Felszólalás adatai

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Nem kívántam már szólni, de Lezsák képviselőtársam hozzászólása késztet arra, hogy megemlítsem azt az egyetlenegy cikket, amiben tegnap a Magyar Orvosi Kamara alelnöke, Szilvási István elmondja, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag nem adott semmit, ígéretek halmaza, és nem kívülről belebeszélik a sikertelenséget az ellenzéki pártok az egészségügyi ágazatba. Nem mi beszéljük bele a kudarcot; nem tőlünk lesz kudarcos az egészségügyi ágazat, akik benne dolgoznak. Mi is ugyanúgy részesei vagyunk. Fölösleges megosztani az egészségügyet és a magyar társadalmat jókra és rosszakra. Mi, akik mindennap dolgozunk a betegellátás szintjén, nem azt nézzük, hogy melyik oldalon állunk, hanem hogy hol van a beteg.

Én azt messzemenőkig visszautasítom, hogy azért nem jó ez a törvényjavaslat, és azért kell csak azoknak megköszönni, akik bíznak benne, és azoknak nem kell megköszönni, akik szeretnék jobbítani és lerántani végül is a leplet arról, hogy ez végül is egy ígérgetések halmaza, és nem ad semmit, csak nagy retorika az egész, hiszen nincs mögötte se pénz, se elképzelés, se stratégia, csak megint kipipálunk egy pontot, hogy csodálatos törvényt alkottunk. Ilyen volt a II. törvény, ami nagy nehezen ment át a Házon, ilyen volt a két salátatörvény. Miért kell itt port hinteni a másik szemébe?

Nézzünk végre szembe azzal, hogy mi van az egészségügyi ágazatban! Nem minden kórházban mi lázítjuk az orvosokat. Nem minden kórházban mi késztetünk arra, hogy a betegeknek vigyenek be ezt, azt meg amazt, mert nincs, mert alulfinanszírozott az ágazat. Nem kellene állandóan az ellenzékben bűnbakot keresni, hanem meg kellene nézni, hogy együtt, közösen mit tudunk tenni az egészségügyért, és akkor sokkal előrébb lenne ez az ágazat, ha nem ezzel kezdenénk és nem ezzel fejeznénk be, hogy azoknak köszönjük meg, akik. És akik nem? - de lehet, hogy azok is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)