Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön is nagyon jól tudja, képviselő úr, hiszen lezajlott már a Házban a költségvetési törvény első vitája, hogy a jövő évi költségvetésben mind az egészségügyi kassza bővülni fog, több mint százmilliárd forintos nagyságrendben, és a szociális kassza is bővülni fog, közel tíz­milliárd forintos nagyságrendben a következő év­ben. Tehát semelyik ágazatban nincsen olyan kényszer, amelynek nyomán bármifajta, az önök idejében megszokott megszorításokra kellene kényszerülni.

Nem volt ez mindig így az előző évtizedekben. Hadd idézzem pont önt 2007-ből, amikor azt mondta, hogy a nem emelt szintű bentlakásos intézményeknél valóban csökken az egy beteg után járó normatíva, méghozzá 30 ezer forinttal. Voltak olyan idők, amikor tényleg csökkentették a rászorulók, az idősek ellátását.

Ön akkor arról is szólt, hogy jelentősebb csökkenés az emelt szintű ellátást biztosító bentlakásos intézményeknél várható. Mondjuk, ez a 30 ezer forint eltörpül ahhoz képest, amit önök elvettek az emelt szintű szolgáltatásoktól, ugyanis ezeknél az intézményeknél közel százezer forint lesz a csökkenés, de ön azzal indokolta, hogy ezek gazdasági vállalkozások, arról van szó, ezért is indokolt ott az emelés. De folytatta is, akkor még az Inforádióban ezt az interjúját, elmondta az új támogatási rendszerrel kapcsolatban, magyarul a csökkentésekkel kapcsolatban, hogy nem kell minden embernek, miután megöregedett, automatikusan idősek otthonába kerülni ‑ ez öntől idézet ‑, a saját környezetében, a szomszédaival, a barátaival, azt hiszem, sokkal jobb állapotban tud maradni az ember. Ön tehát akkor azt nyilatkozta, hogy a szociális ellátórendszer helyett inkább talán a szomszédok vagy a barátok ápolják az idős embereket. (Korózs Lajos: De nem ezt mondtam, Bence!)

Akkor valahogy ez a fajta szociális együttérzés nem volt ennyire jellemző az ön ezen megszólalásából, csakhogy ez egy másik időszak volt, a szocialista kormányok időszaka, amikor valóban csökkent a szociális célra fordítható összegek mértéke, amikor nem arról volt szó, hogy nőtt volna akár ágazati bérpótlékkal, akár bérkiegészítéssel az ott dolgozók keresete, hanem ott tényleg 30 és 100 ezer forintos normatívamegvonások voltak 2007-ben.

(14.40)

A mostani törvénymódosítás, ahogy ön is mondta, az Alaptörvényből fakadó jogalkotási kötelezettség, hiszen ahogy a korábbiakban is természetes volt, hogy a szülőknek a gyermekükről gondoskodni kell, az új Alaptörvény is leszögezte, hogy azokról az egyedülálló szülőkről, akiknek nehéz a megélhetése, és nem tudják magukat eltartani, fenntartani, a gyermekeiknek első számú prioritás, hogy gondoskodjanak. És azt hiszem, hogy ez az emberek elsöprő többségének nem is kérdés, hiszen ha egy szülő felnevelte a gyermekét és utána a szülő megözvegyül, egyedül marad, nem tud már a saját fenntartásáról gondoskodni, akkor igenis indokolt, hogy ha a gyermekének van lehetősége arra, hogy egyébként a szüleiről gondoskodjon, akkor annak a gondoskodásnak egy részét, amit gyerekként kapott, adja vissza az édesapjának, adja vissza az édesanyjának, és ő is gondoskodjon a szülőről. És ha nincs ilyen gyermek, aki tud gondoskodni a szülőről, akkor nyilvánvalóan belép az állami segítségnyújtás, hiszen ön sem tudott olyan tételt felsorolni, amiben az állam gondoskodása megváltozna vagy csökkenne idén vagy a jövő esztendőben.

A szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás szabályait semmilyen mértékben nem érinti ez a törvénymódosítás, ez a polgáritörvénykönyv-módo­sítás, amiről beszéltünk az elmúlt hetekben, csupán arról szól a józan ész alapján, a természetes családfelfogásunk alapján is, hogy ahol a gyerek számára biztosított a megélhetés, de a szülő nélkülöz, ott a gyermek segítsen a szülein. Ez azért is mondható igazságosnak, hiszen vannak olyan családok, vannak olyan gyerekek, akik tényleg az erejükhöz mérten akár a legvégsőkig is ápolják, gondozzák a szüleiket, amíg mások nem vállalják ezt az áldozatot, hanem inkább az állami segítségnyújtást választanák, és az állam ‑ magyarul a tízmillió ember ‑ gondoskodására bíznák a saját szüleiket.

Mi azt mondjuk, hogy ez is igazságtalan lenne, hogyha valaki, aki a szüleiről gondoskodik, az így hátrányba kerülne ahhoz képest, aki a szülőről nem gondoskodik. Ezért indokolt ez a törvénymódosítás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)