Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Juhász Gábor hozzászólása idején - amelyhez egyébként gratulálok, mert egy új iskola megjelenését láttuk az MSZP kommunikációjában - Amerikában, az Egyesület Államokban éreztem magam. A néhánnyal ezelőtti amerikai elnöknek volt egy nagyon híres beszéde, "I have a dream" - van egy álmom - volt a jelmondata ennek a dolognak. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Tulajdonképpen ez a mostani beszéd ennek az átvétele volt, elmondta, hogy milyen álma van az MSZP-nek és mit kíván megvalósítani. Hát volt négy esztendeje, hogy ezt megvalósítsa.

A diákhitelről csak annyit, hogy a mostani kormány nemcsak diákhitelt ad, hanem eltörölte azt a nem igazán baloldalhoz méltó intézkedést, amely bevezette a tandíjrendszert.

Egyébként egy ország identitását a résztvevők és alkotók identitása határozza meg, a politikai pártok is ideértendők. A politikai pártok is komoly identitászavarba kerülnek akkor, amikor kiderül, hogy a mostani jobboldali kormány jó néhány baloldali programelemet valósított meg a baloldal ellenállásával és ténykedésével szemben, így például a minimálbér-programot. A kormányunknak volt annyi tehetsége, hogy megkérdezte az embereket, még a baloldali választókat is, hogy mit szólnak ehhez az intézkedéssorozathoz, és ők ezt elfogadták.

Meg kell dicsérnem a MIÉP képviselőcsoportját, akik nem vettek részt ezen a mai vitán, hiszen ebből a mai vitából nem lehet jól kijönni. (Dr. Géczi József Alajos: Tegnap a Duna TV-nél kellett volna velük szavazni!) Így van, nem lehet jól kijönni. Azért nem lehet jól kijönni, mert tulajdonképpen azt járatjuk le, aminek érdekében ez a kormány valamit tett, valamit tesz. Ha költségeket keresünk, habár ez költségekben nem kifejezhető, ki lehetne számolni, hogy ezek a viták, mondjuk, az Országimázs Központ támadása, a kormány országimázst építő ténykedései és azok támadása (T. Asztalos Ildikó közbeszólása.) milyen kárt okoznak az egész nemzetnek, milyen kárt okoznak az egész országnak. (Dr. Kóródi Mária: Mivel?)

Egyébként előzménye van az Országimázs Központnak, hiszen 1993-ban Csapody Miklós képviselőtársunk javaslatára egy olyan nemzeti tájékoztatási iroda jött létre, amely hivatva lett volna arra, hogy a kormány ténykedéseiről és intézkedéseiről az országot, a választópolgárokat hitelesen tájékoztassa. Ha ez a hiteles tájékoztatás akkor megtörténik, és ennek különösen a mostani ellenzéki pártok nem állnak ellen, akkor nem fordulhatott volna elő olyan helyzet, ami például a kárpótlás kapcsán bekövetkezett. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor a kárpótlási jegyekről és magáról az intézményrendszerről az akkori kormány tájékoztatást akart szervezni a televízióban, ki lettek onnan tiltva. Hankiss Elemér tiltotta ki akkor a magyar kormányt onnan, mondván, ez nem pártpropaganda és nem kormánypropaganda helyszíne. A kárpótlás azóta is meglehetősen nagy bonyodalmakat okoz a fejekben, nincs helyre téve a dolog. (Dr. Géczi József Alajos közbeszólása.) Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a nemzeti vagyon egy nagy részét azokon az önök által leértékeltnek minősített kárpótlási jegyeken vették meg, amit 160 százalékkal lehetett a privatizációban, főleg baloldali embereknek, hasznosítani és használni. (Kuncze Gábor: Ez volt Boross Imre!)

Úgyhogy ennek a kormánynak az a döntése, hogy az Országimázs Központot létrehozta, az egyik legjobb és legidőszerűbb döntése volt. 1998-ban vetődött fel az idegenforgalmi bizottságban a kérdés először nagyon komolyan, hiszen a Turizmus Rt. volt hivatott megalkotni az országimázst, legalábbis az idegenforgalmi országimázst. No de hát egy országimázs idegenforgalmi része önmagában nem létezik, ki kell találni (Dr. Kóródi Mária: Létezik!) magát az országot! El kell szakadnunk valahogy a gulyáskommunizmus vagy a legszabadabb és legvidámabb barakk képétől, és valami újat kell építeni.

Azt gondolom, nem ül a magyar parlamentben olyan képviselő, aki ne vallaná azt, hogy célja a közjó szolgálata. A közjó szolgálatának megvannak a maga lehetséges eszközei, megvannak a maga lehetséges pontjai. Téved az a politikai erő és az a politikus, aki azt gondolja, hogy egy nemzet boldogulását csak anyagiakban, anyagi eszközökkel lehet kifejezni. Ez a kormány pontosan ezt ismerte fel. Egy ember boldogulása, boldogsága nagyjából attól függ, hogy milyen célokat képes kitűzni. Ehhez az kell, hogy pontosan tudja értékelni és ismerni önmagát, hogy a célok elérhetőségét, a célok megvalósíthatóságát pontosan mérje fel. Ezt tesszük mi is. Úgy, ahogy a nemzet összeáll az egyénekből, személyekből, és a személynek megvan a maga személyisége, pszichéje és lelke, ugyanúgy egy nemzetnek is meg kell hogy legyen ez, és egy felelős politikai erő ezzel törődik és ezért tesz.

Nagyon rosszul tudom megélni azt, amikor az ellenzéki képviselőtársaim politikai érdekek mentén vagy politikai tőkét kovácsolandó a nemzet sikereit gyalázzák és a nemzet sikereit próbálják megcáfolni, negligálni a nemzet előtt (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!), a pozitív attitűd erősítése helyett a negatív beidegződéseket erősítve csak azt sulykolni, hogy az országnak az a fele, amelyik 1998-ban polgári erőkre adta a voksát, szavazatát, rosszul döntött, rosszul mérte fel a helyzetét, és olyanokat támogat, akik ezt az országot bajba, pusztulásba viszik. (Filló Pál tapsol.) Ez pont fordítva van. Ez pont fordítva van! Önök teszik ezt, amikor a nemzet eredményeit nem ismerik el, amikor tíz év szenvedéseit - aminek megfizette az árát ez a nemzet, mert volt, amikor 30 százalék volt az infláció, ma egyszámjegyű, de megfizettük közösen az árát - nem ismerik el.

(12.00)

Itt az ideje, hogy végre kezdjünk el egy kicsit örülni, hogy látszik az alagút vége, hogy valami elindult, hogy valami alakul, de nincs olyan alkalom egy-egy politikai vitanap során, amikor ne akarnának több millió szavazót meggyőzni arról, hogy rosszul döntöttek, az ország kocsija rossz irányba megy, és ami itt történik, az tragédia. (Dr. Géczi József Alajos: Ilyet sose mondtunk.) Lehet, hogy nem mondtak, de a másodlagos üzenetek ezek; az elsődleges üzenetek is, de a másodlagos üzenetek különösképpen.

Két dolog azért keveredik az országimázzsal kapcsolatban, az egyik a kormány tájékoztatása, a másik pedig egy olyan országkép, ami a magyarságot kifelé jól eladja, hitelesen mutatja be, aminek ráadásul van egy visszaható ereje, hiszen ha jó az országkép, akkor az azt jelenti, hogy az ország lakói boldogok, kiegyensúlyozottak, szeretnek Magyarországon élni, ahogy ezt Stumpf miniszter úr felméréseiből nagyon helyesen láthatjuk és tudhatjuk. Én nem is lennék az ellen, hogy a kormányok ezt tegyék, ezt tette az önök kormánya is.

Itt van a kezemben egy olyan parlamenti jegyzőkönyv, amely egy napirend előtti felszólalást tartalmaz, 1997-ben datálódott, és az MSZP kormányának egy határozati javaslata volt ennek a témája. Az akkori közigazgatási államtitkár volt az előterjesztője. Néhány szót hadd idézzek ebből az előterjesztésből: "A kormányzati döntések, vélemények esetenként nagyobb biztonsággal juthatnak el az állampolgárokhoz a helyi médiumokon keresztül. A kormányzati politika hatékonyabb megismertetése és megértése céljából szükségesnek tartom egy olyan kormányzati tévéhíradó rendszeresítését, amely a kábeltelevíziókon keresztül eljut a vidéki közönséghez. A tervek szerint heti egy alkalommal 8-10 perces műsor kerül összeállításra az adott hét legfontosabb eseményeiről, témáiról a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára, illetőleg a kommunikációs és sajtóiroda közreműködésével, a tárcák szükség szerinti bevonásával, interjúk, képbejátszások formájában. A műsor saját főcímmel, saját zenével kezdődik, helyet hagyva a helyi televíziók főcímének, hogy amennyiben a helyi televíziók igénylik, saját műsoruknak is tekinthessék azt." (Kuncze Gábor: Olvasd fel azt is, hogy mit mondatok erről a parlamentben.) Ennyit a kormányzati törekvésekről, arról, hogy az önök kormánya idején hogyan próbálták az akkori közvéleményt ilyen eszközökkel befolyásolni és a saját eredményeikről tájékoztatni.

Nagyon sok vád éri az Országimázs Központ költségvetését. Az ÁSZ igen mélyreható vizsgálatot végzett az ügyben a miniszterelnök úr felkérésére, de olyan szabálytalanságot, amilyenekről önök beszéltek, még véletlenül sem talált. Volt egy-két eltérés, de az eltérés mindig a szerződésekben megadott határokon belül történt, például ha valamilyen költségtúllépésre került sor. De ugyanez az ÁSZ-jelentés visszahivatkozik egy másik vizsgálatra is, ami 1996-os eseményt vizsgál, és ami az önök kormányzása idején történt. Amikor pénzügyminisztert váltott a Horn-kormány 1996 márciusában, köttetett a Pénzügyminisztériumban egy olyan szerződés - ez évi keretszerződés volt, és az ÁSZ nem tesz különbséget szerződés és szerződés között aszerint, hogy keretszerződés vagy egyszeri szerződés -, amelynek 1,2 milliárd forint volt az évi keretösszege, és imázsépítést szolgált, multicégek megbízatását. Ezt Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter kötötte. Azt gondolom, hogy a szándék talán akkor sem volt rossz. De ha ezt önök megtették, akkor az Országimázs Központ költségvetésének összegét miért sokallják, ami - legalábbis valorizált értelemben - nem emelkedett, és miért nem látják be, hogy erre a pénzre nemes és jó célok érdekében szükség van. (Kuncze Gábor: Nemes és jó célra belátnánk!) Különbséget kell tenni a pártérdekek, a politikai érdekek és egy nemzet érdekei között. Az Országimázs Központ a nemzet érdekeit szolgálja. Az a támadássorozat, amit önök napról napra rendszeresen megvalósítanak, nem a nemzet érdekeit, hanem a saját pártjaik érdekeit szolgálja, és ezen jó lenne túllépni.

Engedjék meg, hogy az Országimázs Központ bevezető anyagának talán az ars poeticát megfogalmazó kis idézetével zárjam a hozzászólásom. Metternich bölcs ember volt és kiemelkedően tehetséges diplomata, a Szent Szövetség létrehozója és atyamestere. Így vélekedett a magyarokról 1844-ben: "Földjeiket kellene belterjesebben művelniük, és azon törni a fejüket, hogyan értékesítsék mezőgazdasági termékeiket a legelőnyösebben. Ehelyett lóversenyeket rendeznek, kaszinókat alapítanak, és 1 millió forintot szánnak egy hídra, amelyhez nem vezetnek járható utak." Igen, ebben az időben Széchenyi István azon dolgozott, hogy az országban lótenyésztés, útépítés, folyószabályozás, nemzeti kaszinó, tudományos akadémia és Lánchíd legyen. Igaz, személyes életpályája egy elmegyógyintézetben tört ketté, ahol önkezével vetett véget életének. Metternich minden cselekedete a múlt tiszteletén alapult. Széchenyi vele szemben a jövőt építette, a magyar jövőt. A róla elnevezett Lánchidat 1990 októberében a világ második legszebb hídja címmel illették abban a versenyben, ahol a döntőbe háromszáz híd jutott be.

Azt gondolom, hogy a mostani kormány Széchenyi szellemében dolgozik és cselekszik a nemzet érdekében. Kérem, hogy e cél érdekében álljanak mellénk, fogjunk össze, hogy ez a nemzet valóban boldoguljon. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)