Készült: 2024.03.29.11:39:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

111. ülésnap (1999.12.20.), 38-40. felszólalás
Felszólaló Dr. Solt Pál
Beosztás Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 32:25


Felszólalások:  Előző  38 - 40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SOLT PÁL, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény kimondja, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke évente tájékoztatja az Országgyűlést a bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről. Ennek a kötelességemnek tettem első ízben eleget, amikor 1999. február 10-én benyújtottam az önök előtt J/819. számon található beszámolót.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezt a tájékoztatót az alkotmány- és igazságügyi bizottság 1999. május 19-ei ülésén megvitatta, és a szintén önök előtt lévő H/1271. számú bizottsági önálló indítványként megjelenő országgyűlési határozati javaslat szerint úgy határozott, hogy az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja.

Tisztelt Országgyűlés! Nagy jelentőségű az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a bírói kar számára, hogy a beszámolót még a benyújtás évében plenáris ülésének napirendjére tűzte az Országgyűlés és azt megvitatja.

Szeretném elöljáróban elmondani, ez a felszólalás nem arra szolgál, hogy megismételjem az írásban benyújtott tájékoztatás tartalmát, de természetesen arra sem vállalkozhatom, hogy a benyújtása óta eltelt időről számoljak be, mert ez a következő évi beszámoló tárgya, ugyanakkor nem hagyhatom teljesen figyelmen kívül, hogy ma 1999. december 20-át írunk.

Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni azt, hogy a bíróságok helyzetéről szóló beszámoló csak a felületes szemlélő számára szól csak a bíróságokról, a bírókról.

 

(16.00)

Sokkal inkább azoknak a polgároknak a százezreiről, azoknak a társadalmi és gazdasági szervezeteknek a tízezreiről, akik, amelyek ügyeiben a bíróságok járnak el. Amikor tehát a bíróságok helyzetéről beszélünk... (Zaj.)

ELNÖK: Felkérem a Fidesz-frakció tagjait, hogy a folyóson beszéljék meg az aktuális témákat. Köszönöm szépen. (Dr. Horváth János tapsol.)

DR. SOLT PÁL, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, a napirendi pont előadója: Amikor tehát a bíróságok helyzetéről beszélünk, akkor emögött nemcsak ügyszámokat és főleg nem ügyszámokat szabad látni, hanem azt érzékelni, hogy amikor a bőséges adatokkal ellátott beszámoló tényszerűen arról ad számot, hogy 1991-ben a bíróságokra 800 ezer ügy érkezett egy évben, és 1998-ban, a beszámoló tárgyát képező évben 1 millió 300 ezer, akkor természetesen rögtön arra kell gondolnunk, hogy kik állnak eme 1 millió 300 ezer ügy mögött.

Miért mondom ezt? Azért, mert a bíróságokról szólva szólnunk kell az Országgyűlés törvényalkotó szerepéről és felelősségéről, és szólnunk kell - ha nem is az én beszámolóm tárgya - a kormány igazságszolgáltatással kapcsolatos felelősségéről. Együtt kell működnünk, és semmiképpen sem szabad megengedni, hogy az intézményekbe vetett közbizalom olyan irányban csökkenjen a bíróságokat illetően, hogy az tűnjék fel, mintha a bíróságokra érkező peráradat és az ennek kapcsán nyilvánvaló időelhúzódás, akárcsak a bíróságok felelőssége vagy megoldása egyedül a bíróságoktól várható.

Én tehát nyomatékosan szeretnék utalni arra, hogy ha valamilyen tárgyban szükség van a kormány, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás - a modern államokban lényeges e három hatalmi ág - közös felelősségének hangsúlyozására, az éppen itt van. Hogy milyen az igazságszolgáltatás helyzete, azt nem egyedül a bíróságok határozzák meg. Evidencia, hogy a bíróságokon ügyek nem keletkeznek. A bíróságok egyetlenegy ügyet sem kezdhetnek el, a bíróságokra az ügyeket az ügyfelek, vagy az ügyfeleket, az eljárás alá vont személyeket az ügyészség állítja.

Az elmúlt tíz évben önök vagy az önök elődjei a jogállamhoz méltó módon egyre jobban szélesítették a bíróságok hatáskörét. Nagyon sokszor elhangzott már, hogy százat meghaladó azoknak a törvényeknek a száma, amelyek a korábbihoz képest új bírósági hatáskört adtak a bíróságoknak. És ez a sor még mindig nem ért véget, hiszen régi adósságunkat törlesztjük akkor, amikor a március 1-jén hatályba lépő törvénnyel immár a szabálysértési határozatok bírósági felülvizsgálata is lehetséges lesz. Tehát hogy milyen ügyek kerülnek bíróságra, milyen hatásköre van a bíróságoknak, azt a törvényhozás dönti el. De nemcsak azt dönti el a törvényhozás, hogy milyen ügyek kerülnek a bíróságra, hanem azt is, hogy ezeket az ügyeket milyen eljárási szabályok alapján bírálják el a bíróságok.

Szeretném elmondani, hogy ez a kérdés, amely persze már többször került a parlament elé, az eljárási törvények, a büntetőeljárási törvény, illetőleg a polgári eljárást szabályozó polgári perrendtartás módosítása még mindig nem éri el meggyőződésem szerint azt a szintet, amellyel egy új évezredbe át kell lépni. Nagyon röviden és tömören: azt gondolom, csaknem XIX. századi, de legfeljebb a XX. század első felében felére méretezett, modellezett eljárási rend szerint működünk, ezzel nem lehet megbirkózni az ügyek és perek mai áradatával.

Nagy örömömre szolgált, hogy a miniszterelnök úr nyilvánosan utalt a megbeszéléseinkre, ezek közül arra, hogy a kormánynak, az Országgyűlésnek, a Legfelsőbb Bíróságnak és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak közösen át kell tekinteni, melyek azok az eljárási szabályok, amelyek az eljárások lefolytatását szükségtelenül nehezítik, bonyolítják, amelyek egyszerűsítésére szükség van. Mi ezt a munkát megkezdtük, és a jövő évben javaslatokat fogunk tenni a kormánynak arra, hogy egy új szemléletű, valóban korszerű eljárási modellt hozzon törvénybe, adjon a bírók kezébe; a bírók kezébe, akik a törvények alkalmazói.

Önök alkotják a törvényeket, mi alkalmazzuk a törvényeket. Nem mondom azt, hogy a törvényalkalmazás egy mechanikus művelet lenne, amelyre Montesquieu úgy hivatkozott, hogy a bíró nem más, mint a törvény szája, hiszen semmit nem kell tennie, csak kimondania, hogy az a törvény az elé került ügyre hogyan alkalmazható. Azóta hosszú idő eltelt, és tudjuk, hogy a bonyolult társadalmi viszonyok között a jogalkotásnak eme még mindig tartó, érthető módon tartó lázában az évi százon felüli törvény meghozatala után a bíróságok jogalkalmazási munkája nagyon nehéz.

Ez tehát a már említett mennyiségi mutató mellett jelzi, hogy a bírói munka tartalmilag is nagymértékben elnehezedett az utóbbi tíz évben. Ez természetes. Azért természetes, mert ebben a tíz évben normális, modern életviszonyok kezdete van Magyarországon. Privatizált gazdaság működik; nem kell önöknek mondanom, hogy milyen különbség van a privatizált gazdaság jogi vitáinak elbírálása vagy az állami gazdaság, az állami kézben levő gazdaság pszeudovitáinak elbírálása között.

Tehát a bírói munka nemcsak mennyiségében, hanem tartalmában is elnehezedett, és most jutunk el egy olyan helyzetbe, amelyet ez a beszámoló bemutat, érzékeltetvén azt, hogy 1998-ra elértünk odáig, hogy a bírói kar az adott évben érkező ügymennyiségnek megfelelő mennyiségű ügyet ma már elintéz. Sőt, ha kis reménysugárként is, de mégis jelzem, hogy 1998-ban a bíróság, a helyi bíróságok - amelyek a bírósági ügyek nagyon nagy részét bírálják el elsőfokon, sőt, az ügyek majdnem háromnegyed részében végső fokon is, mert fellebbezés nem születik az ügyekben - 4-5 százalékkal csökkenteni tudták az előttük folyamatban levő ügyeket. Ez a tendencia 1999-ben folytatódott, és az első félév adatai arra mutatnak, hogy további 5 százalék csökkenés van.

(16.10)

Úgy gondolom, hogy ez nem nagyon nagy, de ha újra eszükbe villantják azt a számot, amit elmondtam, hogy ezt 1 millió 300 ezer ügyre kell vetíteni, akkor már minden egyes százalékpontnak van jelentősége, annak ellenére, hogy mi a bírói tevékenységet sosem mutatókkal, sosem százalékokkal mérjük. Nagyon nagy különbséget kell tenni a bíró tevékenysége és a bíróság mint egy szervezet tevékenysége között. A bíró tevékenységére az a függetlenség jellemző, amelyet itt határozottan és nyomatékosan jeleznem kell, hogy tudniillik, sem a beszámolási időszakban, sem korábban nyoma nem volt politikai befolyásolásnak, még a kísérletének sem. A magyar bíróságok tehát ebben az értelemben is teljesen függetlenül döntenek és járnak el. Ez egy nagyon nagy vívmány.

Ugyanakkor a bíróság igazgatása tekintetében nekünk olyan új utakat kellett keresnünk, amelyek a bírói függetlenség sérelme nélkül arra adnak lehetőséget, hogy a bírósági vezetők az igazgatási tevékenységük során igényesek lehessenek a bírókkal szemben. A bírói függetlenség a mi felfogásunk szerint - és ezt a bírói kar nagymértékben osztja - soha nem jelenti azt, hogy a bíró dönthetné el, hogy mennyit akar dolgozni. A bíró függetlensége az ítélkezésre vonatkozik, és az igazságügyi reform keretében meghozott törvény világosan ki is mondja, hogy az ítélkezésben független bíró szolgálatot teljesít az igazságszolgáltatásban. Ezt a szolgálatot mi nagyon komolyan vesszük.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapokban többször esett szó arról, hogy az Európai Unióba való belépésünk folyamatában hogyan értékel minket a befogadó közeg, amely évről évre a bizottság országjelentésében, illetőleg évről évre aktualizált jelentésében ölt testet. Szeretném megmondani, hogy a bizottság most előttünk lévő legújabb országjelentésében, amely körülbelül ugyanarra az időszakra vonatkozik, kicsit tovább megy, mint az én beszámolóm, több ízben is szó van az igazságszolgáltatás helyzetéről.

Az első egy általános megállapítás, amelyet idézek: "Az igazságszolgáltatás megfelelően, de túlterheltsége miatt lassan működik." Ez a megállapítás természetesen nem egy szenzációs újdonság, ezt mi érezzük magunk is. Mit jelent a "megfelelően"? A "megfelelően" azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás, a bíróságok olyan alrendszert képeznek a társadalomban, amely zökkenőmentesen, intézményi szempontból funkcionálisan működik. Azt gondolom, hogy ez nagymértékben azon is múlik, hogy a bíróságok igazgatására rendelt Országos Igazságszolgáltatási Tanács át tudta venni, föl tudott nőni eme új feladatához, hogy a bíróságok igazgatása tekintetében teljes mértékben eleget tegyen a törvényben kapott igen széles hatáskörének; azt jelenti, hogy megfelelően működik, funkcionálisan működik, normálisan működik. Ezért szeretnék erről a helyről is visszautasítani minden olyan feltételezést, amely az igazságszolgáltatás válságára, összeomlására és egyéb hangzatos, de tényekkel alá nem támasztható megállapításokra irányul.

A mondat második fele is fontos számunkra, az tehát, hogy "túlterheltsége miatt lassan". Kérdezem tehát: egy lassú igazságszolgáltatási működésről van-e szó? Azt gondolom, a válasz akkor korrekt, ha azt mondom, igen és nem. Igen, mert az ügyek 20-25 százaléka - bizonyos tekintetben, bizonyos ügyterületeken talán még ennél is nagyobb százaléka - bizony egy évnél később fejeződik be, az ügyeknek egy bizonyos része pedig még ennél is tovább tart. A tavalyi évben a megállapításunk szerint 70 ezer olyan ügy volt, amely egy évnél régebben már a bíróságok előtt állt. Meg kell tehát keresni azt, hogy ezt a túlterheltséget hogyan lehet csökkenteni.

A bevezetőben említett közös feladat és közös felelősség nem arra irányult, hogy ami rajtunk múlik, azt másra hárítsuk, hanem vannak kérdések, amelyek nem múlnak rajtunk. Ilyen az ügyek száma, mert azt a törvények hatáskörbe, bírósági ügykörbe adása eldönti, és azt hiszem, nem kell csodálkozni azon, hogy bonyolult társadalmi viszonyok között, feszültségektől egyáltalán nem mentes társadalmi, gazdasági, szociális viszonyok között a perek száma önmagától nem fog csökkenni. Illúzió lenne tehát arra gondolni, hogy valamilyen oknál fogva a következő időkben nagymértékben csökkenne a bírósági ügyek száma. Ha tehát ezt legalább egy jó ideig adottságnak kell tekintenünk, akkor ezzel kell szembenézni. Én a szembenézést mindegyikünknek ajánlom, és néhány mondattal rá fogok térni arra, hiszen mi a saját házunk előtt a saját portánkon bizony eljárunk, és fokozott szigorral és igényességgel vizsgáljuk, hogy miket tehetünk mi annak érdekében, hogy a bíróságok tevékenységében ez a lassúság elmúljon vagy csökkenjen.

El kell oszlatni az illúziókat, varázsszerek nincsenek. Nincs olyan lehetőség, hogy valamilyen elhatározás nyomán majd a következő évi beszámolóm arról szólhat, hogy a bírósági eljárás nagymértékben felgyorsult. Erre nincs lehetőség. Én nagyon szeretném kérni önöket és természetesen nemcsak önöket, hogy mélyedjenek el ebben a kérdésben, mert nem elegendő kijelenteni, hogy a bíróságok lassúak. Ez a kijelentés, kiderült szavaimból, az ügyek mintegy 70 százalékára - még egyszer ismétlem, hogy ez 1 millió 300 ezer ügyre vetíthető 70 százalék - nem igaz. Az ügyek 70 százalékában bizony az úgynevezett ésszerű határidő, ami olyan sokszor említésre kerül az emberi jogi egyezmény nevezetes 6. cikkéből, ezekben az ügyekben érvényesül. Európai összevetésben, azt kell mondanom, a magyar igazságszolgáltatás lassúnak nem mondható, de természetesen nekünk nem azokkal az országokkal kell foglalkoznunk, ahol a miénknél is több probléma van, hanem saját magunkkal.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács számos intézkedést tett már az elmúlt évben azért, hogy világosan megismerje azokat a bírósági folyamatokat, amelyek megismerése a terápia lehetőségét megadja, másrészt pedig az azóta eltelt időben is jelentős döntéseket hozott, amelyek közül kettőre szeretnék csak utalni. Az egyik: ezen év nyarán a bíróságok igazgatásának szabályzatát megalkottuk, amely a bírósági vezetők kezébe olyan lehetőségeket ad, hogy képesek nyomon követni a saját bíróságaikon azokat a folyamatokat, amelyeket szükség esetén befolyásolni tudnak akár szigorúbb eszközökkel is.

Ebben az évben decemberben hozott az Országos Igazságszolgáltatási Tanács olyan határozatot, amely az ügyek ésszerű határidőn belül történő befejezése érdekében nagyon részletes vizsgálatot rendelt el a 2000. január 1-jétől 2002. december 31-éig terjedő időre a fővárosi, illetőleg a megyei bíróságokon valamint a helyi és munkaügyi bíróságokon is, valamennyi ügyszakban a két éven túl folyamatban lévő ügyek havi rendszerességgel történő folyamatos vizsgálatára.

(16.20)

Ehhez párosul az egy éven túli ügyek elhúzódása okának vizsgálata, továbbá az a további igény, hogy minden egyes bírónak minden hónapban egyéni adatszolgáltató lapon kell számot adni tevékenységének eme igazgatási szempontból értékelhető oldaláról.

Nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vizsgálatai, de a Legfelsőbb Bíróság adatai is arra mutatnak, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz forduló ügyfelek hátrányosabb helyzetben vannak minden más bírósági szintre kerülő ügyek ügyfeleinél vagy eljárás alá vont személyeinél, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a beszámolóban írt időszak óta csak az első-harmadik negyedévben - ebben az évben - 25 százalékkal növekedett a Legfelsőbb Bíróságra érkezett fellebbezési ügyek száma, és ezzel elérte az ország összes fellebbezési ügyeinek 13 százalékát.

Az országban fellebbezéseket, általános hatáskörű helyi bíróságokról érkezett fellebbezéseket 19 megyei bíróság és a Fővárosi Bíróság bírál el. E húsz intézményhez képest huszonegyedikként, de helyesebben szólva elsőként jelentkező Legfelsőbb Bíróság 13 százalékkal részesül a fellebbezési ügyekből, ez a arány természetesen arra mutat, hogy a magyar igazságszolgáltatás struktúrája nem felel meg a kívánalmaknak. Nem lehet elképzelni olyan Legfelsőbb Bíróságot, amely tevékenységének 55 százalékában fellebbezéseket bírál el, és ez az 55 százalék megfelel az ország összes fellebbezési ügye 13 százalékának.

Ezért vagyok kénytelen önök elé tárni a már említett bizottsági jelentésből a következő idézetet; szó szerint idézem: "Míg az elsőfokú bíróságoknak sikerült behozni az elmúlt években felhalmozott lemaradásukat..." - teszek egy zárójelet, ez egy kicsit jóindulatú megállapítás a bizottságtól.

Éppen az a baj, hogy annyit tudunk elintézni a helyi bíróságokon, amennyi egy évben érkezik, de a '90-91-ben felhalmozott hátralékot görgetjük magunk előtt, de abból csökkentünk. Idézem tovább: "...addig a Legfelsőbb Bíróság előtt álló ügyek száma folyamatosan nő. Az alkotmány szerint - mondja a bizottság - a Legfelsőbb Bíróság fő feladata a bírósági gyakorlat ötvözése - ez európai szóhasználat - az alsóbb szintű bíróságoknak nyújtott iránymutatással. Az ítélkezésben történt lemaradás csökkenti annak lehetőségét, hogy a bíróság ellássa ezt a funkcióját." Melyik funkcióját? Amelyet az alkotmány újabb módosításában előír, azt tehát, hogy a jogalkalmazás egységét az országban biztosítsa.

Nagyon jelentős - és csak néhány mondatot arról -, hogy az igazságszolgáltatási apparátust nagyon határozottan készítjük föl az európai közösségi jog alkalmazására. Már hosszabb ideje számot vetettünk azzal, hogy a csatlakozásunk időpontjára - ahogyan ezt európai nyelven mondják - a hazai bíró európai bíróvá válik, tehát minden egyes magyar bíró egyben európai bíró. Ez nem szóhasználat kérdése, hanem azt jelenti, hogy el kell bírálnia az európai jogban, a közösségi jogban évtizedek alatt felhalmozott szabálymennyiség alapján is bizonyos ügyeket.

Az itt, e Házban is sokat emlegetett acquis communautaire-nek, a Közösség vívmányainak elsajátítása nagymértékben hárul a bíróságokra is. Ezért kiemelt feladatként kezelve ezt a kérdést tavaly még csak a Phare-támogatást célzó programról beszélhettem, idén mégis meg kell említenem, hogy időközben ez kedvezően lezárult, és egy Phare-pályázat győztese már megkezdte azt a bírósági kiképzést, amely ez év októberében eddig 200 magyar bíró, 2000 június végéig 500 bíró átfogó közösségi jogi képzését biztosítja.

Szabad megjegyeznem egy tényt: Európába nyelvtudással szeretnénk menni. Ismerjük a múltat, miért nem rendelkezünk ezzel. Ez a bírósági apparátusban is egészen nyomon követhető. Nyelvvizsgával rendelkezik ma Magyarországon a bírák 13,5 százaléka; egy másik korosztály: a bírósági titkárok 25,1 százaléka; a legfiatalabb bírójelölt korosztály: a bírósági fogalmazók 46,5 százaléka. Világos, hogy a következő, utánunk jövő bírógeneráció már fel lesz fegyverkezve az Európai Közösségben oly kevéssé nélkülözhető nyelvtudással. Ezt is pártoljuk, de az igazi megoldást az új generáció fogja adni, amely már így jön a bírói pályára.

A bírói kar az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tevékenységét rokonszenvvel kíséri, az én megítélésem szerint. Ez a rokonszenv egy érzelmi azonosulásból fakad. Könnyebb a bírók számára érzelmileg azonosulni egy olyan igazgatási testülettel, amelyben túlnyomó többségben kollégáik, az általuk választott kollégáik vannak, és az úgynevezett külső tagjaik között is az igazságszolgáltatás kérdéseihez oly közel álló és azt oly jól ismerő igazságügy-miniszter, legfőbb ügyész, illetőleg a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. Tehát azt gondolom, hogy a mi tapasztalataink elegendőek arra, hogy megállapíthassuk: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács természetesen nem nehézségek és nem hibák nélkül, de zökkenőmentesen tesz eleget a bíróságok igazgatása feladatainak.

Szeretném - hogy az idővel tovább ne éljek vissza - befejezni rövid hozzászólásomat. Engedjék meg, hogy erről a helyről mondjak köszönetet valamennyi bírótársamnak az elmúlt évben, az elmúlt években és mostanáig, feszültségektől nem mentes időszakban folytatott, sokszor nagyon nehéz körülmények között, sokszor nagyon nehéz infrastrukturális körülmények között végzett, én úgy gondolom, áldozatos munkájukért, amely azt jelenti, hogy a bírói kar túlnyomó többsége nem foglalkozásnak, hanem olyan választott hivatásnak tekinti a bíráskodást, amelyhez ragaszkodik, amelyet mutat az, hogy nagymértékben stabilizálódott a bírói kar.

Szeretném önöket biztosítani és őket, bírótársaimat is, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a tőle telhető legtöbbet a jövőben is meg fogja tenni a bíráskodás személyi és tárgyi feltételeinek javítása, a korszerű, a következő évezred kihívásainak mind jobban eleget tenni képes igazságszolgáltatás kialakításáért. Szeretném megköszönni bírósági elnöktársaim, valamennyi bírósági vezető munkáját, az OIT valamennyi tagjának felelősségteljes közreműködését a bírósági igazgatás egyáltalán nem hálás feladatainak ellátásában.

Nem feledkezhetem el az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalának kiemelkedően szorgalmas, eredményes tevékenységéről sem. Köszönöm, hogy biztosították a tanács zavartalan munkáját. A magyar bírói kar nagyra becsüli - már utaltam rá -, hogy hosszú évek óta, minden káros politikai befolyástól mentes légkörben, a demokratikus jogállamban nélkülözhetetlen függetlenségben dolgozhat. A nemzet életében betöltött nélkülözhetetlen, fontos szerepének tudatában a bírói kar nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy feladatainak maradéktalanul eleget tegyen.

 

(16.30)

Kérem önöket, hogy ehhez az igazságszolgáltatást segítő törvényhozással és a választóik körében kifejtett tevékenységgel is nyújtsanak segítséget. Amikor tehát végezetül azt kérem önöktől, hogy a bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló beszámolómat fogadják el, egyben megköszönöm megtisztelő figyelmüket.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  38 - 40  Következő    Ülésnap adatai