Felszólalás adatai

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondban lehet az a kormány, melynek programjában írd és mondd, összesen nyolc mondatot olvashatunk abban a fejezetben, ami az Európai Unióval kapcsolatos terveiről szól. Az is jellemző, hogy ezt a keveset is egy olyan mondattal kezdi a programíró, ami az ellenzék európai parlamenti választási kampányának egyik szlogenje volt: “Magyarország a hazánk, Európa az otthonunkö. Ez is mutatja, hogy a kormányprogram egyik leggyengébb láncszeme az “Európai köztársaságö cím alatti szövegrész, ami bizony csak általánosságokra korlátozódik.

Így nem arról kell most beszélnem, ami benne van ebben a programban, hanem ami nincs benne, mert fontos lenne a jó uniós szereplésünk szempontjából. A kormányprogram ugyanis mélyen hallgat arról, hogy melyek Magyarország alapvető érdekei, prioritásai az Unió új tagjaként. Abban közöttünk nincs vita, hogy az Unióban a lehetőség valóban adott sorsunk formálására, csak az nem világos, hogy milyen sorsot szánunk magunknak az Unióban. A kormányprogramnak tartalmaznia kellett volna számos, Európai Unióval kapcsolatos, konkrét témát.

Én úgy képzelem, hogy egy új európai uniós tagország kormányprogramja olyan, mint egy jó bedekker, mint egy jó útikalauz, aminek európai uniós fejezete kell hogy eligazítson bennünket, hogy az Unió útvesztőiben pontosan merre kell haladnia az országnak, hogy elérjük céljainkat. Sajnos, ezt nem teszi ez a program, mint ahogy arról sem mond semmit, hogy az uniós politikák küszöbön álló reformjakor mi lesz az álláspontunk, például, ha változik a kohéziós vagy a strukturális politika, pedig ettől nagyon-nagyon sok minden függ 2007 után. Az már csak apró megjegyzés, hogy említésre méltó témák lehetettek volna még Magyarország helye a 2007 utáni elnökségi beosztásban, vagy az Unió Határőrizeti Ügynöksége budapesti székhelyű felállítása, vagy például a magyar munkaerő külföldi munkavállalásával kapcsolatos korlátozások megszüntetése.

Tisztelt Elnök Úr! Most beszéljünk arról egy keveset, ami benne van ebben a rövidke fejezetben! Ez a program azt mondja, hogy folytatni kívánja elődje érdekérvényesítő képességét. A program a nemzeti értékek hatékony érvényesítéséről beszél, de arról már nem szól, hogy hogyan, hogy milyen módon tegyük ezt, pedig a polgárokat az érdekelné, amiről egy szó sem esik, azaz, hogy a régi-új szocialista kormány milyen lépéseket tervez Magyarország Unión belüli egyenrangúsításának érdekében, egyszerűbben fogalmazva: hogyan kívánja felszámolni a koppenhágai csomag számunkra hátrányos megkülönböztetéseit?

Nem tudom, tudja-e a miniszterelnök-jelölt úr, hogy nincs túl sok oka a kormánynak büszkének lenni uniós teljesítményére, elemzők szerint ugyanis Magyarország még a megfigyelői időszakban felemás teljesítményt nyújtott. Csak néhány példát idézek, ami a sajtóban is megjelent: a sok millióba kerülő gyógyszer-törzskönyvezési ügyet, a 2004-es uniós költségvetés tárgyalását, illetve az uniós finanszírozású összeurópai közlekedési útvonalak kijelölését.

Mondjuk ki nyíltan: a kormány képviselője az Unió fő döntéshozatali szervezetében, a Tanácsban a magyar érdekek azonosítására is képtelen volt, nemhogy ki tudott volna állni mellette. Vagy Gyurcsány Ferenc szerint minden rendben van azzal, hogy például a magyar gazda minden 100 euró helyett csak - jó esetben - 55-öt kap idén, jövőre is csak maximum 60-at? Azt hiszem, hogy ezt az érdekérvényesítést nem érdemes folytatni. Ugyanakkor az érdekérvényesítés hazai meghatározó formája az, hogy Magyarország mennyi támogatást tud lehívni az uniós alapokból. A programban egyetlen konkrétumról olvashatunk, ami úgy szól, hogy a felzárkózáshoz 2007 után is biztosítani kell az uniós forrásokat. De hogyan? És mit kezdjünk ezekkel? Erről szintén nem szól a program, pedig egyes pénzügyi előrejelzések szerint az idén Magyarország a 150 milliárdos befizetési kötelezettségéhez képest nem tud ekkora összeget lehívni a polgárok számára, vagyis 2004-ben több pénzt fizethetünk be, mint amit kapunk.

(18.50)

Miniszterelnök-jelölt úr, vajon mit gondolnak azok a pályázók erről a lendületes uniós politikáról, akik pályázatai már közel fél éve állnak sorban? Ahogyan a Népszabadság szalagcíme fogalmazta: “Tízezer pályázat közül hét szerződésö. És mit szólnak a hatékony érdekérvényesítéshez azok, akik már elkezdték azt a beruházást, amelyhez uniós forrásokat pályáztak, de rá kellett jönniük, hogy jobban jártak volna, ha banki hitelt vesznek fel, mint hogy most várhatnak a pénzükre, ki tudja, meddig? Bizony, baj van a Nemzeti Fejlesztési Tervvel, és az ezzel kapcsolatos európai terv sokak számára egy üres szlogen.

Egy dologban azonban igazat adhatunk a kormányprogramban elhangzottaknak, változásra van szükség, mégpedig egy olyan európai programra, amely világos európai vízióval és kemény érdekérvényesítő programmal rendelkezik. Sajnos, ez kimaradt a programból.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)