvényszerűen szakmává kellett válnia az ellene való védekezésnek is. Ma az országimázs legtöbb munkáját a hamis, manipulált hírekkel történő szembeszegülés alkotja. Gondoljunk csak azokra az ország csúszó leértékelését a háttérből irányító, szervező, a hamisított fényképeket tömegesen terjesztő társaságokra például, amelyek Hollandiában és Szlovéniában keltettek Magyarországról torzított képet. Az ilyen sötét ügyekben nem meglepő, hogy azóta sincs néven nevezhető felelőse a hamis képeken alapuló hazug állításoknak.

Azt biztosan állíthatjuk, hogy a Országimázs Központ figyelő tekintete hiányában még inkább elszabadulna az országunkkal szemben ellenséges propaganda. Mi ennek az oka? Sok oka lehet, például korábban az, hogy ne vegyék fel országunkat a NATO-ba; most, hogy ne kapjunk uniós támogatásokat, és belátható időn belül ne válhassunk uniós tagállammá. Az is cél lehet, hogy épüljön le a hagyományos keresztény vallásunk és nemzeti kultúránk, és ezáltal is könnyebben szétmorzsolhatók a körülöttünk, a kisebbségi sorban élő magyarok például. Csak tudatos országimázsvédés révén lehet védekezni az ilyen törekvésekkel szemben.

Tisztelt Ház! Az elmúlt évben egy kommunikációs csapdába léptek a zsdanovi, Révai-féle propagandafelfogásokban járatlan kormánypártok. Szóvá tették ugyanis, hogy ellenzéki politikusok külföldön sorozatban és következetesen hamis színben tüntetik fel Magyarországot. (Sasvári Szilárd: Így van!) Felhördültek persze a gyanúba kevertek, a csúszó leértékelésben érdekeltek, alaptalannak minősítették ezt az állítást, és bizonyítékokat követeltek. Nos, némi könyvtározás és olvasgatás után össze lehetett szedni egy korántsem teljes körű, de elképesztő tartalmú hazugságcsokrot az ellenzéki politikusok szerzeményei közül.

(10.30)

Lett is erre műfelháborodás, miszerint a kormány belső listákat készít, stigmatizál, kartotékol. Mi volt ebben a csapda? Az, hogy ha a kormány nem szed össze bizonyítékokat, akkor úgymond, hazugságban marad, és ezért kerül az ellenséges propaganda pergőtüzébe. Ha viszont összeszedi a bizonyítékokat, akkor listázás és más efféle vádak alapján lehet elmarasztalni. A feketelista vádja természetesen megjárta a külföldi sajtót, anélkül, hogy kiderült volna az, hogy maga az ellenzék követelte ezt a listát. Egy rugalmas Országimázs Központ nyilván megfékezte volna az esetből táplálkozó hazugságözönt.

Tisztelt Ház! Beszélhetünk frissebb példákról is. A közelmúltban mind a kereskedelmi televíziók, mind néhány külföldi lap a kormány cigányellenes politikájának bizonyítékát látta jogcím nélküli lakók kilakoltatásában. Mélyen hallgattak arról, hogy szocialista polgármester vezette kerületben történt ez, azaz a kormánynak semmilyen szerepe nem volt a történtekben. Egy Országimázs Központ remélhetően kéri az esetről elhangzott hamis híradások korrekcióját.

Hasonló módon nyugati újságokban a polgári kormány hibájául rótták fel a terjedő idegengyűlöletet, aminek egyik bizonyítéka az afgán menekültekkel szembeni ellenszenv. Itt is lehetne felvilágosító tevékenysége az Országimázs Központnak: tudatnia kellene a külföldi olvasókkal, hogy a polgári vezetésű önkormányzatok példaértékűen próbálnak gondoskodni a menekültekről, s épp a szabad demokrata vezetésű Kalocsa vagy éppen a szocialista polgármester vezette Vác vezetése hozta kínos helyzetbe településüket.

A hazugság, a gyűlöletbeszéd csak az egyoldalas tájékoztatásban, sajtómonopólium esetén életképes. Mihelyt rés támad az állampárttól megörökölt féloldalas tájékoztatásban, akkor a nyitott fülek és a gondolkodni kész elmék hatékonyabban fogadják be az ellenérveket, mint az érvek nélküli propagandát. Nem csoda tehát, hogy a néhány polgári sajtóterméket milyen, a Rákosi- és Kádár-korból ránk maradt jelzőkkel illetik az ellenzéki pártok, mert ez a néhány lap zavarja a monopóliumukat.

Egy sajtóelemző csoport például elemezte az idén a napilapok többségét, állítólag a napi 996 ezer olvasót tájékoztató Axel Springer hírmagyarázatait. Az írások 71 százaléka kormányellenes élű volt. A kereskedelmi televíziók műsorai hasonlóan ellenzéki beállítódásról adtak tanúbizonyságot. A Televízió 1-es csatornáján az elmúlt években a szocialista pártelnök szerepelt legtöbbször, 17-szer ez év októberéig a reggeli legnézettebb műsoridőben. De sorolhatnánk még tovább a kiegyensúlyozatlan sajtóviszonyokat igazoló adatokat.

Hatványozódik a kiegyensúlyozatlanság, ha egy látszólag apolitikus esemény részvevői egyoldalúak, mert ebben az esetben a tárgyilagos tudósítás is szükségszerűen egyoldalú. Most, december 6-án kezdődött például egy kétnapos nemzetközi konferencia az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a jogi szabályozásáról. A rendezvényre meghívták az Európai Unió és az Európa Tanács képviselőit, de nem kaptak meghívást a kormány képviselői. Egymást követték a féloldalas előadások, például a főpolgármester kinyilvánította, hogy a romák közelmúltban történt kilakoltatása és időzítése elfogadhatatlan. Bizonyosra veszem, hogy nem tudatta a külföldi részvevőkkel azt, hogy szocialista szövetségese volt ebben a tettestárs. Meghívás hiányában a kormány még védekezni sem tudott. Ezután nyilván csak egy Országimázs Központ tudja majd korrigálni az ország jó hírén esett szégyenfoltot.

A kisebbségi ombudsman nem csupán ennek a féloldalasra tervezett ortopéd konferenciának a szervezése miatt ad munkát az Országimázs Központnak, hanem egy, a magyar pedagógusokat és pedagóguspályára készülőket megrágalmazó jelentése miatt is. A közvélemény-kutatás - amelynek, ők is rögzítik, hogy tudományosan erősen megkérdőjelezhető az előkészítettsége és lebonyolítása, egyszóval ez a közvélemény-kutatásnak nevezett tájékoztatás legfontosabb kritériumait mellőző adatgyűjtés - szerint a hazai pedagógusok többsége rasszista, idegengyűlölő, cigányellenes. A felelőtlen és alaptalan állítások cáfolata még sok-sok fáradságot okoz az Országimázs Központnak.

Hosszasan lehetne sorolni a külföldön megjelenített, de itthon megrendelt, az országunkat hátrányos színben feltüntető írásokat. Például szöges ellentétben áll a bécsi Profil című újságban megjelent gazdaságpolitikai értékelés és az amerikai kutatók elemzése. Az itthonról súgott állításokat közlő bécsi lap szerint a magyar gazdaságpolitikát a közvetlen beleszólások, dirigista beavatkozások jellemzik, míg a most novemberben megjelent tudományos értékelés szerint a gazdasági szabadság indexe kedvezőbb, mint Japánban, Franciaországban, Szlovéniában vagy Argentínában. Nyilván csak egy Országimázs Központ tudja objektív adatokkal helyesbíteni a Profil szubjektív, ellenséges, lejárató állításait.

A Financial Times most november végén tájékoztatta félre az olvasóit, amikor arról írt, hogy a kormány politikai beavatkozása miatt nincs ellenzéki képviselő a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kuratóriumában. Egy Országimázs Központ joggal kérhetne helyreigazítást, leírva azt, hogy a mai ellenzéki pártok hozták létre, konstruálták, alkották a médiatörvényt, ők azok, akik nem akarnak ezen változtatni, és a kormány semmit sem tud tenni az ellenzéki pártok megállapodása érdekében, mert nincs erre törvényi felhatalmazása.

A Der Standard osztrák lap a Nemzeti Bank kormányfüggésétől tart, és példának állította az előző elnököt. Nos, talán egy Országimázs Központ tényekkel bizonyíthatná az állítás megalapozatlanságát.

Vannak olyan állítások, amelyek indulatból, gyűlöletből fakadnak, azaz nehéz lenne tényekkel vitatkozni ezekkel. Vajon mit lehetne kezdeni azzal a szabad demokrata minősítéssel, amely egy kaliforniai lapban, a San Francisco Chronicle-ban jelent meg, hogy a kormány a pokolból jött gonosz yuppik és nacionalisták egyesülése? Mit lehetne kezdeni egy olyan panasszal, ami a holland Trow-ban jelent meg, miszerint a polgári sajtó azt latolgatja, hogy baloldali médiaszociológusok bőréből lámpaernyőt kellene készíteni? Mit lehetne kezdeni a portugál Publicóban megjelent, szintén szabad demokrata váddal, miszerint Orbán Viktor posztfasiszta politikát folytat? Az ilyen indulatokat talán jobban képes megfékezni, talán az objektivitás medrébe tudja terelni egy személytelen hivatal, és kevésbé alkalmasak az ilyen idegőrlő munkára alkalmilag szerződtetett sajtómunkások.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy sem a csúsztatott leértékelés, de a csúsztatott felértékelés sem segíti az ország nemzetközi megítélését. Jó teljesítmény kell és ennek hiteles ábrázolása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kósa Ferenc képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Homa János képviselő úr, a Fidesz frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy fölidézzek egy történetet. Réges-régen, süvölvénykoromban, még a múlt század hatvanas éveiben filmet készítettünk a tanyákon élő emberek életéről. Tél volt. Egy tanyasi iskolában laktunk, valahol Hajdúböszörmény határában, ha jól emlékszem, Rókahátnak nevezték azt a környéket. Esténként befűtöttünk a vaskályhába, és a pattogó tűz mellett beszélgettünk a környékbeli emberekkel. Az életükről, a sorsuk felől faggattuk őket, arról, hogy miként vélekednek a világról. Egyik este egy halk szavú, szigorú tekintetű parasztember csöndes monológját hallgattuk. Küzdelmes élete volt. Nemcsak a földdel küszködött, hanem egy emberi életre alkalmatlan világgal is. A szegénység, a megélhetés terhe mellett két világháború gyötrelmeit is hurcolta magában, tragikus emberi sors tárult elénk.

(10.40)

Amikor befejezte az elbeszélését, megkérdeztem tőle, ha visszatekint az elmúlt hetven esztendőre, vajon mi volt a legszomorúbb esemény az életében.

Maga elé nézett, hosszan eltűnődött és így szólt: Volt nekünk egy lovunk. Jó tartású, büszke ló volt, szilaj természetű, de azért engedelmes, értette az emberi szót. A tanya körül tágas volt az udvar, a ló leginkább ott legelészett a gémeskút közelében. Arrébb, az udvar távolabbi szegletében volt egy pocsolya is, a disznók meg abban dagonyáztak. Egyszer egy kan disznó valamiért megdühödött, és elkezdte kergetni a lovat, s addig-addig kergette, mígnem a ló a kapufélfának rohant és összerogyott. Úgy értsék, ahogy mondom! A ló megrettent a disznótól, és szörnyethalt - egy ló egy disznótól. Mire odaszaladtam és letérdeltem mellé, még kapálódzott a lábaival, de a szemében már nem volt semmi élet. Segíteni nem tudtam rajta, csak ott térdepeltem mellette tehetetlenül. A disznó meg, mintha semmi sem történt volna, ment vissza dagonyázni.

Hazajött apám, elmondtam neki, mi történt, de nem akart hinni se a szemének, se a fülének. Hirtelen a fejébe szökött a vér, elborult az agya, odalépett hozzám, és pofon vágott. Annyira váratlanul ért az ütés, hogy nekiestem a léckerítésnek. Iskolás voltam még, afféle kamaszkölyök, de nem sírtam.

Föltápászkodtam, elkullogtam apám közeléből, és a ház hátuljánál lekuporodtam egy szalmakazal tövébe. Akkor és ott kezdtem el gondolkodni, hol is élek, milyen világba születtem. És ez a gondolkodás valahogy végigkísért engem szinte az egész életemen. Jártamban-keltemben figyelgettem, mi történik körülöttem.

Szomorú, de bárhová sodort a sors, bármerre néztem, rendre azt láttam magam körül, hogy a disznók pusztulásba kergetik a lovakat, vagyis a hitványak a különbeket, a semmirekellők a valamirevalókat. Pedig hát mindaddig, amíg a senkik ölesztik a valakiket, nincs igazság. Helyette szégyen és gyalázat van. Ez a legszomorúbb. Azért fáj ez nekem igen-igen kegyetlenül, mert én, mióta az eszemet tudom, mindig is egy olyan országról álmodoztam, egy olyan országban szerettem volna élni, amelyben a disznók nem kergetik halálba a lovakat. Nem tudom, megérem-e még. Eddig tart a történet, amit fölidéztem.

Talán mondanom sem kell, hogy mindaz, amit a tanyasi ember elmondott, engem mélyen megérintett. A kép, amit az országról és erről a mi olyan-amilyen magyar világunkról fölvázolt, az életem folyamán gyakran föl-fölsejlett az emlékezetemben. Volt idő, amikor reménykedtem az ország sorsának alakulásában, és ez a kép ritkán villant a tudatomba. Mostanában azonban sajnos ismét egyre gyakrabban merül föl bennem. Legutóbb például akkor nyilallt belém, amikor azt kellett látnom, hogy egy '56-os halálraítéltre hitványabbnál hitványabb emberek támadtak. Olyanok, akik sem akkor, amikor kellett, sem azóta, vagyis soha semmit nem tettek a forradalomért, sem a forradalom erkölcsi hagyatékának megőrzéséért. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Szégyen és gyalázat történt; Adyval szólván: csörtettek bátran a senkik, és meglapult az igaz ember. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) A tanyasi ember csöndes monológja tehát ismét időszerűvé vált.

Félreértés ne essék, távol álljon tőlem, hogy emberi lényeket állatokhoz hasonlítsak! Ám az a régi-régi történet, amit a lóról és a disznóról fölidéztem, nemcsak valóságos, hanem jelképes is. Emberi jelentése és erkölcsi jelentősége is van. Rólunk szól. Nem az ilyen-olyan politikai pártokról, nem az alantas politikai perpatvarokról, hanem az ország s az itt élő emberek múltjáról, jelenéről és jövőjéről, egyszóval mindannyiunk sorsáról; arról, hogy milyen országban akarunk élni; arról, hogy lesz-e itt belátható időn belül emberhez méltó élet, vagy nem lesz. Olyan kérdések ezek, amelyekre nekünk, ma élő magyaroknak válaszolnunk kell. A saját gondjainkat az égvilágon senki sem oldhatja meg helyettünk. Csakis rajtunk múlik, milyen hazát teremtünk magunknak. Olyat-e, amelyben a csörtető senkik gátlástalanul vesztükbe kergethetik az igaz embereket, vagy olyat-e, amelyben végre-valahára föllégezhetünk, mert béke honol az emberek között?

Advent van. Bizakodjunk! Hátha egy csillag elindul majd az égen, megmutatja, merre menjünk, s egyszer talán meg is áll a fejünk fölött, és miként 2001 esztendővel ezelőtt, jelzi, hogy ne tévelyegjünk tovább, hanem álljunk meg mi is, és örvendezzünk, mert az emberek közötti béke reménye, amit oly sokan és oly régóta várunk, íme megszületett.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Takács Imre: Éljen! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák Sándor képviselő úr jelezte kétperces hozzászólási szándékát, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kuncze Gábor képviselőtársam megszólalásához szeretnék hozzáfűzni egy gondolatot. Ő nagyívű hozzászólásában bírálat tárgyává tett egy családpolitikáról szóló országgyűlési beszámolót, fekete-fehér nyomásban, fényképes arcok nélkül megjelent beszámolót. Meggyőződésem, hogy talán nem látta Kuncze képviselő úr azt a Metro újságban megjelent hirdetményt, amely, azt hiszem, a tegnapelőtti számában található. Ebben a főpolgármester-helyettes szinte egy időben tette közzé a főváros közlekedésének javítását szolgáló új, hannoveri villamosok beállítását megfogalmazó írását.

A talán leglényegesebb dolog, amit följegyeztem fölszólalása után: a fővárosi közlekedési helyzet romlott volna, ha a Fidesz-MDF képviselőcsoportja nem szavazott volna együtt a szocialistákkal a hannoveri villamosok megvásárlása érdekében. Akárhogyan is olvasgattam a főpolgármester-helyettes beszámolóját - amelyik egyébként fényképpel jelent meg -, erről a segítségről nem esett egy szó sem a közpénzekből fizetett hirdetésben.

Az belefér a szabad demokraták igazságképébe, hogy meg sem említik beszámolójukban a sikerhez nélkülözhetetlen partnereiket, de ők szerepelni akarnak egy olyan családpolitikai beszámolóban, amelynek sikeréhez ők semmivel nem járultak hozzá, sőt minden egyes családpolitikai döntést elleneztek. Nem értem az önmagukkal meghasonlott lelkek kampányidőszakban érzékelhető megnyilvánulásait.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Homa János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Stumpf miniszter úr is mondta, az országimázs alakítása nagyon összetett, a magyar valóság minden területét átfogó feladat. Az országimázs-alakítás egyik állomása volt a 2000. január 1-jétől 2001. augusztus 20-ig terjedő időszak, amikor is a magyar millenniumot, azaz az államalapítás és a keresztség felvételének ezredik évfordulóját ünnepeltük.

Érdemes újból megemlíteni, hogy az Országimázs Központ első emlékezetes tevékenysége a Szent Korona átszállítása volt a Nemzeti Múzeumból a Parlament épületébe 2000. január 1-jén. Ez az intézkedés heves vitákat váltott ki, ugyanakkor a méltó környezetben kiállított nemzeti ereklyénket, ezeréves múltunk, magyarságunk, európaiságunk jelképét azóta mintegy kétmillióan tekintették meg. Javaslom az ellenzéknek, legalább önmaguknak ismerjék be, tévedtek ebben az ügyben.

Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk közös érdeke, hogy kedvező kép alakuljon ki rólunk. Egy pozitív országkép - nyilvánvaló - politikai, gazdasági előnyökre váltható. A pozitív imázs befolyásolhatja az ország kulturális, gazdasági megítélését, hozzájárulhat önképünk, önérzetünk alakulásához, fejlődéséhez, a családok megerősödéséhez, a nemzeti összefogáshoz.

Az ezeréves magyar államiságról való megemlékezés különleges esélyt adott arra, hogy pozitív üzeneteket adjunk magunkról a külföldieknek, de lehetőséget teremtett arra is, hogy a magyar nemzet valamennyi tagjának jelezzük: az emberek zöme bízik abban, hogy hazánk felemelkedik a világ legsikeresebb nemzetei közé. S ennek alapja a nemzeti összefogás.

(10.50)

Nos, hadd szóljak néhány szót a millenniumról, amely megfelelő keretet teremtett nemzeti céljaink megfogalmazásához. A közel kétéves rendezvénysorozat szervezői kezdeményezték, hogy minden településen tartsanak millenniumi emléknapot, amelyet a helyiek határoztak meg, s amely alkalommal a helyi önkormányzat átvette a Magyar Köztársaság által adományozott emlékzászlót. Külön érdemes hangsúlyozni, hogy a 3200 magyar önkormányzat közül alig akadt néhány, amely ne vette volna át ezt a közösségi jelképet. Emellett a Határon Túli Magyarok Hivatala közvetítésével több határon túli egyházi szervezet kapott emlékzászlót. Az ünnepségek túlnyomó többsége templomban zajlott, ezzel is aláhúzták, hogy a magyarság ezeréves államisága milyen mélyen gyökerezik a kétezeréves kereszténységben. A zászlóátadáson kívül sok más is történt. A települések helytörténeti kiadványokat jelentettek meg, emlékműveket emeltek vagy egyéb jelképét alkották meg ezeréves múltunknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A millennium idején minden eddiginél komolyabb szellemi és gyakorlati munka segítette a kedvezőbb országkép megjelenítését az ország határain belül és kívül egyaránt. 15 millió magyar ünnepelt. Ezt akarták önök megakadályozni, amikor az 1999. évi költségvetés vitájában a millennium ellen szóltak. Olyan millenniumot akartak, amilyen a honfoglalás millecentenáriuma volt: semmilyen. Szerencsére a mostaniról nem önök gondoskodtak. Ennek a sikeres munkának a koordinálásában nagy szerepe volt a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal mellett az Országimázs Központnak is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi Boros Imre miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom első részében az országképpel, második részében az Országimázs Központtal szeretnék röviden foglalkozni. Az országképpel, azzal a valóságos országképpel, amit a Fidesz magában alkot arról a népről, amelyet kormányoz. Milyennek tekinti - politikájából ítélve - a Fidesz a magyar népet?

Először is azt gondolja a Fidesz a magyar népről, hogy a magyar nép tudatlan, mert elhiszi neki, hogy az a gyors gazdasági növekedés, amit az elmúlt három évben tapasztaltunk, a Fidesz új gazdaságpolitikájának köszönhető; holott mindannyian tudjuk, hogy ez a gyors gazdasági növekedés 1996-ban (Moraj a Fidesz soraiban. - Sasvári Szilárd: Jaj! Persze!) indult, 1997-től van 5 százalékos gazdasági növekedés, és a Fidesz mégis azt állítja, hogy ez neki köszönhető. Mi, szabad demokraták egy más országképet, más nemzetképet ápolunk. (Sasvári Szilárd: Tudjuk, San Franciscóban elmondtátok.) Mi tudjuk, hogy a magyar társadalommal ezt nem lehet elhitetni, a magyar társadalom tisztában van vele, hogy a jelenlegi eredmények a korábbi áldozatoknak és politikának tudhatók be.

A Fidesz azt gondolja a magyar népről, hogy a magyar nép feledékeny. Azt hiszi, hogy a magyar nép már elfelejtette, hogy önök 7 százalékos gazdasági növekedést ígértek a kampányukban, és most a 4 százalékos növekedésre büszkék. Azt hiszi, hogy a magyar nép elfelejti, hogy önök egyszeri nagyarányú adócsökkentést ígértek. Azt hiszi, hogy a magyar nép elfelejti, hogy önök még egy évvel ezelőtt is azt mondták, hogy 2001-ben 6 százalék lesz az infláció, és most arra büszkék, hogy 9,3 százalék lesz az éves infláció. Mi azonban tudjuk, hogy Magyarországon az embereknek ennél jobb az emlékezőtehetségük, és pontosan tudják, hogy milyen különbség van aközött, amit önök ígértek, és aközött, amit önök csinálnak.

Önök, fideszesek azt gondolják a magyar népről, hogy a magyar nép önző. (Közbeszólások: Honnan tudja? Gondolatolvasó? - Sasvári Szilárd: Majd mi elmondjuk, hogy mit gondolunk. Ne te pofázz!) Hiszen az, hogy önök minden alkalommal elmondják, élükön a miniszterelnökkel, hogy a Fidesz-kormány azokat támogatja, akik a vállukon viszik az országot, vagyis azokat nem támogatják, akik elesettek, akik munkanélküliek, akik szegények, akik cigányok (Sasvári Szilárd: Kétszázezer új munkahely! Minimálbér megemelése!) - mert mindnyájan tudjuk, hogy e mögött a mondat mögött ez van. Mi azonban - mi, szabad demokraták - tudjuk, hogy a magyar nép nem önző, hogy a magyar nép szolidáris, és a magyar nép tisztában van azzal - és közvélemény-kutatások is azt mutatják -, hogy támogatásokat elsősorban azoknak kell juttatni, akik rászorulnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt gondolják a magyar társadalomról, hogy a magyar társadalom megvesztegethető. Önök azt gondolják, hogy önök ugyan adócsökkentést ígértek, vagyis azt, hogy mindenki számára kiszámítható feltételeket teremtenek, ehelyett önök nem csökkentik az adókat, hanem a tenyérből etetés módszerével - amit Széchenyi-tervnek méltóztattak elkeresztelni - egyeseknek adnak; hogy milyen szabályok szerint, ezt nem tudja senki. Mi azonban tudjuk, hogy a magyar társadalom az önállóság és felelősség alapján gondolkodik, a magyar társadalom azt várja, hogy a mindenkori kormány kiszámítható gazdálkodási és vállalkozási feltételeket teremtsen, aminek kulcsa az, hogy nem elvenni kell, és aztán visszaadni egy kis részét, hanem eleve csökkenteni kell az adókat, és nem tenyérből osztogatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök azt gondolják a magyar társadalomról, hogy már rég elvesztette erkölcsi érzékét, hiszen azt gondolják, hogy ha az olyan ügyekről, mint a Simicska-ügy, a megfigyelési blöff, a Schlecht Csabák ügye, a bányaügy, ha ezekről nem hagynak beszélni, akkor az emberek elfeledkeznek róla, és el fogják önöknek ezt nézni a választásokon. Mi azonban tudjuk azt, hogy a magyar társadalom ép erkölcsi érzékkel rendelkezik, és meg fogja jegyezni és nem fogja elfelejteni ezeket a stikliket és disznóságokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz országképében a magyar ember tekintélytisztelő, a magyar embernek egy olyan nagy vezető kell, mint amilyennek önök a jelenlegi miniszterelnököt ebben a kultuszban, amit körülötte csapnak, igyekeznek feltüntetni. Az önök elképzelése szerint a miniszterelnök a Vigadó magaslatáról beszél, és nem nagyon ereszkedik le ide az Országgyűlés vitáihoz. Az önök elképzelései szerint - mint ahogy ezt a Rádió elnöke elmagyarázta nekünk a bizottsági ülésen - a mindenkori magyar miniszterelnöknek nincs párja. Ezért kell neki minden héten reggelente beszélni a rádióban, amihez az ellenzék nem juthat hozzá. Ezért kell neki minden hónapban fenntartott idő a televízióban. Ezért van az, hogy az egykor az államfő által alapított Orbán-láncot, bocsánat, Corvin-láncot most ő, a miniszterelnök akasztja a kitüntetettek, a csak általa kiválasztott kitüntetettek nyakába, hogy kormányzó vagy első titkár magaslatában jelenjen meg a magyar társadalomban. Mi tudjuk, hogy a magyar társadalom nem ilyen. A magyar társadalomban a miniszterelnököt csak úgy hívják, hogy a Gyula, a Viktor - a Péter? Nem tudom. (Derültség. - Dr. Pálinkás József: Úgy nem!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a magyar társadalom nem ilyen, mint amilyennek önök látni szeretnék. A magyar társadalom a politikusait, a miniszterelnökét is csak úgy tudja tekinteni, mint akinek erre az időre van egy megbízása, és gondosan figyel arra, hogy teljesíti-e azt, amivel a magyar társadalom megbízta.

Más országképben gondolkodnunk, mint amilyenekben önök gondolkodnak. Önök azonban azt képzelik, hogy egy Országimázs Központtal a magyar nép országképét a maguk országképéhez lehet igazítani. Ezért hozták önök létre ezt a bizonyos Országimázs Központot. Az Országimázs Központ három és fél év elteltével a jelenlegi kormány legfontosabb vonásának: velejéig korrupt voltának sűrített, szimbolikus kifejeződésévé vált. Az emberek, ha azt hallják: Országimázs Központ - igen, tudjuk: ahol viszik a közpénzeket. (Sasvári Szilárd: Tocsik-ügy? Vecsés? Erről beszélsz? - Révész Máriusz: SZDSZ-székház? - Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országimázs Központ azonban ennél több. Az Országimázs Központ arról szól, hogy hogyan próbálják önök a társadalmi kommunikációt, egy demokratikus, plurális társadalom kommunikációját - ahol ugyanis egymással versengő nézetek, eszmék, álláspontok egyenlő feltételek között ütköznek meg a közvélemény szeme előtt - valami mással felváltani.

(11.00)

A demokratikus országokban ez így van: szigorú szabályok teremtenek egyenlő feltételeket a különböző nézetek, eszmék, gondolatok, helyzetképek számára.

Amikor létrehoztuk az új magyar demokráciát, akkor Magyarországon is szigorú szabályokat teremtettünk a különböző politikai álláspontok és nézetek egyenlő feltételeihez. Erről szólt a párttörvény, erről szól a választási eljárási törvény, erről szól a médiatörvény, amely tiltja azt, hogy két választás között a közszolgálati médiában politikai reklámokat közöljenek.

Miről szól ezzel szemben 1998 óta az, amit önök csinálnak? Miről szól e téren a "több mint kormányváltás" megtestesítője, az Országimázs Központ? Egyrészt arról van szó, hogy önök megszállták a közszolgálati médiát, és kormányszócsővé változtatták, másrészt arról szól, hogy önök a kormány sikerpropagandáját állami pénzből folytatják. Azok a pénzek, amelyek a magyar költségvetésben vannak, nem a kormány pénzei, hanem az ország pénzei. Ha önök országképet formálnának külföldön Magyarországról, az volna ennek a pénznek a költségvetés szerinti rendeltetésszerű felhasználása. Ebben a kis színes brosúrában, amit ide tettek elénk, kizárólag belföldi agitációs propagandaplakátok és -brosúrák láthatók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy a költségvetési pénzt önök másra használják, mint amire kapták. Amikor önök közölték, hogy az újságokban hirdetéskampányt fognak indítani, akkor azt mondta a kormányszóvivő, hogy ugye a költségvetésben van pénz a költségvetési brosúrára, miután idén nincs költségvetés, ezért a költségvetési brosúrára szánt pénzt önök ezekre a hirdetésekre használják fel.

Tudják, hogy hívják ezt a magyar nyelvben, tisztelt képviselőtársaim? (Keller László: Csalás!) Úgy hívják, hogy sikkasztás. Tudják, hogy hívják azt, amit az Országimázs Központ csinál itt évi 4 milliárd forintért? Úgy hívják, hogy sikkasztás. (Révész Máriusz: Kettő évben négy!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül szeretnék visszatérni Stumpf miniszter úr egy gondolatára. Ő az Egyesült Államokat hozta fel mint olyan országot, ahol a társadalom azonosul az országgal, azonosul a nemzeti lobogóval, magáénak tekinti azt. Nos, én azt gondolom, hogy az Egyesült Államokra ez sok tekintetben igaz, csakhogy az amerikai népnél a nemzettel, az állammal, az országgal való azonosulás nem az országimázson múlik, amit bizonyos központok folytatnak, hanem a több mint kétszáz éves amerikai szabadságon; azon múlik, hogy a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy az is alkotmányos, ha valaki elégeti a nemzeti jelképet, mert ez is része az amerikai szabadságnak. És ami ennél is fontosabb: az amerikai szabadságtudat azon alapul, ha ott az elnök gyanúba keveredik, akkor a szenátusi vizsgálóbizottság előtt elszámoltatják arról, amit csinál. (Dr. Pálinkás József: És a miniszterelnök-jelölt?)

Az a tény, hogy a Magyar Országgyűlésben, ha a miniszterelnök gyanúba keveredik, akkor a Fidesz vezette többség megakadályozza azt, hogy az ország előtt az Országgyűlés a miniszterelnököt elszámoltathassa, többet árt a magyar országképnek, mint bárahány milliárd forint, amit országimázsra fordítanak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Sasvári Szilárd: Évente beszámol! - Révész Máriusz közbeszól.) Erről szól, tisztelt képviselőtársaim, az önök országimázsa.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces időkeretben kért szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úr. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr a "sikkasztás" kifejezést használta, ezzel vádolta meg a közpénzek felhasználásáért felelős tisztviselőket. (Sasvári Szilárd: Be kell perelni!)

Kérem a képviselő urat, hogy tegye meg a büntető feljelentést, amennyiben (Keller László: Megtettük, csak nem halad a vizsgálat!) ilyen adatokra irányuló tudomása van, és ez esetben természetesen vállalja az esetleges hamis vád jogkövetkezményeit is. (Sasvári Szilárd: Így van!)

Ami pedig azt illeti, hogy az Egyesült Államokban szabad elégetni a csillagos sávos lobogót, szeretném önt, tisztelt képviselő úr, tájékoztatni, hogy Magyarországon sem tiltja a törvény, de a jó ízlés (Sasvári Szilárd közbeszól.) és a jóérzés mind Amerikában, mind Magyarországon tiltja az ilyen cselekményeket. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának 70 perc 50 másodperc; a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 65 perc 40 másodperc; a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 29 perc 20 másodperc; a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 1 perc 57 másodperc és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 17 perc 24 másodperc áll még rendelkezésére.

Kétperces időkeretben megadom a szót Horváth Béla képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Három ellenzéki képviselő, Katona Béla, Kuncze Gábor és Bauer Tamás felszólalásával kapcsolatban szeretném a tisztelt Ház elé tárni, illetve a rádióhallgatók és a tévénézők figyelmét is felhívni arra, hogy a mai vitanapunknak az a címe, hogy Vitanap "országimázs" címmel.

Mit is jelent az, hogy imázs? Az imázsnak egy szakmai meghatározása van: arculat, jó hírnév; valakinek vagy valaminek a jó híre, a róla alkotott kedvező kép. Ezt jelenti az imázs, az országimázs értelemszerűen Magyarországra vonatkozik.

Ugyanakkor az említett három ellenzéki képviselőtársam felszólalása kapcsán óhatatlanul hivatkoznom kell a magyar szólásmondások közül arra az ismert mondásra: a jó hírnek szeretik nyakát szegni, ami azt jelenti mai nyelvezettel, hogy a jó hírt gyakran elhallgatják vagy kiforgatják. Úgy gondolom, ezek az ellenzéki felszólalások ezt a célt szolgálják, hogy az elénk tárt jó hírnevet, az országról kialakult jó képet megpróbálják a mai vitanap során kétperceseikkel vagy felszólalásaikkal lerombolni, és olyan látszatot kelteni, mintha az ellenkezője lenne az igaz.

Két percben nagyon nehéz válaszolni a felszólalásokra, ezért csak címszavakat szeretnék elmondani. Lett volna lehetősége ennek a kormánynak, hogy 1996-ban világkiállítást rendezzen, vállalkozók tízezrei mozdultak meg, befektettek, készültek rá, végül is ez a kormány egy tollvonással lesöpörte az asztalról. Többen már felszólaltak, meg lehetett volna ünnepelni a honfoglalás 1100. éves évfordulóját.

További felszólalásaimban ki fogok térni a MÁÉRT sikereire, amit a Horn-kormány szüneteltetett (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy említhetném az olimpia megrendezése kapcsán Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt elutasító nyilatkozatát.

ELNÖK: Képviselő úr!

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Ezek mind-mind azok a lépések, amelyekkel megpróbálják az ország jó hírnevét csorbítani...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a két perce!

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Folytatom a következő két percben. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen a türelmét. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Boros Imre miniszter úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről; őt követi majd Toller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, miniszter úr.

DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány mondat erejéig vissza kell térnem Bauer képviselőtársam lendületes, ámde nem igazán őszinte felszólalásához, ahol védelmébe vette azt a gazdaságpolitikát, amelyet az előző kurzusban folytattak. Én staccatószerűen összefoglalom ennek a lényegét a Bokros-csomagra koncentrálva.

Gyorsan és messze értékén alul privatizálta a magyar gazdaság leglényegesebb ágazatait, nem jött annyi pénz be a kasszába, hogy azt különösebben látni lehetne (Keller László: Alapvető hazugság, amit mondasz!), legalábbis ahhoz képest, amit mondtak, amiért ez folyik, hogy az államadósságot törlesszük, mert az maradt ugyanazon a szinten. Ráadásul a terhei közel a kétszeresére növekedtek. (Keller László: Hogy mondhatsz ilyen butaságot?) Azt hiszem, röviden, tömören ez volt az a bokrosi politika.

Utána természetesen '96-97-ben jött a nagy begyulladás, hogy ez azért sok - egyébként közben az Alkotmánybíróság az intézkedések, rendelkezések nagy részét hatálytalanította -, meg közeledtek a választások.

(11.10)

Utána nem lehetett mást tenni, mint a gazdaságot visszaengedni arra a pályára, amelyen '93-ban már lényegében rajta volt, a szép, stabil növekedés irányába. Tehát a Bokros-csomag sikerét úgy lehet értékelni, mint amikor valaki, akinek a nyakát szorongatták heteken-hónapokon keresztül, milyen megkönnyebbülést érez, amikor azt abbahagyják. (Keller László: Milyen jól éltél akkor!)

Most rátérnék arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt néhány évben a hazánkról alkotott összképet milyen mértékben befolyásolta pozitív irányban az az együttműködés, amit Magyarország az Európai Unióval közösen tervezett, alakított ki, és vitt be programokba. Itt két vonulatot lehet megkülönböztetni. Egyrészt intézményeink felkészültsége jelentősen javult, közeledtünk, sőt sok esetben elértük azokat a normákat, amelyeket tőlünk az Európai Unió közössége megkövetel, és amelynek az elérése egyébként nemzeti érdekünk is. A másik vonulat, amelyről mindenképpen szólni kell, az, hogy a bel- és külföldi közönség növekvő számban találkozik olyan létesítményekkel, projektekkel, amelyek a kivitelező szakmák mesterfokú felkészítését, felkészültségét tükrözik, amire ország és világ előtt rendkívül büszkék lehetünk.

Engedjék meg, hogy néhány példával alátámasszam az előbb elmondottakat! Vegyük elsőként vizsgálat alá az intézmények fejlesztését, mi történt ezen a területen. Az államigazgatás egészére elmondható, a fő cél az volt, hogy a korábbi, kicsit középkorinak nevezhető, elavult, papír alapú államigazgatás folyamatosan rátérjen arra a pályára, amelynek a vége az, amit Európában már sok helyen alkalmaznak: a modern számítástechnika, elektronika felhasználása az államigazgatásban. Nem sorolom fel azokat a közös programokat, amelyeket megvalósítottunk, és különösen nem említem azt, amit erre a kormány még rátett, és a következő hónapokban rá fog tenni.

Vagy említhetném a vámigazgatás területét, ahol központi laboratórium épült annak érdekében, hogy a megfelelő áruminőségek ellenőrizhetők legyenek. Vagy éppen a bel- és igazságügy területén létrejöttek menekültügyi, szervezett bűnözés elleni intézmények. Az ehhez kapcsolódó technikai eszközöket, eljárásokat megvalósítottuk, és a képzéseket is lefolytattuk. Vagy éppen az önök által oly sokat kritizált agrárgazdaság területén megvalósult a növény- és állat-egészségügyi rendszer fejlesztése, ennek kapcsán felkészülés a közös mezőgazdasági politikára. Noha az előző kormányzat szinte ilyen programot nem is indított, ezeket be kellett indítani, meg is kellett csinálni. A határállomásokat felszereltük növény- és állat-egészségügyi állomásokkal.

A környezetvédelem területén a katasztrófavédelem érdemel kiemelést, hiszen egyre több olyan anyaggal dolgozunk, amelyekkel környezetvédelmi problémák lehetnek, valamint víz, a levegő minőségvédelmének és folyamatos megfigyelésének, monitoringjának a megszervezése.

Nagyon régi mulasztás pótlása következett be azzal, hogy kialakult a regionális politika intézményrendszere. Ez teszi lehetővé, hogy a csatlakozás után az Európai Unió egyik nagy alaprendszerét, a strukturális alaprendszert eredményesen tudjuk igénybe venni, az abban kínált pénzügyi eszközök a magyar gazdaságba beforgathatók legyenek. Létrejöttek a regionális fejlesztési tanácsok, és létrejöttek a projekteket előkészítő ügynökségek is, és végzik is a dolgukat.

Az elmúlt három évben az ország különböző területein mintegy 550 esetben került sor projektek átadására, amelyek finanszírozásában a magyar kormány törekvéseit az Unió társfinanszírozása jelentős mértékben - a költségek többnyire fele erejéig, néha nagyobb mértékben is - támogatta.

Nincs az országnak olyan megyéje, ahol legalább két tucat esetben ne hirdetné tábla - önök ezt is kifogás tárgyává tették, miért hirdetik táblák, hogy ki és mit csinált, adott esetben a Széchenyi-terv vagy az Európai Unió - a magyar állam és az Unió eredményes együttműködését, a piros-fehér-zöld és a kék, tizenkét csillaggal díszített jelkép egymás mellett ne lenne található 550 esetben. Nem kell ezt szégyellni, jó, ha ezt a közönség pontosan tudja.

Érdemes néhány konkrét projektet is a maga konkrétságában megvizsgálni - mindegyik nagyon tanulságos. Ma minden követelménynek megfelelő vasútvonal köti össze Szlovéniát Magyarországgal. Ezzel a beruházással közös erőfeszítéssel begyógyítottuk a több mint húsz évvel ezelőtti sínfelszedés durva tájsebeit (Göndör István: Ezt ki döntötte el, kedves miniszter úr?), és a környéknek fejlődési perspektívát biztosítottunk. Reméljük, Kanizsára is gyorsan elér a vasút, ha egy kicsit kanyarog is!

Kiállta a politikai viharok próbáját és elkészült a párkány-esztergomi híd is. Sajnos, a 60 ezer ember közt, aki ott egy hétvégét eltöltött és örült, kevés szocialista képviselőt láttunk. Harmincéves vágyakat teljesítettek a Szombathelyet vagy éppen Zalaegerszeget vagy más városokat elkerülő utak. Korszakváltás történt a záhonyi határtérségben, ahol a korábbi hórukkos típusú átrakó-facilitásokat modern, komputervezényelt, többnyire fehérgalléros munkahelyeket biztosító átrakók váltották fel. Korszerűsítették Debrecen szennyvíztisztító kapacitását. Épülnek a roma kisebbség, hátrányos helyzetűek középiskolai bentlakásos elhelyezését biztosító kollégiumok Ózdon és Szolnokon - néhány ügy a sok közül.

Engedjék meg, hogy néhány számot is megemlítsek, hátha ez még Keller képviselő úrnak is tetszik. '98 óta mintegy 130 milliárd forintnyi uniós forrást használtunk fel. Ugyancsak '98 júliusa óta az Unió további, mintegy 200 milliárd forint értékben vállalt pénzügyi kötelezettséget magyarországi fejlesztésekre, amelyek az elkövetkezendő években, éppen a tárgyévben is megvalósulnak. Kevesebb mint négy év alatt öt év Phare-programját valósítottuk meg, a hatodikat éppen most folytatjuk.

Végezetül engedjék meg, hogy összefoglaljam, miként is hat pozitívan az országképre az Unióval közösen készített és kivitelezett programcsomag. Először is: a szavak és a tettek egyensúlyba kerültek. Ma újra szavahihetőként jelenünk meg - kormányként és országként is - az európai közvélemény előtt, hiszen csináljuk is, nem csak beszélünk arról, amiben korábban megállapodtunk. Ez nagyon fontos, hogy a szavak és a tettek egyensúlyba kerüljenek. Egyben nőtt a polgáraink hite abban is, hogy jó úton járunk, amikor az Európai Unióhoz csatlakozni vágyunk, nemcsak a levegőbe beszélünk valamiről - megy a tévéműsor -, hanem látnak projekteket, 550-et, és ennek az előkészítésben is komoly haszna van.

Úgy gondolom, hogy a további építkezésünkhöz mind a két fajta hitmegerősítésre továbbra is nagy szükségünk lesz, ezen fogunk munkálkodni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Hozzászólásra következik Toller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Harrach Péter miniszter úr. Öné a szó, képviselő úr.

(11.20)

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Amint a padokban ültünk, és Stumpf kancellárminiszter urat hallgattuk, 30 évet fiatalodhatott az én generációm, hiszen az MSZMP KB XII. kongresszusa, XIII. kongresszusa hangulatjelentései stílusukban, tartalmukban teljesen megegyeztek az itt elhangzottakkal, talán még a mondataiban is. (Derültség az MSZP padsoraiból. - Dr. Boros Imre közbeszól.) Hogy a személy is annak a pártnak a tagja volt, ezt felejtsük el! (Taps az MSZP padsoraiból.) A másik: az is eredményes volt, hiszen akkor a többi szocialista országhoz képest nem az elnyomás sötét országának tekintettek (Dr. Hende Csaba: Pedig az volt!), hanem a legvidámabb barakknak.

Most hasonló stílusú, tartalmú hozzászólásokat hallgattunk a kormány oldaláról, a legutóbbi gyöngyszemre már nem is reagálnánk, de azért azt meg kell mondanom, hogy most is van egy eredménye a kormány hároméves tevékenységének, ki lehet írni az országra: bilincs és mosoly - nem kell mást nézni, csak a televíziót.

Az Országimázs Központ kifelé kívánja propagálni országunk jeles eredményeit, amelyek tényleg elismerésre méltóak, de egyről elfeledkezünk, hogy ez az Országimázs Központ az összes euro-, mega- meg mindenféle plakátján magyarul írja ki mindezt. A 24 millió külföldinek, aki ide jár évente, összesen talán 1 százaléka érti a magyar nyelvet - milyen hatalmas propagandát visz haza ebből a sok-sok milliárdért kifejtett propagandából?

Ugyanez a külföldi, ha bejön, mit lát? Megkérdezi tőlünk mint közigazgatási szakember, hogy az önkormányzat miből gazdálkodik. Mondjuk: normatív támogatásból; nem érti az egészet, és megkérdezi, hogy miben dönt önállóan. Mondom: a kapott pénzből. Honnan kapja a pénzt? Kiderül, hogy 80-90 százalékban a kormánytól, és az is kiderül, hogy megmondják, mire lehet költeni. Megkérdezi azt, hogy az európai normák közül akkor az önállóság elve hogyan érvényesül. Erre viszonylag nehéz válaszolni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Segíts neki!) Ha ugyanez a külföldi megkérdezi, hogy a jövedelmet hogyan használjuk fel, azt mondjuk: megmondják, hogy mire kell költeni, ezen belül szabadon döntünk - ezt sem igazán érti.

Utána elmegy az iskolába, és megkérdezi a nebulót, hogy látott-e már számítógépet. Azt mondja, hogy igen, látott, van egy külön kis szoba, van az iskolának egy számítógépe - ez változó, középiskolában már több is van -; az általános iskolában és a középiskolában lehet, hogy az egész szobában van 4-5 számítógép, és közben készül az információs társadalomra. Ezen is elcsodálkozik az imázs által megfertőzött külföldi; továbbmegy, és megkérdezi, hogy a középiskolásaink beszélnek-e magyarul, és van-e jogosítványuk. Mondjuk, hogy nincsen, 18 év (Dr. Pálinkás József: Magyarul beszélnek!) után lehet... - bocsánat, idegen nyelvet, magyarul se mindig, sajnos ez gond, igaza van a miniszter úrnak. (Dr. Hende Csaba: De te nagyon! - Dr. Pálinkás József: Hány nyelven beszél...) És mondjuk, hogy idegen nyelvet nem nagyon bírnak, de majd fognak, és jogosítványa még nincs, mert csak 18 év után lehet jogosítványhoz jutni, úgy is nehezen és igen drágán.

Ha ugyanez a külföldi (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Melyik város ez? Pécs? Ne bántsd a pécsieket!) fel akar szállni egy tömegközlekedési eszközre, két dolgot tapasztal: vagy még nem jön, vagy már elment, s ha véletlenül ott van, akkor nem lehet rá felszállni. (Dr. Boros Imre: Szólj a Demszkynek!) Ha ugyanez a külföldi megkérdezi, hogy ugyan hogy állunk a településen (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Pécs szép város!) az ivóvízzel vagy a csatornaellátással, azt mondjuk, hogy ez 60 százalék körül van a nagyvárosokban, de lesz még 92 is, ha segítenek.

Ebből következik, úgy gondolom, hogy az országimázsnak ott kell megjelennie, amit látunk, és amit lát a külföldi, az a hiteles. Hogy azon, amit lát, változtassunk, szerintünk az alapvető dolgokon kell változtatni. Először is: minden településen a helyben keletkezett jövedelmek többségét, a közös boldogulás alapját, helyben kell felhasználni. Ez alól kivételt képezhetnek természetesen - mint Európában mindenhol - a jövedéki adók, illetve a forgalmi típusú adók. A közös jövedelmet felhasználja - autonóm módon a mi fogalmaink szerint - az önkormányzat, illetve a vele együttműködő civil közösségek.

Mire kell ezt fordítani? Elsősorban az oktatás műszaki, technikai és külalakbeli feltételeire, hiszen ma az oktatásunk még európai színvonalú, ha rá nem dől a gyerekek fejére az iskola. A középfokú oktatásnál a régi az álláspontunk: a nyelvvizsga és a jogosítvány elemi igény, és ingyen kell hogy adjuk; a tömegközlekedés feltételeit pedig alapvetően meg kell változtatnunk. Mindezt természetesen azonos elbírálás alapján, normatív módon igénybe vehető támogatásokkal, és nem a párttisztségek vagy a párthovatartozás alapján, differenciáltan. Nagyon szeretnénk azt, ha az 50 ezer forintos minimálbér, amely elérte végre az oktatást és az önkormányzatok támogatása nem a félelem bére lenne.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Harrach Péter miniszter úr; őt követi majd Pásztohy András képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, miniszter úr.

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Országképépítésről van szó. Ki tud országképet formálni? Az, akinek van jövőképe, van eszmeisége, és szereti a hazáját. Mi nem szégyelljük azt, hogy közösségben gondolkodunk, nemcsak családban, nemcsak helyi közösségben, egyházi közösségben, hanem nemzetben is, és ennek a nemzetnek a képét is szeretnénk felmutatni. Ki az, aki nem tud országképet építeni? Az, aki individuumban gondolkodik, aki csoportérdekben, pártban gondolkodik. Ki az, aki rontja az országképet? Az, aki lejáratja külföldön, és aki agresszív módon, ízléstelen gyalázkodásban szól itthon.

Én nem szeretnék a stílusról beszélni, bár néha megdöbbent az, ami az ellenzéki oldalról megjelenik; én a tényekről szeretnék beszélni, arról a tényről, ami többek között az én tárcámat is érinti. Néhány felszólalásban, amiről nyugodtan el lehet mondani, hogy gyűlöletbeszéd volt, gyakran szerepelt az a szó, hogy hazugság. Azok mondták ki ezt a szót, akik a tényeket elferdítették. Idézek egy-két ferdítést: a szegénység nőtt, a családok ma rosszabbul élnek, mint eddig. Ezek a hölgyek és urak mondták ezeket az állításokat, akik a hazugságot említik. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.)

Ezzel szemben engedjenek meg néhány tényt a szegénységgel kapcsolatban; hadd kezdjem a minimálbérrel! Nem a minimálbér emelésének mértékéről szeretnék szólni, azt mindenki tudja, én egyetlen példát szeretnék említeni, ami a családokkal is kapcsolatos. Vegyünk egy kétszülős családot, ahol minimálbéren dolgozik mind a két szülő, és három gyermeket nevelnek. 1997-ben, tehát az előző kormány idején, ez a két szülő, mindenféle családtámogatással együtt, hazavitt 56 490 forintot havonta. 2001-ben ennek a két szülőnek a jövedelme, a családtámogatásokkal együtt, 99 700 forint, majdnem a duplája - ez a legszegényebbek elszegényedése.

Említenék egy másik példát, a kiegészítő családi pótlékot. Sajnos, tegnap is egy tévedésen alapuló MSZP-s nyilatkozat látott napvilágot, pedig itt, ezen a helyen már elmondtam azt, hogy az önök miniszterelnök-jelöltjének elküldtem a hiteles adatokat; sajnos nem használta fel azóta sem, a megtévesztés vagy tévedés - legyünk jóindulatúak - tovább folytatódik. Önök a kiegészítő családi pótlék éves alakulásának nem néztek utána, ezzel szemben egy sajtóhibára hivatkoznak folyamatosan.

Ezért ma reggel megkérettem a pontos adatokat, amiket szeretnék a rendelkezésükre bocsátani. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy a kiegészítő családi pótlék a legszegényebbeknek jár - valóban megadtuk ezt is a legszegényebbeknek. Azt állítják, hogy ez folyamatosan növekszik, tehát növekszik a szegénység. Ezzel szemben az adatok: '99-ben 834 ezren vették igénybe, önök erre szoktak hivatkozni; 2000-ben már csak 808 ezren; 2001-ben 795 ezren - ez nem rohamos csökkenés, de csökkenés. Ezzel szemben növekedést állítani, ha jó szándékúak vagyunk: tévedés, ha rossz szándékúak vagyunk: füllentés.

Nézzünk egy másik adatot: a veszélyeztetett gyermekek száma '97-ben 420 ezer volt, a 2000-es adatok 265 ezerről szólnak - ez nagyon sok, csökkenteni kell.

(11.30)

De nézzünk egy olyan adatot, ami a szegénységgel függ össze. Az anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermekek száma '97-ben 340 ezer volt, 2000-ben 185 ezer. Ez lenne a szegénység növekedése? Szigorú, egyértelmű tények!

Nagyon szépen megkérem a kampányoló - és hát bizony szorongó és ezért agresszív - képviselőtársaimat, hogy legyenek szívesek a tényekhez ragaszkodni, és talán olvassák el azokat a fejlődés-lélektani ismereteket biztosító tankönyveket, amelyek meggyőzik önöket arról, hogy az agresszivitás gyökere a szorongás. Mi nem tudjuk megígérni önöknek, hogy ezt a gyökeret, szorongásuk okát megszüntetjük, hiszen azért dolgozunk, hogy ezt az utat folytassuk 2002-ben is. Ez az önök szorongásának az oka, ezt nem fogjuk tudni megszüntetni, sőt, beteljesítjük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Pásztohy András képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi Pálinkás József miniszter úr.

Öné a szó, képviselő úr.

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A hamarosan leköszönő Fidesz-kormány úgy gondolta, az Országimázs Központ felállításával, a Happy End Kft.-nek kifizetett több milliárd forinttal meg lehet változtatni az országról itthon és külföldön kialakított képet. Nem sikerült. Mi úgy gondoljuk, hogy az országról alkotott kép akkor fog látványosan javulni, ha megelégedett, önmagukat biztonságban érző és jövőjükben bízó emberek alkotják a nemzetet.

De vajon mi kell ahhoz, hogy a magyar vidéken, falvainkban békében, biztonságban éljenek? Mindenekelőtt munkahelyek sokasága, hogy a családok tervezni tudják jövőjüket, hogy egyre több gyermek zsivaja töltse meg az óvodákat, iskolákat. Úthálózat-korszerűsítés, jó közlekedés, hogy a kistelepülések lakói is elérhessék munkahelyeiket, a továbbtanulni vágyó fiatalok iskoláikat. Jövedelembiztonság, kiszámíthatóság a mezőgazdaságban, hogy gyarapodhassanak a falvak lakói, bővülhessenek az önkormányzatok forrásai. Olyan támogatáspolitika kell, hogy a magyar gazdálkodó versenytársa és ne cselédje legyen uniós társának.

Fiataljaink akkor maradnak a falvakban, ha egyre javuló életminőséget tapasztalnak, ha lakóhelyük egyre komfortosabbá válik, ha majd a bérlakás-építési program rájuk is vonatkozik. A vállalkozók is akkor telepszenek le, ha érzik, hogy van igény munkájukra, szolgáltatásaikra, mert az megfizethető és mindenki számára elérhető. A vidék lakói azt várják, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak egészségük megőrzésére, a nyugdíjasnak ne azon kelljen töprengenie nap mint nap, hogy a gyógyszerét váltsa ki vagy a mindennapi betevő falatját vegye meg. A gyermekeket nevelő családoknak ne azzal kelljen évről évre szembesülniük, hogy a családi pótlék vásárlóereje drasztikusan csökken. A családi pótlék összegét az Orbán-kormány egyszer sem emelte, az három év alatt 25 százalékot veszített reálértékéből. Pedig a falusi szegény gyerekeknek is annyiba kerül egy pár cipő, mint a tehetősebb család gyermekeinek.

Az önkormányzatok azt várják, hogy ne csak többletfeladatot, hanem forrást is biztosítsanak, hogy a helyi ügyeket, fejlesztéseket, az emberek boldogulásának feltételeit tisztességgel tudják szervezni. Az itt élők joggal tartanak arra igényt, hogy településük rendezett legyen, a járdákon járni, az utakon közlekedni lehessen, az árkokban elfolyjon a víz és a szennyvíz is szervezetten a tisztítóba kerüljön. Olyan közbiztonság kell, hogy a templomból ne azért kelljen hazasietnie vasárnap délelőtt senkinek, hogy nem dézsmálták-e meg a veteményt vagy a baromfiudvart. A vidéken, falvakban élők elvárható igénye, hogy senki ne tekintse őket másodrendű állampolgárnak, ők is kapják meg jogos járandóságukat.

A magyar vidék felemelése mindannyiunk érdeke. Mi ilyen országot szeretnénk, és azért dolgozunk, hogy ilyen is legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Glattfelder Béla gazdasági minisztériumi politikai államtitkár úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget.

Öné a szó, államtitkár úr.

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnöknő. Tisztelt Képviselőház! Hölgyeim és Uraim! Képviselő Úr! Azért kértem egyperces felszólalásra lehetőséget, mert a képviselő úr azt mondta, hogy majd akkor lesz jó világ, ha a bérlakás-építési program, amelyet a Széchenyi-tervben hirdettünk meg, a falvakra is vonatkozik.

Ismeretes, hogy Magyarországon 15 éven keresztül egyetlenegy állami támogatású bérlakás nem épült. Most újra épülnek, és ez a program a falvakra is vonatkozik. Sőt, a legtöbb pályázatot épp a falvakból nyújtották be. És azért nem értem, hogy a képviselő úr miért állítja azt, hogy ez nem vonatkozik a falvakra, mert ő maga is lobbizott nálam egy ilyen falusi bérlakás-építési pályázat ügyében (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Dr. Juharos Róbert: Csak kiderül!), és tudomásom szerint az a pályázat, amelynek ügyében ő lobbizott, az nyert is. Ha saját sikerének tekinti, akkor kérem, ne mondja, ne tévessze meg a falusi önkormányzatokat, hogy rájuk ez a program nem vonatkozik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)