Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy régi szokásommal szerettem volna ma leszámolni, ez pedig az, hogy ilyenkor a vitazárónál mindig elmondom, hogy miről volt szó, mert a rádióhallgatóknak valószínűleg nem derül ki, hogy mi volt a napirend. De sajnos nem tudom levetkőzni ezt a szokásomat, mert az utolsó egy órából nem nagyon derült volna ki az, hogy a J/10808. számú beszámolóról zajlott ez a vita, amely a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szól 2007 februárja és 2009 februárja között.

Amit hallottak, nyilván elég érdekes volt, de zömében nem erről a jelentésről szólt. Itt akár meg is állhatnék, és azt mondhatnám, hogy mindaz a kritika, amit zömében ellenzéki képviselőtársak fogalmaztak meg a jelentéssel kapcsolatosan, mind arról szólt, hogy mi nincs a jelentésben, és hiányoltak bizonyos dolgokat, hogy mi nincs a jelentésben. Nyugodtan azt mondhatnám, hogy ezek szerint elég jó lehet a jelentés, mert ami benne van, azt nem bírálják, csak olyanokat tudnak mondani, ami nincs benne; hát rengeteg nincs benne valóban, de ezt a kisebbségi törvény alapján kell hogy a kormány benyújtsa az Országgyűlés elé, és ez bizony kötött műfajt jelent.

Úgyhogy arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez egy törvényi kötelezettség alapján benyújtott jelentés. Ez két évről szóló jelentés, nem az elmúlt évszázad problémáit akarja megoldani, és ez 13 kisebbség helyzetéről szóló jelentés, és nem egy kisebbség helyzetéről szóló jelentés. A romákkal kapcsolatos problémák megvitatására van módunk más országgyűlési kötelezettségek alapján.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy kritika érte itt-ott-amott a jelentés tartalmát is. Szeretném jelezni önöknek, hogy zömében nem a kormánnyal vitatkoznak. Nyilván elvárható, és ezt meg is tette a kormány, hogy mielőtt ide benyújtotta ezt a beszámolót, azelőtt egyeztetett, konzultált mind a 13 kisebbségi önkormányzat vezetőjével. Nem igaz tehát, hogy nincs ilyen konzultáció - ezt csak zárójelben jegyzem meg -, kikérte a véleményüket, sőt a beterjesztés előtt én magam utasítottam a kollégáimat arra, hogy két olyan önkormányzattal, amely elég erős kritikát fogalmazott meg az előterjesztéssel kapcsolatosan, külön egyeztetést tartsanak, hogy a szöveg, amikor mi benyújtjuk a parlamentbe, bírja a 13 önkormányzat vezetőjének jóváhagyását, támogatását, ne legyen mögötte konfliktus, vita, nézeteltérés.

Úgyhogy önök nem velem vitatkoznak és nem a kormánnyal vitatkoznak, amikor a kritikájukat megfogalmazzák a jelentés tartalmával kapcsolatosan, hanem egy, kettő, három, esetleg tizenhárom kisebbségi önkormányzattal. Én ezért óvatosságot szeretnék javasolni a kritikák megfogalmazásakor, kellő méltányosságot a tekintetben, hogy kivel is folytatnak vitát a kisebbségek helyzetéről.

Persze lehet olyan mély felelősséggel áthatva részt venni a vitában, mint Czomba Sándor, aki 10 óra 30 perckor bejött a terembe, és 10 óra 32 perckor (Czomba Sándor: Tévé!) már hozzá is szólt a jelentéshez. (Czomba Sándor: Nincs is tévé!) Ezt lehet, csak azt gondolom, hogy az ügy természetéhez (Révész Máriusz: Több értelme volt, mint a te hozzászólásodnak!), tartalmához méltánytalan felelőtlenség (Kontur Pál: Nagy arcod van!), és ezért azt gondolom, hogy ilyeneket el kellene kerülni. (Nagy zaj. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az önök felelőssége! - Zaj. - Az elnök csenget.) Meg lehet nézni, hogy mikor tette be a kártyáját a képviselő úr (Kontur Pál: Nagy arcod van!), úgyhogy úgy (Zaj. - Az elnök csenget.) gondolom, érdemes lenne egy kicsit nagyobb felelősséggel viseltetni az ügy iránt, merthogy ami a jelentés tartalma, az nemcsak a kormány magánirománya, hanem 13 kisebbségi önkormányzat vezetőjének a véleménye is.

(10.40)

Hogy milyen hitelességgel szólt itt néhány megszólaló? Csak említést tennék arról, hogy Schmidt Ferenc azt mondta, hogy itt mindössze 34 oldal fogalmazza meg a hazai kisebbségek helyzetét. Schmidt Ferenc szíves figyelmébe ajánlom, hogy ez a 10808. számú iromány, amit egyébként az ország lakossága meg akár Ausztráliában a magyarok is olvashatnak - annyira nyilvános -, ha összeadja az oldalszámokat, áll egy 64 oldalas jelentésből, egy 34 oldalas mellékletből és 57 oldal függelékből. Ez összesen 155 oldal. Tehát nehogy véletlenül félreértse valaki is, nem 34 oldalas jelentést tartok a kezemben. Ennél nyilvánvalóban több energiát szánt a kormány a jelentés készítésére.

Többen a vitában megszólaltak, és mindenféle állításokat fogalmaztak meg, ellenzéki képviselők ragadtatták magukat olyan mondatokra, hogy rosszabb a 13 kisebbség helyzete, mint volt, aztán hogy a 13 kisebbségi vezetővel nincs érdemi párbeszéd. Szeretném ezeket nagyon egyszerűen, de visszautasítani, mert ez nem így van. Tényszerűen nem így van! Sem a párbeszéd hiánya nem jellemző, sem az, hogy mind a 13 kisebbség helyzete Magyarországon rosszabb lenne akár két évvel, négy évvel, hat évvel, nyolc évvel ezelőtthöz képest.

Többen hiányolták, hogy miről nem szólunk ebben a jelentésben, hogy az ÁSZ-jelentésről nem szólunk, az ombudsmani jelentésről nem szólunk. Arra szeretném felhívni a képviselőtársak figyelmét, hogy ezek a kormánytól független szervezetek, amelyek alkotmányosan az Országgyűlésnek tartoznak jelentéstételi kötelezettséggel, mint ahogy a kormány is. Ne tessenek elvárni a kormánytól olyan jelentéstételt vagy arra való választ, reagálást, polémiát, ami egy alkotmányosan tőle teljesen független szervezet jelentéséhez, dokumentációjához, bármihez kapcsolódik.

Nem hiszem, hogy a kormánynak kellene összegezni ezeket a jelentéseket, kommentálnia ezeket a jelentéseket. Önök nyilván használják a munkájukban, szerintem helyesen is teszik. A jelentéssel kapcsolatosan többen számokat, tényeket próbáltak vitatni. Némi méltányosságot szeretné kérni; méltányosságot a tekintetben, hogy ha egyszer a tények tények, azokat legalább ne vonjuk kétségbe.

Varga József végül is a vitában bevallotta, hogy igen, '98 és 2002 között, amikor a Fidesz kormányzott, nem volt a költségvetésben telepfelszámolásra pénz. Hogy miért nem volt, hogyan nem volt, lehet firtatni, de nem volt, tényszerűen nem volt. (Révész Máriusz: A cigányok helyzete tíz év múlva még rosszabb lesz.) 2002 óra van pénz - még egyszer mondom, van pénz - telepfelszámolásra, ne vitassuk azt, hogy egyébként jó néhány telepfelszámolás meg is történt, és ne vitassuk, hogy (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) 1 milliárd forint idén van egyébként telepfelszámolásra 2008-as maradványpénzből, és nem ellenzéki képviselők módosító indítványának eredményeként.

Nem kell vitatni ezeket a tényeket. Nem kell vitatni azt sem, hogy '98 és 2002 között az utolsó kétéves költségvetésben közmunkára nem volt összesen csak 100 millió forint, miközben egyébként azóta milliárdok tömkelege van, ami valamelyest lehetőséget jelent a hazai roma lakosság számára. Nem mondom, hogy ennek kell lennie, csak legalább ne vitassuk el, hogy ezek a különbségek vannak, léteznek.

Lehet a forintokról is különböző véleményünk, de az ország számára nyilvános dokumentumok - mint a zárszámadási törvények - alapján meg lehet nézni, hogy az elmúlt négy évben meg az azelőtti négy évben, meg az azelőtti négy évben például romaprogramokra mennyi pénz volt. Azt látjuk, hogy folyamatosan tízszereződött az összeg. Hogy ez milyen hatékonyságú, milyen eredményességű? Azt vitassuk meg! De a tényeket, kérem, ne tessenek elvitatni, mert akkor nagyon rossz pályára keveredünk.

Az a probléma az ilyen jelentéseknél, hogy egy nagyon nagy fontosságú probléma bekerül abba az ócska, lejáratódott politikai cirkuszba, ami után már nem tudunk végeredményt felmutatni. Varga Józseffel szeretnék nagyon egyetérteni abban, hogy kétféle hangon szólalt meg ma, és én a második hozzászólásával szeretnék leginkább egyetérteni. Az első: mint bizottsági eladó, elmondta a kötelező gyakorlatot, amit értek. Ott az volt a feladat, hogy a párt álláspontját kellett képviselni. Aztán mint Varga József képviselő, elmondta a saját véleményét, és aki odafigyelt a vitában, hallotta, hogy egy másik hang szólalt meg, mint ahogy másik hang szólalt meg Teleki László szájából is, azaz ki tetszettek énekelni a politika kórusából, és én ehhez szeretnék leginkább kapcsolódni.

Teljesen egyetértek azzal, amit Varga képviselő úr mondott, hogy tanulni, dolgozni akaró embert a középpontba. Teljesen egyetértek azzal, hogy a politika fogságából a romaproblémát mint olyat... - ami nem húsz év problémája, csak szoktuk mondani ezt a húsz évet, ez száz év problémája Magyarországon, amit egyébként egy kétéves jelentésen nem biztos, hogy méltányos számon kérni, hogy abban a két évben a kormány miért nem oldotta meg, de ez csak ez zárójeles megjegyzésem. Arra szeretnék ráerősíteni, hogy való igaz, hogy ki kéne a politika fogságából emelni a romatársadalom, a magyarországi romatársadalom problémáinak megoldását, és józanul, higgadtan, politikai fogságoktól, karámoktól, pártoktól függetlenül, józanul értékelni azt, ami volt, és józanul meghatározni azt, hogy mit lehet közösen tenni és Magyarországon a hazai romatársadalom felelésére, integrációjára. Tettünk rá kísérletet.

A "Roma integráció évtizede" stratégiai programot a Magyar Köztársaság Országgyűlése 341 egyhangú szavazattal fogadta el itt a parlamentben. Bár Schmidt Ferenc 4-5 percet szánt a hozzászólásából arra, hogy ostorozza ezt a programot, de szeretném Schmidt Ferenc figyelmét felhívni, hogy ő maga is megszavazta ezt a programot, mert közben, amíg zajlott a vita, megnézettem a szavazási jegyzékben.

Döntse el, hogy vitatkozik ezzel a programmal, amit megszavazott, vagy inkább annak végrehajtásán akar dolgozni, de az úgy nem megy, hogy valamit szapulunk egy politikai vitában, azt, amit egyébként mi magunk néhány évvel ezelőtt igen szavazatunkkal megerősítettünk. Van egy közös stratégiánk tehát, közösen egyhangúlag fogadtuk el ezt a stratégiát, dolgozzunk rajta közösen! Ha állandóan a politika csapdájába csaljuk be a romaproblémát, abból nem lesz végeredmény, mert állandóan mindenki a maga igazát akarja védeni, és igazolásokat akar keresni.

Ennek szép példája, hogy azokat a feszültségeket, amelyek léteznek Magyarországon a romák és nem romák között, Révész Máriusz a kormány számlájára írta. Kell hozzá - finoman szólva - edzettség, de azt is mondanám - és elnézést a kifejezésért -, hogy némi vastag bőr is, hogy az ember ilyeneket kimondjon a száján (Bernáth Ildikó: Csak elegánsan!) olyan párt képviseletében - arcpirulás nélkül -, amely párt a polgári körökben nevelte ki azt a Vona Gábort, aki ma a Jobbik vezetője; amely párt számos önkormányzatban koalícióban kormányoz a Jobbikkal; amely párt az elmúlt években nem méltóztatott egyetlenegyszer sem elhatárolódni sem a Jobbiktól, sem a Magyar Gárdától. Egészen a tegnapi napig nem méltóztatott eseményeket sem kommentálni. Tegnaptól úgy tűnik, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke rádöbbent, hogy itt új helyzet van, és el kell határolódni attól, ami történt.

Mind ez idáig, Révész Máriusz képviselő úr, sem ön, sem a pártja ezektől nem határolódott el, sőt tegnapelőtt egyhangúlag az edelényi polgármestert - aki Magyarországon közismert a rasszista megnyilvánulásairól - képviselőjelöltté emelték. (Révész Máriusz: Ugyanazt mondta, amit a Veres felesége...) Azt gondolom, hogy legalább piruljon el, legalább nézzen tükörbe, és legalább szégyellje el magát, hogy olyan feszültségekért, amit maguk gerjesztettek, a kormányt teszi felelőssé.

(10.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a jövőben akkor járunk el helyesen, ha a tényeknél maradunk, a tényeket igyekszünk természetesen a magunk nézőpontjából minősíteni. Szeretnék egyetérteni mindazokkal, akár itt a parlamentben, akár parlamenten kívül, akik úgy gondolják, hogy nem lehet a 13 kisebbség ügyét egy kalap alatt kezelni.

Igen, a roma kisebbség problémáit külön eljárásokkal, mechanizmusokkal, megoldásokkal, cselekvési tervekkel, intézményekkel - nem sorolom végig - kell megoldani, és nem lehet besorolni a másik 12 hazai nemzeti kisebbség intézményrendszerébe, eljárásmódjába.

Igen, kerülgetjük ezt a problémát, de azt gondolom, hogy ezt akár őszintén ki is lehet nyugodtan mondani, és meg kell nézni, hogy azok a mechanizmusok, intézmények, eljárások, amelyek egyébként 12 nemzeti kisebbség számára belakhatók, használhatók, elfogadhatók, továbbfejleszthetők, azok alkalmazhatók-e a 13. kisebbség számára.

Ha az a válaszunk egy elemzés után, hogy igen, akkor folytassuk ezt az utat. Ha az a válaszunk egy elemzés után, hogy nem, akkor pedig merjünk változtatni, és ebben szeretnék egyetérteni mindazokkal a Parlament falain belül és kívül, akik ezt ily módon vetik fel. Nem jó, ha egymás terhére működnek ezek a mechanizmusok és eljárások.

Befejezésül szeretném megköszönni mindenkinek, aki a beszámoló, a jelentés készítésében közreműködött; nemcsak a hivatali szervezetek közreműködőinek, hanem a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok vezetőinek, testületeinek és a szervezetek képviselőinek a munkáját is.

Bízom benne, hogy akik olvassák az interneten ezt a beszámolót, azok visszaigazolják, hogy nem a kormányról szól a jelentés, hanem a kisebbségekről szól, azok két évéről szól, és ha politikusok különféleképpen minősítik is ezt a jelentést, a tények magukért beszélnek. Ezeket a kisebbségek teljesítményéből, a kisebbségi szervezetek, önkormányzatok teljesítményéből elvenni nem lehet, nem lenne méltányos, hanem inkább meg kéne köszönni ezt a teljesítményt.

Ennek jegyében köszönöm szépen a vitában való részvételét a képviselőtársaknak.

Köszönöm, elnök asszony, a szót. (Taps az MSZP soraiban.)