Készült: 2024.03.28.10:58:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

188. ülésnap (2001.02.15.), 20. felszólalás
Felszólaló Tardos Márton (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:03


Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Elhangzott nem egy szájból, és nem egy párt, nem is egy bizottság véleménye alapján az, hogy milyen jó, hogy ilyen előterjesztés fogalmazódott meg és került az Országgyűlés elé. Én ha az általános célokat nézem, ezzel a megállapítással egyet is tudok érteni; ha konkrétan az előterjesztés szövegét veszem figyelembe, akkor az elégedettségem és a szabad demokraták elégedettsége ezzel az előterjesztéssel sokkal alacsonyabb színvonalon van, mondhatom, hogy elégedetlenek vagyunk az előterjesztéssel.

Miért? Mert egy nagyon súlyos kérdést vet fel, nevezetesen azt, hogy Magyarországon a munkavállalók helyzete nemcsak abból a szempontból romlott, hogy a számuk és a biztonságuk csökkent, hanem a munkahelyi biztonságuk is csökkent, és nem is jelentéktelen mértékben. Tehát egy olyan kérdésről van szó, amellyel kell a politikának foglalkozni, ahol változásokat kell létrehozni. A kérdés az, hogy a vágyaink megfogalmazása mellett - mert úgy ítélem meg, hogy ebben az előterjesztésben elsősorban pozitív vágyak megfogalmazása a hangadó, a fontos, a lényeges, nem pedig a megvalósítás praktikus útjának a meghatározása, az másodrangú kérdés -, a vágyak mellett vannak-e intézkedések. Itt gyakorlati intézkedésekre van szükség, és meg kellene nézni, hogy ez a bizonyos romlás a munkavállalók biztonsági helyzetében hogyan, milyen arányokban következett be.

Meggyőződésem, hogy három munkaadói csoportot meg kellene különböztetnünk. Egyrészt a magyar gazdasági növekedés, mint mindnyájan tudjuk, és én itt a parlamentben már többször beszéltem erről, sajnálatos módon nem a magyar tőketulajdonban lévő vállalatok sikerének, hanem a nemzetközi tőke Magyarországon való megjelenésének a következménye. Itt a nagyvállalatok, hála istennek, ténylegesen sikeres tevékenységet folytatnak, ami a magyar nemzeti jövedelem növekedését eredményezi, a magyar exportpotenciál növekedését jelenti, a magyar munkavállalóknak munkavállalási lehetőséget teremt. Kérdés, hogy ezekben a sikeres nagyüzemekben, ahol az utolsó években jelentős beruházásokat hajtottak végre, romlott-e a munkavállalók biztonságának helyzete. Nem állítom, hogy itt minden rendben van, ez egy vizsgálatot érdemlő kérdés, de az a benyomásom, hogy itt a munkaadónak és a munkavállalónak közös érdeke, hogy jó munkaerőt foglalkoztatni tudjon, és a jó munkaerőt meg tudja tartani. Ezért nemcsak a munkavállalónak, hanem a munkaadónak is érdeke, hogy ezt a bizonyos biztonságot nyújtsa.

Feltevésem szerint és az eddig rendelkezésemre álló adatok szerint alapjában véve nem is itt van a baj. Ha már az előterjesztés tartalmával is foglalkozom e vonatkozásban, az előterjesztés ellenőrzési mechanizmusai és intézményi mechanizmusai sikeresek lehetnek ott, ahol én rosszul ítélem meg a helyzetet, és a nagy tőkével működő nemzetközi vállalatok sem nyújtják azt a biztonságot a munkavállalóknak, amelyre az országnak, a társadalomnak szüksége lenne.

A baj véleményem szerint azonban nem itt van. A baj ott van, hogy a Magyarországon működő vállalatok nagy része - és szám szerint nem egy kis része, hanem, hangsúlyozom, nagy része - vergődő állapotban van, tőkehiány és beruházási készség hiánya miatt nem hajtott végre olyan beruházásokat, amelyekkel igazán versenyképes tud lenni. Ennél még rosszabb a helyzet abban a vonatkozásban is, hogy ezekben a vállalatokban nem ritka a tőkefelélés állapota. Olyan vállalatoknak tehát, amelyek nem rendelkeznek igazi, közvetlenül érzékelhető perspektívával a gazdasági növekedésük és a sikerük szempontjából, valóban nem feltétlenül érdekük az, hogy a munkavállalói biztonságban legyenek.

Itt lehet a problematikus esetek zöme, és ezen változtatni kell. Ez a változtatás azonban nem egy speciális, biztonsággal foglalkozó előterjesztés feladata, hanem az általános gazdaságpolitika feladata, és sajnálatosan azt kell mondanom, a nagy szavakat megfogalmazó Széchenyi-terv ezzel a kérdéssel nem foglalkozik megfelelő alapossággal. Nem foglalkozik azzal az általános kérdéssel sem, ami itt a megnyugtató helyzetet létrehozhatja, hogy ezek a vergődő, saját tőkéjük feléléséből élő vállalatok hogyan válnak sikeressé, hogyan válnak olyan vállalatokká, ami a magyar gazdaság fejlődését elősegíti és nem fékezi, mert csak ennek jegyében lehet megoldani a foglalkoztatottak biztonságának ügyét is. Ameddig ez nem oldódik meg, addig egy pótlólagos teher ezeknek az intézményeknek a működtetése és az ezzel kapcsolatos esetleges büntetések kifizetése a vállalkozók számára, ami semmiképpen nem vált ki pozitív eredményt. Félek, hogy az állami tulajdonban lévő intézményeknél is rossz a helyzet; nevezetesen azért, mert ezeknek a finanszírozási problémái sem igazán megoldottak.

Alapjában véve a probléma megoldása tehát a gazdaságpolitikán nyugszik, ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni. Arra kérem fel a miniszter urat, aki ezt az előterjesztést meggyőződésem szerint jóindulatúan készítette, hogy hívja fel a kormány figyelmét arra, hogy egyedül ezzel az előterjesztéssel a problémát megoldani nem lehet.

Még egy kérdést említek, nevezetesen azt, hogy a munkavállalók üzemi tevékenysége közbeni biztonságának kérdése egy igazi olyan kérdés, amely egyeztetést követel a munkaadók és a munkavállalók között. Az előterjesztés ezzel foglalkozik, és úgy ítélem meg, hogy az előterjesztésben az ezzel kapcsolatos állításokkal nincs is igazán probléma. A probléma azonban jelen van, mert azok a tripartit egyeztetési rendszerek, amelyek Magyarországon kialakulóban voltak, pillanatnyilag nem vagy nagyon gyengén működnek. Ezeknek a megerősítése, létrehozása a sikeres megoldás egyik alapfeltétele. Ezt is kérem figyelembe venni, és ennek jegyében úgy ítéljük meg, hogy az előterjesztés jóindulatát nem vitatva, az előterjesztés hatékonyságát azonban kétségbe vonva kell megfogalmaznunk a vita során az álláspontunkat.

Megpróbáljuk javítani az előterjesztést, és ilyen alapon el is fogadjuk, de az igazi kérdés, a megoldás a gazdaságpolitika általánosabb kérdései kapcsán merülhet csak fel és azoknak az előterjesztését és változtatását tartjuk szívügyünknek, fontos politikai feladatnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

 

(10.10)

 




Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai