Készült: 2024.03.28.14:07:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

171. ülésnap (2000.11.08.), 8. felszólalás
Felszólaló Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:23


Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalandó törvényjavaslat egy sorozat várhatóan befejező részét képezi. A rendszerváltás hajnalán, az 1989 őszén elfogadott és még az év november elején hatályba lépett 1989. évi XXXVI. törvény az első a semmisségi törvények sorában, amely az 1956-os - akkori szóhasználattal - népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról rendelkezett, majd ezt követte az 1990. évi XXVI. törvény megalkotása és 1990. március 31-én történt kihirdetése, amely az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkezett, majd a sort az 1992. évi XI. törvény zárja le, amely az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkezett.

A három törvény sajátossága és alkotási koncepciója, hogy a semmissé nyilvánítás a törvény hatálya alá tartozó bűncselekmények tekintetében, tehát anyagi jogi megítélés szerint történt, aminek lényege az, hogy a törvények tételesen felsorolják a korábban hatályban volt azokat a bűncselekményeket, amelyekre a törvény hatálya kiterjedt. Továbbá a politikai jellegű cselekmények semmisségének megállapításán túl lehetőséget teremtett halmazati büntetés esetén a halmazatban szereplő köztörvényes bűncselekmények egy részére, továbbá különös méltánylást érdemlő esetekben az egyéb köztörvényes bűncselekményekkel összefüggő semmisségi eljárás kezdeményezésére is.

Ugyanakkor nem szóltak azokról a különös eljárásokról és különbíróságokról, amelyek a megtorló jellegű ítélkezést folytatták. Ezek a törvényerejű rendeletek a rögtönbíráskodásról szóló és azt kiegészítő 1956. évi 28. és 32. törvényerejű rendelet, a gyorsított büntetőeljárást szabályozó 1957. évi 4. törvényerejű rendelet, az 1957. évi 25. törvényerejű rendelet a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsának felállításáról és eljárásának szabályozásáról, valamint a népbírósági tanácsokról és a bírósági szervezet szabályozásáról szóló 1957. évi 34. törvényerejű rendelet. Mind a miniszteri expozéban, mind Gyimesi képviselő úr felszólalásában is elhangzott, hogy ezek hosszú éveken keresztül hatályban voltak, hiszen 1956. december 11-étől egészen 1961 áprilisáig, átfedve egymást, hol több, hol egy-egy, mindvégig hatályban maradt, és az ítélkezés valóban ezek alapján történt.

Ezek a törvényerejű rendeletek egyértelműen a megtorlást szolgálták. Az 1957. évi 34. törvényerejű rendelet preambuluma köntörfalazás nélkül leszögezi, hogy célja az ellenforradalmárok elleni következetes küzdelem, az ellenforradalmi elemek végleges felszámolása. Ez indokolja, mondja az indokolás, a gyorsított eljárás szabályait, a népbírósági tanácsok felállítását, továbbá leszögezi, hogy az állam érdekeit különösen sértő bűntettekben a védő közreműködésének szabályai sem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. Az anomáliákat Gyimesi képviselő úr részletezte, így nem kívánom őket én is most ismételten felsorolni.

A most tárgyalt törvényjavaslat általános indokolásának első pontja megállapítja: a semmisségi törvény természetéből adódik, hogy elszakad az elkövetés és elbírálás idején hatályban volt pozitív jogtól, a semmisségi törvénnyel az ítélet a jogalkotó értékrendje szerint mérettetik meg, és ezen alapulóan tekintendő nem létezőnek a korabeli ítélet. Tehát nem egy szorosan vett, tételes jogon alapuló jogértelmezési, jogdogmatikai kritika vezet a semmisségi törvény megalkotásához, hanem csakis külső szempont, a jogalkotó értékrendje.

A jogalkotói értékrendek a politikai és ideológiai értelemben vett értékrendekkel vannak szoros összefüggésben, az általános értékrendek nyilván ugyanezen okokból egyébként eltérőek is lehetnek egymástól.

 

(8.40)

 

A polgári értékrend ebből adódóan sok tekintetben eltér a szociáldemokrata értékrend sajátosságaitól, azonban az általános emberi értékek, a törvényesség, a demokratikus jogállam igenlése és megítélése tekintetében nem lehet eltérés.

A korábban felsorolt törvényerejű rendeletekkel felállított különbíróságok és a bevezetett eljárási szabályok messze idegenek demokráciafelfogásunktól, így e törvényjavaslat célja - ami a koncepciós perekben igaztalanul meghurcoltak erkölcsi, jogi és politikai elégtételét szolgálja - a mi egyetértésünkkel is találkozik. Ennek hangot is adtunk a törvényjavaslat bizottsági vitájában, amikor az általános vitára való alkalmasság kérdésében igennel döntöttünk. Nem érthetünk egyet a jogállamisággal össze nem függő eljárások során hozott ítéletekkel: ezek meghozatala a védői jogok lényeges csorbításával, az eljárási garanciák semmibevételével történt, amikor nyilvánvalóan a megtorlás és a politikai koncepció volt az elsődleges szempont.

A bizottsági vitában és a törvényjavaslat elemzése során felmerült azonban néhány megválaszolandó kérdés, elsősorban az, hogy a törvény megalkotása és annak alkalmazása nem terjed-e túl a jogalkotói szándékon, hiszen a mai jogalkotói szándék sem teremthet büntetlenséget azokhoz a korabeli bűncselekményekhez, amelyeket a forradalommal törvényszerűen együttjáró, fellazult közbiztonsági állapok kihasználásával a "zavarosban halászók" követtek el - gondolunk itt a fosztogatásokra és az önbíráskodások különböző megnyilvánulásaira. Ezért megítélésünk szerint a törvényjavaslat 1. §-ához fűzött miniszteri indokolásnak megfelelően, az elkövetésnek a forradalommal való összefüggése tekintetében csak a forradalom érdekében, a forradalom célját szolgáló magatartás miatt kiszabott büntetéseket lehet semmisnek tekinteni - ezt egyébként maga az indokolás fogalmazza meg.

Mivel a törvényjavaslat a korábbi gyakorlatnak megfelelően igazolási eljárás lehetőségét teremti meg, célszerűnek tartjuk ezen eljárás - mármint az igazolási eljárás - egyértelművé tétele érdekében az indokolásban megfogalmazott feltételeket a törvény szövegében is megjeleníteni. A korabeli ítéletek indokolásából nagy biztonsággal megállapítható, hogy a különbíróságok a különleges eljárások során az ártatlanul elítéltek terhére - akkori szóhasználattal élve - az ellenforradalommal való összefüggést hozták fel, így ezekben az esetekben az igazolás kiadása egyértelmű. Hogy azok a korábbi elítélések, amelyek a jogalkotó mai értékrendje szerint is büntetendőek lennének, ne kerülhessenek a törvény hatálya alá, módosító javaslatot kívánunk majd benyújtani a törvény 1. §-ának kiegészítéséhez azzal, hogy a semmisség második feltételeként azt is elő lehetne írni, hogy az inkriminált eljárásokban a forradalommal, harci cselekményekkel, illetve azok céljával és eszmeiségével összefüggésben történő elítélésekre terjedjen ki.

Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor a magyar társadalom 1956-ra emlékezik, és országunkban egyre többen óhajtják a régen várt társadalmi megbékélést, azt a javaslatot tudjuk támogatni, ami valóban a mindenkori emberi értékek tiszteletben tartásával erkölcsi elégtételt nyújt az ártatlanul meghurcoltaknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 




Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai