Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután több hozzászóló nem jelentkezett, az ifjúsági és sportbizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy az interpellációra adott választ a kiegészítéssel együtt, a Házszabály 117. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján fogadja el. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a kiegészített választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 153 igen, 98 nem és 10 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az április 13-ai ülésünkön Gráf Józsefnek, az MSZP képviselőjének, Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez címzett interpellációjára adott választ sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el. Az interpellációt ezért az ülést vezető elnök kiadta a mezőgazdasági bizottságnak. A bizottság jelentését I/1068/1. számon kapták kézhez. A bizottság az interpellációt megvitatta, és az interpellációra adott választ a bizottsági ülésen tett szakmai kiegészítéssel megalapozottnak ítélte.

Megkérdezem Farkas Sándor elnök urat, hogy kívánja-e a jelentést szóban kiegészíteni. (Farkas Sándor nemet int.) Nem kívánja.

Megkérdezem Gráf József képviselőtársamat, egyetért-e a bizottsági jelentésben foglaltakkal. Amennyiben szólni kíván, megadom a szót.

GRÁF JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint már az interpellációmban is jeleztem, és sajnos ez a kérdés később sem oldódott fel, eredeti címzettje a gazdasági miniszter úr volt az interpellációmnak.

A mezőgazdasági minisztériumtól a választ a bizottsági ülésen megkaptuk. Ezt el is tudom fogadni, hiszen a garantált ár, amely július 1-jétől kötelező lesz, az alapkérdést megoldja. De az én interpellációmnak - és a mezőgazdasági bizottság végül is úgy döntött, hogy beidézi a gazdasági miniszter urat a következő ülésére - van egy olyan vonzata, ami nem az FVM hatáskörébe tartozik.

Ez a nagykereskedelmi láncok agresszív felvásárlói magatartása, ami megakadályozza a miniszteri rendelet végrehajtását is, hiszen a sertésfeldolgozó vágóhidak nem tudják ezért az árért megvenni a sertést, mert a következő körben nem érvényesül a szakma szerint elfogadott 2,2-es szorzó, ami azt jelentené, hogy a félsertéseket ezeknek a láncoknak 460 körüli áron kellene megvenniük, aminek a fogyasztói áremelkedése mintegy 700-720 forintos karaj- és combár lenne. Megjegyzem egy évvel ezelőtt 800 forint felett volt ezeknek a termékeknek az ára.

Tehát úgy gondolom, hogy az FVM nem a Szociális Minisztérium, ezeket a kérdéseket szakmailag nem tudja kezelni, és nem is feladata a vidéknek az, hogy kizárólagos teherviselője legyen az inflációt letörő politikának. Tehát úgy gondolom, hogy fél választ kaptam az interpellációmra, ennek a másik fele a Gazdasági Minisztérium részéről hiányzik. Nevezetesen az, hogy a nagy felvásárló láncok is mérsékeljék valamilyen módon magukat, és a szakmában kialakult általános szabályok szerint mindenkinek a tisztességes - ezt hangsúlyoznám - boldogulását tegyék lehetővé, hiszen a vágóhidak tömeges csődje a kistermelők és a termelők tömeges csődjét fogja maga után vonni.

Tehát az FVM válaszát elfogadtam, de mivel a másik felére nem kaptam választ, az interpellációt nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem Torgyán József miniszter urat, kíván-e szólni. (Dr. Torgyán József bólint.) Megadom a szót.

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Gráf József Képviselő Úr!

Úgy gondolom, hogy egy rendkívül különleges interpellációval állunk szemben, hiszen valóban nem hozzám intézte az interpellációt, mégis engem utasítottak el. (Derültség.) Elfogadta az én válaszomat, és mégis nekem kell helytállnom, hogy a negatív összképet szakmai szempontok alapján is megindokoljam.

Úgy gondolom, hogy a bizottságnak az az alapálláspontja, hogy a sertésválságnak három lényeges oka van, nevezetesen: a túltermelés, a húsimport és a sertéstenyésztés közgazdasági helyzete. Ezt tulajdonképpen el lehet fogadni, hiszen a túltermelés egyértelműen nemcsak Magyarországra és nemcsak Európára, hanem az egész világra igaz. Most, vasárnap reggel érkeztem meg az Egyesült Államokból, előtte Kanadában jártam, óriási túltermelési válság van ott is, de talán bejelenteném a sertéstenyésztőknek némi lehetőségként, hogy úgy tűnik, végül is a Pick-szalámi behozatala elől el fognak hárulni az akadályok.

A túltermelési válság ettől függetlenül rendkívüli mértékben érinti Magyarországot, főleg azért, mert az orosz válság, továbbá a koszovói válság következtében se keletre, se délre nem tudunk sertéshúst kiszállítani.

Ami most már az import behozatalának a kérdéseit illeti, miután ezt is felvetette a bizottság, tájékoztatást kell adnom a tisztelt Háznak arról, hogy valótlanok azok a híradások, miszerint itt olyan importbehozatal lenne, amely az egész sertéságazatot érinti, hiszen az európai uniós importkvótánk az egész évben 8420 tonna, a WTO-kvótánk tonnában 18 195 tonna, összesen tehát 26 615 tonna. Ebből egyébként 1999. március 31-éig mindösszesen 2836 tonnát hoztunk be az országba. Ugyanakkor a kiviteli kvótánk messze nagyobb, mint a behozatali kvótánk, ugyanis - hogy még egyszer összehasonlításként mondjam - a behozatali kvótával szemben, tehát a 8420 EU-s importkvótával szemben az exportkvótánk 36 307 tonna, míg a WTO-behozatallal, tehát a 18 195 tonnával szemben a kivitelünk 66 500 tonna. Összesen tehát a behozatalt jelentő 26 615 tonnával szemben 102 807 tonnát tudunk kiszállítani.

Ebből látható, hogy a nemzetközi szerződések, amelyek a rendelkezésünkre állnak, amelyek kötnek minket, egyértelműen kedvezőek a számunkra, de tény, számomra is úgy tűnik, hogy ezeket a rendelkezéseket, előírásokat nem tartják be. Teljes mértékben egyetértek az interpelláló képviselő úrral abban, hogy valamit tenni kellene azon mohó integrátorokkal szemben, akik a kistermelőket, a családi gazdaságokat és a kisebb húsipari cégeket is ellehetetlenítik.

Emlékeztetném önöket arra, hogy ebben a körben kiadtam egy miniszteri rendeletet, amely a vágóhidak és az árusítóhelyek legalább hetente egy alkalommal, meglepetésszerűen történő ellenőrzését rendelte el. Ellenőrizni kell a sertések felvásárlását, a sertéshús, továbbá a húskészítmények gyártását és forgalmazását, azok higiénés feltételeinek betartását, azok eredetét, minőségi tanúsítványát és a beszerzési árát is tartalmazó számlázását.

Elrendeltem azt is, hogy szabálytalanság esetén jegyzőkönyvet kell felvenni, a jegyzőkönyv alapján rögtön folyamatba kell tenni az érintettek, tehát a szabálysértést elkövetők felelősségre vonását, és a vágóhíd, illetőleg az árusítóhely betiltását.

(14.40)

Úgy gondolom, ennél drámaibb és sokrétűbb intézkedést hozni nem lehet. De ez nem változtat azon a tényen, hogy pillanatnyilag 70-100 forinttal kevesebbet kap az őstermelő az általa hizlalt sertéshús kilogrammjáért, mint amennyibe ennek az előállítása kerül. Ez egy tarthatatlan helyzet, ha ez így maradna, ebben az esetben tömegesen mennének tönkre a gazdák, ezért ez ellen tenni kell valamit.

Hadd jelezzem azt is, hogy nemcsak arról van szó, hogy tönkremennek ezek a gazdák, hanem ebben az esetben az egész magyar húsellátást is veszély fenyegeti. Tehát azt hiszem, valamennyiünk közös érdeke, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Ezért rendeltem el a 193 forintos legalacsonyabb árat mint felvásárlási árat. Legyen szabad ismételten jeleznem, hogy noha ez a törvényes lehetőség évek óta fennáll, mégis most első alkalommal kerül sor ennek az alkalmazására, és miután félreértések vannak az alkalmazását tekintve, erről a helyről felelősségem tudatában jelentem ki, hogy a 193 forintos legalacsonyabb felvásárlási ár nemcsak szerződéssel alkalmazható, hanem mindenkire kötelezően alkalmazandó legalacsonyabb felvásárlási ár, amelynek kijátszóival szemben az előbb említett szankciók valamelyikét fogjuk életbe léptetni. Úgy gondolom, hogy pillanatnyilag a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ennél többet a sertésügyben nem tehet.

Az valóban szomorú dolog, hogy a kistermelőt mindössze 30 forint támogatás illeti meg, pontosabban illetné meg, ha megkapná ezeket az összegeket, amelyek vonatkozásában azt a tájékoztatást is meg tudom adni, hogy az APEH utalja át ezeket az összegeket, tehát 30 napon belül kerül sor ezek kifizetésére. De ott, ahol becsapják a termelőt, és a termelő mindenfajta átvételi elismervény nélkül adja oda a sertését, hiába hozok rendelkezést, ott a sertéstermelő egyértelműen hátrányos helyzetbe kerül.

Miután VI. hó 1-jén lép életbe a legalacsonyabb felvásárlási ár, ugyanakkor meghirdettem a rendkívül szigorú ellenőrzés bevezetését május 4-ével, tehát a mai nappal kezdődő hatállyal, arra tudom kérni az igen tisztelt sertéshizlalókat, hogy ne hagyják magukat becsapni, és ebben az esetben kevesebb lesz a feszültség is.

Természetesen tudom azt is, hogy ezek az intézkedések csak akkor hozhatnak eredményt, ha széles körű társadalmi támogatást kapnak. Ezért elrendeltem a földművelésügyi hivatalok, a falugazdász-hálózat, az állat-egészségügyi szolgálat közreműködését, hogy valamennyien siessenek ennek a kérdésnek a rendezése érdekében egy olyan magatartással, amikor is az általuk észlelt szabálytalanságot rögtön kötelesek jelezni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak.

Úgy gondolom, amellett, hogy igen tisztelt Gráf képviselőtársam az én válaszomat elfogadta, de a Gazdasági Minisztérium válaszát nem, a Gazdasági Minisztérium sem tud ebben az esetben többet tenni. Valóban, ide lehet hozni a Ház elé az ártörvényt, meg lehet vitatni, de a jelenlegi helyzetben nem az ártörvény elégtelensége az oka annak, hogy itt sertéstermelésben túltermelési válság van, és hogy nem kapják meg a termelők azt a jogos díjat, amely a munkájukért járna, hanem ez mohó felvásárlók, kupecek magatartásán múlik, amellyel szemben kérem, hogy Gráf képviselőtársam is velem közösen lépjen fel, és ha ebben konszenzus alakul ki, akkor meg tudjuk fékezni a kupeceket, és a gazdák helyzetét rendezni tudjuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az MSZP és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Francz Rezső úrnak, az MSZP képviselőjének.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A miniszter úr beszéde nagyon szép volt, erőfeszítései figyelemre méltóak, de ha hazamegyünk, ettől nem tudunk választ adni azoknak, akik attól rettegnek, hogy nincs kinek eladni a disznót. Mert valahogy a problémát kellene megoldani; ebbéli erőfeszítéseit nem vitatom, bár ahogy ahhoz nyúltak, az rendkívül rossz.

Egyik oldalról a kéthavonta változó kiírások... - ne haragudjanak, ez annyira kiszámítható, mint az ugrókódos immobileiter, senkinek semmiféle kilátása nincs, hogy két hónap múlva mi lesz a sertésárral. Ugyanakkor egy biztos: az ön által említett, illetve a 34/1999. számú FVM-rendeletben szabályozott minimálárnak az a szankciója, hogy aki nem adja meg a minimálárat, azt kizárják az exporttámogatásból. Nota bene, aki soha nem exportált, mert képtelen rá a vágóhídja, milyen szankció fenyegeti, ha nem adja meg a minimálárat? Pontosan ezért alakult ki az, hogy 120-130 forintért lehet élő sertést vásárolni ma.

Gráf képviselőtársam kérdését a feldolgozóipar féltése diktálta, erről nem esett szó. Nem esik szó arról sem, hogy mi az, hogy polcpénz, és a nagy áruház-, kereskedelmi láncok hogyan szorítják le ezt az árat, és járulnak hozzá, hogy úgy a termelő, mint a feldolgozó ellehetetlenüljön.

Még egy hibája van az ön által tett intézkedéseknek: a megszabott irányár alacsony; nevezetesen, annyiért nem lehet előállítani az élő sertést, mint amennyi az irányár. A másik dolog az, hogy ettől való eltérés esetén, akár mínusz hat, akár plusz hat forint esetén a költségvetés zsebébe kell nyúlni. Tehát a költségvetésnek ez pénzébe kerül, anélkül, hogy a tényleges hatékonyságát kifejtené. Ilyenképpen megállapíthatjuk, hogy használja a költségvetés pénzét, pazarló módon és anélkül, hogy ténylegesen a termelőn segítene. Éppen ezért nem lehet elfogadni a válaszát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kis Zoltán úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban kínos, ha valaki ugyanazokkal az érvekkel szembesül, amelyeket korábban éveken keresztül számon kért másik padsorból, mint ahogy teszi azt Torgyán József úr. Bár jelen pillanatban koalíciós egyeztetése fontosabb annál, mint hogy a gazdák sertései eladhatóak lesznek-e majd a piacon, és miből fognak megélni. (Dr. Torgyán József dr. Varga Istvánnal beszélget. - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) De úgy tűnik, ez sem zavarja, úgyhogy én türelemmel várok.

Valóban, különbség van a patakvér rózsadombi folyatása és a mai magyar valóság között. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Köszönöm, miniszter úr, hogy megtisztel figyelmével.

Örömmel hallom a válaszából, hogy megállapítja azt, amit korábban nagyon keményen bírált, nevezetesen, hogy Magyarországon a beérkező import semmiben nem befolyásolja a magyar piac ellátását. Emlékszem azokra a vehemens felszólalásokra, amikor ön különböző bizonylatokat mutatott ukrán és szlovák beszállításokról, kérve, hogy ezeket azonnal vizsgáljuk ki, ugyanis mérhetetlen mennyiségű sertéshús érkezik az országba, és immáron 195 forint kilónként a sertés ára. Régi szép idők, amikor még 195 forintért sírtunk itt a parlamentben! Most 130, esetleg 140, de az már jó árnak mondható, nyilván az előállítási költségek ennek többszörösét teszik ki. Tehát egyben megegyezünk: az import ezt az árdömpinget, ami lefelé mozgatta az árakat, nem befolyásolja.

A másik komoly megállapítás, aminek úgyszintén örülök, bár 1997-ben sokkal jobban vette volna ki magát, amikor azt mondja, hogy a gazdák ne adják oda számla nélkül ezeket az állatokat, csinálják meg a regisztrációt, csináltassák meg a minősítést, és valamennyi vágóhíd ellenőrzésre kerül. 1997-ben a traktoros blokád idején önök zászlóval meneteltek, hogy ilyen adminisztrációra a magyar parasztot nem fogjuk rákényszeríteni, milyen alapon akarunk beavatkozni azon piaci mozgásokba, ami a vágást és a felvásárlást irányítja.

(14.50)

Én akkor is figyelmeztettem, hogy addig, amíg nem lesz rend az agrárirányításban, addig, amíg nem váltjuk ki támogatással és kedvezményekkel, valamint szigorú büntetésekkel azokat a feketézőket, azokat a piaczavaró tényezőket, amelybe a borhamisítástól az olajszőkítésen keresztül a zugvágóhidak fenntartásáig mindenki beletartozik, és addig, amíg állami támogatást adunk ahhoz, hogy 250 ezer forint alatt tartjuk a kistermelőt, és ehhez direkt még a szabályokkal is ösztönözzük őket, hogy ne kérjen számlát, ne vallja be, hogy mennyi volt az árbevétele, maradjon meg egy minimális bevételi szinten, így nem kell egymással foglalkoznunk, nyilván ez az állami költségvetést is kíméli - pár százezer ember meg itt szép csendesen tönkremegy, de nyilván politikailag sokkal jobban hangzik az, hogy barátaim, mindenki azt termel, amit akar, aztán az állam bácsi majd odaáll és fölvásárol.

És most kiderül, hogy az intervenciós alap üres - sajnos üres! Áthúzódó tételek miatt; ugye tudjuk, hogy az előző évből 12 milliárd csak a búzából, ami áthúzódó tétel, 17 milliárd az egyéb piacra jutási támogatások áthúzódása, mert már akkor is úgy kellett továbbadni az árun, ár alatt, óriási állami támogatással, ami a nemzetközi, szabályozott agrárpiaci rendtartással ellentétes volt, amiért időnként a WTO szokott is szólni, hogy túl magas támogatást adunk. Agyontámogatjuk azokat az árukat, amelyek bizony így még a valós értéküket sem kapják meg a piacon, és ez az állami költségvetésből kerül kifizetésre.

Úgyhogy azon csodálkozni, hogy most a sertésnek az ára 140 forint, nem biztos, hogy egy végleges állapot, mert most csodálkozhatunk...! Ma kaptam meg, gondolom, valamennyi bizottsági taggal együtt a Juh Terméktanács levelét, ők még egyelőre 370 millió forinttal megelégednének, hogy a gyapjúval, illetőleg a juhval valamit tudjanak kezdeni; a Baromfi Terméktanács a múlt héten jelentette be ennél nagyságrendekkel nagyobb igényét.

Lássuk be, kedves jó képviselő barátaim, hogy ha ezt a rendtartást így tartjuk fönn, hogy ennek politikai hátterét egy ilyen cirógatással akarjuk megmutatni a gazdák felé, hogy nem kell, nem kell, hogy elszámoljatok, nem kell, hogy beálljatok egy nagyon kemény szabályozási rendbe, mert mi gondoskodunk rólatok, akkor bizony kitesszük őket ezeknek a piaci folyamatoknak, és ez nemcsak az FVM-nek, nemcsak az ipari, a Gazdasági Minisztériumnak az ügye, ez bizony a teljes kormányzat és a parlament ügye, és hogyha itt olyan politikai felhangokkal vonatunk vissza kormánydöntéseket, mint ahogy ezt tettük két évvel ezelőtt, és visszamegyünk egy húsz évvel korábbi szabályozásba, akkor ezen majd egyes konkurenseink jót fognak mosolyogni, és azt vesszük észre, hogy Magyarország piaccá válik - erre már a MIÉP többször fölhívta a figyelmet, hogy micsoda áruházláncok épülnek ebben az országban, és nem magyar árut akarnak venni. Bizony, mert hát lassan már nem is lesz magyar áru, mert arra fogjuk kényszeríteni a termelőket ilyen árszabályozással, hogy menjen egy másik pályára, és hagyja abba a magyar mezőgazdasággal való foglalkozást!

Igen, ez ellen valamit tenni kell! Az a válasz, amit a bizottság adott kiegészítésében, semmiben nem különbözik attól, mint amit korábban itt az Országgyűlés pillanatnyi felbuzdulásában nem fogadott el, mert ennek előzménye van, ugye: "két Deutsch egyenlő egy Torgyán" című beszámítással. (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Kérem szépen, hogyha ezt változatlanul fenntartjuk, akkor most sem szabad elfogadni ezt a választ, mert érdemben nem változott - vagy be kell vallani, hogy akkor izomból nyomtunk, most meg érzelemből, szolidaritásból nyomunk majd másképp!

Én azt kérem önöktől, ezt a választ ne azért ne fogadják el, mert valamiféle probléma van azzal, hogy Torgyán dr. most szívvel-lélekkel akar-e az ágazatért dolgozni, hanem azért, hogy igenis rákényszerüljön az Országgyűlés, rákényszerüljön a kormány, hogy annak a kihívásnak, amit a magyar mezőgazdaság el kell hogy szenvedjen, valóban egy átfogó szabályozására van szükség, ami nem ellenzék és kormánypártok napi vitáját, hanem valóban a magyar mezőgazdaságot fogja szolgálni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)