Készült: 2024.03.28.16:58:46 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 50 2001.09.25. 5:08  23-115

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem csodálkozom azon, hogy a többségi vélemény megjelenítője nincs a teremben, hiszen a bizottság szeptember 19-ei ülésén - amelyen kormánypárti képviselőtársaim közül tizenketten igennel szavaztak a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatra, miközben tízen ellenzéki képviselőtársaimmal nemmel, és egy MIÉP-es képviselőtársam tartózkodott - kormánypárti vélemény a zárszámadás kapcsán nem hangzott el. Egyetlen megszólalás történt kormánypárti képviselőtársaim részéről, melyben kísérletet tettek arra, hogy bebizonyítsák a bizottságnak, miszerint nem kétéves költségvetése van a Magyar Köztársaságnak, hanem kétszer egyéves, tehát a 2001. évi költségvetés-módosításnak nem kell maga után vonnia a 2002. évi költségvetés módosítását, még az automatikus teljesülések területén sem.

 

 

(11.00)

 

 

Ellenzéki képviselőtársaimmal tartalmilag alkalmatlannak találtuk ezt a költségvetési zárszámadási javaslatot, mind a 2000. évre vonatkozóan, mind pedig a 2001. évi költségvetés-módosításra vonatkozóan. A meglehetősen hosszú vitából csak néhány fontosabb mozzanatot szeretnék kiemelni.

Kritika tárgyává tettük a letéti számlák kérdését. Nemcsak azért, mert azt törvénytelennek tartjuk, hanem azért is, mert ebből a letéti számlából 10,6 milliárd, melyet a kormány állítólag az egészségügy megsegítésére kívánt fordítani, mind a mai napig nem ért el sem az egészségügy szereplőihez, sem az egészségügyi ellátás egyetlenegy területére sem.

Vitattuk a kormány politikáját, amely megnyilvánul a költségvetés zárszámadásában is. Azt tudniillik, hogy miközben a GDP növekedése 5,2 százalék és az újraelosztási arány 60-ról 56 százalékra csökkent, gyakorlatilag az állam nem teljesíti azt a jóléti funkcióját, amelyért pedig - szinte azt mondhatnánk - létrehozták. Mindazok a jóléti kiadások, amelyekre az állampolgároknak, az állampolgárok jelentős csoportjainak szükségük lenne, érdemben nemhogy növekedtek, hanem csökkentek a 2000. év során. És ez nem egyetlen év ebben a ciklusban, hanem trend szerint csökkennek a jóléti kiadások, és torzulnak az arányok azoknak a hátrányára, akiknek a költségvetésből való támogatása elemi szükség lenne, így a kis jövedelműek, a sokgyermekes családok, a szegényes körülmények között és a hátrányos térségben élők hátrányára.

Vitatjuk, hogy a kormánynak joga van nem elkölteni a költségvetésben megszabott tételeket. És különösen fájdalmas, hogy a kormány nem költötte el a rendelkezésére álló forrásokat az egészségügy területén, egy olyan szektorban, amelyben minden fillér egy másik forintért kiált. És - a teljesség igénye nélkül - elmondanám, hogy több milliárd forinttal maradtak el beruházások és programtámogatások. Engedjék meg, hogy csak néhány tételt mondjak el ezekből, amelyeket felemlegettünk: így az ágazati célprogramok, a sürgősségi betegellátás fejlesztése, az ápolásfejlesztés, minőségbiztosítás, de még a népegészségügyi programok finanszírozása sem teljesült. Még abban a mértékben sem, amelyre a költségvetés lehetőséget adott volna.

És végül: elképesztőnek tartjuk, hogy a 2001. évi költségvetés módosítása során olyan automatikus teljesülések, amelyeknek a megléte nyilvánvaló lesz 2001-ben, átvezetésre sem kerültek a 2002. évi költségvetési törvénybe.

Ezért azt mondjuk, hogy ebben az eltorzított állapotában a kétéves költségvetés kétszer egyéves költségvetéssé alakult, és a második év, történetesen a 2002. év tervezésében és valószínűleg végrehajtásában is elvesztette a maga komolyságát.

Mindezekért a szocialista és szabad demokrata képviselőtársaimmal együtt a törvényjavaslatot általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 108-110 2001.09.25. 1:27  23-115

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelettel arra kérem, hogy összhangban az előbb a Házhoz intézett intelmével, szíveskedjék a bizottságok többségi előadóit figyelmeztetni arra, hogy az Országgyűlés nyilvánossága előtt a bizottságban elhangzott többségi véleményt ismertessék az Országgyűléssel.

Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést - és az ügyrendi indítványom alátámasztására szeretném elmondani -, hogy az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága a költségvetés és a társadalombiztosítás költségvetésének zárszámadását külön napirendi pontban tárgyalta, ezért tehát ezekben a hozzászólások nem keveredtek össze.

Szeretném elmondani, hogy a nyugdíjemelésekre vonatkozó vitát a társadalombiztosítás zárszámadásában folytatta le a bizottság. Mindezeknek a tárgyalása a tegnapi nap délutánján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) elhangzott. Abból pedig, amit a képviselőtársam többségi véleményként a zárszámadáskor ismertetett...

 

ELNÖK: Képviselő asszony!

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): ...gyakorlatilag nem hangzott el semmi. Nagyon köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 421 2001.09.25. 2:12  416-452

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Lezsák Képviselőtársam! Ön sajátos taktikát választott ebben a részletes vitában: miközben az MDF országgyűlési képviselőcsoportjából senki nem nyújtott be a szociális törvényhez módosító indítványt, a mi indítványainkat támadja.

Elismerem, hogy a képviselő úrnak a kormány által benyújtott javaslata a létező javaslatok legjobbika, mi azonban azt gondoljuk, hogy a módosító indítványaink az ellátottak és az ellátók érdekeit jobban szolgálják. Ezért tisztelettel engedje meg, hogy a 10., 11. ajánlási pontban az ön által elmondott adósságrendezési javaslatunkat megvédjem.

Képviselő úr, csak az mondhatja, hogy 50 ezer forint nem nagy adósság, és háromhavi adósság nem egy hatalmas teher, akinek nincsenek napi megélhetési gondjai, és aki 50 ezer forintnak a többszöröséből él. Azonban az az özvegyasszony, az a családjában hirtelen megbetegedett hozzátartozót ápoló kis keresetű személy, aki hirtelen arra kényszerül, hogy választania kell közszolgáltatási díjak befizetése vagy beteg hozzátartozójának gyógyszerkiválasztása, vagy kórházi kezelése között, az bizony abba a helyzetbe kerülhet, hogy választani kell és hirtelen adóssá válik.

Ha a képviselő úr tapasztalatokat szerezne önkormányzatok szociális és egészségügyi bizottságainál, társadalmi szervezeteknél és karitatív egyesületeknél, amelyek felkarolását ön oly buzgón vállalja, akkor tudhatná, hogy bizony az az 50 ezer forint adósságcsapdába csalhatja a lakosokat, ezért kérem, fontolja meg, hogy minket támad vagy a rászorultakat segíti.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 431 2001.09.25. 2:09  416-452

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Lezsák Képviselőtársam! Attól tartok, választania kell a között, hogy van-e értelme 50 ezer forintos határt megfogalmazni, hiszen ön azt mondta, hogy nincs. Ami ma törvénybe iktatva 50 ezer forint, az mindaddig ez az értelmetlen összeg marad, míg törvényt nem fogunk módosítani. Ha a képviselőtársamnak módja lett volna a bizottsági vitában részt venni, akkor tudná, hogy módosító javaslatunk indoklása tökéletesen egybeesik a képviselőtársam által elmondottal. Ezért különösen nem értem, hogy miért nem kívánja támogatni ezt az indítványunkat.

Hogy világos legyen, valóban egyházellenességről van-e szó, vagy arról, amit Bauer képviselőtársam is elmondott, mindazoknak, akiket ez érdekel, felolvasnám a normaszöveg-tervezetet és a módosító indítványt. "A szociális és családügyi miniszter ágazati irányító jogkörében együttműködik az egyházi és más, nem állami szociális intézmények fenntartóival, létrehozza és működteti az egyházi fenntartók tanácsát" - szól az indítvány. Ehelyett egybecsengve Bauer képviselő úr indoklásával azt mondjuk, hogy az állam ne hozza létre az egyházi fenntartók tanácsát, hanem hozza létre és működtesse a nem állami szociális intézmények tanácsát. Lehetséges, hogy ez közöttünk valóban filozófiai különbség, én azonban azt gondolom, hogy semmiképp sem olvasható ki belőle a mi egyházellenességünk. Ezzel szemben az a kívánságunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy szektorsemleges legyen ezeknek az intézményfenntartóknak az együttműködése.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 451 2001.09.25. 23:58  416-452

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslatok közül elsősorban a 2., 4., 10., 11., 22., 26., 33., 52., 57. és 69. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Ezeket az ajánlási pontokat azért soroltam fel, mert maga a hozzászólás elsősorban három tárgykört érint. Ezek közül az első - a 33., az 52. és a 69. - a támogatásra szoruló személyek körére, a definícióra, a hozzájuk kapcsolódó segítő szolgálatokra vonatkozik, és az érdekvédelmükre. A közbülső javaslatok ettől különböznek, és van még egy 33-as, amely pedig egy másik típusú intézményre, a lakóotthonokra vonatkoznak; ezért három csokorba próbáltam szedni a módosító indítványunkat.

Kezdeném a 2. ajánlási ponttal, amelyet nem képviselőtársaimmal nyújtottam be, ez az ajánlás Béki Gabriella szabad demokrata képviselőtársunk indítványa.

 

(22.50)

 

Ebben a fogyatékos személy definíciót próbálja valamilyen módon közelíteni ahhoz, amit korszerűnek, a fogyatékos személyekhez méltónak és a támogatások elérhetősége szempontjából számukra kedvezőbbnek kell ítélni.

Nem szeretném a Ház elé hozni a szociális bizottságban lefolytatott, nem minden mozzanatában ízléses szópárbajunkat. Ezért csak egészen röviden mondanám el, hogy a kormánypárti képviselőtársaink szerint mi magunk is ebbe a kategóriába vagyunk sorolhatók, hiszen Béki képviselőtársam definíciós ajánlata úgy szól, hogy fogyatékos személy az, aki az 1998. évi XXVI. törvény hatálya alá esik, valamint akinek egészségkárosodása olyan mértékű, hogy önálló életvitelében akadályozza, mindennapi teendőiben rendszeresen eszközök vagy személyek segítségére szorul. Itt megjegyezte a bizottságban egy kormánypárti képviselőtársam, hogy akkor mi bizonyára fogyatékos személyek vagyunk, hiszen egészségkárosodottnak vagyunk tekinthetők mi mindannyian, szemüvegesek.

Én azonban azt gondolom, hogy aki ezt a bonmot-t a bizottságban elmondta, bizonyára ennél érzékenyebb a fogyatékos személyek iránt. Miért kell mégis beszélnünk arról, hogy kit kell fogyatékos személynek tekinteni? Azért különösen fontos számunkra, mert miközben számtalan kritikát megfogalmaztunk a szociális törvény módosításával kapcsolatban, azt készséggel elismerjük, hogy a szociális törvény módosítása igen sok segítséget kíván nyújtani a normaszöveg alapján a fogyatékos személyeknek, így a segítő szolgálatok létrehozása egy olyan korszerű és követendő megoldás, amely ebben a szociális törvényben, úgy gondoljuk, jól fogja szolgálni a fogyatékos személyek érdekeit. De hát kiknek az érdekeit fogja jól szolgálni?

Ha marad az a definíció, amelyet a normaszöveg-javaslatban egyszerűen csak átemeltek a '98-as törvényből, akkor sajnos maradni fog, vagy marad majd a végrehajtási szabály is, amelyet viszont egy éve a fogyatékosszervezetek és minden képviselőjük minden lehetséges fórumon megpróbálnak megváltoztatni. A kormánypárti képviselőtársaimat is talán rá tudjuk bírni arra, hogy a fogyatékosságnak egy korszerű megfogalmazását fogadják el. Ezért bátorkodtam ide hozni a plenáris ülésre az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentését, amelyet többek között számtalan fogyatékos személy és -szervezet beadványa mellett az én beadványomra is adott válaszként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ez év szeptember 7-én.

A jelentése, amelyben megvizsgálja a vonatkozó törvényt és a végrehajtási szabályokat, természetesen olyan terjedelmű, hogy nem idézhetem a Ház elé. De talán megengedik nekem, hogy egy rövid szakaszát felolvassam a konklúzióból:

"Azok a mozgássérültek, akiknek mozgásrendszere súlyosan károsodott, és önálló életvitelre képtelenek, vagy mások állandó segítségére szorulnak, tehát fennáll náluk a biológiai károsodás és az ebből fakadó társadalmi hátrány is, de valamely oknál fogva nem használják a jogszabályban felsorolt segédeszközöket, nem részesülhetnek támogatásban.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az egyenlő méltóságú személyként való kezelés azt jelenti, hogy azonos tisztelettel és körültekintéssel az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni - idézet a 9/1990. IV. hó 25-i alkotmánybírósági határozatból.

Jelen esetben a jogalkotó nem az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kezelte a súlyos mozgássérültek azon körét, akik súlyos mértékben fogyatékosok, nem képesek saját magukat ellátni, és szenvednek az ebből fakadó társadalmi hátrányoktól és többletköltségektől, ugyanakkor valamely oknál fogva nem használják felsorolt segédeszközüket, a jogalkotó indokolatlanul és önkényesen tett különbséget a sérülés, a fogyatékosság mértéke és az ebből fakadó társadalmi hátrányok szempontjából homogénnek tekinthető csoporton belül, és rekesztette ki a támogatásból a mozgássérültek fent említett részét.

Erre tekintettel azon mozgáskorlátozottak tekintetében, akik súlyosan fogyatékosok, de segédeszköz használatának hiányában nem részesülhetnek a fogyatékossági támogatásban, az emberi méltósághoz való joggal, alkotmány 54. § (1) bekezdés, ezzel együtt a diszkrimináció tilalmával, alkotmány 70/A. § (1) bekezdés és a szociális biztonsághoz való joggal, alkotmány 70/E. § összefüggésében visszásságot állapítok meg.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló '93. évi LIX. törvény 25. §-a alapján a feltárt visszásság orvoslására az alábbi ajánlást teszem. A szociális és családügyi miniszter kezdeményezze a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény és a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításainak szabályairól szóló 141/2000. VIII. hó 9-i kormányrendelet módosítását úgy, hogy a fogyatékossági támogatás feltételei között ne szerepeljen meghatározott segédeszköz használata."

Köszönöm a türelmüket, hogy meghallgatták ezt a felolvasást, melyet csak azért hoztam - Lenkovics Barnabás írta le, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa -, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra, hogy a szociális törvénybe beemelt definíció vagy átemelt definíció az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése alapján alkotmányellenes. Természetesen nem köti a kormányt olyan értelemben az állampolgári jogok biztosának jelentése és ajánlása, hogy feltétlenül meg kell hogy változtassa ezt a definíciót.

Én azonban tisztelettel kérem önöket, hogy menjenek elébe e hibás törvény megváltoztatása más úton való kezdeményezésének azzal, hogy változtassák meg legalább a szociális törvényben ezt a definíciót, és akkor persze mondhatják a képviselőtársaim, hogy koherenciazavar keletkezik két törvény között. Én azonban azt gondolom, hogy akkor már könnyebb lesz kiküszöbölni azt a fogyatékosságról szóló '98-as törvényt, és könnyebb lesz a kormánynak megváltoztatni azt a rendeletét, amely ma igen sok fogyatékos személyt sért.

Ha ez lehetségessé válik, akkor elérhetővé válik számtalan fogyatékos személy számára az a támogató szolgálat, amelyet ma még azért nem tudnak majd igénybe venni - akármilyen szép is és korszerű lesz is a támogató szolgálatok intézménye, és épül be ebbe a törvénybe -, hiszen nem lesznek jogosultak igénybe venni ezt a támogató szolgálatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni ahhoz a 10. és 11. ajánlási ponthoz, amely ebben a Házban igazán parázs vitát váltott ki, és amelynek az a lényege, hogy azok is kérhessenek adósságkezelési szolgáltatást, akiknek az adóssága nem haladja meg az 50 ezer forintot.

 

(23.00)

 

A módosító javaslatunk lényege tehát az összegszerűség meghatározásának az eltörlésére irányul, másodszor pedig, hogy az adósság halmozódását kerüljük ki. Ezért azt javasoljuk, hogy rövidebb tartozások fennállása idején is igénybe vehessék ezt a szolgálatot.

Egy megyei jogú város önkormányzati képviselőjeként egy, a közszolgáltatók és az önkormányzat által alapított, a rászorulók életét segítő alapítvány kurátora voltam több évig, ahova azok fordulhattak, akiknek a közüzemi tartozása olyan mértékű volt, hogy szemmel láthatóan önhibájukból kerültek oda, és önerejükből nem tudnak kikerülni abból az adósságcsapdából, amelybe belekerültek. Azt gondolom, sok száz kérvény elbírálása után bizton állíthatom, hogy azok a legrászorultabbak, akiknek látszólag egészen kis összegű tartozásuk van, és akiknek semmi esélyük nincs a kis jövedelmükből, a nyugdíjukból teljesíteni a közszolgáltató vállalatoknak az adósságrendezésre tett ajánlatát. Hiszen a legtöbb szolgáltató ahhoz köti az egyezséget, hogy az adós fizessen ki legalább egyharmadnyi részt a fennálló tartozásából, majd fizesse rendszeresen az adósság még hátralévő részleteit, és ne képződjön új köztartozása, tehát fizesse folyamatosan a lakás fenntartásának a költségeit. Szeretném elmondani, hogy ez a legtöbb kis jövedelmű, kis adós esetében majdnem teljesíthetetlen feltétel.

Az önkormányzatok túlnyomó többsége saját helyi rendeletében a lakásfenntartási támogatás odaítélését olyan feltételhez köti, hogy lakásfenntartási támogatást akkor köthet egy közüzemi hátralékkal rendelkező adós, ha szerződést köt a szolgáltató vállalattal a tartozása törlesztésére, lásd az előbb említett feltételeket, és akkor az önkormányzat hozzájárul a lakásfenntartás költségeihez. Ez a látszólag építő konstrukció a kisjövedelmű adósok számára a 22-es csapdája. Vagy nem tudják teljesíteni az adósságszolgálataikat, vagy nem tudják fizetni folyamatosan a rezsijüket. Ez az élet ilyen nagyon egyszerű és majdnem feloldhatatlan problémája.

Ezek az alapítványok természetesen azért jöttek létre, hogy átvállalják az adóstól az önrészt, de nem minden önkormányzat van abban a helyzetben, hogy képes egy ilyen alapítványt létrehozni. Ezért azt gondolom, hogy ha Steinerné képviselőtársam nem téveszti össze a prevenciót a krízisintervencióval, akkor ő maga is rá fog jönni, hogy a törvény szellemével a prevenció esik egybe, ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a leghamarabb és a legkisebb adósságállomány mellett kezdjük meg a segítséget megadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék még jó néhány javaslat indoklásába belefogni, az idő azonban igen későre jár, ezért tisztelettel engedjék meg, hogy a 33. ajánlási pontban a lakóotthonok nagyságához beadott módosító indítványunkat indokoljam. Az eredeti ajánlás szerint a lakóotthonokat akkor lehet létrehozni, ha abban a férőhely nyolc és tizenkettő között van. A módosító indítványunk arra irányul, hogy a lakóotthonban lakók létszáma kapcsán csak a felső létszámot szabályozza a javaslat, és törölje el a nyolcat mint kritériumot, amely a bentlakók számát jelenti, mert nincs arra válasz, hogy miért éppen nyolc. Azért, mert a hat kevés, a kilenc meg sok? Hiszen elsősorban azért jönnek létre a lakóotthonok, hogy a családias környezetet tudják biztosítani a lakóotthonban lakók számára, ezért az a javaslatunk, hogy a lakóotthonban lakók létszáma legfeljebb tizenkettő legyen. A javaslat végtelenül egyszerű, remélem, az indoklása is az. Csak reménykedni tudunk abban, hogy kormánypárti képviselőtársaink, a bizottsági vitától függetlenül, a szavazáskor megfontolják a javaslatunkat.

Az 57. ajánlási pontban azt javasoljuk, hogy az ellátottjogi képviselői állásra pályázni lehessen, és hogy az ellátottjogi képviselő legyen független az intézmények fenntartóitól. Ez a beadott módosító indítvány szinte nem is kíván indoklást. Az a határozott véleményünk, hogy az ellátottjogi képviselő csak akkor tudja maradéktalanul képviselni az ellátottak érdekeit, ha nincs függő viszonyban azzal az intézménnyel, amelynek az alkalmazásában áll.

Nem vonom kétségbe, hogy az ellátottjogi képviselők az alkalmasságukon túl rendelkezni fognak kellő mértékű civil bátorsággal, és ha kell, akár az alkalmazójukkal szemben is képviselni fogják az ellátottak érdekeit. Én azonban képviselőtársaimmal együtt úgy gondolom, hogy ezt a civil bátorságot a külvilág és az intézmények fenntartói felé kell megosztaniuk. Mi azt szeretnénk, ha az ellátottjogi képviselők kizárólag a feladatuk ellátására koncentrálnának, és nem arra, hogy egy konfliktus esetén mi fontosabb, az ellátottak érdekeinek a képviselete, vagy a munkahelyük.

Még egy indítvány van, amelyet indokolni szeretnék, ez pedig a legkiszolgáltatottabb betegcsoportot érinti, az intézetekben elhelyezett pszichiátriai betegeket. A módosító indítványunk, amely az 52. ajánlási pontban található, arra szolgál - ezt Béki Gabriella képviselőtársam fogalmazta meg a legpontosabban -, hogy szűnjön meg a hálós ágy használata ezekben az otthonokban. Nem lehet indok az, amit a korábbi vitákban felhoztak, hogy nincs elég személyzet, hogy zsúfoltak az otthonok, hogy nem lehet másképpen gondoskodni a pszichiátriai otthonokban elhelyezett betegek biztonságáról, mert azt gondoljuk, hogy azokban a pszichiátriai otthonokban, amelyekben nincs elég személyzet, ahol nem tudnak törődni a betegek biztonságával, ahol nincs megfelelő orvosi és szakszemélyzeti ellátottság, ott nem a hálós ágy intézményét kell újra felfedezni, hanem nincs létjogosultsága ennek az intézménynek. Ebben az esetben úgy gondolom, hogy a betegek és az elhelyezettek javát akkor szolgáljuk a legjobban, ha a lehetséges legszigorúbb kritériumokat állítjuk fel.

Az állampolgári jogok biztosának a korábbi működéséről adott jelentései kapcsán nagyon sok beadvánnyal találkozunk, melyek szerint az itt elhelyezett személyek emberi méltósága súlyosan sérült, és ezt az ombudsman rendszeresen megállapítja; nem lesz addig előrelépés, amíg a hálós ágy mint olyan, elő fog fordulni ezekben a szociális otthonokban.

 

 

(23.10)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban a szocialista frakcióból mindannyian és a szabad demokraták képviselői is abban a meggyőződésünkben tettük meg módosító indítványainkat, hogy egy törvényjavaslat nemcsak akkor lehet jó, ha a kormányjavaslatot támogatja az ellenzéki képviselőcsoportok bármelyike vagy mindegyike. Sok törvény született már e parlament falai között, amikor sikerült konszenzussal elfogadni nagy horderejű törvényeket. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi törvény módosítására tett kormányzati ajánlás nagy terjedelmű és nagy horderejű módosítási indítvány. Terjedelménél és hatásainál fogva különösen indokolt, hogy ne csak a kormánypárti, hanem az ellenzéki konstruktív javaslatok is beépüljenek. Nekünk minden javaslatunk csak az ellátottak ellátási minőségének javítására, az itt dolgozó emberek munkája hatékonyságának a növelésére és megbecsültségére irányult, ezért minden javaslatunkat konstruktívnak tartjuk.

A módosító indítványokról történő szavazás nem az ellenzéki módosító indítványok konstruktivitásáról fog szólni véleményünk szerint, hanem arról, hogy van-e a kormánynak és a kormánypártoknak füle és érzékenysége ennek az együttműködési készségnek a fogadására.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 70 2001.09.28. 2:08  1-254

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Sasvári Képviselőtársam! 2001 szeptemberében nem elsősorban az a kérdés, hogy mit tett a Horn-kormány, hanem hogy 2000-ben, a zárszámadási elszámolás időszakában mit tett a Fidesz-kormány. Ezért tisztelettel felhívom a figyelmét az önök által beterjesztett költségvetési elszámolásra a lakásépítési támogatások kapcsán, ha nem olvasta a képviselő úr, követheti a szöveget az általam felsoroltak szerint.

A 2000. költségvetési évben a közvetlen támogatások helyett a kamattámogatások léptek előtérbe mint módszer. A hatás még nem jelentkezett a 2000. évben. A kiadott építési engedélyek száma ugyan 46 százalékkal több, mint az előző évi kétszerese, a 2000. évben azonban csak 3,6 százalékkal növelték meg önök a lakáscélú kiadásokat. A kiadott építési engedélyek száma és a lakáskiadások aránya között még szoros korreláció volt, ami 2000-ben megtört, és a következő években változatlan kiadási arány mellett tartható a tavalyig kialakult lakásépítési ütem. Ennek forrása hitel.

A lakásépítők összetétele lényegesen, a számítottnál sokkal nagyobb mértékben változott, a számítotthoz képest is; a lakásépítők között a gyermekes családok aránya csökkent, számuk nem nőtt olyan mértékben, mint a gyermekteleneké, ennek következtében a támogatásra, elsősorban a gyermek utáni kedvezményre folyósított összeg kevesebb lett, mint az előirányzat. (Közbeszólás a Fidesz-frakció soraiból.) És az így igénybe nem vett támogatást lehetett átcsoportosítani bérlakásnövelésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azt kellene önöknek ismertetniük, amit tettek 2000-ben, és a tettek remélhetőleg itt, az önök zárszámadásában vannak lejegyezve. Azt gondolom, hogy ez a valóság, és mindegy, hogy mi a kommentár, mert ezek tükrözik azokat, amiket önök tettek.

Köszönöm. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 90 2001.09.28. 2:11  1-254

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Azt szeretném mondani, hogy a 2000. év volt az az év, amikor a kormány tudatosan tervezte alul a keresetkiáramlást és az inflációt, és aztán nyilván kellemesen csalódott, amikor a várakozásait és a tervezéseit összevetette, és ugyan a tervezettnél magasabb, de a várakozásainál kevesebb inflációval és megváltozott keresetkiáramlással kellett számolnia.

Ez volt az az év, amelyben folytatódott az a tendencia, hogy az egészségügyi intézmények ismét nem kaptak dologi kiadásaikhoz többletet. Ez volt az az év, amelyben az egészségügyi közalkalmazottakat önök ismételten megpróbálták lekenyerezni egy szánalmas, 10,5 milliárd forintos, végül is négyszeri nekifutásra sem kiosztott keresetkiegészítéssel. Ez volt az az év, amikor önök 135 milliárd forintra tervezték a gyógyszerkasszát, amelyet 152 millióra sikerült kiigazítaniuk. Ez volt az az év, amikor ismételten megakadályozták az ágazati célprogramok megvalósítását, amely a betegellátásra szolgáló műszerek korszerűsítésére vonatkozott volna.

És sorolhatnám, képviselő úr, mert végeredményben ez volt az az év, amelyben ismét arról kellett volna beszélnünk, hogy a megnövekedett gazdasági lehetőségek mellett mennyi többletet fordítunk jóléti kiadásokra, és ez volt az az év, képviselő úr, amikor önök ennek az állami funkciónak egyáltalán nem kívántak eleget tenni. Ez volt az az év, amikor a nyugdíjasok ismét rosszul jártak; és ez volt az az év, amelyben a gyermekes, alacsony jövedelmű családok akkor is rosszul jártak, ha az önök gondolkodásában és interpretációjában szinte már nem is léteznek ezek a családok.

Képviselő úr, az én véleményemet az önök zárszámadása támasztja alá. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 114 2001.09.28. 1:59  1-254

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frajna Képviselő Úr! Én nem kalandoznék el más szakpolitikák irányába, és én önt nem is biztatom erre, mert ön volt felügyelője annak az alapnak, amelyikről most nem aszerint beszél, ahogy az alap működött, hanem aszerint, ahogy láttatni szeretné.

Tisztelettel tájékoztatom önt, államtitkár úr, hogy a nyugdíjtörvények drasztikus megváltoztatását nem mi végeztük el, hanem önök, amikor elvették az első módosítással a nyugdíjak emelésének elfogadott szabályait. Ezzel vesztettek a nyugdíjasok 52 milliárd forintot, és elvesztettek a kisnyugdíjasok, a járadékosok még ennél többet is arányaiban. És innentől kezdve kéretik nem elvinni tévutakra a magyarázatokat! Mert az is közrejátszott ebben, hogy önök megváltoztatták például a maginflációs számításokat, hiszen amikor megemelték a nyugdíjasok által szedett gyógyszerek árát, akkor azt a trükköt alkalmazták, hogy kivették a maginfláció számításánál a kosárból például a Corinfar árának a beszámítását, amelyikkel jelentősen eltorzították az akkori inflációs számításokat.

Tisztelettel azt mondanám a képviselő úrnak, hogy ön nem a tényekről beszélt, hanem - hogy a magam szakmájánál maradjak - ez egy klasszikus katathymiás gondolkodás, ahol az érzelmek torzítják el a gondolkodás logikus irányát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 178 2001.09.28. 14:07  1-254

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Igaza van Tardos képviselőtársamnak, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak a parlamenti képviselők a 2000. évi zárszámadás tárgyalásakor. Én ezt annyival szeretném megtoldani, hogy különösen nehéz helyzetben van az a képviselő, aki a zárszámadás kapcsán a társadalombiztosítás költségvetésének módosításával is foglalkozni kíván, hiszen a módosítás az állami költségvetésben van, és a tárgyalási rend szerint az előzmények és az összefüggések a külön, önálló számon benyújtott társadalombiztosítási zárszámadásban vannak elrejtve. Ezért miközben ezt a nehézséget szem előtt kell hogy tartsam, kénytelen leszek néhány utalást tenni, annak ismeretében, hogy az nem szorosan ehhez a napirendhez tartozik.

Két témával szeretnék foglalkozni, az állami költségvetés 2000. évi zárszámadásából az egészségügyi fejezettel és a társadalombiztosítás költségvetésének 2001. évre szóló módosításával, amit ugyancsak az állami költségvetésben javasol a kormány.

Szeretném elmondani, hogy a véleményem szerint a jelenlegi kormány működése alatt az egészségügy a működőképességének határára került. Ma már szinte nem lehet különbséget tenni a különböző ellátási formák között abban, hogy melyik van rosszabb helyzetben a másiknál. A választások előtti ígéretek ráomlottak a kormányra, a beváltásukat szolgálni akaró intézkedések nemcsak átgondolatlanok voltak, hanem menet közben megváltoztak koncepcionálisan, és ebben az értelemben egy kormányváltás már lezajlott a kormányon belül. Ez a kormányon belüli kormányváltás, amely egyben az egészségpolitikai irányváltást is jelentette, nem segítette, hanem rontotta az ágazat helyzetét.

Ma már tudjuk, hogy nem működik a praxisjogról szóló áterőszakolt törvény, nem javult az egészségügyi dolgozók bérhelyzete, finanszírozási gondok miatt ellehetetlenülnek a fekvőbeteg-gyógyintézetek, ketyeg a bomba a sürgősségi betegellátásban, a gyógyszertámogatásban, a műszerek pótlásában, és ez utolérhető a költségvetés Egészségügyi Minisztériumot érintő fejezetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Állításaim igazolására, ami a 2000. évet érinti, tisztelettel igénybe veszem a kormány által benyújtott zárszámadást, a fejezeti költségvetés szóbeli indoklását és az egészségügyi bizottságban a kérdéseink megválaszolására vállalkozó egészségügyi minisztériumi tisztségviselő és bizonyos mértékig az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselői által elmondottakat.

Az Egészségügyi Minisztérium fejezetében a kormányon belüli kormányváltást megelőzően, a Gógl Árpád miniszter úr által meghirdetett irányok miatt több olyan prioritás fogalmazódott meg, amelyek miatt a már megkezdett ágazati fejlesztési programok megálltak. Az új prioritások között a legfontosabb és a legköltségigényesebb a sürgősségi betegellátás fejlesztése volt. Nem vitatom ennek a kiemelt programnak az indokoltságát, nehezményezem és kritizálom azonban, hogy ennek a programnak nem volt átgondolt végrehajtása, és ennek köszönhető, hogy 2000-ben az ehhez az ágazati programhoz rendelt forrásoknak csaknem fele benne ragadt a költségvetésben.

 

 

(Mádai Pétert a jegyzői székben Kocsi László
váltja fel.)

 

 

Nem vigasztalhat bennünket az, hogy a minisztérium tisztségviselői úgy nyilatkoztak, hogy ez a maradvány kötelezettséggel terhelt, mert nem az a kérdés, hogy hány év alatt lehet végrehajtani egy sürgősségi programot, hanem az a kérdés, hogy ha egy kormány úgy tervezte, hogy ennek a programnak a megvalósítására egy adott évben milyen feladatok megvalósítását tervezi és ahhoz milyen forrásokat rendel, akkor ha ezt korrektül végiggondolta, akkor azoknak a forrásoknak felhasználási helye is lett volna. Ezért azt gondolom, hogy a meghirdetett szlogenek mellett nem volt világosan eldöntött feladatvállalás, ezért maradt benn a feladat teljesítéséhez képest ilyen jelentős pénz.

Azt mondtam, hogy a sürgősségi betegellátás fejlesztésének oltárán feláldozott a kormány néhány olyan fontos programot, amelyek a betegellátást segítették volna. Ennek alátámasztására szeretném elmondani, hogy az előirányzatok között megfelezték, mondjuk, a radiológiai eszközpark fejlesztését, mert a miniszter úr úgy gondolta, hogy ez az ágazati célprogram halasztható és később is befejezhető. Ennek az lett az eredménye, hogy fele annyi forrást kívántak biztosítani ennek a fontos programnak a megvalósítására, a végeredménye pedig az lett, hogy megvalósításának forrásai közül 624 millió forint maradt benn a fejezet költségvetésében.

Tanulságos végigmondani a történetet. A 2000. évre jóváhagyott előirányzat 600 millió forint volt, az előző évről áthozott maradvány 700 millió forint volt, felhasználtak 730 millió forintot, és a 2001. évre 624 millió forint maradvány maradt a fejezeti költségvetésben. Tervezte a kormány a fekvőbeteg-ellátás szerkezetátalakítási programját; annyi maradt benn a költségvetésben a tervezett pénzből, hogy több mint a 2001. évre tervezett előirányzat összessége.

A katasztrófa-egészségügyi ellátás feltételeinek javítására 104 millió forint ragadt benn a költségvetésben 2000-ben. A felsőfokú szakirányú képesítésben közel 60 millió forint ragadt benn a költségvetésben.

 

 

(Herényi Károlyt a jegyzői székben
Koppánné dr. Kertész Margit váltja fel.)

 

Az ápolási eszközfejlesztésben több mint 100 millió forint ragadt benn a költségvetésben. A drogbetegellátás feltételeinek javítására 56,3 millió forintot nem költött el a fejezet a tervezetthez képest. Az egészségbiztosítás minőségi feltételeinek javítására közel 50 millió forint ragadt benn a költségvetésben.

 

 

(13.40)

 

 

Az egészségfejlesztési és mentálhigiénés célokra fordított eszközállományból 2000-ben közel 500 millió forint ragadt benn a költségvetésben, és ez nem véletlen, hanem tervezési, szakmai, vezetési és politikai hiba. Az ágazati minisztérium felelős a hatáskörébe tartozó egészségügyi intézmények működéséért. Az intézményeknek 68,8 százalékát képviseli a társadalombiztosítási alapokból átvett pénzeszközök aránya, a többlet az 1999. évihez 4,9 százalék, a hiány az előző évihez 11,3 százalék.

Panaszolva kommentálja a fejezet az indoklásban, hogy az egyszeri jutalom kifizetéséhez szolgáló pénzek többlete mellett a teljesítményfinanszírozás területén év közben végrehajtott hbcs-verzióváltás a legtöbb esetben kedvezőtlenül hatott a magas költségigényű és gyakran előforduló megbetegedések súlyszámértékére. Ha nincs bennünk elegendő empátia ennek a mondatnak a kimondásakor, az csak azért van, mert a homogén betegségcsoportok értékének a megállapításában érdemi része az Egészségügyi Minisztériumnak van. Ezért, azt gondoljuk, az a hbcs-verzióváltás, amely sújtotta az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó egészségügyi intézményeket, ugyanilyen mértékben sújtotta az önkormányzati kórházak működését is. Én úgy gondolom, hogy ez a költségvetés, ha csak ezt a fejezetet nézzük, egy egészségpolitikus számára teljességgel elfogadhatatlan.

És a második rész, röviden indokolva: a Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló törvénymódosítás átvezeti az automatizmusokat 2001-re a társadalombiztosítás költségvetésébe; meg sem kísérli azonban, hogy a többletbevételeket és a többletkiadásokat akár csak bázisszinten bemutassa a 2002. évi költségvetésben. A képviselőtársaimnak az a kísérlete, hogy különválasszák a 2001-es és a 2002-es költségvetést a törvényi szinten, nem lehet érvényes, hiszen kétéves költségvetést fogadott el a parlament tavaly decemberben. Mivel azonban a költségvetés-módosításokra kísérletet sem tesz a zárszámadásban a kormány, azzal a helyzettel kell számolnunk, hogy a Magyar Köztársaságnak nincs 2002-es költségvetése, különösen a társadalombiztosítási fejezetre nézve, hiszen sem a bevételi főszámok, sem a kiadási főszámok tekintetében nincs korrekció. És lehet, hogy az államtitkár úr azt mondja, amit a kormánypárti képviselők, hogy 2002 tavaszán beterjeszti a kormány a 2002. évre vonatkozó költségvetés-módosítást, de lehet, hogy ezt már egy következő kormány teszi meg, és őszintén remélem, hogy az nem lehet, hogy 2002 decemberében a zárszámadásban fogja elrendezni azt, amit költségvetés-módosításban meg kellett volna tennie.

Tisztelt Államtitkár Úr! A bizottsági ülésen a képviselőtársaim megpróbálták a kormányt rávenni, hogy mondja meg, mit jelent az a felhatalmazási rész, amelyet a költségvetés-módosításban a 31. § (16) bekezdésében a következő pontban foglalhatunk össze: felhatalmazást kap a kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg az OEP-pel egészségügyi szolgáltatások nyújtására finanszírozási szerződésben álló alapellátási vállalkozások felhalmozási célú kiadásai támogatásának szabályát.

Én tehát újra megkérdezem az államtitkár úrtól vagy bármelyik kormánypárti képviselőtársamtól, aki tudja: mit jelent ez az amortizációs költségek elismeréséről szóló rendelettervezet? Kire vonatkozik, milyen mértékben, és mi a forrása? Abban reménykedem, államtitkár úr, hogy a zárószavazás előtt erre még valakitől választ kapunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 259 2001.09.28. 14:06  254-272

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Másodszor kérek szót a társadalombiztosítás költségvetésének zárszámadási vitájában, hiszen frakcióm vezérszónokaként csak korlátozott időm volt véleményem kifejtésére, ezért élek a lehetőséggel, hogy a véleményemet ebben az ismételt körben elmondhatom.

Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy Lezsák képviselő úrnak egyébként igaza van, ha ellenzéki képviselők szájából a 2000-es költségvetési évre vonatkozóan elhangzott olyan adat, mint amelyet most a képviselő úr a hozzászólásában korrigált. Nem lehet kétségbe vonni, hogy ezek a számok helyesek, ezért tehát az ellenzéki képviselők nevében azt szeretném mondani, hogy a téves adatközlésért azoknak a képviselőtársaimnak a nevében is elnézést kérek a Háztól, akik jelenleg nincsenek itt ebben a teremben. (Lezsák Sándor tapsol.)

Ez azonban nem változtat azon, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben a 2000. évben Járai akkori pénzügyminiszter úr minden idők legjobb költségvetését terjesztette a parlament elé - ez az ő szóhasználata volt -, kénytelen vagyok fenntartani azt az állításomat, miszerint a Fidesz-kormány a minden évben elkövetett gyakorlat szerint megalapozatlan társadalombiztosítási költségvetést terjesztett a Ház elé 1999-ben a 2000. évre vonatkozóan.

A Számvevőszék igen tisztelt elnökével beszélgetve azt mondtam: gyakorlattá válik a parlamenti padsorokban, hogy ha egy zárszámadás kapcsán megdobnak kővel, akkor dobd vissza az Állami Számvevőszék valamely tisztségviselőjének megállapításával. Ezért a kormánypárti kritikákra hivatkozással tisztelettel visszadobok önöknek egy állami számvevőszéki megállapítást a társadalombiztosítás 2000. évének megalapozottságára vonatkozóan. Az Állami Számvevőszék igazgatója az állami számvevőszéki vélemény ismertetése során azt mondta a bizottságban: "A zárszámadás keretében szembesültünk a költségvetés megalapozása során tett megállapításokkal, és sajnos azt kell mondanom, hogy utólag ezek a mi részünkről tett észrevételek, kifogások megalapozottnak minősülnek." Ezek a megállapítások pedig - amikor a 2000. évi költségvetés készült - az Állami Számvevőszék részéről arról szóltak, hogy a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetése megalapozatlan; megalapozatlan a bevételek oldaláról, és megalapozatlan a kiadások oldaláról. És ha az államtitkár úr megengedi, akkor ezt az állításomat - természetesen a megalapozatlanság tekintetében - azzal szeretném alátámasztani, hogy önök alulbecsülték a keresetkiáramlás mértékét, alábecsülték a várható inflációt, ennek pedig az lett az eredménye, hogy alábecsülték a nyugdíjemelés szükséges mértékét.

Az államtitkár úr tudja, hogy az eredeti kormányzati előterjesztés 6 százalékos inflációról és egy 11 és 12 százalék közötti keresetkiáramlásról szólt, és az államtitkár úr tudja azt is, hogy a 2000. év volt az első, amikor indexált szabályok szerint kellett a nyugdíjakat megállapítani. És amikor az ellenzéki képviselők a magasabb keresetkiáramlást és a magasabb inflációt prognosztizálva magasabb nyugdíjmérték megállapítását javasolták, akkor valóban mi magunk is alábecsültük a keresetkiáramlás és az infláció mértékét. Nekünk azonban még mindig megvolt az a mentségünk, hogy a rendelkezésünkre álló apparátus ahhoz volt elégséges, hogy ezt a mértéket becsüljük meg. A kormányzatnak azonban ilyen értelemben kevesebb mentsége van: önöknek a költségvetés beterjesztésekor nagyobb felelősséggel kell megvizsgálniuk a megalapozottságot.

Így adódott, hogy a nyugdíj-megállapítási szabályokban szereplő mértékek egy sajátos politikai licit eredményeképpen az eredeti előterjesztéshez képest magasabbak voltak, de még mindig alacsonyabbak, mint amelyekre a valóságban szükség volt. Ez eredményezte azt, hogy önöknek a 2000. év második felében korrigálniuk kellett a nyugdíjak emelését, és hogy hozzátették a 0,4 százalékot az úgynevezett kamatmértékek esetében.

 

 

(17.20)

 

Azonban ez az emelés egy sajátosan viselkedő emelés volt, képviselőtársaim, hiszen a nyugdíjemelés viszonyítási alapja szempontjából úgy viselkedik, hogy a bázisba már az a kamatemelés nem került bele. Ezért azt gondoljuk, hogy változatlanul áll, hogy az a korrekció, amelyet elvégeztek, tulajdonképpen, ha az eredetileg megállapított nyugdíjszabályok a valóságos mértéknek feleltek volna meg, áthúzódtak volna a következő évbe, míg a korrekciónak sajnos csak egy része viselkedett így.

Most, különösen arra való tekintettel, hogy az egészségügyi miniszter úr megtisztelte jelenlétével a parlament ülését, az Egészségbiztosítási Alap költségvetési zárszámadásáról szóló beszámolóhoz fűzött kritikámat azzal a tiszteletteljes ajánlással kínálom a szíves figyelmébe, hogy más kárán tanul az okos.

Az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének megalapozatlanságát arra hivatkozva fogalmaztuk meg először, hogy az 1999. évi zárolásokkal csökkentett bázisról kiindulva, az 5,9 százalékos emelés nem lesz elégséges keret ahhoz, hogy az egészségügyi szolgáltatások működését, az egészségügyi közalkalmazottak béremelését, a dologi kiadások fedezetét, a gyógyszerkassza szükségletét és a pénzbeli kiadások szükségletét teljesíteni tudja az a szűkített büdzsé, amely ennek eredményeképpen létrejött.

Ebben a teremben nem lehet olyan kormánypárti képviselő - a legelfogultabb sem -, aki azt állítja, hogy ennek az Egészségbiztosítási Alapnak a költségvetése megalapozott volt. Hiszen már az első negyedévi gyógyszerkassza-változás miatt arra kényszerült a kormány, amire egyébként készült is, hogy a gyógyítókassza különféle előirányzatai között, amelyet nyitottá és átjárhatóvá tett ebben a költségvetésben, amelyet benyújtott a 2000. évre vonatkozóan, el kellett kezdeni sakkozni, hogy hol van a legnagyobb lyuk, és mit kell először betömni. Ezért hát ahhoz folyamodott a kormány, hogy elvette a gyógyítókassza egy részét, betömte vele azt a lyukat, amely a gyógyszerkasszán keletkezett, mint egy hajón egy jelentős nagy lék.

Majd jött az árvízi készültség, és akkor zároltak még egy részt. Akkor kiderült, hogy az odaadott kassza nem lesz elég mindig a gyógyszerköltségek, gyógyszertámogatások biztosítására, és még egy zárolás volt a gyógyítókasszát érintően. Amikor év végén abba a helyzetbe kerültek, hogy miközben minden alkalommal elutasítottak a pótköltségvetésre vagy a költségvetés módosítására irányuló minden ellenzéki kísérletet, az 1999. évi zárszámadásban kellett elvégezni visszamenőleg azt a módosítást, amelyre már év közben is szükség lett volna. Ekkor azonban fölélődtek a gyógyszerkassza szükségletének, annak ellenére, hogy akkor arra figyelmeztettünk, hogy oda kevesebb pénz is elég lenne, a gyógyítókasszához viszont pénz kellene, mert a fekvőbeteg-ellátásban már nem maradt pénz, és ha így folytatódik, az alapdíjakat kell drasztikusan csökkenteni.

Akkor átverte a kormányzat a parlament többségén ezt a költségvetést, majd amikor megszavaztuk, akkor közel 2 milliárdot a túlbővített gyógyszerkasszából elvett, és betette a fekvőbeteg-ellátásba, hogy a finanszírozás a fekvőbeteg-intézményekben nagyobb baj nélkül, a működés valamilyen biztosításával megvalósulhasson. Az államtitkár úr pontosan tudja, hogy az igazat mondom, mert amiket mondtam, azokat kormányhatározatok írták elő, amelyeket nem a parlament hozott, hanem az önök kormánya.

Ezért azt gondolom, hogy e költségvetés megalapozatlanságához nem férhet kétség. És hogy miért ajánlottam a mostani mottót, a tanulságokat az Egészségbiztosítási Alapot jelenleg felügyelő egészségügyi miniszter figyelmébe? Azért, mert a 2001. évi költségvetésnek a költségvetési év végén még mindig vannak lyukai. Ez a nagyon parlagi kifejezés arra utal, hogy a gyógyítókasszában és a gyógyszerkasszában még mindig ott van a tervezés és a teljesülés közötti ellentmondás. Ez azonban a 2001. évi költségvetésnek még kiigazítható része, a 2002. évben azonban ott áll egy olyan eredeti tervezés, ahol már több tíz milliárd forinttal kisebb a 2002. évi tervezés, mint a 2001. évi várható teljesülés.

Ha megengedik, egy példával ezt is illusztrálnám. A gyógyszerkassza kiadásai várhatóan 175-180 milliárd forintot tesznek ki (Tállai András: Világvége lesz 2002-ben?), és önök még mindig 147 milliárd forintra gondolják a 2002. évi gyógyszerkiadásokat. Tudom, hogy ebben a Házban mindenki azt gondolja, hogy mindent meg kell tenni a gyógyszerkassza elszaladása ellen, és ebben határozottan állíthatom, hogy mi éppúgy érdekeltek vagyunk, mint a kormánypárti képviselők. Azonban azt gondolom, hogy virtuális zárt kasszák és virtuális átjárható előirányzatok nem fogják megakadályozni ezeket a kasszaelszaladásokat.

Bár végtelenül fáj, hogy azt mondta Domokos képviselő úr, hogy amikor mi ezekről a megalapozatlanságokról beszélünk, és a gyógyszerkassza hiányáról, akkor gyógyszerügynökként viselkedünk. Én azonban azt gondolom, hogy ezekért a kijelentésekért a kijelentő tartozik felelősséggel. Magam, 25 éve gyakorló orvosként úgy gondolom, hogy ez nem igaz, és soha nem is mondtam ezt, és semmilyen érdekeltségem ebben az ügyben nincs, ahogy egyetlenegy szocialista egészségpolitikusnak sincs. Ez nem ment fel bennünket az alól (Tállai András: Ez már érdekesebb!), hogy közösen gondolkodjunk arról, hogyan lehet a gyógyító előirányzatok tarthatatlanságán úrrá lenni, és hogyan lehet úgy tervezni a következő évek társadalombiztosításának költségvetését, hogy az elegendő legyen az intézmények működésének fenntartására, az egészségügyi dolgozók béremelésére, a betegek gyógyítására és az ágazat működésképességének a fenntartására.

Őszintén érdekel, hogy mit fognak mondani képviselőtársaim a társadalombiztosítás költségvetéséről, és csak arról beszéltem; az elfogadhatatlan, zárszámadásba csempészett magán-nyugdíjpénztári átalakulásokról nem kívántam most szólni, mert azokat a képviselőtársaim már kellőképpen megbírálták. Ezért nem tudom elfogadni a zárszámadást, képviselő úr, mert nincs benne a tanulság, hogy a hibás előterjesztések vagy a hibás számítások a következő évben nem ismétlődnek meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Béki Gabriella tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 267 2001.09.28. 2:01  254-272

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A központi költségvetés szerepvállalása a társadalombiztosítási költségvetésben szükségszerűen nő. Ha a járulékfizetés mértéke csökken, a járuléktömeg növekedése mellett a szolgáltatások kiegyensúlyozott biztosításához szükség van az állami költségvetés segítségére.

Ha ez nincs meg, akkor azzal kell számolni, hogy a kiadások oldalán szükségszerű megszorításokra van szükség. Ne tekintsék képviselőtársaim valami olyan eretnekségnek a központi költségvetés hozzájárulását a járulékfizetők pénzének hozzáadásához, ami nem tartható. Mert ha képviselőtársam összeveti a jelenleg fizetett járulékokat és a társadalombiztosítás különféle kiadásaira jogosultakat és a jogos igényeket, akkor nyilvánvaló, hogy ez a különbözet csak egyféle módon tartható egyféle szinten: ha a szolgáltatások mennyiségét és minőségét csökkentjük. Ezért úgy gondolom, hogy mielőtt még egyszer valaki újra előhozza a központi költségvetés szerepének csökkentése iránti óhaját, számoljon a következményeivel is.

Ami a gyógyszerkiadásokat illeti, 15 százalékkal nőttek a lakossági gyógyszerterhek, képviselő úr. Ezt nem én mondom, hanem önök a zárszámadásban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 118 2001.10.18. 1:44  1-275

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Az év elmúlt nyolc hónapjában 18 százalékkal nőttek a gyógyszerkiadások, a lakosság terhei.

Tisztelt Országgyűlés! A sikerpropaganda olajozottan működő gépezetébe időnként behullik az igazság homokszeme, ilyenkor a következő sorok olvashatók a kormányjelentésben: "Az egészségügyre fordított központi kiadások szintje alacsony, vitathatatlan, hogy a meglévő súlyos problémák, pattanásig feszült egzisztenciális konfliktusok és az elmaradt karbantartások, fejlesztések továbbgörgetése mellett a magyar egészségügy szerepelőinek jelenlegi mértékű áldozatvállalása már nem várható el." Ez olvasható: "Az Egészségbiztosítási Alap kiadásai 1998-ról 2002-re 144,7 százalékra növekedtek, míg a fogyasztói árak változásában mért infláció ez idő alatt 159,7 százalékos volt." Ez olvasható: "A szolgáltatók a kiadáscsökkentések kényszerítő körülményei között visszafogják gyakran még a gyógyszer- és élelmiszer-vásárlásokat is." - eddig az idézet, kormánypárti képviselők.

Az egészségügy tehát 1998-2000 között egyáltalán nem részesült a gazdasági növekedés által teremtett forrásbővülésből. Miért csak most igazodtak meg önök, hogy felismerjék az egészségügy jelentőségét, és ha már felismerték, miért nem tettek még eddig egyetlen lépést se ennek megoldására?

Várjuk a választ. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 227 2001.10.19. 9:55  222-268

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr vagy Államtitkár Úr! Egyikük megy, másikuk sem figyel... (Varga Mihály: Mind a ketten figyelünk. - Közbeszólás: Majd átadjuk!) De ez persze nem egy szokatlan kormányzati megoldás, amikor a részletes viták zajlanak.

Nagyon örülök, hogy fideszes képviselőtársam, ennek az önálló indítványcsomagnak a benyújtója megszólalt ebben a vitában, annál is inkább, mert a bizottsági ülésen - az egészségügyi és szociális bizottságban - arra kértük a kormánypárti képviselőket, hogy próbálják megindokolni, hogy miért volt szükség ennek az indítványcsomagnak benyújtására; hogy miért gondolják úgy a kormánypárti képviselők, hogy az állampolgárok nem tudnak magukról helyesen, a körülményeket és a lehetőséget számba véve, maguk szerint dönteni; miért kell hát - egy korábbi időszak gyakorlatát követve - egy állampártnak helyettük gondoskodni; hogy miért adnak be olyan típusú módosító indítványt, amely az öngondoskodás kiterjedt lehetősége helyett egy bizonytalan állami gondoskodást kínál fel.

 

 

(15.20)

 

Nos, ebben a bizottsági vitában nem sikerült az előterjesztőket megszólaltatni. Én azt gondolom, hogy Keller képviselőtársam jól gondolja, amikor a kormányon kéri számon az indoklást, hogy adós a kormány azzal, hogy megmondja, hogy mi a szándéka a magánnyugdíjpénztárakkal, mert nem hisszük, hogy azok a képviselők, akik a polgárok bizalmából a polgárokért jöttek el a parlamentbe, elvállalnak egy olyan szerepet, amelyben a polgárok öngondoskodásától fosztják meg azokat a polgárokat, akik őket egyébként ide delegálták.

Szeretnék felolvasni a javaslat indoklásából, amelyet különösen fájdalmasnak és az állampolgárok számára különösen sértőnek gondolok. Képviselőtársaim a módosítóindítvány-csomag egyik részét ilyen módon indokolják például a normajáradék intézményének megszüntetésével: "A javaslat célja az, hogy a normajáradék intézményének megszüntetésével segítse elő azoknak az állampolgároknak a döntését, akik a következmények kellő mérlegelése nélkül választották a magán-nyugdíjpénztári tagságot."

Mit is jelent ez az indoklás egy állampolgár szemszögéből, aki egyébként mint közalkalmazott maga is tagja egy magánnyugdíjpénztárnak? Azt például, hogy amikor a magán-nyugdíjpénztári tagságot választotta több mint 40 évesen, akkor úgy gondolta, hogy az állami gondoskodás mellett az öngondoskodás lehetőségét is választja magának. Amikor befagyasztották önök a magán-nyugdíjpénztári járulékmértéket, akkor módunk lett volna gondolkodni arról, hogy ez a megszorítás kell-e hogy bennünket arra ösztönözzön, hogy felmondjuk ezt a magán-nyugdíjpénztári tagságot és visszamenjünk az állami rendszerbe; és akkor sokadmagammal együtt természetesen úgy gondolkodtunk, hogyha bármely kormány évről évre változó szabályokat szab meg, akkor még kevesebb okunk van bízni egy állami gondoskodásban, tehát még helyesebb, ha az öngondoskodást választjuk.

Önök azonban úgy gondolják, kormánypárti képviselőtársaim, hogy az intőjel nem volt elég, ezért további szankciókat kell bevezetni, hátha a megtévedt állampolgár visszaterelődik abba a rendszerbe, amelyikből egyébként sok százezer társával együtt legalábbis részben elszakadni igyekezett. Ha azonban önök a normajáradék intézményét valóban megszüntetik, akkor mi középkorúak kifejezetten rosszul fogunk járni, amikor azt választjuk, hogy visszamegyünk az állami nyugdíjrendszerbe, hogy befizetett megtakarításaink egy részét, a várományunk egy részét valószínűleg nem fogjuk visszakapni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az orvosok pereltek az ügyeleti díjak hátralékáért, nagyon sokszor olyan egyezséget kötöttek az intézmények menedzsmentjével, hogy az intézményeket se vigyék csődbe, hogy a kötelezettségeikért helyt tudjanak állni az intézmények, hogy ne kelljen perre menni, hogy az ügyeleti díjhátralékokat az adott intézmény több éven keresztül úgy törleszti, hogy magánnyugdíjpénztárba fizeti ezeket a követeléseket. Amikor az egészségügyi dolgozók amúgy is nem túlfizetett rétege ezt a megoldást választotta, akkor egyúttal az öngondoskodást is választotta, abban a reményben, hogy ez egy kiszámítható, hosszú távú rendszer lesz.

Ezért különösen nem értem, és nagyon megtisztelnének bennünket állampolgárokat, ha most megmagyaráznák, hogy miért nem akarják megbeszélni velünk ezt a döntést. Szeretném, ha képviselőtársam, aki most egyedül képviseli, úgy látom, a módosító csomagot, mint máskor is - igen, a jegyzői székből elég nehéz lesz, ezt én belátom, így hát marad Szűcs képviselő úr mint az indítvány védelmezője -, elmondaná, hogy most hogy látja, mivel nyújt többet a jelenlegi állami nyugdíjrendszer a jövőben mint lehetőséget; és azt is bebizonyítaná, hogy nem hátsó szándék vezette-e önöket akkor, amikor arra kényszerítik a magánnyugdíjpénztárban lévő tagokat, hogy visszalépjenek a nyugdíjrendszerbe, fölkínálva önöknek sok tíz milliárdnyi olyan tőkét, amelyet választási szempontok szerint fognak elosztani.

Szeretném tudni, hogy milyen garanciákat tudnak önök adni a következő nemzedéknek az öngondoskodás helyett. Szeretném tudni, hogy önök a rendszerváltozás egyik fiatal képviselőiként miért gondolják azt, hogy az állami gondoskodás több, mint az állampolgárok gondoskodása saját magukról, ha ezt megtehetik. Hol látnak önök több biztosítékot az önök ajánlatában ahhoz képest, amit az állampolgárok százezrei jelenleg biztosabbnak tartanak?

Én végig fogom várni ennek a vitának az eredményét, és amennyiben cáfolhatatlan érveik vannak, akkor valószínűleg ezt a többi állampolgár is meg fogja érteni. Nem azokkal kell megértetni, akik az állami nyugdíjrendszerben vannak, azokkal kell megértetni a nem előkészített döntést, akiknek magán-nyugdíjpénztári tagsága van veszélyben. Azokkal kell megértetni ezt a döntést, akik vesztesei lesznek az önök döntésének.

Ebben a teremben egyébként, amióta én parlamenti képviselő vagyok, nem túlságosan sűrű gyakorlat hogy kormánypárti képviselők érdemi vitát akarnának folytatni egy módosító indítványról. Én remélem, hogy ez most egy olyan kivétel lesz, hogy a tárgyalás ideje alatt az érvek és az ellenérvek fognak vitatkozni. Elég kevesen vagyunk ahhoz, hogy ezt most megtehessük ebben a teremben.

Addig is köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 241 2001.10.19. 2:11  222-268

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A 40 éven felüliek a magánnyugdíjpénztárba való belépéskor mérlegelték a kockázatokat és a lehetőségeket. Szeretném képviselőtársamat arra emlékeztetni, hogy a reálhozamok pozitívak voltak az első két évben. (Szűcs Lajos: De miért? - Tállai András: De előtte léptek be!) Talán azért, mert a piaci körülmények is biztatóbbak voltak, hiszen azt tudjuk, hogy ezeknek a befizetéseknek a túlnyomó része állampapírokban fekszik, és csak egy kis részét lehet bizonyos mértékig kockáztatni a pénztárak esetében. Ma is van olyan pénztár, amelynek pozitív reálhozama van, az államtitkár úr is tudja. (Herényi Károly: Egy!)

Nem az a kérdés, hogy figyelmeztetni kell-e a magán-nyugdíjpénztári tagokat fogyasztóvédelmi szempontból arra, hogy vannak-e kockázatok. De ha azt az egyetlennek mondható garanciális elemet elveszik, amelyik most például a normajáradék-intézmények megszüntetését jelenti, akkor nem választást kínálnak fel, képviselő úr, mint indítványtevő, hanem kényszerítik a magánnyugdíjpénztárat, méghozzá ez egy nagyon-nagyon kemény kényszer. Mert ha a garanciáját elveszíti, akkor kényszerül visszalépni az állami nyugdíjrendszerbe egy 40 év fölötti ember, hiszen tudja, hogy különben az a következmény, hogy elveszíti a megszerzett lehetőségeit. És az kellene inkább, hogy valahogy visszaálljon a piacba vetett bizalom ma Magyarországon, hogy mondjuk, lehessen részvényt venni, hogy biztonságosak legyenek a hozamok, és a pénztárak működését ne nehezítsék meg olyan tranzakciós költségnövelésekkel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyek biztosan még tovább visznek el a hozamokból.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
234 263-265 2001.10.19. 4:58  222-268

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon figyelmesen hallgattam kormánypárti képviselőtársaim érvelését, hogy megvédjék a benyújtott módosító indítványt.

Elsősorban a garanciák oldaláról én úgy látom, hogy a szerződéses biztonság garanciáit nem találjuk meg ebben a módosítócsomagban. Változatlanul úgy érzem, hogy a kényszerítés eszközéhez nyúltak, miközben a másik oldalon az állami nyugdíjrendszer biztonságát nem alapozták meg, kiszámíthatóságát nem erősítették meg.

Egyébként részben az Állami Pénztárfelügyeletnek az a jogosítványa, amelyben még további olyan szabályokat helyez kilátásba, hogy menet közben a szabályok megváltoztatása időben és szabályokban korlátlanul megtörténhet, hogy a kifizetéseket felfüggesztheti, ez inkább a bizonytalanságot erősíti. A másik oldalról pedig képviselőtársaimnak az az indítványa, amelyben további jogosítványokat ad a kormánynak - a makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében - a nyugdíjszabályok megállapítására, megváltoztatására, a nyugdíjmértékek újabb kiszámítására, azt gondolom, tovább növeli ezt a bizonytalanságot.

Ezért kérjük a képviselőket, hogy ezeket az indítványokat vonják vissza.

Tisztelt elnök úr, rossz gombot nyomtam meg, hozzászólásra jelentkeztem, mert még egy indítványt szeretnék megindokolni, amit mi terjesztettünk elő.

 

ELNÖK: Képviselő asszony, öné a szó, mivel más jelentkező nincsen.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Az ajánlás 7. pontjában képviselőtársaimmal arra tettünk javaslatot, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásokról szóló törvény egészüljön ki egy olyan szakasszal, amelyben a méltányossági nyugdíj lehetőségét visszaadjuk ebbe a rendszerbe.

Képviselőtársaim tudják, hogy ez sok állampolgár számára olyan lehetőség, amely 2000-ben megszűnt, és amelynek a visszaállítását a nyugdíjasok több alkalommal is szorgalmazták.

A bizottsági vitában a kormány képviselője nem tudott elfogadható magyarázatot adni arra nézve, hogy miért utasította el ezt a módosító indítványunkat. Azt gondolom, az államháztartást nem fogja megingatni az a körülbelül 600 millió forint, amit erre a célra szánni lehetne. Az Országgyűlés, illetve a kormány részéről olyan gesztusnak gondolom ezt a rászoruló nyugdíjasok számára, amely sokszorosan megtérülne azoknak az embereknek az életlehetőségein való segítésben, ha ezt a lehetőséget visszaállítja a kormány.

A költségvetési bizottságban egyértelműen elutasították ezt a javaslatot, az egészségügyi bizottságban pedig kisebbségben maradtunk ezzel az indítványunkkal. Mi a méltányossági nyugdíjrendszerre vonatkozó indítványról a szavazáskor természetesen külön szavazást fogunk kérni. Az indítvány kicsi, a nyugdíjasok számára pedig nagyon fontos. Őszintén remélem, hogy a hátralévő időben a kormánynak még módja lesz megfontolni az indítvány elfogadásának hasznát, és az indítvány elutasításának kockázatát is tudja majd mérlegelni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

(16.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 32 2001.11.06. 16:08  19-75

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szónoklatom elején szeretném leszögezni: ez az a törvényjavaslat, amelyet a Magyar Szocialista Párt általános vitára alkalmatlannak, az egészségügy szempontjából károsnak, a betegek biztonsága szempontjából relativizálónak és hátrányosnak tart. Ez az a törvényjavaslat, amelyet általános vitára alkalmatlannak tartván úgy gondoljuk, hogy ha a Fidesz-kormány valóban érdekelt az egészségügyi rendszer átalakításában, a betegek üdvének és az orvosok egzisztenciális biztonságának megteremtésében, akkor egyet tehet ezzel a javaslattal: visszavonja a parlamenttől.

 

 

(10.10)

 

Úgy gondolom, hogy az eddig elhangzott vitákban felszólalók a parlamenten kívül, a társadalmi szervezetekben, az egészségügyi dolgozói szervezetekben elegendő tapasztalattal szolgálnak ahhoz, hogy a Magyar Szocialista Párt véleményét megalapozottnak, alátámasztottnak és a törvényjavaslat vitájában használhatónak tartsuk.

Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri expozé arról szólt, hogy ez az a törvényjavaslat, amely gyakorlatilag megváltást hoz az egészségügy ágazatában; ez az a törvényjavaslat, amelynek elfogadásával az egészségügy korszerűsítését a környező társadalmi és gazdasági átalakuláshoz mint előfeltételt kell megteremteni; ez az a törvényjavaslat - mondja a kormány indoklása -, amely modernizációs célt szolgál.

Ez a törvényjavaslat azonban, hölgyeim és uraim, nem felel meg ennek a modernizációs célkitűzésnek. A törvényjavaslat normaszövegét vizsgálva nem felel meg annak a kívánalomnak sem, amelyet az egészségügyi miniszter a különböző fórumokon és itt, a parlament nyilvánossága előtt is még hozzáfűzött ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyet a parlament elé bocsátottak. Mik is voltak ezek az elvárások?

Azt mondja a miniszter úr, hogy ettől a javaslattól a hálapénz megszüntetését, a működő tőke és ezen belül a külföldi tőke bevonását, a vadprivatizáció megállítását, az egészségügy finanszírozási helyzetének javulását, az egészségügyi intézmények, valamint az egészségügyi dolgozók helyzetének rendezését várjuk - tehát a kormány ezeket a célokat tűzte ki a törvényjavaslat benyújtásakor.

Megállapíthatjuk, hogy a normaszöveg javaslata és a kormány megfogalmazott célkitűzései nem felelnek meg egymásnak; akkor sem, ha az elhangzott indoklásokat kiegészítik egy kvázi zsaroló érvrendszerrel, melynek lényege - a miniszter úr megfogalmazása szerint -: senki ne higgye, hogy bármelyik, a választásokat megnyerő párt többet fog fordítani az egészségügyre, és pénzt csak akkor kapunk, ha átalakítjuk az egészségügyet és megteremtjük a tőkebevonás feltételeit. Azt mondja a miniszter úr, hogy 2003-ban az egészségügy csak akkor lesz alkupozícióban, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, ezért tehát akik ezt a benyújtott javaslatot elutasítják, elutasítják a lehetőségét is az egészségügyi ágazat konszolidációjának.

Lényegében azonban, úgy gondoljuk, a konszolidációnak meg kell előznie az egészségügyi szerkezetátalakítást. A törvényjavaslat normaszövege nem tesz mást, mint megpróbálja szabályozni a fekvő- és járóbeteg-szakellátást végző önkormányzati vagy állami tulajdonban lévő egészségügyi intézmények privatizációját. Ezt az állítást azonban kellőképpen meg kell vizsgálnunk, hiszen nincsen szabályozórendszer nélkül ma sem az ágazat. A miniszter úr az expozéjában elismerte, hogy ma is megvannak azok a szabályozási keretfeltételek, amelyek között egy adott egészségügyi intézmény akár közhasznú társaság, akár más nonprofit vállalkozás formájában működhet. Ezért tehát azt gondoljuk, hogy nem ennek a rendszernek az ilyen típusú átalakítását kell megvizsgálnunk, hanem azt, hogy a jelenleg érvényben lévő szabályozórendszerek vagy a kormány által benyújtott javaslat tartalmaz-e elegendő garanciát arra, hogy az egészségügyi ellátás biztonsága, a betegek ellátásának biztonsága és az egészségügyi ágazatban dolgozók egzisztenciális és anyagi biztonsága megvalósuljon, hogy a gyógyítás feltételeiül szolgáló intézmények, a benne lévő műszerek megfeleljenek a kor követelményeinek - és azt mondhatjuk, hölgyeim és uraim, hogy a benyújtott törvényjavaslat ezeket a garanciális szabályokat nem tartalmazza.

Az expozéban a miniszter úr ezt afféle jobbágyfelszabadításként is megfogalmazta, melynek eredményeképpen az orvosok és az egészségügyi dolgozók kikerülnek abból a merev hierarchikus viszonyból, amelyben a jelenlegi feltételek között dolgoznak. Tisztelt miniszter úr, hölgyeim és uraim, ez az a törvényjavaslat, amelyik nem felszabadítja az az orvosokat, hanem gyakorlatilag újra rabszolgává teszi őket egy egészségügyi vállalkozásban. Ez az a törvényjavaslat, amely kiszolgáltatja az egészségügyi dolgozókat az egészségügyi magánintézményeknek. Ez az a javaslat, amely a fiatal orvosoknak nem kínál mást a jövőjükhöz, mint azt, hogy a maguk megszerzett tudását egy bizonytalan körülmények között működő magánvállalkozásban kiszolgáltassák az új egészségügyi szolgáltatóknak.

Egy törvényt akkor kell megalkotni, tisztelt képviselőtársaim, ha a meglévő helyzet új törvényi szabályozást igényel, és az adott időszakban hiányoznak ehhez a törvényi feltételek. Ez az a jogterület azonban, ahol nincsen szabályozás nélkül az egészségügyi ágazat, a benyújtott kormányjavaslatok pedig nem segítik és nem bővítik ezeket a szabályozásokat. A kérdés, hogy a tőkebevonás elősegítése az egészségügyi intézmények korszerűsítése érdekében megvalósul-e ebben a törvényjavaslatban, valóban kérdés; nem kell azonban közgazdásznak lenni ahhoz, hogy a jelenlegi banki feltételek, kamatok, részvényárfolyamok és -hozamok mellett egy hazai, illetve külföldi befektető a befektetett tőke milyen mértékű és ütemű megtérülésének reményében fog majd befektetni a jelenlegi magyarországi egészségügybe. Akármennyi legyen is az az összeg, amelyet a befektetett tőke hozadékaként ki akarnak venni a rendszerből, egyvalami biztosan állítható: ennek a fedezete nincs benne a jelenlegi egészségügyi rendszerben, és a következő évekre érvényes, általánosan elfogadott makrogazdasági pályák mentén számolt, összességében alig növekvő egészségügyi ráfordítások mellett ennek a forrása erősen kétséges. Nyilvánvaló tehát, hogy azt a pénzt, amit a befektető most befektet az egészségügyi intézménybe, néhány év múlva valamilyen formában viszont akarja látni, ha másként nem, akkor a tulajdonába került ingatlan értékesítésében.

Kérdés ezek után, hogy vajon a most megfogalmazott törvényi szabályok alapján lesz-e olyan nagylelkű a befektető, hogy befektet egy olyan rendszerbe, amelyben nincs esélye megszerezni a tőkéjét, a befektetett tőkéjét, a hozamokat, vagy ha van, akkor azon az áron, hogy forrást fog kivonni ebből a rendszerből.

A miniszter úr azt is többször hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a hálapénzrendszer megszüntetéséhez vezet majd, hiszen az orvosok jobban meg lesznek fizetve. Nos, ebben a javaslatban, tisztelt képviselőtársaim, nincs egyetlenegy olyan szabály sem, amely ezt a kijelentést alátámasztaná. Hiszen miről van szó? Az orvosok jelentős része kikerül a közalkalmazotti körből, és a hivatását gyakorlatilag a saját kockázatára műveli majd.

 

 

(10.20)

 

Egyfelől lesznek győztesek és vesztesek, másrészt az egészségügyre fordított közkiadások nem növekednek lényegesen, tehát nem látszik az a forrástöbblet, amely fedezetet biztosítana az orvosok és más egészségügyi dolgozók hivatásukhoz méltó honorálására. Az elmúlt évtized hazai tapasztalatai alapján megállapítható, hogy bármilyen béremelés sem változtatja meg az orvosok és betegek, a betegek és hozzátartozók hálapénzkapó és -adó viselkedését. Ezt nem ebben a törvényben kell szabályozni, és nem ezt a megoldást kell választani.

Azzal azonban, hogy a dolgozók egy jelentős része kikerül a közalkalmazotti körből, lehetséges, hogy lesznek olyanok, akik az egyéni boldogulásukat ebben a rendszerben megtalálják. Vajon azonban milyen áron? Vajon biztosítható lesz-e, hogy a legjobb képességű, a betegek iránt legelkötelezettebb, legkvalifikáltabb egészségügyi dolgozók lesznek azok, akik kedvezményezettek lesznek, akik győztesei lesznek ennek a beterjesztett törvényjavaslatnak? Az egészségügyi dolgozók, akikről a miniszter úr gyakran beszél, általában nem lesznek nyertesei ennek a rendszernek. Nem lesznek nyertesei az egészségügyi szakdolgozók garantáltan, és nem lesznek nyertesei az orvosok valószínűleg, mert a jogállásnak az a szabályozási módja, amelyet ez a törvényjavaslat tartalmaz, gyakorlatilag azokat a követelményeket támasztja, amelyek ma is követelmények egy orvossal szemben.

Tisztelt Miniszter Úr! Ma egy orvosnak a működési nyilvántartásba a diploma megkapása után kell bekerülnie. Ez a működés feltétele. Azt mondja a miniszter úr, hogy az lesz szabadfoglalkozású orvos, aki ezt a működési bizonyítványt megszerzi, azt, amit ma is megkap. Az lehet szabadfoglalkozású orvos, aki ezt a tevékenységet önállóan és saját felelősségre fogja művelni.

Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Ma is felelősséggel tartozik az orvos azért a tevékenységért, amit végez. Nagy szakmai önállósággal, tudása birtokában, teljes jogi felelősséggel tartozik az általa művelt szakterületen végzett tevékenységéért.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat adós azzal, hogy megválaszolja az egészségügy mai problémáinak legfontosabb kérdéseit. Ezek a kérdések a következők. Lehet-e - és ha igen, hogyan - garantálni az egészségügyi ellátás biztonságát és színvonalát? Hogyan garantálható az egészségügyben a tőkebevonás? Meg lehet-e akadályozni a tőkekivonást? Ha valaki tőkét fektet az egészségügybe, az minimum a költségeinél szeretne lenni, ezért hogyan szabályozzuk a tőkekivonás megakadályozását? Meg lehet-e akadályozni a strómanok működését, a leányvállalatok általi tőkekivonást? Mi lesz a nem privatizált intézményekkel? Honnan lesz elegendő forrás versenyhelyzetben? Hogyan garantálható az egészségügyi célvagyon egészségügyi célú hasznosítása? Voltak-e hatékonysági számítások, próbaszámítások, gazdaságossági számítások?

Felmérte-e valaki, hogy az átalakulási terv, az adósságrendezés, a vagyonértékelés mennyi időt és pénzt, és mennyi emberi tudást igényel? A kht. mint új szolgáltató, hogyan fogja teljesíteni a minimumfeltételeket? Mik lesznek a gazdálkodás minimumfeltételei? Szabadabb lesz-e az orvos, és milyen áron? Szükséges-e szabályozni az orvosi túlmunka kérdését? Minek a terhére kapnak az egészségügyi dolgozók vagy orvosok többletpénzt? Mi a garancia arra, hogy a szakmai kvalitások alapján történik az orvostársadalom differenciálódása?

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt parlamenti Képviselőtársaim! (Az elnök jelzi az idő leteltét.) A Magyar Szocialista Párt az elmúlt három évben számtalan javaslatot tett az ágazat konszolidálására. Ma a konszolidációs törvény nem létezik, legfeljebb a miniszter úr íróasztalfiókjában. Ezt a javaslatot kérjük a parlament elé hozni, hogy tárgyaljunk róla, ezt a törvényjavaslatot pedig mindannyiunk érdekében, amely az egészségügyi közszolgáltatásokról szólna, felejtsük el.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 42 2001.11.06. 2:14  19-75

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni, hogy a Magyar Szocialista Párt nevében kifejtett álláspontomat figyelték képviselőtársaim és vitába bocsátkoznak velem. A vezérszónoki körben elhangzott két mozzanatra szeretnék reagálni. Az első a szabadfoglalkozású orvoslásra vonatkozik, a második pedig arra, hogy valóban önkéntesen vállalhatják-e az egészségügyi intézmények az átalakulást.

Az elsőhöz: tisztelettel ajánlom az országgyűlési képviselőknek megfontolásra a törvényjavaslat 20. § (1) bekezdését, amely így hangzik: "Szabadfoglalkozású orvosnak minősül az az orvos, aki szerepel az orvosok működési nyilvántartásában és orvosi szakvizsgával rendelkezik." Amennyiben elfogadjuk a szabadfoglalkozásúság kritériumát, akkor azt kell mondanunk, hogy minden orvos, aki szakorvos, szabadfoglalkozású orvos. Ha ezt a szakaszt elfogadjuk, akkor hogyan értelmezhető a 19. § (3) bekezdésének alkalmazott orvosra vonatkozó definíciója, illetve megjegyzése: "Az alkalmazott orvos szabadfoglalkozású orvosi tevékenységet nem folytathat." Kérdezem hát képviselőtársaimat, szabadfoglalkozású-e az a szakorvos, aki szerepel az orvosok működési nyilvántartásában és orvosi szakvizsgával rendelkezik, vagy nem. Ugyanis az a szabadfoglalkozású orvos, aki rendelkezik ezekkel a kritériumokkal, nem állítható olyan választás elé, hogy amennyiben ezt szerződéses orvosként vagy alkalmazottként látja el, elveszíti a szabadfoglalkozású státusát.

Ami pedig a második kérdést illeti, újból meg fogom nyomni a gombot, hiszen az is ugyanilyen fontos és reagálást igénylő téma.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 58 2001.11.06. 2:09  19-75

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A másik kérdés: valóban önként vállalható stratégia-e a jelenleg tulajdonos önkormányzatoknak az a törvényjavaslatban is felvetett lehetőség, hogy közhasznú társaság formájában működtesse tovább az egészségügyi intézményét?

Bartha képviselő úr, a Fidesz vezérszónokaként analóg példát hozott a háziorvosok esetében arra, hogy milyen nagyszerű, hogy vannak amortizációs többletlehetőségek, hiszen a kormány oda fogja adni azoknak a háziorvosoknak az amortizáció fedezésére a szükséges forrásokat, akik maguk tulajdonolják a rendelőt.

Kedves Képviselőtársaim! Ha az önkormányzatok egy gazdasági társaságnak adják az egészségügyi célvagyonukat, hogy innentől az szolgálja a betegek ellátását, akkor meg fogják kapni az amortizációs költségeiket, hiszen várhatóan ezek lesznek majd a többletforrások - ugye, miniszter úr? De kérdezem én: azok az önkormányzatok, akik vállalják, hogy a saját tulajdonukban működtetik tovább a saját egészségügyi intézményeiket, ugyanolyan szektorsemlegesen várhatnak arra, hogy ők is meg fogják kapni az amortizációs költségeket? A bizottsági vitában erre természetesen a kormány képviselője azt a választ adta, hogy nem, hiszen az önkormányzatok fogják majd maguk állni az amortizációs költségeket, én azonban azt gondolom, hogy ez a szektorsemlegesség megsértése, és úgy vélem, hogy ha az egyik tulajdonosnak lehetősége van az amortizációs alapok igénybevételére, akkor az a kívánság, hogy a másik tulajdonosnak is (Az elnök jelzi az idő leteltét.) ugyanúgy rendelkezésre álljon, nem egy felesleges kívánság. Kérem a kormánypárti képviselőket, hogy ezt is fontolják meg, amikor igennel szavaznak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 64 2001.11.06. 1:06  19-75

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bartha Képviselőtársam! Attól tartok, kettőnk közül lehet, hogy mégis én vagyok az informáltabb, hiszen a fogorvosoknál és a háziorvosoknál az az amortizációs költségelismerés, amely rendelkezésre áll, az én ismereteim szerint kormányrendelet formájában már készen van. Ebben világosan kifejti a rendeletalkotó, hogy csak azok jutnak hozzá ezekhez a többletköltség-elismerésekhez, akik megvették, a saját tulajdonukban végzik ezeket a rendeléseket, ezért tehát ő az egyik tulajdonos. Ha azonban az önkormányzat a tulajdonos, és a kormányrendelet őket ki fogja zárni ennek az amortizációs költségnek az elismeréséből - mert sajnos ez így van -, akkor újra kérdezem a képviselő urat, fönntartja-e az állítását, hogy ez a finanszírozás és ez az amortizációelismerés szektorsemleges.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 167 2001.11.06. 3:08  166-172

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A kormányváltás óta az egészségügy nem részesült a gazdasági növekedés által teremtett forrásnövekedésből. Az elmaradt műszerfejlesztések, a gyógyításra fordítható összegek elégtelensége, ma már mindenki által ismerten, fenyegető közelségbe hozta az egészségügy összeomlását. A betegek mindennap elszenvedik az elégtelen ráfordítások következményeit, kórházi kezelésükkor beviszik gyógyszereiket, az élelmiszert, hovatovább már az ágyneműt is. Az egészségügyi dolgozók egy része a rendkívüli munkaterhek és megalázó bérezés miatt elhagyja a pályát, a maradók mindennap megküzdenek az eszközhiánnyal és gyógyszerhiánnyal.

Úgy tűnik azonban, hogy a türelmük véges. A kórházak orvosai, akik tudják, mit jelent, hogy intézményükben egyre szaporodnak a kifizetetlen számlák - tudják, mert ma már tájékozódnak, hogy mit jelent a havonta egymilliárddal növekvő adósságállomány -, megelégelték a hamis sikerpropagandát. A nyilvánossághoz eljuttatott baleseti intézeti kezdeményezés egyre több követőre talál. A működésük ellehetetlenülése miatt kórházak csatlakoztak a kezdeményezőkhöz, bár ön ezt felesleges ribilliónak tartja. A 2001. évi társadalombiztosítási költségvetésben sem volt elég fedezet a biztonságos betegellátást szavatoló dologi költségekre.

Azok a megoldások, melyeket önök választottak, hogy mindig az éppen nyilvánosságra kerülő botrányokat akarják megoldani 10-40-60 milliókkal, a zárt kasszán belüli átcsoportosításokkal, az ágazat szempontjából nem javították a helyzetet. Október végén üres a gyógyszerkassza, a költségvetés módosításáig csak törvényen kívüli megoldások vannak. Ma a baleseti ágazatnak juttat indokoltan magasabb térítési díjat, ám ezt az adott költségvetésben csak mások kárára tudja megtenni. Már a 2001. évi költségvetés sem nyújtott fedezetet a biztonságos működéshez. A 2002. évi tervezett kiadások, mivel nem valós adatokra épülnek, biztos, hogy nem lesznek elégségesek.

Miniszter úr, november eleje van. Tudja-e ön, hogy milyen anyagi feltételek között működik az egészségügyi ellátórendszer 2002-ben? Honnan lesz fedezete a gyógyszerkiadásoknak, ha az ez évi teljesítés több mint a jövő évi terv? Honnan lesz fedezet a kórházakban műszerre, gyógyszerre, működési kiadásokra? Milyen megoldások lehetségesek az ötvenezer forintos minimálbér mellett a magas képzettségű szakdolgozók és orvosok megbecsülésére a részleges pótlékemelésen túl?

 

 

(14.20)

 

Miniszter Úr! Kezdeményezte-e ön az Egészségbiztosítási Alap felügyelőjeként a társadalombiztosítás költségvetésének 2002. évi módosítását?

Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 171 2001.11.06. 1:02  166-172

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! A gyógyszerkassza azért üres, mert a kormányoldal nem szavazta meg a szocialisták évközi módosító indítványát a gyógyszerkassza törvényes emelésére. (Bauer Tamás: Úgy van!)

A pótlólagos 35 milliárd a 2001. évi hiányt van hivatva pótolni, ennek átvezetése a 2002. évre nem fog megtörténni. Botrány azért van, mert az egészségügyi dolgozóknak nincs méltó bére, a betegeknek pedig nincs méltó gyógyítási feltétele. Lehet, hogy az egészségügyi miniszter úr nem kívánja módosítani a 2002. évi költségvetést, azonban szeretném elmondani, hogy nem azért, mert erre nem lenne szükség, hanem azért, mert a kormányoldalban nincs meg a politikai akarat, és mert azt gondolják, hogy el lehet kábítani hamis ígéretekkel a dolgozókat és a betegeket. Nem lehet, jelentem! Ezért nem fogadom el a választ.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 305 2001.11.27. 1:49  300-308

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nem túlzás azt mondani, hogy több tízezer ember várja az Országgyűlés mai döntését. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a mozgáskorlátozottak tekintetében a jelenlegi szabályozást három pontban is alkotmányellenesnek találta. Ilyen módon sérti az emberi méltósághoz való jogot, sérti a szociális biztonsághoz való jogot, és ellenkezik a diszkrimináció tilalmával a jelenlegi rendelet. Mindezeken túl azok a szűkítő rendelkezések, amelyek a végrehajtási szabályokban megfogalmazódtak, sértik még a több ezer fogyatékos embert.

Hiába kezdeményeztük, hiába adtak be képviselőtársaink számtalan módosító indítványt, eddig a parlament kormánypárti többsége meg sem hallotta ezeket az indítványokat. Ma már nem lehet a rendeletek megváltoztatásával ezt a törvényellenességet orvosolni, csak magának a normaszövegnek a módosításával. Ezért a szocialista frakció egyhangúlag támogatni kívánja a szabad demokraták képviselőinek indítványát, és javaslom a kormánypárti képviselőtársaimnak - akiknek a választókerületében bizonyára ugyancsak tömegével élnek jogsérelmet szenvedett fogyatékos embertársaink -, fontolják meg, tartózkodó szavazataikkal el lehet-e mismásolni azt az állapotot, hogy az ő nem vagy tartózkodó szavazatukkal további jogsérelmet okoznak honfitársainknak.

Kérem ezért a tisztelt parlamentet, támogassa a benyújtott indítványt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 230 2001.11.29. 5:01  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról és az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslathoz a bizottság november 22-ei üléséig 70 módosító kormánypárti indítvány érkezett. Ez a 70 indítvány önmagáért beszél: megsemmisíti azt a legfőbb érvet, amellyel a kormány elénk terjesztette ezt az indítványt, amely szerint egy többéves előkészítés után kiérlelt javaslatként hozta elő a 24 paragrafusból álló ajánlást.

A kormánypárti módosító indítványok gyakorlatilag az alapajánlás szövegének közel 90 százalékát változtatták meg vagy tettek rá kísérletet. Az ellenzéki pártok a bizottsági ülésig, az általános vitában elhangzottakkal egybehangzóan, nem nyújtottak be módosító indítványt; az volt a határozott véleményünk, hogy ez a törvényjavaslat olyan minőségű, hogy módosító indítványokkal sem hozható olyan állapotba, hogy elfogadható legyen.

A bizottsági ülésen elhangzottak után a benyújtott kormánypárti csomagban és önálló képviselői indítványként benyújtott javaslatok több helyen egymást kioltó, és a bizottsági szavazások után egymás mellett fennálló javaslatok formájában állnak tisztelt képviselőtársaim előtt. Nem arról van tehát szó, hogy az ellenzéki pártok sajnálták az időt vagy a fáradságot arra - ahogy ezt az egyik kormánypárti képviselő a bizottság ülésén megjegyezte -, hogy a törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtsanak be, hanem a kormánypárti képviselők fáradságos munkával benyújtott 70 módosító indítványa gyakorlatilag azt mutatja, hogy ez a törvényjavaslat nem javítható. A bizottsági ülésen példátlan volt, hogy a kormánypárti indítványokat az indítványtevők és helyenként a minősítő ágazati minisztérium sem tudta megindokolni, helyenként ketten együtt sem tudtak racionális magyarázatot adni arra, hogy miért, mi célból került a bizottság elé az indítvány.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány képviselője a bizottsági ülésen több alkalommal jelezte, hogy a benyújtott indítványt több egyeztetés után sem tudja elfogadni, és kapcsolódó módosító indítványok benyújtására kérte a kormánypárti képviselőket, azokat azonban képviselőtársaim, a különféle szavazási eredmények után egyszerre láthatják most, az elénk rakott ajánlásban.

 

 

(18.20)

 

A tragikomikus elemekben sem szűkölködő bizottsági ülés után megállapíthatjuk, hogy ez volt ennek a parlamenti ciklusnak az egyik legszánnivalóbb bizottsági vitája, amikor a kormánypárti képviselők egymással nem egyeztetett, egymás mellett létező, a kormány által támogatott indítványai gyakorlatilag az egyébként sem túlságosan jó minőségű alapajánláshoz képest gyakorlatilag még tovább rontották a szöveget, és így egy inkoherens normaszöveg-javaslat van ma a parlament előtt, amiről a későbbiekben szavazni kell.

A kormánypárti képviselőtársaim azt a látszatot keltették, mintha a Magyar Orvosi Kamara a politikailag megcélzott, támogatandó réteg képviseletében egy olyan ajánlási csomagot nyújthatott volna be Hegedűs képviselőtársam által, amelyet a kormány támogatni szándékozik. Az azonban jól látható, hogy míg a kamarai javaslatokat a bizottsági ülésen a kisgazdák és a szocialista-szabad demokrata, helyenként a MIÉP képviselőjének javaslatával el tudtuk fogadtatni, más bizottságokban ezek az ajánlások rendre az egyharmadnyi támogatást sem kapták meg.

Így aztán, tisztelt képviselőtársaim, a részletes vitában kénytelenek leszünk rámutatni arra, hogy sem a kormány által benyújtott alapjavaslat, sem a módosító indítványok nem szolgálják az egészségügyi ellátás érdekeit, a betegek biztonságát, nem nyújtanak garanciát arra, hogy az ellátás biztonsága a jövőben szavatolható lenne.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 232 2001.11.29. 4:12  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban az ajánlás 1. és 3. pontjához szeretnék hozzászólni. Az ajánlás 1. pontjában hárompárti javaslatként érkezett az a preambulumot kiegészítő szövegezés, amelyben a képviselők javasolták, hogy vegyük be az ajánlásba a "továbbá az egészségügyi dolgozók helyzetének javítását" kitételt.

Azt szeretném mondani, hogy noha a szövegjavaslat természetesen támogatható, a vita közöttünk nem abban van, hogy ez a szöveg bekerüljön-e az ajánlásba vagy sem, hanem az, hogy az a tény, hogy leírtunk öt szót, az valóban elegendő-e arra, hogy az egészségügyi dolgozók helyzetét ez a törvényjavaslat javítja-e, avagy sem. Nos hát, úgy gondolom, hogy természetesen nem javítja, hiszen innentől már nincs is szó az egészségügyi dolgozókról, nincs szó például azokról a diplomás ápolókról, akiknek természetesen lehetőségük lehetne, hogy ugyanolyan helyzetbe kerüljenek, mint a szakorvosok, ugyanolyan helyzetbe kerüljenek, mint a gyógyszerészek, azonban róluk a törvényjavaslat alkotói és a módosító indítvány előterjesztői a törvényjavaslat további részében megfeledkeztek.

Ugyanígy megfeledkeztek a felsőfokú végzettségű gyógytornászokról is, és mondhatnánk azokat a felsőfokú végzettségű egészségügyi dolgozókat, akikről ugyancsak nem szól a törvény. Természetesen nem szól ez a törvény összességében sajnos azon egészségügyi dolgozók helyzetének a javításáról, akik az ágazat munkásai, akiken áll vagy bukik egy egészségügyi ellátás biztonsága és színvonala.

Az ajánlás 3. pontjában, ugyancsak hárompárti javaslattal a kormány vagy a képviselők újradefiniálják a teljes egészségügyi szakfeladatot, illetve az egészségügyi részfeladatot, hiszen az általános vitában elmondtuk, hogy ez a definíció az ajánlás és az indoklási szövegrészben egymással ellentétes értelmezésre ad lehetőséget.

Ezzel a javaslattal sincs baj. A baj csak azzal van, hogy a szolgáltatások nyújtásáról szóló szöveg és ez a definíció együttesen azt eredményezi, amit megakadályozni szándékoznak a törvényjavaslat benyújtói; azt tudniillik, hogy ki lehessen mazsolázni az egészségügyi ellátásból a ma még viszonylagosan magasabb jövedelmet vagy magasabb juttatást eredményező részeket.

Ez a javaslat és az a későbbiekben megjelenő kormánypárti javaslat, hogy a térben, időben vagy szakfeladatban teljesen vagy részlegesen leválasztható egészségügyi feladat alvállalkozónak odaadható legyen, azt eredményezi, hogy ezek a vállalkozások kimazsolázhatják az egészségügyi ellátásból a relatíve még haszonnal kecsegtető részeket. Ezért tehát úgy gondolom, hogy miközben a normaszövegnek ez a része pontosítja az ajánlás eredeti szövegét, végeredményét tekintve sajnos nem akadályozza meg azt, amiről egyébként a kormánypárti javaslat interpretálói a közvélemény előtt oly gyakran és oly hangosan dicsekszenek. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 240 2001.11.29. 1:28  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. És köszönöm Lezsák képviselő úrnak, hogy ismételten módot ad arra, hogy a szocialista képviselők álláspontját megerősíthessük.

Még egyszer szeretném pontossá tenni, hogy minden parlamenti pártnak és természetesen mindenkinek az érdeke, hogy a lakosság egészségi állapotát és az ezt biztosító egészségügyi dolgozók helyzetét javítsuk. Mi azonban azt gondoljuk, hogy egy törvényjavaslat preambulumába utólag berakott öt szó (Közbeszólás: Hat!) csak üres beszéd - hat, köszönöm. Hat szó csak üres beszéd, ha nem társul hozzá olyan érdemi kormányjavaslat, amelytől a lakosság egészségi állapota és az egészségügyi dolgozók helyzete valóban javulni fog.

Hogy csak példát mondjak, talán képviselő úr akkor velem ismét egyet fog tudni érteni: az ágazat konszolidációja, az egészségügyi dolgozók béremelése és az egészségügyi ellátást biztosító eszközpark fejlesztése három olyan tétel, amely érdemben javíthatná az egészségügyi ellátást és a benne dolgozók helyzetét.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 244 2001.11.29. 1:27  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Mindenekelőtt a türelmüket kérem, amiért újra csak az ajánlás 1. pontjában képviselőtársaim által megtett módosító indítványhoz fűzök megjegyzést.

A módosító indítvány az, hogy "továbbá az egészségügyi dolgozók helyzetének javítását". Én tehát a javaslatot, tisztelt Bartha képviselőtársam, megpróbáltam annak érdeme szerint elbírálni. Ha ugyanis úgy gondolja képviselő úr, hogy egy törvényjavaslat, amelynek a célját meghatározó szakasz csak a puszta beszéd kell hogy legyen, akkor azt gondolom, hogy magával a törvényalkotás mikéntjével és a törvények céljaival sem tudunk igazából egyetérteni.

Tehát úgy gondolom, hogy ha egy törvény az egészségügyi közszolgáltatásokról szól, és annak a céljai között megfogalmazzuk az egészségügyi dolgozók helyzetének javítását, a vita érdemi részéhez tartozik hozzá, hogy megmondjuk, mit tartunk annak, ami. Ilyen értelemben, úgy gondolom, nem tértem el sem a házbizottság javaslatától, sem az ajánlás 1. pontjától.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 252 2001.11.29. 9:51  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 5., 6., 10. és 14. szakaszához szeretnék megjegyzéseket fűzni.

Szeretném elmondani mindenekelőtt azoknak a képviselőtársaimnak, akik talán nem hozták magukkal az alapajánlást, hogy amikor Schvarcz képviselőtársammal és a bizottsági ülésen ellenzéki képviselőtársaimmal az 5. ajánlási pontban megfogalmazott módosító indítványt bíráltuk, és azt nem is fogadtuk el, akkor a következő kifogással éltünk. Ehhez ismerni kell, hogy mit tartalmaz az a 6. § az alapajánlásban, amely az egyházi szolgáltatóra nézve nem kötelező. Nos, úgy szól a módosító indítvány, hogy az az egyház, amely a Magyar Köztársasággal, illetve annak kormányával egészségügyi feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötött vagy köt, a megállapodásban foglalt feltételekkel a 6-7. § szerinti szerződések megkötése nélkül jogosult egészségügyi közszolgáltatás nyújtására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapajánlásban a 6. §-ban a szerződésbe, amire szerződnie kell minden közszolgáltatónak, a következő feladatok tartoznak: a területi ellátási kötelezettség pontos megjelölése; az ellátandó feladatok tételes meghatározása; a feladatok ellátásának színvonalát mérő mutatók; az egészségügyi közszolgáltatásokról gondoskodó szerv által rendelkezésre bocsátott létesítmények és eszközök jegyzéke; létesítmény-fenntartási kötelezettségek tartalma; gép-, műszer-, állóeszközök fenntartására, felújítására és pótlására vonatkozó rendelkezések, ideértve az értékcsökkenéssel kapcsolatos költségviselés kérdését; a közszolgáltató által foglalkoztatottakkal kapcsolatos kérdések; valamint a szerződés felmondásának szabályai; továbbá mindazok a garanciális pontok, amelyekre a pályázatban, minden nyilvános pályázatban a pályázatra jelentkező szolgáltatónak meg kell adni a garanciákat.

Hogyan lehetséges, hogy ha az egyházi intézmény - és még egyszer elmondom, nem az a probléma, hogy egyházi az intézmény, hanem bármely jelentkező - nem kötelezhető arra, hogy nyilvános pályázaton bemutassa, hogy mindezeknek a feladatoknak megfelel, hogy a betegellátás alapvető garanciális szabályait tartalmazó 6. §-ban foglalt pontokat be fogja tartani, hogy az egészségügyi ellátásra vonatkozóan területi ellátási kötelezettséget vállal, akkor úgy gondolják-e képviselőtársaim, hogy még mindig nem jogos a mi aggályunk arra nézve, hogy ha ezek a szabályok nem vonatkoznak az egyházi ellátókra, akkor hogyan illeszkednek be a lakosság egészségügyi ellátását biztosító szolgáltatói intézményrendszerbe?

Szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy a bizottsági ülésen hosszú és alapos vitát folytattunk ennek tárgyában, és meg kell mondanom, hogy nagyon zavaros volt a kormány álláspontja is ebben a kérdésben. Magammal hoztam a jegyzőkönyvet. Rákérdeztünk a társadalombiztosítási szolgáltatási szerződésre, rákérdeztünk a kapacitásokhoz való viszonyra, rákérdeztünk arra, hogy milyen garanciákat fog nyújtani az egyházi szolgáltató. És bizony nem kaptunk megnyugtató válaszokat. Ezért azt gondolom, hogy akár az, aki az ajánlás eredeti szövegét benyújtotta, akár az, aki a módosító indítványt benyújtotta, nem járt el kellő gondossággal a betegek ellátásának garanciája kérdésében, avagy tett egy olyan kedvezményt egy feladatellátónak, amit az összes többi meg kell hogy valósítson, kivéve az egyházi intézményeket. Ez pedig, úgy gondolom, sérti a szektorsemlegesség elvét.

Ami pedig a 10. pontban tett javaslatot illeti: az eltérő megállapodás hiányában az egészségügyi szakellátás körében a (2) bekezdés e)-f) pontjai szerinti kötelezettségek a közszolgáltatásról gondoskodó szervet terhelik - ez egy nagyon érdekes indítvány. Arról szól, hogy vannak jelentkezők, akik esetében, ha nem tartalmaz erre nézve a szerződés külön megállapodást, akkor az ellátás a jelentkezőé, az ellátáshoz kapcsolódó összes kötelezettség pedig például azé az önkormányzaté, amelynek az intézményében ezt a feladatot el fogják látni. Ezért azt gondolom, hogy ez a módosítás pedig nem egyszerűen nem jó javaslat, hanem kifejezetten könnyelmű javaslat, és az önkormányzatokra nézve kifejezetten hátrányos is.

Ha tehát azt mondjuk, hogy az egyházi intézmények pályázat nélkül pályázhatnak erre a feladatra, és nem fognak megállapodást kötni az e)-f) pontokra nézve, akkor van egy egyházi egészségügyi ellátás, ahol az ellátáshoz fűződő összes kötelezettség továbbra is a tulajdonos önkormányzatokat terheli. Legalábbis úgy gondolom, megfontolandó, hogy végiggondolják kormánypárti képviselőtársaim: ez-e az az indítvány, amellyel javítani szeretnék a lakosság egészségügyi ellátását és az egészségügyben dolgozók helyzetét?

Végül: ennek a módosítóindítvány-csomagnak a legképtelenebb része az a javaslat, amely feltehetően a legjobb szándékkal keletkezett, de amely, úgy gondolom, ugyanebbe az alkalmatlan csomagba tartozik, hogy tudniillik a törvény 6-7. §-ai, illetve 9. §-a szerinti szerződés megköthető a működési engedéllyel még nem rendelkező jogi személlyel, jogi személyiséggel nem rendelkező társasággal, illetve természetes személlyel is azzal, hogy a szerződés csak a működési engedély jogerőre emelkedésével válik érvényessé.

A vitában kormánypárti képviselőtársaim azt mondták, hogy kedvezményezni szeretnék azokat az egészségügyi dolgozókat, akik ma még nem állnak készen egy feladat átvételére, és úgy gondolják, attól, hogy a törvény január 1-jétől életbe lép, nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. Nos, én úgy gondolom, az nonszensz, hogy feladatot valaki működési engedély nélkül elvállaljon. De ha javítani szeretne valaki, akkor ezt megtehetnék kormánypárti képviselőtársaim például úgy, hogy a hatályba léptetést, tehát az átalakulásra vonatkozó időhatárt eltolják addig, ameddig az egészségügyi dolgozók és a belőlük alakult vagy alakulható vállalkozások felkészülnek erre a feladatra.

Ezt ebben az esetben megfontolandó és értékelhető segítségnek tudnám gondolni az egészségügyi dolgozók felé. Így azonban csak egy látszatkedvezmény, amely ugyancsak egy garanciális elemet vesz ki az egészségügyi ellátásból, hogy tudniillik csak az pályázzon lakossági egészségügyi ellátás biztosítására, aki annak személyi és tárgyi feltételeivel rendelkezik, és akinek működési engedélye van.

Különösnek találtam, és különösnek találom most is, hogy az ágazat irányításáért felelős tárca felelős képviselője a bizottsági ülésen ezt az indítványt támogatta. Úgy gondolom, hogy lehet egy képviselői indítvány jó szándékú, de a cél megvalósítására alkalmatlan. Azonban a törvényesség és a betegellátás garanciáira nézve azért van a kormánynak felelős minisztere és tárcája, hogy ezeket a hibákat kiküszöbölje. Sajnálom, hogy a bizottsági ülésen jelen levő kormánytisztviselő még csak megfontolni sem látszott az aggályainkat.

Köszönöm szépen. (Mécs Imre tapsol.)

 

 

(18.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 260 2001.11.29. 2:20  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én nem ígérem meg, hogy ez az utolsó megszólalásunk, főleg nem ebben a vitában, hiszen az egészségügyi ágazatot lényegében érintő törvényjavaslatról van szó, és a vitának véleményem szerint helye és jogosultsága van.

Szeretném elmondani, hogy hogyan indokolta a bizottság ülésén a közigazgatási államtitkár az egyházi szolgáltatók versenyen kívüli helyzetét. "Itt arról van szó, hogy nem kell külön szerződést kötnie például egy önkormányzattal az önkormányzati feladat ellátására, hanem ő jogosult külön szerződés nélkül is arra, hogy egészségügyi közszolgáltatást nyújtson. Ezért tehát a társadalombiztosítási szerződés automatikusan járni fog ebben az esetben. Amennyiben erre a típusú szolgáltatói körre és az általa ellátott egészségügyi közszolgáltatásokra nézve a jövőben bárminemű változás várható, ez nem fogja érinteni az egyházak által fenntartott intézményeket."

Még egyszer elmondom, hogy bár Bartha képviselő úr azt mondja, hogy a vitának ez a része nem ér meg tíznél több szót, inkább arról van szó, hogy a képviselő úr zárkózik el attól, hogy megértse az aggályokat; erről én meg nem tehetek, és valószínűleg ezen már nem fogok akarni változtatni.

Ami a 10. ajánlási pontban az általunk támogatott rész, az nem az, hogy kié a felelősség és kié a szolgáltatás, hanem az ajánlási pontnak az a szakasza, amelyben a közszolgáltató által alkalmazott munkavállalók további foglalkoztatásával kapcsolatos kérdéseket kötelezően kell tartalmaznia a szerződésnek. Erre mondtuk, hogy egy minimális garanciális szabály több, mint a semmi, és még ezeket a kicsi részeket is meg kell ragadnunk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 264 2001.11.29. 4:09  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én azokra a módosító indítványokra nem tudok reagálni, amelyeket most a képviselő úr felemlített, csak szeretném elmondani, hogy őszinte sajnálatunkra Csáky képviselő úr az ajánlás 6., 7., 8., 9., 11. és 12. számú indítványát a bizottsági ülésen visszavonta, ezért ma már erről nem tudunk vitatkozni. Voltak közöttük jók, ő azonban azt választotta, hogy a többpárti csomagot fogja támogatni, amit a bizottság tagjai természetesen tudomásul vettek.

Én most egy olyan javaslatról szeretnék szólni, amelyikről eddig még nem volt szó, ez pedig Hegedűs képviselő úrnak és Bartha képviselő úréknak az az ajánlása, amely az ajánlás 25. és 26. pontjában található, illetve amelyet a bizottságok nem támogattak egyfelől, ami a Hegedűs képviselő úr indítványát illeti, támogattak másfelől, amelyik a hárompárti koalíció javaslata volt. Ez pedig az, hogy szakellátást nyújtó egészségügyi közintézmény milyen szervezeti formában működhet.

Őszintén szólva nem sikerült választ kapnunk a bizottsági ülésen arra a kérdésünkre, miért gondolják úgy képviselőtársaink, hogy közalapítványok ne vehessenek részt egészségügyi közszolgáltatások nyújtásában. Ahogyan természetesen azt a részt sem értettük, hogy miért kellett átdolgozni az egészségügyi szolgáltatásoknak más garanciális szabályait az elidegenítésre vonatkozóan. Ez a vita azonban túlságosan elvont, a bizottsági ülésen lefolytattuk. Semmilyen álláspontbeli közeledést nem tapasztaltunk a bizottsági ülésen, ezért újra csak arra kérjük a kormányt és a kormánypárti képviselőket, hogy fontolják meg, a javaslatuk milyen egészségügyi ellátórendszert fog eredményezni. Ennél nem lehet világosabban fogalmazni, ahogyan elmondtuk a bizottsági ülésen is.

Nem értjük, hogy a törvényjavaslat eredeti előterjesztője miért gondolja úgy, hogy az általános vitában és a közvélemény előtt megvédhető javaslatait egy bizottsági indítvánnyal felül lehet írni, még akkor is, ha az tartalmában mond ellent az eredeti indítványnak. Valakinek válaszolnia kell erre a kérdésre, akár kormánypárti képviselőknek, akár magának a kormány jelen lévő képviselőjének.

Milyen célt szolgál az egészségügyi ellátószerkezet? A betegek érdekében mi az egészségügyi célvagyon lényege? Mi az elidegenítés lényege? Milyen minőségileg jobb szolgáltatást biztosít az önök által benyújtott javaslat után az az ellátószerkezet, amelyet önök kínálnak a módosító indítványok után ennek az ágazatnak?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 270 2001.11.29. 4:53  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A vitának ebben a szakaszában azok a módosító indítványok találhatók, amelyeket a szabadfoglalkozású orvoslásra vonatkozóan terjesztettek elő kormánypárti képviselőtársaim. Ez nagyon izgalmas szakasza volt a vitának a bizottságban, amikor is a Hegedűs képviselőtársam által benyújtott indítványok és a hárompárti módosító indítványok között nem volt meg az összhang.

A szocialista képviselők a bizottsági vitában azt az álláspontot képviselték, hogy a Magyar Orvosi Kamara által kért módosító indítványokat, amelyeket túlnyomó részben a Hegedűs képviselő úr által jegyzett módosító indítványok takarnak, ebben a vitában szavazatunkkal támogatni fogjuk. Így állt elő az a különös helyzet, hogy mivel a Magyar Orvosi Kamara képviselői nem tudtak jelen lenni minden bizottságban, az egészségügyi bizottságban sikerült megértetni a kamara képviselőinek és Hegedűs képviselő úrnak a javaslatok fontosságát, amelyek a szabadfoglalkozású orvoslásra vonatkoznak, így a bizottság ezeket az indítványokat a mi szavazatainkkal támogathatónak gondolta, más, illetékes bizottságok, mint a foglalkoztatási és az önkormányzati bizottság, egyharmada sem tudta támogatni. Ezért úgy tűnik, a Magyar Orvosi Kamara javaslatai gyakorlatilag nem fognak érvényesülni a normaszöveg végleges változatában.

A kormány képviselője arra kérte a vitában Hegedűs képviselő urat, hogy kapcsolódó módosító indítványokat nyújtson be; további egyeztetéseket tartott szükségesnek ahhoz, hogy a módosító indítványokat el lehessen fogadni.

Nem állítom persze, hogy a Hegedűs képviselő úr által benyújtott módosító indítványok tökéletesek, mégis úgy gondolom, hogy a legjobban közelítették meg a szabadfoglalkozásúság lényegét; azt a tényt ugyanis, hogy a magyar orvos, aki szakvizsgával rendelkezik és szerepel az orvosok nyilvántartásában, a Magyar Orvosi Kamara tagja, megfelel tehát azoknak a kritériumoknak, hogy szakmai tudásával és felelősségével, etikai és szakmai szabályai ismeretében ellátást nyújthasson mint szabadfoglalkozású orvos, megállhasson a törvény szövegében. A szabadfoglalkozású orvoslás azonban nem fog bekerülni a törvényjavaslatba ilyen módon, mert a szabadfoglalkozású orvoslást szétválasztja a kormányjavaslat és a kormánypárti módosító indítványok is további alkategóriákra, így lesznek magánorvosok, vállalkozó orvosok, alkalmazott orvosok - ugyanazok az orvosok, akik egyébként lényegüknél fogva szabadfoglalkozásúak.

Ezért tehát arra kérem a kormány képviselőjét, még egyszer fontolja meg, vagy tájékoztasson bennünket akár a kormánypárti képviselők közül is bárki, hogyan állnak az egyeztetések a Magyar Orvosi Kamarával, hiszen tudom, hogy léteznek kapcsolódó módosító indítványok, bár azokat a bizottság tagjai még nem látták. Elképzelhető-e, hogy az Orvosi Kamara javaslatait meg fogják fontolni, és ezért a szabadfoglalkozású orvosra, az orvosi praxisközösségre vonatkozó indítványokat támogatni fogják-e vagy támogatni fogja a kormány? Arra számítok, hogy a parlamenti vitában erre is választ kaphatunk most.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 278 2001.11.29. 2:39  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Az ajánlásnak az általam már korábban felemlegetett, de most újra előhozott 36. pontjában Hegedűs képviselő úr a Magyar Orvosi Kamara javaslatát hozta elő a szabadfoglalkozású orvoslásra. Már az a tény is, hogy az ülésteremben is, a közbeszédben is beszélünk szellemi szabadfoglalkozásúságról, aminek semmi nyoma nincs az írott normaszöveg-javaslatban, miközben szabadfoglalkozású orvoslásról szól a tervezett szabály, azt bizonyítja, hogy ez a törvényjavaslat nem kiérlelt. Mert ha hagytunk volna időt magunknak, ha valódi egyeztetés lett volna a Magyar Orvosi Kamara és a kormány között arra nézve, hogy mit jelent a szabadfoglalkozású orvoslás, akkor nem kellene nekem ennek kapcsán újra elmondanom, hogy a szabadfoglalkozású orvos a körülöttünk lévő európai uniós államokban az az orvos, aki egyetemi végzettséggel rendelkezik, szakirányú képesítése van, etikai norma ügyében egy kamarához tartozik, magára nézve ezeket a normákat kötelezőnek ismeri el, és a tevékenységére nézve külön szabályok vannak.

Ezért azt gondolom, ebből is látszik, hogy ez a törvényjavaslat nem volt egészen jól előkészítve, különben nem kellene most képviselőként egymással vitatkoznunk azon, hogy mit kell érteni szabadfoglalkozású orvos alatt. Ezért hát a szabadfoglalkozásúságnál nem a tevékenység biztosításához szükséges eszköz birtoklása vagy nem birtoklása a kritérium, hanem az a tény adja az alapját, hogy mi a végzettsége, a képzettsége, van-e működési bizonyítványa, van-e szakvizsgája, van-e önálló felelőssége, és vonatkoznak-e rá a köztestületi kamarai etikai szabályok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért azt gondolom, hogy ideje lenne, ha újrakezdenénk tárgyalni ezt az egész normaszöveget.

Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 282 2001.11.29. 5:18  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ebben a vitaszakaszban igen sokféle módosító indítványt hoztak elő kormánypárti képviselőtársaim. Ezek közül egy olyannal szeretnék foglalkozni, amelyet az egészségügyi bizottságban nem támogattunk, és amelyik a többi bizottságban támogatásra talált, ráadásul előterjesztőként a minisztérium is egyetértett vele. Ez pedig az a javaslat, hogy 15 nap álljon rendelkezésre a Magyar Orvosi Kamarának ahhoz, hogy a törvényben számára biztosított véleményezési jogot gyakorolja. Ez a határidő olyan mértékben jogvesztő határidő, hogy úgy kell tekinteni a 15. naptól a meg nem érkező véleményt, mintha a Magyar Orvosi Kamara a benyújtott javaslattal egyet is értett volna.

 

 

(19.30)

 

Én szeretném tudni, melyik az a szabály, melyik az a másik törvény, ahol egyébként az orvosoknak szeretnének, az orvosok közösségének, az egészségügyi dolgozóknak egyfelől kedvezni, másfelől egy olyan hatalmas átalakulási folyamatban, mint az egészségügyi intézmények gazdasági társasággá alakulása akár tulajdonosváltással, akár anélkül, vállalkozások keletkezése és megszűnése, gazdasági társaságok bevonása vagy elvetése, feladatátvállalási szerződések minősítése, és még számtalan olyat tudok mondani, amelyet csak a módosító indítványok által most a kamara többletfeladatként és többletjogosítványként kapott meg - gondoljunk csak például az ügyeleti díjakra, az általános szerződési feltételek minősítésére -, hogy ilyen rövid időt adnak a véleményezésre.

Ha a területi kamaráknak van véleményezési joguk, például egy megyei egészségügyi ellátó intézmény privatizációja, részprivatizációja vagy gazdasági társasággá alakulása ügyében, a kamara egy alulról építkező szervezet meghatározott jogosítványokkal. Nem hozom elő, hogy a kormánypárti módosító indítványok egyáltalán nem igazodnak a kamara szerveződéséhez, bár ezt a bizottsági ülésen a kamara főtitkára kifogásolta, csak azt a tényt szeretném elmondani, hogy mi ilyen sietős. Rosszul előkészített törvény; kihirdetése előtt alig egy hónappal, egymásra rakott módosító indítványok, amelyek ellentmondásban vannak egymással. Januári kihirdetés; kéthetes határidő egy köztestületi kamarának.

Biztos, hogy még ezek után is szolgálni fogja a preambulumban megjelölt, az egészségügyi dolgozók érdekeit jobbító... - és így tovább, az első pontot újra föl kellene olvasni -, az egészségügyi dolgozók helyzetének javítását egy ilyen javaslat, és benne egy ilyen szigorító szabály? - amikor kormánypárti képviselőtársaimmal ellentétben határozottan állíthatom, hogy a benyújtott módosító indítványok egyike sem kapott érdemi támogatást, amelyik arra irányult volna, hogy halasszuk el a törvény hatályba léptetését, de legalább tegyük lehetővé, hogy az átalakulási rész és az orvosi jogállásról szóló rész egy időben lépjen hatályba. Ennyire már nem voltak nagylelkűek kormánypárti képviselőtársaim és a kormány akkor, amikor meg kívánt egyezni a Magyar Orvosi Kamarával, hogy ezt az egyetlen érdemi gesztust megtegye.

Vajon miért kell jobban felkészülni a jogállásra, mint a szervezeti átalakulásra? Talán csak nem azért, hogy el lehessen mondani január 1-jén, hogy megint teljesítettünk egy pontot? Ahogy azt gondolom, hogy az ellátási szerződésekre vonatkozó szabályok és a benyújtott módosító indítványok is abba a kategóriába sorolhatók, amelyek az ajánlási csomag 70 pontjából visszavont 11 után maradó 59 mintegy kétharmadára változatlanul érvényesek - látszatgesztus, eredmény nélkül.

Ezért úgy gondolom, nem sokat javított minőségét tekintve ez a módosító csomag az eredetileg alkalmatlan alapajánláson. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 294 2001.11.29. 2:09  227-295

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Lezsák Képviselő Úr! Noha mi magunk a törvényjavaslatot nem tartjuk érdemben javíthatónak, az ágazatban dolgozók és a betegek iránti mélységes elkötelezettségünk miatt részt vettünk ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, és minden módosító indítványt támogattunk, amelyről úgy gondoltuk, hogy valamilyen mértékben is javítani fogja ezt a hevenyészett indítványt.

A bizottságban a kormánypárti képviselők között is vita volt egy-egy indítvány értelmezésében. A bizottsági szavazások után egymásnak ellentmondó javaslatok maradtak bent, az egészségügyi bizottság véleményével ellentétesen foglalt állást az önkormányzati bizottság, vagy az önkormányzati és a foglalkoztatási bizottság véleményével ellentétesen foglalt állást az egészségügyi bizottság. Ezért azt gondolom, hogy amikor az államtitkár úrhoz fordulunk és fordul a képviselő úr, akkor vissza kell hogy idézzem az ágazatot képviselő egyik minisztériumi főtisztviselőt, aki az ellenzéki pártokat egyébként arra kérte a bizottsági vitában, hogy segítsenek feloldani a törvényjavaslatban keletkezett inkoherenciát, segítsenek elrendezni az egymásnak ellentmondó javaslatokat - mi erre is készen állunk.

Azonban azt gondolom, a konszenzuskeresésnek nem az az alapja, hogy egymás között látszatkonszenzust kötnek a kormánypártok, hanem ebbe a konszenzusba beletartoznak a parlament további pártjai is, és a magunk részéről ezt a kérést nem fogjuk elutasítani, de ilyen kérés mihozzánk még nem érkezett.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 62 2001.12.10. 2:15  25-160

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Kétségtelen, hogy az Országgyűlés elé most benyújtott jelentés lényegesen nagyobb terjedelmű, mint az egy évvel ezelőtti, azonban a benne található adatok részben elfedik azokat a súlyos problémákat, amelyekkel a kormánynak szembe kellene néznie. Noha igaz, hogy a gyermekekre fordított össztársadalmi erőforrásokat minden körülmények között növelni kellene, azonban az is igaz, hogy az Orbán-kormány regnálása idején ebben az évben 0,1 százalékkal nőtt az össznemzeti termékből a gyermekekre fordított kiadások nagysága. Igaz, hogy összességében valóban megduplázódott a családok támogatására fordított összeg, azonban a kormány elhallgatja, hogy ezek a többlettámogatások azokhoz csoportosultak, akik a legkevésbé voltak rászorultak. Ennek eredménye, hogy miközben 2,2 millió gyermek életét kellene könnyebbé tenni, és 835 ezer olyan gyerek van, akik szegény családban nőnek fel, az ő többlettámogatásukra nem sikerült a kormányzatnak érdemi forrásokat mozgósítania. Így érhették el, hogy kormányzásuk ideje alatt egynegyedével csökkent a szegény gyermekek támogatására fordítható, mindenkihez eljutó családi pótlék összege; így érhették el, hogy az adókedvezményből a családoknak alig a fele részesül teljes mértékben, és így érhették el végeredményben, hogy a legszegényebbek nem jutnak ma hozzá az egészséghez, a sportoláshoz, a különórákhoz.

Ha igaz, hogy a jövőnk a tudás, azok a vidéken, szegény családban élő gyerekek, akik nem tudják megszerezni a tudáshoz szükséges javakat, elveszítik a jövőjüket. Ezért kellene az ifjúsági törvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ezért kellene a kormánynak a szavak mögé is látni.

Köszönöm a figyelmüket.

 

 

(A jegyzői székeket Németh Zsolt és Kapronczi Mihály foglalja el.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 94 2001.12.10. 2:01  25-160

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Gémesi Képviselőtársam! Valóban jelentős véleménykülönbség van közöttünk annak megítélésében, hogy a jelenleg leszakadt régiók, és ebbe nem csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét kell beleérteni, maguk tehetnek-e arról, vagy éppen az előző kormány, hogy ez a helyzet az önök kormánya idején nemcsak hogy nem javult, hanem sajnos egy kicsit még rosszabbodott is.

Szeretném emlékeztetni Gémesi képviselőtársamat, hogy 1995-ben a Horn-kormány elfogadta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlesztési stratégiáját, tehát volt a megyének is stratégiája. Ehhez célzott forrásokat kapott, amit önöktől már nem kapott meg olyan mértékben, ahogy az szükséges lett volna, miszerint elvárhattuk volna, hogy abban a tempóban épül tovább az M3-as, segítve az infrastruktúra fejlődését és munkalehetőségeket hozva a megyének, ahogy azt önök nem segítették.

Miközben a régió és benne az én megyém is, magához képest valamelyest fejlődött, azonban az ország közepétől sajnos továbbra is lemaradt. Az ott élő szegény családok szegény gyerekeinek ma kevesebb az esélye egy boldogabb életet teremteni, munkához jutni, felsőfokú tanulmányokban részt venni és piacképes diplomát szerezni, mint a kormányváltás idején.

Azt gondolom, hagyjuk abba, hogy megcsaljuk egymást számokkal, mert ezek a tények minden statisztikai adatban megtalálhatóak, és keressük közösen, hogy ne lemondjon Gémesi képviselőtársam arról az 500 ezernél is több emberről, aki segítségre vár, hanem hogy ez a kormány legalább a hátralévő idejében segítsen abban, hogy hozzákezdhessünk a kormányváltáskor az ő felzárkóztatásukhoz!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 112 2001.12.10. 2:10  25-160

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Örülök, hogy képviselőtársaim tovább gördítették a vitát, és ma már arról szólhatunk, hogy ha már a kormány nem tudja támogatni a szegényebb régiókat és a szegény családokat, ellenkezőleg, a tehetősebbekhez csoportosítja át a nekik járó támogatást, akkor még mindig ott vannak az önkormányzatok, amelyek helyt tudnak állni - mondjuk így - a kormány helyett.

Nos, Gémesi képviselőtársam, én magam nem vagyok polgármester, de önkormányzati képviselő és országgyűlési képviselő vagyok, tehát látom a települési önkormányzatok helyzetét, ezért hát önt szólítom vitába az önkormányzati szövetség képviselőjeként. Mondja meg, képviselőtársam: hogyan segítette az Orbán-kormány a települési önkormányzatokat, hogy helyt tudjanak állni azokért a feladatokért, amelyeket többletfeladatként az önkormányzatokra terheltek? Néhány dolgot mondok: az iskoláztatási támogatás a szegény családoknál, az oktatási normatívák, a település kommunális kiadásai, a szegény családok lakásfenntartási támogatása, a munkanélküli-ellátásból kikerülők segélyezése, és sorolhatnánk tovább.

Ha képviselőtársam azt mondja, hogy az Orbán-kormány természetesen úgy segítette az önkormányzatokat, hogy jelentősen megemelte azokat a normatívákat, amelyekből pedagógusbéreket, iskolák fenntartását, gyermekek iskoláztatását lehet támogatni, akkor visszavonulok, és azt mondom, egyedi eset a mi megyénk, ahol a nagyon szegény településen a semmiből kellene segélyekre fordítani pénzt, iskolakezdési támogatást adni, gyermekétkeztetést nyújtani, pedagógusbért emelni, tankönyveket vásárolni a rászoruló gyerekeknek - és akkor lehetséges, hogy csak az én megyém áll egyedül? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Várom a választ, hátha a kormánypárti képviselők megmondják, hogy mit tett az Orbán-kormány.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 128 2001.12.10. 2:09  25-160

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Gémesi képviselőtársam nem tagadta, hogy a települési önkormányzatok lehetőségei között hatalmas különbség van, tehát abban, hogy mit tudnak hozzátenni ahhoz a szociális rendszerhez, amivel a családok és a gyermekek életkörülményeihez hozzásegíthetnek. Azonban különös logikát mutatott fel a képviselő úr, vagy talán nagyon is jellemzőt.

Azt mondja, hogy persze ott, ahol megfelelő mennyiségű saját jövedelme van egy önkormányzatnak, többet tud nyújtani a településen élő családoknak. Mert az a települési önkormányzat, ahol van ipar, kivethet iparűzési adót, egyéb olyan helyi adókat beszedhet, amelyekkel kiegészítheti a saját büdzséjét, amelyekkel kiegészítheti a központi költségvetésből kapott normatív támogatásokat. Így tehát előáll az a helyzet, hogy ahol nagyon magas a munkanélküliség, nagyon kevés az önkormányzat saját bevétele, ott természetesen sokkal kevesebbet tud segíteni azoknak a családoknak, akik egyébként pontosan ezért sokkal nehezebb helyzetben is vannak. Ezért kevesebbet tud segíteni azoknak a családoknak, akiknek segítenie kell. Így azt gondolom, hogy megkettőzi ez az önkormányzati támogatási politika a kormány elhibázott családpolitikáját, és ahelyett, hogy a hálót segítene önkormányzati szinten szorosabbra vonni, az adott településtípusokon még nagyobbak lesznek a lyukak.

Azt mondja Balla képviselőtársam, lehet, hogy mi az igazságosságról beszélünk, de az önök igazságára is lehet azt mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy megfelel ennek. Lehet, hogy önöknek maguk szerint igazuk van (Az elnök ismét csenget.), ezt azonban nem kellene azonosítani az igazságossággal.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 335 2001.12.11. 1:25  324-336

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Árulkodó volt a felszólalás, és árulkodó volt a hallgatás is ebben a Házban azon frakciók részéről, akik nem nyilvánítottak véleményt. Köszönöm a szabad demokratáknak a frakciónk nevében, hogy világosan látják és értik az ágazat helyzetét. (Dr. Répássy Róbert: Egyre jobban látják!) A Fidesz képviselőinek pedig szeretném elmondani, hogy világos: a kormánynak és a parlamenti frakciónak nincs elgondolása arra, hogyan lehetne rendezni az ágazat helyzetét, hiszen törvényi megoldást kínáltunk, és ezt a törvényi megoldást az önök országgyűlési képviselői nem kívánják támogatni.

A 2000. évi zárszámadásban a 2001. évi adósságokat rendeztük el, képviselőtársaim. Ma az a helyzet állt elő, hogy 2002-ben sok tíz milliárd forinttal kevesebb jut a tervezet szerint, mint amennyit 2001-ben elköltünk. Aki ezt nem látja, az nemcsak érzéketlen a betegek és az intézmények iránt, hanem politikai vakságban is szenved. Nincs más hátra tehát, mint az, hogy a szocialistáknak - és remélem, a szabad demokratáknak - meg kell nyerni a választásokat, hogy módosítani tudjuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Felzúdulás a Fidesz padsoraiból. - Taps az MSZP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 185 2002.02.05. 3:22  184-190

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi miniszterhez benyújtott interpellációm a következő.

Tisztelt Miniszter Úr! Az önök kormánya a tisztességes, magas színvonalú munkáért, amelyet orvosoktól és ápolóktól vár el, tisztességes jövedelmet ígért, azt, hogy rendezik az egészségügyi dolgozók bérét, és új bérrendszert vezetnek be. 2002 januárjában minden egészségügyi dolgozó előtt világos, hogy önök ezeket az ígéreteket sem tartották be. Az egészségügyben nemhogy mérséklődtek volna, de még növekedtek is a feszültségek, nem lett semmi sem a kétszeres, sem a négyszeres bérígéretekből.

Az Orbán-kormány három évének eredménye, hogy ma az egészségügyi és szociális ágazat bérlemaradása az országos átlaghoz képest növekedett. A minimálbér emelését az egészségügyben a magasabb képzettségű, idősebb munkavállalók terhére oldották meg. Ennek az a következménye, hogy 2002-ben az egészségügyi közalkalmazottak közel 65 százalékának lesz a bére egyenlő a minimálbérrel.

2002-ben az érvényben lévő közalkalmazotti bértábla elképesztő feszültségeket teremtve összeomlott. Bár ismereteim szerint igen sok egészségügyi szakdolgozó küldte el a miniszter úrnak a fizetési jegyzékét, álljon itt négy adat.

 

 

(14.50)

 

Rezidensi státusból kikerült, szakvizsga előtti orvos illetményalapja 53 106 forint; friss szakvizsgás kolléga illetményalapja 62 ezer forint; az intenzív betegellátásban 22 éve dolgozó csoportvezető főorvos besorolási bére 79 378 forint, szakmai kiegészítője 15 ezer forint; az intenzív-betegellátásban húsz éve kiválóan dolgozó intenzívterápiás szakasszisztens szakmai kiegészítéssel 58 800 forintot keres. Mindegy tehát, hogy az áldozatos munkát hány éve, milyen színvonalon, milyen képzettséggel végzi az egészségügyi dolgozó, az önök szemében, úgy tűnik, az ő munkája nem éri el a minimálbér kétszeresét sem.

Lehetne másként, lehetne úgy, ahogy a közalkalmazotti bértábla eredeti funkciója szerint volt, hogy elismeri a közalkalmazott felkészültségét, a köz szolgálatában eltöltött időt, és akkor a húsz éve dolgozó intenzíves szakápoló a négyszeresét keresné a minimális illetménynek. Ez esetben a bére 100 ezer forint lenne. Így sem lennének az egészségügyi dolgozók túlfizetve, hiszen 2001 októberében a bruttó hazai átlagkereset 106 153 forint volt.

Tisztelt Miniszter Úr! Az ágazatban dolgozók a köz szolgái, azért tanulnak és dolgoznak, hogy a rájuk bízott betegeken segítsenek, nem bérrabszolgák és nem félkatonák. Ugye, ön sem gondolja másképp?

A két hónappal ezelőtt feltett kérdésemre miniszter úr azt válaszolta, hogy nem kezdeményezi az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének módosítását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Mit tesz tehát ön azért, hogy az egészségbiztosítás kasszájába bekerüljön az a többlet, ami törvényes kereteket teremt az egészségügyi dolgozók méltó béremelésére?

Várom a választ. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 189 2002.02.05. 0:45  184-190

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Ez a közalkalmazotti bértábla (Dr. Vojnik Mária felmutatja a bértáblát.), akikről beszéltem és akiknek a sérelmét elmondtam, ebbe a sávba sorolódnak.

Azt mondja államtitkár úr, hogy jó lesz nekik majd, ha önöktől kapnak négy évet. A kórházi alapdíjak az egynegyedével érnek kevesebbet, mint négy évvel ezelőtt (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Sasvári Szilárd: Bokrosnak mondd!), az ágazatban a forráshiány nagyobb, mint amikor átvették a kormányzást.

Ne ígérjenek 400 százalékot, mert nem tudják megtartani! Erre az évre kellett volna a konszolidációs alapokat megteremteni! Jövőre ez már a mi dolgunk lesz. Erről szavazzanak! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Derültség a Fidesz padsoraiban.)