Készült: 2024.03.29.02:09:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

150. ülésnap (2000.06.19.), 192. felszólalás
Felszólaló Bauer Tamás (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:25


Felszólalások:  Előző  192  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Végighallgatva a mai többórás vitát... (Közbeszólások a kormánypárti sorokból: Nem is voltál itt! Most jöttél!) Végig itt voltam! (A Bauer Tamás mellett ülő dr. Fodor Gábor felmutatja Bauer Tamás rádióját. - Mádai Péter: Uraim! Szemüveget kölcsönzünk!)

Tehát végighallgatva ezt a többórás vitát, azt kell mondanom, hogy fideszes képviselőtársaim meggyőztek. Meggyőztek arról, hogy helyes volt, hogy az SZDSZ ezt a kérdést napirendre tűzte az elmúlt években, és különösen az idén. Meggyőztek, mert ebben a vitában egy nagyon fontos dolog derült ki. Amikor ez a vita elkezdődött másfél évvel ezelőtt, aztán az aláírásgyűjtés nyomán intenzívebbé vált, akkor sokakban az a benyomás keletkezhetett, hogy a vita arról szól, többe vagy kevesebbe kerül-e az önkéntes hivatásos hadsereg. Arról szól, vajon reális-e a 2002-es dátum, vagy esetleg azt kellene mondani, mint a szocialisták mondták, hogy nem elég rá két év, hanem kell négy-öt év. Úgy tűnt, hogy a vita erről szólt.

Aztán a mai vitában meg a múlt heti vitában erről a haderőreform-koncepcióról egyértelműen kiderült, hogy a vita nem erről szól. A Fidesz körülbelül úgy beszél arról, hogy tíz-tizenöt év múlva válik ez a dolog aktuálissá, mint ahogy annak idején az állam elhalásáról beszéltek, hogy igen, majd valamikor az állam elhalására lesz szükség, de egyelőre erősíteni kell a dolgozó nép államát; az idősebbek talán még emlékeznek erre a tervre.

Bizony az derült ki - és Simicskó István, Mátrai Márta, Pósán László, Nyitray András és a többiek egyértelműen meggyőztek arról, ma újra -, hogy nem erről van szó. Nem arról van szó, hogy mibe kerül, nem arról van szó, hogy hány év múlva. Arról van szó, hogy a Fidesz, egyébként követve az MDF és a Kisgazdapárt tíz éve következetesen képviselt koncepcióját, nem akarja megszüntetni a sorkötelezettséget, nem akarja megszüntetni a hagyományos típusú hadsereget. Ugyanis azok az érvek, amelyeket önök itt ma is fölhoztak, tíz év múlva sem vesztik hatályukat. Ha azok az évek - erről többen is beszéltek már, Szanyi Tibor, Avarkeszi Dezső is - ma igazak, akkor később is igazak lesznek.

Teljesen világosan kiderült azokból a hozzászólásokból, többek között Simicskó István koncepciójából is - ez a hol hat, hol három hónapos kötelező alapkiképzés, utána nemzetőrségbe való beállás -, kiderült például Pósán László szavaiból, aki elmondta, hogy azok az igazán jó egyetemi hallgatók, akik keresztülmentek a katonaságon; Mátrai Mártától azt hallottuk, az a kívánatos, hogy az egész egészséges férfilakosság keresztülmenjen a katonaságon - ezt mondta felszólalásában a képviselő asszony, frakcióvezető-helyettes asszony -, mert úgy gondolja, szüksége van a hadseregnek, a Magyar Honvédségnek egy olyan tartalékra, amiből bármikor feltölthető egy háborús helyzetre, ehhez tehát szükség van az egész férfilakosság katonai alapkiképzésére - igaz, ezt mondta ma is? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Alkotmány!)

Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy a Fidesz eljutott oda, csatlakozva a Lányi Zsolt által legkonzekvensebben képviselt kisgazda állásponthoz, hogy kitartson tartósan amellett, hogy Magyarországon tehát egy olyan honvédelmi rendszer legyen, ahol az egész egészséges férfilakosságot kiképzik, hogy ha jön az "M"-helyzet, a mozgósítás, akkor mindenkit be lehessen hívni katonának, újra létre lehessen hozni a százezres, kétszázezres magyarországi tömeghadsereget, amely majd megvédi a hazát az oláh, a rác, a tót és hasonló betolakodókkal szemben. (Nyitray Tamás: Marhaságokat beszélsz már megint! - Varga Mihály: Provokál! Fantomokkal viaskodsz, Tamás!) Ez az a koncepció, aminek a mentén a Fidesz, a Kisgazdapárt meg az MDF elképzeli a magyar haderő feladatait.

Azt is hozzáteszik - Pósán képviselő úr világossá tette, Nyitray András is -, hogy bizony a hadseregben kell nevelni a fiatalokat, azokat az erényeket, amelyeket a társadalomban elvárunk tőlük, ott kaphatják meg.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, ez a koncepció egy idejétmúlt, értelmetlen, felesleges koncepció. Ezzel a nézetemmel nem állok egyedül. A szabad demokraták sem állnak egyedül, van ebben egy támogatónk, egy szövetségesünk; úgy hívják... (A kormánypárti képviselők felé:) - na, tudják már? -, úgy hívják, hogy Fidesz. Csak nem a mai, hanem az 1989-es, '90-es, '91-es, '92-es, '93-as Fidesz.

Fodor Gábor már idézte itt Wachsler Tamást, a Fidesz honvédelmi vezérszónokát 1990-ből, az akkori honvédelmitörvény-módosítás vitájából. Ezért azt most nem ismétlem meg, de idézem még egyszer - a múlt héten már megtettem -, amit Wachsler Tamás 1993 októberében mondott a Fidesz vezérszónokaként a Magyar Országgyűlésben.

Mit mondott Wachsler Tamás? "A hadsereg nagysága körüli vita egy szélesebb, a biztonságpolitikát érintő felfogásbeli különbség megnyilatkozása. Arról van szó, hogy alapvetően másként képzeli el a katonai vezetés a Magyarországra leselkedő fenyegetések mibenlétét, mint mi. Ők, úgy tűnik, a legrosszabb elképzelhető esetnek a hagyományos háborút tartják a klasszikus minták szerint, amikor két, szemben álló ország politikusai eldöntik, hogy a politikai vitákat a továbbiakban lényegre hatóbb érvekkel fogják folytatni, szépen, tervszerűen mozgósítják az országaik gazdasági, katonai, emberi erőforrásait, felvonulnak, a csapatok szétbontakoznak, és így tovább. Ekképpen lehetne összefoglalni a háborúról vallott konzervatív koncepciót. Még rövidebben talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy mozgósítással alakul, tehát kerethadsereg, tehát tömeghadsereg." Ezt mondta el Mátrai Márta a mai napon, amit Wachsler Tamás 1993-ban konzervatív koncepcióként jellemez.

"Nos, a Fidesz - mármint az 1993-as Fidesz - ezzel szemben úgy látja, hogy egyrészt a kétoldalú szembenállás megszűnte miatt, másrészt pedig a biztonság nemzetközivé válása miatt ezt a koncepciót, tehát a mai Fidesz-koncepciót nagyjából el lehet felejteni. Ez azonban sajnos nem jelenti az, hogy teljesen megszűntek azok a veszélyek, amelyek elhárításához katonai erőre lenne szükség. Sőt, amint azt például a barcsi incidens is ékesszólóan bizonyította - 1993-ban vagyunk -, bizonyos katonai természetű veszélyek valószínűsége kifejezetten megnőtt.

(20.30)

 

Ezek a kihívások azonban nemcsak valószínűbbek, de jellegük is eltér az előbb elmondottaktól, sokkal gyorsabban generálódnak, gyorsabban el is múlnak, céljuk is többnyire lokális, és ezért természetesen más elvárásokat támasztanak a haderővel szemben is; gyorsan, rugalmasan reagálni képes hadsereget tesznek szükségessé."

'93-ban Wachsler Tamás persze még nem tudta, hogy öt évvel később Magyarország a NATO tagja lesz, a NATO-tagság pedig további módosítást tesz szükségessé azzal kapcsolatban, hogy hogyan látjuk a magyar biztonsági helyzetet és ennek megfelelően a magyar fegyveres erő feladatait. A magyar fegyveres erőre nem vár olyan feladat belátható időben, hogy Magyarországnak bármilyen szomszédos ország szétbontakozó támadásával szemben kellene megvédenie az ország területét. Egyetlen NATO-ország sem került ilyen helyzetbe a NATO fennállása óta, egyetlen európai ország nem került ilyen helyzetbe az elmúlt ötven évben, és a következő ötven évben, de legalábbis a következő tizenöt-húsz évben biztosan nem kell ilyesmitől tartanunk.

Amikre a magyar fegyveres erőnek fel kell készülnie, azok lokális konfliktusok, lokális konfliktusok esetleges átcsapása magyar területre - bár ez is abszolút valószínűtlen - ezenkívül nemzetközi feladatvállalás a NATO meg az ENSZ keretében, valamint katasztrófaelhárítás és hasonló feladatok. Amikor évekkel ezelőtt, az előző két országgyűlésben a honvédelmi irányelveket készítettük, akkor is világosan láttuk, hogy ez az az irány, amerre a magyar fegyveres erő, a Magyar Honvédség feladatai elmozdulnak. És nincs értelmetlenebb dolog, mint egy olyan feladatra felkészíteni a magyar fegyveres erőket, amilyen feladat a XXI. század első felében nem áll a magyar fegyveres erők előtt.

Ezért azt gondolom, hogy ezekhez a reálisan várható feladatokhoz tömeghadseregre, sőt potenciális tömeghadseregre, arra, hogy az egész egészséges férfilakosságot - mármint akit behívnak közülük - kiképezzék katonai szolgálatra, nincs szükség, ennek nincs értelme. Ez az alapkérdés. És nekem úgy tűnt a mai fideszes felszólalásokból - most a koalíciós partnerek felszólalásairól nem beszélek, azokból is persze -, hogy ezzel a megváltozott helyzettel önök egyszerűen nem hajlandóak, nem akarnak szembenézni. És ez a lényeg, tisztelt Országgyűlés, az, hogy az a koncepció, amit a legtisztábban és legvilágosabban Simicskó István fejtett ki, az a koncepció is egy elavult, egy egész más világból átvett koncepciója a fegyveres erők feladatainak, szerkezetének, teendőinek, és ebből következik ez a három vagy hat hónapos alapkiképzés, a nemzetőrség s a többi elképzelés, ami egyébként olyan országokból kerül átvételre, svájci, izraeli típusú helyzetekből, amely egyszerűen nem összehasonlítható a NATO-tag Magyarország helyzetével.

Azt gondolom ezért, tisztelt Országgyűlés, hogy ez az alapvita, amiben kinek-kinek állást kell foglalnia. Ebben az alapvitában, hogy tehát mi a magyar fegyveres erők feladata és hogy ehhez milyen szerkezetű fegyveres erőkre van szükség, foglalja el ma az egész kormánykoalíció - szokás szerint a MIÉP-pel megerősítve - azt a felfogást, amit 1993-ban Wachsler Tamás mint idejétmúlt, konzervatív koncepciót bírált. Lelkük rajta, hogy visszamennek az időben tíz évvel vagy még többel; a szabad demokraták ebben nem fogják önöket követni, és úgy látom a mai vitából is meg az egy héttel ezelőttiből is, hogy szerencsére a szocialisták sem.

Még egy utolsó kérdésre szeretnék kitérni, és ez a költségek kérdése. Ismernek engem, a pénzügyi államtitkár úr is ismer engem annyira, hogy tudja: én ellenzékiként ugyanúgy, mint kormánypártiként annak idején, mindenütt védem a költségvetés, az adófizetők szempontjait, és sosem támogatom a költekezéssel járó ellenzéki javaslatokat, még most sem. Számomra azonban a költségek szempontjából az alapkérdés a következő: egyfelől vannak azok a honvédelmi kiadások, amelyek egy olyan professzionális hadsereg kialakítására irányulnak, amely professzionális hadseregre azokhoz a feladatokhoz, amelyek Magyarország számára a következő évtizedekben időszerűek lesznek, szükségesek; a másik oldalon meg vannak azok a milliárdok és tízmilliárdok, amelyek azt a célt szolgálják ma is és szolgálnák az önök felfogása szerint a jövőben is, hogy évről évre magyar fiatalok tízezreit egy hat vagy kilenc vagy három hónapos időtartam alatt kiképezzék egy olyan sorkatonai szolgálatra és egy olyan tartalék szituációra, amit soha, belátható időn belül senki nem fog felhasználni: ez a költség az ablakon kidobott pénz - a másik költségnek van értelme.

Én tehát költségvetési szempontból is a professzionális, önkéntes hadseregre való mielőbbi áttérést tartom reálisnak, ezért azt javaslom mindenkinek, aki ezt a kérdést komolyan végiggondolja, hogy álljon oda a szabad demokraták kezdeményezése mellé. Látható, hogy ezt már számos szocialista képviselő megtette, még akkor is, ha józan kompromisszumból csatlakozott ahhoz a rövid időre szóló határozati javaslathoz, de amint kilép ebből a rövid időből, akkor már elfogadja ezt a szabad demokrata kezdeményezést.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, különösen fideszes képviselőtársaim, olvassák újra az 1990-93-as Wachsler Tamást, tanulmányozzák, éljék bele magukat abba a gondolatvilágba; és akkor, ha szavazáskor nem is, de szavazás közben egyet fognak velünk érteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  192  Következő    Ülésnap adatai