Készült: 2024.03.29.01:24:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

238. ülésnap (2001.11.08.), 62. felszólalás
Felszólaló Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:33


Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gyakran használjuk sokszor patetikusan azt a mondatot, hogy minden állam alapja és talpköve a tiszta erkölcs, és annyiszor mondjuk ezt, hogy már közhelyszámba megy.

 

 

(10.50)

 

Azt is nagyon jól tudjuk és nyilvánvaló, hogy minden közhely mögött valódi és mély igazság van, mint e mondás szerint is, azonban az erkölcsi szabályok még nem jogszabályok. Az erkölcsi szabályoknak is van természetesen szabályrendszere, sőt szankciórendszere is van, mert a társadalom szankcionálja azokat, akik az erkölcsi szabályokat nem tartják be, mégis ettől függetlenül minden olyan állam, amely valamit ad magára, és jogállamnak tekinti magát, igyekszik a jog eszközével is befolyásolni ezeknek az erkölcsi szabályoknak az érvényesülését, és nagyon sok erkölcsi szabályt jogerőre emel, hogy esetlegesen az állam is szankcionálni tudja ezeknek a be nem tartását.

Itt pontosan ilyen sorozatról van szó; azért mondom, hogy sorozatról, mert 13 jogszabály módosul e jogszabály kapcsán, és ez a 13 jogszabály valamilyen formában mind foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Itt egy hosszabb folyamatnak vagyunk a tanúi, amely először is az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokkal, vagyonnyilatkozataival kezdődött, aztán folytatódott az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének a megállapításával, majd kiszélesítésével. Emlékezzünk rá, micsoda óriási vitákat vetett fel, amikor az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének a szabályait módosítottuk, amikor az kitért a különböző önkormányzati tulajdonban lévő társaságok igazgatósági helyeire, felügyelőbizottságaira, de rendkívül fontosak ezek a jogszabályok. Ez azt mutatja és bizonyítja, hogy egy hosszabb, szerves fejlődéssorozatnak vagyunk a tanúi.

Éppen ezért most azt mondani, amikor ezt a jogszabálymódosítás-sorozatot tárgyaljuk, egy már elkezdett sorozaton belül, hogy ez kampányfogás, tisztelt Országgyűlés, erre csak azt lehet mondani, hogy itt az akció egy reakciót vált ki; az a kampányfogás, hogy eleve azt mondják, hogy kampányfogás, mert a köz érdekében születne egy jogszabály, és ezt überolni már csak úgy lehet, hogy jó lenne, de nem így, hanem valahogy egészen másként, vissza kell vonni ezt. Tehát ez a kampányfogás, de kétségtelen az is, hogy valóban van több kétharmados törvény ebben a kérdéskörben, és jó lenne, ha az ellenzék, akinek a szavazataira szükség van ezeknek a megszavazásához, megfontolná majd ezeket a gondolatokat.

Néhány pozíciót kiemelve, hiszen 12 pozícióra vonatkozik ez a jogszabálysorozat, először is: a köztársasági elnök. Felmerült a bizottsági vitákban is, hogy miért pont a köztársasági elnök. Az általános indokolás első mondata így kezdődik: alapvető jogállami követelmény, hogy a közmegbízatást teljesítők feladataik ellátása során fokozott elvárásnak feleljenek meg. Ha ezt jogszabály nem rögzítené, ez akkor is így lenne, tehát erkölcsi szabály akkor is van erre.

A magyar társadalom megkívánja minden közszereplőtől, jogszabálytól függetlenül, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljen. Ha nem így lenne, tehát ha nem lenne jogszabályi erőre emelve, akkor is megkívánná a közvélemény, de mivel minden másnál is bevezetésre kerülnek ezek a jogszabályok, természetes, hogy ez az államfőnél is indokolt, és szükséges is.

A jogászok biztos emlékeznek rá, hogy a két háború között volt egy külön bíróság, a főudvarnagyi bíróság, amely arra volt hivatva, hogy a Habsburg-ház ügyeit külön tárgyalja. Most köztársaságban élünk, következésképpen a köztársaság első embere, az államfő ugyanolyan megítélés alá esik, mint minden más ember.

Szó esett arról is, hogy az önkormányzatoknál, főleg a kis önkormányzatoknál talán szükségtelen, nem is kell ilyen megkötés, hisz olyan kis összegek fölött rendelkeznek, ami ezt nem teszi szükségessé. Aki élt falun vagy egyáltalán kistelepülésen, és valóban kis összegek felett rendelkeznek ezek az önkormányzatok, annál inkább tudja, hogy a közfigyelem hogyan irányul arra, hogy vajon ezt a pénzt miként költik el. Akkor hogyne lenne fontos az, hogy egy kisközösség előtt teljesen világos és nyilvánvaló legyen, hogy annak az embernek, annak a képviselőnek, aki az ő közügyeit intézi, aki az ő pénze fölött rendelkezik, mert az ő döntése alapján lesz csatornázás, lesz út és a többi, netán a vagyongyarapodása miként történik. Ez rendkívül fontos rendelkezés, nem lehet az önkormányzatok között különbséget tenni abban, hogy nagyobb önkormányzat vagy kisebb önkormányzat; sőt, mondom, a társadalmi megítélés véleményem szerint még erősebb egy kistelepülésen, mint a nagynál, hiszen ez sokkal közvetlenebbül érinti az állampolgárokat.

A házastárs vagyonnyilatkozatára szeretnék még kitérni. A házastársak vagyonnyilatkozata benne van a jogszabályban. Tehát én egyszerűen elképzelhetetlennek tartom ezt a felvetést, hogy a házastárs ezt ne teljesítse - ez nem az önkormányzati képviselőnek, nem az országgyűlési képviselőnek a kötelessége, hanem a házastársnak is. Ha egy jogszabály ezt előírja, akkor világos, hogy teljesíteni kell. Ezt azért veti fel az ellenzék - nem akarok most rosszmájúskodni -, mert ő magára nézve sem tartja feltétlenül kötelezőnek az ilyen jogszabályi előírásokat, mert azt az országgyűlési határozatot, amely igenis ebben az évben... (Dr. Avarkeszi Dezső: A határozat nem jogszabály!) Jó, szabály, országgyűlési szabály, és ezt sem tartotta be az igen tisztelt ellenzék nagy része. (Bauer Tamás: Mindenki beadta a vagyonnyilatkozatot!)

A szankciók: a bizottsági vitában erről is szó volt, hogy igazából itt állásvesztés is felmerül, ami igen súlyos, de mi van azzal, aki végül is tücsköt-bogarat összehord a vagyonnyilatkozatában? Ilyen elhangzott, és valóban el lehet rajta gondolkozni, mert az elég nehezen tűnik fel, ha valaki valótlant állít. De amikor kiderül, az mégiscsak úgy tekintendő, mint aki nem teljesítette a vagyonnyilatkozat-adási kötelezettségét, és azzal szemben igenis mindenféle szankció alkalmazható.

Összefoglalva, nem kívánom felsorolni, ez 12 pozíciót érint. Ezekből már szó volt az ombudsmanok vagyonnyilatkozatáról, hogy az miért nem nyilvános, erre külön nem kívánnék már kitérni, de összességében csak megismételni tudom azt, amit már elmondtam, hogy ez egy folyamat része, ez egy szerves folyamat; nem is biztos, hogy vége van ezzel ennek a folyamatnak, lehet hogy tovább kell gondolni, esetleg kiterjeszteni más pozíciókra is, ez nem lehetetlen. Azonban erre való hivatkozással ezt az előterjesztést támadni és nem elfogadni úgy gondolom, hogy nem jó és nem szerencsés.

Az általános vitára mi alkalmasnak tekintjük. Köszönöm.




Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai