Felszólalás adatai

JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt egyhuszad Ház! Higgyék el, számomra mindig öröm a költségvetés köteteit kézbe venni, különösen akkor, ha egy nagyon szép mottó vagy idézet vezeti be a költségvetési számokat. Néhányszor már volt ebben részünk - Bethlen, Bibó és most Churchill. Természetesen ezek kimeríthetetlen források. Valóban azok, és jómagam is szoktam idézni őket.

Tíz évvel ezelőtt, '89-ben - valóban '89-ben -, ha jól tudom, a költségvetési törvény vitája során magam is idéztem Lukács evangéliumát. A következőt mondtam: “Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, aki hamis a kevesen, a sokon is hamis az." - nyilván többen ismerik ezt a részét az evangéliumnak. 1989 óta is szeretném mondani, hogy egyfolytában ellenzéki képviselőként viselkedem, tehát a költségvetési törvényt mindig bírálni szoktam. Ne vegyék úgy, hogy most csak azért bírálom, mert itt ülök.

Rátérve erre a szép nagy tortára, amelynek egy egészen kis, a parlamenti képviselők által lehet, hogy elhanyagolható szeletéről fogok beszélni. Azt kell hogy mondjam, hogy a 2500 oldalon terjeszkedő költségvetés valóban meghatározza a jövő évünket, és hogy milyen ez a költségvetés, arról maga a miniszter úr keresett jelzőket. Azt mondta, hogy nem laza a költségvetés. Én sem tartom lazának. Az én szempontomból nézve azonban egy kicsit kuszának és következetlennek tartom.

Most csak egyetlen példát szeretnék felhozni, természetesen bíráló szándékkal, de jobbító szándékkal is. Ha az összegeket és a hozzájuk kapcsolódó indoklások nagyságát nézzük, akkor bizony azok ellentétesen arányosak egymással. Például, az Oktatási Minisztérium nemzetiségi és etnikai feladatokra 200 millió, azaz kettőszázmillió forintot tervez be, szinte egy egész oldalas indoklással. Hadd ne olvassam fel, hogy mi mindent kellene 200 millióból elvégezni vagy véghez vinni az Oktatási Minisztériumnak, illetve azoknak, akik e területen dolgoznak. Ezzel ellentétes példa, ami már tegnap is elhangzott, hogy a miniszterelnökség célelőirányzatának 4 milliárd 363 millió forintja egy mondattal elintéződött - nagyon csúnya magyarsággal.

(22.30)

Ami az előkészítést illeti: jómagam tudom, hogy Varga államtitkár úr találkozott a kisebbségi autonómia megtestesítőivel, a hazai országos önkormányzatok vezetőivel. Ők ugyanazt mondják, hogy elég későn, tehát szinte 12 órával a beterjesztés előtt látták a sarokszámokat; a teljes törvényszöveget, mármint a részletes költségvetést nem kapták meg - természetesen valamilyen módon hozzájutottak.

Mennyi is az a tervezett pénz? Azt szeretném javasolni valamennyiüknek, hogy ne próbáljuk összeadni mindazt az összeget, ami ilyenfajta jelzővel szerepel a költségvetésben, hogy kisebbségi, illetve nemzetiségi vagy netán romaprogram, mert akkor gyönyörű nagy szám jön ki, és sajnos - visszatekintve akár az elmúlt tíz évre - általában ezek a számok nem fedik a valóságot.

Még más miatt is mondom, hogy indifferens a szám nagysága. Elsősorban például azért, mert egy évvel ezelőtt is történt egy megállapodás, elfogadtunk egy költségvetést, és alig telt el valamennyi ebből az évből, a 1999. évből - nyilván a kormányzat tudja -, mind a kisebbségi szervezetek, mind az országos önkormányzatok éves költségvetéséből kormányzati hatáskörben megtörtént az elvonás. Zárolásnak tüntették ugyan fel, de tudtommal a zárolást illene feloldani. Amennyiben ez a zárolásfeloldás megtörtént, akkor elnézést kérek, én mindenesetre annyit tapasztaltam, hogy a jövő évi, azaz a 2000. évi tervezetben a '99-es tényszámok már a zárolással csökkentett számokként jelentek meg. Tehát ezekhez képest tényleg van valamifajta támogatási emelkedés, egyébként pedig nincsen ezen a területen.

Kicsit rezignáltan legyinthetnénk erre is, máskor is történt már elvonás, zárolás, máshonnan is vont el pénzt el a kormány, különösen ha feltétlenül szükség volt erre. Egy kicsit azonban fellengzősen megfogalmazva a kérdést, ahogy a kisebbségek is megfogalmazták: jogállamban élünk vagy nem? A költségvetési törvények ugyanis most már jó pár éve így kezdődnek, nyilván mindenki emlékszik a 43. §-ra: az Országgyűlés magának tartja fenn a jogot az előirányzatok év közbeni megváltoztatására a), b), c), d) pontokban, hadd ne soroljam fel, ezek között benne van az a kettő is, amit itt elmondtam.

Amennyiben nem történt meg a feloldás, akkor csak csendesen megkérdezem, hogy miért nem módosítja például a 2000-re készített törvénytervezet akár a '99. évi költségvetési törvényt is, hiszen annyiféle törvényt módosít.

Egy másik területre - kapcsolódva Bazsa György képviselőtársam mondandójához - szeretnék rátérni, és már nem sokáig tartom fel önöket. A tudomány, illetve a kutatás területéről néhány szót, nem általánosságban és nem minden tekintetben, hanem ezt is a kisebbségi költségvetési tételeket tanulmányozva mondom, ezeknél ugyanis ez a két szó általában nem jelenik meg. Lehet, hogy ez új információ önök számára, de tudniuk kell, hogy a kisebbségek kutatóintézeteinek működését semmilyen forrás nem garantálja. Nem az olyan intézetekre gondolok, amelyek a kisebbségeket kutatják, hanem a saját intézményeikre gondolok - ugyanis az előbbiek vannak.

Ilyen módon állhat elő az a helyzet, hogy ma például - a mát valóban így értem, ahogy mondom - a békéscsabai Szlovák Kutató Intézet, amely éppen tízéves, munkáját tekintve önfeladásra készül, úgy tűnik, hogy be fog zárni, másfél éve nem kapott támogatást. Öt hónap telt el azóta, hogy saját ügyében mind az önkormányzat, mind az országos szövetség, sőt az Országgyűlés kisebbségi biztosa levélben megkereste a miniszterelnök urat - május 15. -, választ nem kapott egyetlen feladó sem. Mellékesen jegyzem meg, hogy egyébként egy 1993. április 2-ai kormányhatározatban megfogalmazott kötelezettségről van szó, amit eddig - úgy látszik - nem sikerült a kormánynak végrehajtani. Ez a költségvetés-tervezet semmit nem ígér ezen a területen sem, tehát én nem tudom másként értelmezni, mint hogy elhanyagolhatónak tartja; mindezt, gondolom - az előttem szóló képviselőtársamra is utalva -, a jószomszédsági politika ápolása jegyében. Hadd mondjam azt, hogy no comment.

Utolsó gondolatkörként nézzük meg, mit is tartalmaz számokban ez a tervezet. A kisebbségi szervezetek, országos önkormányzatok működésére nincs többletpénz, szinten tartásukra sem elegendő az, ami most a tervezetben szerepel. Ami igazán elképesztő - valóban elképesztő -, tevékenységre, programokra, amit a közalapítványi összegek tartalmaznak, mínusz 20 százaléknyi a tétel.

Indok: szűkösek a források, amit természetesen mi elhiszünk. De akkor megint csak csendesen kérdezem: hogyan fogja a kormány abból a bizonyos 4 milliárd valamennyiből kommunikálni az ilyen fajta hiányosságokat? Amennyiben a kormánynak van, tudom, hogy van, középtávú intézkedéscsomagja, romaprogramja - tegnap erről egy napirend előtti felszólalás hangzott el -, van koncepciója, van stratégiája, hol van minderre a fedezet a költségvetésben? Vagy hová lett a Román Országos Önkormányzat időarányos juttatásának maradványa? Ez csupán 20,4 millió, de jó lenne tudni, hol van. Vagy milyen szimbolikája van annak, hogy a Kisebbségekért-díj, amely egyébként kevesebb, mint egy évvel ezelőtt volt, tételként a Külügyminisztérium fejezetbe került, oda tehát, ahol egyébként majd minden, a határon túli magyarokról szóló gondoskodás számszerűsítve megtalálható, aminek én magam mindig örülök?

Arról már hadd ne beszéljek, mert magam is szégyellem, hogy ez a költségvetési tervezet a kisebbségek napját december 18-a helyett szeptember 28-ára helyezi. Nyilván nem figyeltek oda. De mondják, kedves kormányzati és kormánypárti képviselők, ha a határon túli magyarsággal történik meg, hogy nem figyelnek oda csak ilyen apróságban, nagyon könnyű ezt lenyelni? Remélem, azt mondják, hogy nem. (Varga Mihály: Nem.)

Mivel idézettel kezdtem, hadd fejezzem be egy idézettel. 1991-ben, még az akkori Csehszlovákiában, volt egy nemzetközi konferencia "Liberalizmus és kollektív jogok" címmel. Ezen elhangzott a következő mondat: "Ha a Fidesz a kisebbségi kérdésre és a nemzetiségi problémákra nem tud gyakorlatibb, a '90-es évtizednek is megfelelő választ adni, akkor nem érdemel történelmi jelentőségű szerepet." - mondta Orbán Viktor.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

(22.40)