Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásairól beszélünk. Azzal szeretném kezdeni, hogy elsőciklusos képviselő vagyok, és a megdöbbenésemet szeretném kifejezni. Előttünk van egy óriási probléma, Magyarországnak talán a legsúlyosabb problémája, és egy vitanapon vagyunk, ahol e probléma megállításának a lehetséges megoldásait szeretnénk megtalálni, erről beszélünk, de ehelyett azt látom, hogy az alapproblémában sem értünk egyet.

A kétharmados többség, legalábbis a megszólalásaikból az derül ki, hogy gyakorlatilag tagadja az elvándorlást és főként annak jelentőségét. Képviselőtársaim hosszasan soroltak számokat, LMP-s képviselők, de más képviselők is, többek között azt, hogy a 18-29 évesek fele külföldön képzeli el a jövőjét, oda szeretne költözni. A harmaduk diplomás, és ez az arány lényegesen magasabb, mint az itthon lévő diplomások aránya. Tehát az értelmiség aránya túlreprezentált itt.

De ha a számokon vitatkozunk ‑ amiben, azt gondolom, mindannyian egyetértünk ‑, legalább Tállai államtitkár úr kimondta ezt a 350 ezres, a Statisztikai Hivatal által hozott számot; amire aztán azt mondta, hogy 450 ezernél többet nem tud elképzelni. Akkor induljunk ki ebből a 450 ezerből! Aztán különböző képviselőktől folyamatosan azt hallottam, főleg a kormánypártiaktól egyértelműen, hogy ez tulajdonképpen egy bagatell probléma. Kezdődött Hargitai János KDNP-s képviselő úrral, aki azt mondta, hogy ő szeretne a nagyobb számokkal mit kezdeni, aztán abban maradt, hogy legyen egy kisebb magyarországi megyényi az a szám, akik elvándoroltak. Hát Magyarországon a kisebb megyék 200-230 ezer körül vannak, ezért azt gondolom, hogy vagy két kisebb megyéről beszéljen, vagy egy nagyobbról, ha tényleg nem szeretnénk elbagatellizálni ezt.

Manninger Jenő képviselő úr meg akként diagnosztizált, hogy ez egy kelet-európai probléma. Szeretnék egy kis helyreigazítást, mert ‑ énszerintem legalábbis ‑ mi nem Kelet-Európában élünk, és szeretném remélni, hogy nem is abba az irányba tartunk. Kelet-Közép-Európának nevezzük ezt a térséget, és teljesen egyetértünk, ez valóban kiterjed… Vagy ön szerint Kelet-Európa? Bocsánat, csak mert rázza a fejét. (Manninger Jenő: Nem.) Jó, örülök. Tehát teljes egészében egyetértünk abban, hogy ez valóban nemcsak Magyarország problémája. A diagnózisba ez is beletartozik, ezt figyelembe kell vennünk. Ez egy nagyobb probléma. És valóban igaz az, hogy más országokat, más kelet-közép-európai országokat ez még nálunk is jobban érint, de ez nem mentesít bennünket. Lehet, hogy néhány év múlva mi is pontosan oda fogunk jutni. Erre fel kell készülni, erre meg kell találni a megoldásokat.

Nagyon rossznak tartom azt a visszamutogatást, hogy itt az előző kormányzatokra mutatnak vissza, hiszen látható az, hogy valóban elkezdődött ez a folyamat akkor, és az is látható, hogy ez egy össztársadalmi folyamat, és az is látható, hogy ez a folyamat felgyorsult. Azt gondolom, hogy legalább a diagnózisban értsünk egyet, mert ez után tudunk a közös megoldás felé lépni.

A Lehet Más a Politika nem a problémák hangsúlyozásáról szeretne beszélni, hanem a megoldás lehetőségeiről, ugyanis azt gondoljuk, hogy az elvándorlás nem maga a betegség, hanem csak egy tünet. Azt gondoljuk, hogy a betegség az elmúlt évtizedek elhibázott társadalom- és gazdaságpolitikája, amire a megoldást közösen kellene megtalálnunk. Ez abból is látszik, hogy leginkább a fiatalokat érinti, és ez emeli ki a probléma súlyát. Ahogy említettem, ez a folyamat 2010-ben sajnos felgyorsult. Ezt is mindenképpen le kell szögezni. 2010 és 2012 között ez a két és félszeresére ugrott. Nagyon fontos ezt is tisztázni.

A Lehet Más a Politika jó néhány javaslatot vetett fel, hiszen javaslatokról beszélünk. Szél Bernadett frakciótársam olyan lakásprogramról beszélt, amely a fiatalokat itthon próbálja tartani, és egy nagyon egyszerű dologgal, ami tulajdonképpen igazán sok pénzbe sem kerül az országnak. Az üresen álló óriási számú lakást, úgy, hogy a tulajdonosaik is jól járjanak, egy állami garanciával javasolta bérbe adni. Ifjúsági garanciaprogramról beszélt. Sallai képviselőtársam a helyi gazdaságfejlesztésről, az élelmiszer-feldolgozásról, és sorolhatnám; tehát mind-mind olyan programokról, olyan javaslatokról, amelyek előrevivők lennének abban, hogy ezek a problémák megoldódjanak.

Amiről én szeretnék beszélni, az nem más, mint az egyetlen megoldás, ami a mi erőforrásunk. Hiszen mi itt Európa közepén, azt gondoljuk, körbenézünk bárhol, milyen erőforrásaink vannak: a földünk mélye nem rejt olyan erőforrásokat; az iparunk ‑ bár volt olyan időszak, amikor a vas és acél országának nevezték ezt az országot, vagy szerették volna annak nevezni, ne térjünk ide vissza ‑, nyilván az iparunk se az, amivel ki tudunk ugrani, nincsenek olyan versenyelőnyeink ezen a területen. Amiben nekünk óriási lehetőségünk van, az a tudás. Az, hogy a magyar oktatás nagy múltra tekint vissza, és nagyon nagy sikereket ért el, a magyar koponyák nagyon nagyot lendítettek ezen az országon, erre kellene építenünk, a tudás fejlesztésére, az oktatás fejlesztésére, hiszen ez a mi kitörési pontunk, ez az, aminél fogva ki tudjuk magunkat húzni abból a mocsárból, amiben egyre inkább elmerülünk.

Néhány javaslatot én is szeretnék tenni, anélkül, hogy egészen konkrétan kitérnék erre, hiszen ez a vitanap nem erről szól. Ilyenek például, amit már számos alkalommal javasoltunk, a források növelése. A Lehet Más a Politika másfél-kétszeresére növelné az oktatásra fordított kiadások összegét. Hiszen ebben az első lépés az, hogy ráfordítás történjen erre. Jelen pillanatban ez sajnos ellenkező tendenciát mutat, egyre inkább csökken az oktatásra fordított összeg. Ez nagyon nem előrevivő, ez visszafelé mozdít bennünket.

Nagyon fontos lenne a diplomások arányának növelése. Az EU 2020 stratégia 40 százalékot ír elő. Még nagyon-nagyon messze vagyunk attól, hogy ezt elérjük. Ez egy kulcsfeladat lenne ahhoz, hogy megvalósuljon a saját előremozdulásunk. A tandíj megszüntetéséről beszéltünk, ami lehetővé tenné azt, hogy egyre többen kerüljenek be felsőoktatási intézményekbe. Ez nyilván az előző ponttal szorosan összefügg.

A vidéki felsőoktatás fejlesztését említjük gyakran, hiszen ez az, ami helyben segít tartani a fiatalokat. Nagyon fontos, ami már elhangzott itt ‑ és ezt fideszes képviselő említette ‑, hogy a kistelepülésekről a nagyobb városok felé, onnan pedig a főváros felé mozog az értelmiség. Ezt valamilyen módon meg kell állítani. Ennek egyik lehetősége az, hogy a vidéki főiskolák, és nemcsak gazdasággal, hanem társadalomtudománnyal foglalkozó főiskolák is meg tudjanak maradni vidéken, hiszen a helyi értelmiség alapját és bázisát tudják képezni, aminek aztán nyilván gazdasági hatásai is lesznek. Nyilván azok az emberek, akik a felsőoktatásban megszerzik a tudást, fognak tudni vállalkozni, azok fognak tudni annak a másfél millió embernek, aki a rendszerváltás után munka nélkül maradt, munkahelyeket teremteni. Ezek lesznek azok, akik haza tudják csábítani majd azokat a fiatalokat, akik külföldre mentek.

Háznagy asszony azzal élt, azzal rótta meg az ellenzéket, nemhogy azzal foglalkoznánk, hogy ráparancsoljunk a fiatalokra, hogy jöjjenek haza. Nyilván nem ráparancsolni kell, ez nem működőképes dolog, hanem olyan perspektívát kínálni itthon, amire ők hazajönnek, és erre mondtam épp az imént javaslatot. Nyilván nagyon fontos lenne mindehhez, hogy az oktatás előremozduljon, a pedagógusok béremelése, hiszen a pedagógusszakma elismeréséhez kell az is, hogy valós béremelés történjen, és valós életpályaprogram valósuljon meg, s nemcsak a közoktatásban, hanem a felsőoktatásban is, hiszen ennek alapján fognak tudni a fiatalok olyan jövőt maguk elé képzelni, ami alapján érdemes itthon maradni. Erre is utaltam az elmúlt napokban, de sajnos ennek is az ellenkezője történik, az ígéretek ellenére éppen csökken a pedagógusok beígért béremelése azzal, hogy elszakítják egy fix minimálbértől az illetményalapot.

Végül pedig, a röghöz kötés nem megoldás ezekre a problémákra, annak az eltörlését javasoljuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)