Készült: 2024.03.28.20:07:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

170. ülésnap (2000.11.07.), 434. felszólalás
Felszólaló Hadházy Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:10


Felszólalások:  Előző  434  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár nem szívesen, de hozzászólásomat mégis politikai színezettel kezdem. Hallgatva itt az előző hozzászólásokat, azért nagy tisztelettel szeretném megkérni az ellenzék valamennyi képviselőjét, hogy ha hozzászól, akkor a teljes igazságot mondja el, és ne próbálja a valóságot elmondani, amely az igazságnak csak egy szelete. Igaza van Kovács képviselőnek, amikor azt mondja, hogy jelen pillanatban is az önkormányzati beruházások döntő többsége olyan területen folyik, amely nem a kormánypárthoz tartozik, hanem a jelenlegi ellenzékhez tartozik. Ilyen vádakat nagyon nem szeretnék hallani a jövőben, mert ennek semmiféle valóságalapja nincsen, és erre nincs is szükség.

Az is igaz, amit már korábban az egyik képviselőtársam elmondott, hogy a Környezetvédelmi Alap teljes egészében ki volt fosztva, ki volt merítve, évekre előre determinált volt az egésznek a mozgástere, ebből új beruházásokhoz vagy folyamatban lévő beruházásokhoz új támogatást megítélni elég nehézkes lehetett volna.

Az egyik előttem szóló képviselő az SZDSZ részéről úgy fogalmazott, hogy hibásak az önkormányzatok, mert felelőtlenül jártak el a beruházások előkészítése során, nem voltak elég körültekintőek, és azért alakulhatott ki ilyen helyzet, amit most ez az előterjesztés megkísérel - szerintem helyesen - kezelni, orvosolni.

Ez a dolog véleményem szerint nem egészen ilyen egyszerű. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat az 1990-es évek elejére, amikor is az önkormányzati törvény értelmében az önkormányzatok darabokra szedték azokat a regionális vízrendszereket és más közüzemi rendszereket, amelyek korábban jól működtek, mindenki önállósulni akart, és ennek megfelelően évek múltán azzal a furcsa kérdéssel találkoztak, hogy így sokkal magasabb a fajlagos üzemeltetési és fenntartási költség, amely nyilvánvalóan megterhelte az önkormányzatok kasszáját is. Megjegyzem, ezeket a többletköltségeket nagyrészt a lakosságra terhelték.

Igaz az is, hogy az 1992-ben indított cél- és címzett támogatási rendszer nem volt tökéletes - mint ahogy talán ma sem az -, éppen ezért folyamatos korrekcióra szorul. Ilyen korrekció látható egyébként a 2001-2002. évi költségvetésről szóló törvénytervezet 81. §-ának (14) bekezdésében is, amely megpróbálja ezeket a kiskapukat becsukni - szerintem helyesen. Az önkormányzatok egy-egy ilyen beruházás előkészítésére néhány millió forintot kénytelenek voltak elkölteni - az előmunkálatok, az előtervek elkészítésére -, és azt követően kiderült, hogy milyen hosszú a rendszer. Az állami támogatási törvényből ki lehetett olvasni, hogy egy folyóméter közmű építésére az állam mennyi költséget hajlandó elismerni, ebből ki lehetett kalkulálni értelemszerűen a beruházás várható bekerülési összegét, és ennek a költségnek, ennek a beruházási volumennek a 40 százaléka volt megpályázható a cél- és címzett támogatási rendszer keretében - most közművekről beszélek.

A 60 százalékot pedig az önkormányzatoknak el kellett vállalniuk, egy nyilatkozattal vagy egy önkormányzati döntéssel ők ezt a 60 százalékot nagyvonalúan elvállalták, és azt mondják, hogy a következő évi költségvetésükbe ezeket majd be fogják tervezni. A legtöbb önkormányzat úgy gondolkodott, hogy ez a 60 százalék nem finanszírozható önerőből, lehetetlenség ennyi saját forrást összeszedni. Míg a lakosságtól valamennyit be lehet szedni, az önkormányzatoknak is volt valamilyen tartaléka, hiszen a '90-es törvény értelmében némi vagyonhoz is jutottak, de a teljes 60 százalékot finanszírozni képtelenek voltak. De bevállalták, mert a feladatokat meg kívánták oldani, mertek kockáztatni, és hittek abban, hogy az államtól még további forrásokat sikerül megszerezni.

Itt van az egyik probléma, illetve ez már a másik probléma, hiszen az egész rendszer úgy működött, hogy először a céltámogatást kellett megszerezni, amelyet először a tákisz vizsgált felül, utána a Belügyminisztérium szakértői csoportja vizsgált felül, és ha nem találtak alapvető hibát, akkor ezt megítélték, és a következő pályázatokon már csak azok indulhattak, akik ezeken a címzett támogatási pályázatokon már eredménnyel szerepeltek. Az újabb pályázat-előkészítést jelentett, újabb pályázatbeadást jelentett, és újabb időt jelentett. Lehetett pályázni a Vízügyi Alapra, a Környezetvédelmi Alapra és még más alapokra is. Ezekből is összetevődött az, hogy a beruházások időnként egy, van olyan beruházás, amely két évvel később kezdődött el, mint az eredeti elképzelés szerint ezt szándékozták volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy a céltámogatáson elnyert összeget nem lehetett megváltoztatni, nem lehetett az inflációhoz mérten megemelni, és ezzel a beruházások egy része ellehetetlenült.

Ez az előterjesztés azt célozza meg, hogy ezeket az ellehetetlenült, félbemaradt, torzóként megmaradt beruházásokat be lehessen fejezni. Úgy emlékszem, ez az első kísérlet az elmúlt években, hogy ezeket a kérdéseket rendezzük; sem az előző kormány nem mutatta ezt a szándékot, sem ez a kormányzat nem állította be a törvényalkotási rendbe, ezért volt szükség képviselői önálló indítványra - szerintem helyesen és ez nem is kifogásolható. Ebből politikai kérdést csinálni teljesen felesleges és értelmetlen.

Az is igaz, hogy a települések egy része - jellemzően a városok, nagyobb települések - rendelkezett olyan szakértői gárdákkal, akik ezeket a beruházásokat megfelelőképpen elő tudták készíteni, és le tudták vezényelni. A kistelepülések ki voltak szolgáltatva a lebonyolító cégeknek, kivitelezőknek, és értelemszerűen itt nagyobb tévedési lehetőségek is adódtak.

Megjegyzem, az előző ciklusokban számos olyan beruházás indult, amelynek később nem láttuk értelmét, hiszen épültek csatornarendszerek az ország számos pontján, de ezeket a csatornarendszereket az égvilágon senki nem használta, tehát nem hasznosultak. Nem hasznosultak azért, mert a helyben élő emberek úgy gondolkodtak, hogy a csatornadíjat nem képesek megfizetni, kisgazdálkodással foglalkoztak, saját kertjüket művelték, a locsolóvíz után is ki kellett volna fizetni a csatornadíjat; ezeket nem vállalták, és inkább nem kötöttek rá. Jó néhány ilyen beruházás látható még, és arra szeretném felhívni ezúton is a figyelmet, hogy nagyobb körültekintéssel kellene eljárni a tekintetben, hogy ezek a beruházások olyanok legyenek, és az állam azokat támogassa elsősorban, amelyeknek a hasznosítása, üzemeltetése, hasznossága a legjobban látszik.

Végezetül még egy apróbb megjegyzést szeretnék Lamperth Mónikának tenni. Úgy gondolom, nem az előterjesztőnek kellene emléktáblát elhelyeznie Pécs városában, ettől sokkal érdemesebb ember van: Toller László polgármester úr, aki a PMSC-t már látható módon megmentette az elmúlt években.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  434  Következő    Ülésnap adatai