Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó Országos Borminősítő Intézet - rövidített nevén OBI - működésének néhány furcsaságára szeretnék rávilágítani.

Ez az intézet az utóbbi évek átalakulásai mellett megmaradt olyan monopolisztikusnak, mint amilyen annakelőtte volt. Működése folytán ez az intézet végzi a Magyarországon forgalmazni, palackozni, exportálni kívánt borok beminősítését és engedélyezését a kért célra. Az említett monopolisztikus helyzete folytán úgy tűnik, hogy az ott minősítést végző hat-hét szakember van csak Magyarországon, aki eldöntheti, melyik borral mi történjen. Amellett, hogy a vizsgálati díjak 5 ezertől 20 ezer forintig terjednek, sőt a fölé is rúgnak, számtalan eset bizonyítja, hogy néhány termelőnek és pincészetnek mindig rendben van a vizsgált bora, némelyeknek pedig sorozatos elutasításban van részük, rendszerint érzékszervi úton megkifogásolható borjellemzők miatt, amely kifogások nem ellenőrizhetőek vissza, hiszen nem mérés alapján, konkrétan bizonyítható adatról van szó. Az elutasító határozatok után a bormintát küldő személyek a következő alkalommal ugyanazt a bort egyszerűen újra elküldik, és ami a legnagyobb csoda, ekkor már beválik a minta. Az intézet úgy van vele, hogy a kérelmezőt most már eleget járatták helyben, a vizsgálati díjat is újból befizette, hát megadják a forgalomba hozási engedélyt.

Kérdezhetnék a laikusok, hogy miért nem fellebbeznek az elutasított emberek. Hát ez az interpellációm lényege! Azért, mert gyakorlatilag nem lehet, mert van ma Magyarországon egy olyan intézet, amelynek a folyamatosan széles köröket sértő és anyagi kárt okozó döntései ellen nem lehet fellebbezni - pontosabban lehet, csak nincs értelme és nem éri meg.

A fellebbezés elméleti megcsúfolásának nevezem az itt kialakult, megrögzött gyakorlatot. Amikor az illetékesek meghozzák az elutasító döntést a bor forgalmazásával kapcsolatban, az erre érkező fellebbezést ugyanezen intézet egyik magasabb beosztásban dolgozó alkalmazottja fogja elbírálni. Hol van itt a másodfokon elvárt, első foktól független bírálat? Természetes, hogy a másodfokon eljáró egyetért az elsőfokú döntéssel, hiszen jobb esetben a szobatársa, rosszabbik esetben a másik szobában dolgozó kollégája hozta meg azt.

Megjegyzem, az OBI a jelenleg hatályos törvények és rendeletek alapján működhet továbbra is monopolisztikus szervezetként, és ugyanígy a többi élelmiszer-ipari minősítő intézet is.

Kérdezem a miniszter urat, nem látja-e elérkezettnek az időt az OBI teljes szerkezeti átalakítására. A nagyobb borvidékek központjaiban ki kellene alakítani a területi bevizsgálóhelyeket. Ide érkeznének első fokon a minták, s ha valaki nem ért egyet az itt meghozott döntéssel, fellebbezhet a budapesti OBI-központhoz. Ezzel az európai joggyakorlatba is beleillő, fellebbezhető, kétszintű rendszer jönne létre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), valamint ezekután csak ritka esetben kellene Tokajtól Sopronig, a Balaton-felvidéktől a Kiskunságig az embereknek Budapestre utazniuk egy-egy borminta bevizsgálása kapcsán, és ezzel többek között lényegesen lerövidülne a forgalomba hozatali engedély kiadási ideje is.

Várom szívélyes válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)