Felszólalás adatai

Én is gondolkodtam azon, mert első menetben ez egy rokonszenves javaslat, hogy a civil szervezeteket az emberek közelségébe hozzuk, hogy legyen egy kölcsönös tájékozottság arról, hogy kik adományoztak, de egyetlen aggályt hadd vessek fel. Nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy az aggály akkora, hogy megéri elvetni a javaslatot, de gondolkodjunk itt az előterjesztővel közösen rajta.

Az egy elég tipikus és ismert hétköznapi helyzet Magyarországon, hogy az ember gyereke, mondjuk, jár egy iskolába vagy óvodába, az iskola vagy az óvoda csinált egy alapítványt, és természetesen azt kéri, azt szeretné, hogy a szülők oda fizessenek be egy százalékot; ez teljesen normális egyébként. Csak azon gondolkodtam, hogy ha a törvény erejénél fogva az adózó ilyenkor meg is küldi, hogy én vagyok Kovács anyuka vagy Varga apuka, aki olyan aranyos voltam, hogy támogattam az iskola alapítványát, akkor ezzel nem teszünk-e akaratlanul valami olyan bajt a rendszerben, hogy aki nem Kovács apuka és Varga anyuka, hanem Szűcs nagymama, mondjuk, az egy kicsit úgy érzi, hogy most fogják tudni, hogy ő az egy százalékot nem oda adta, ha egyáltalán van neki. Még egyszer mondom, nem vagyok meggyőződve, hogy ez az aggályom teljesen alapos, de talán nem életszerűtlen, ezért gondolnám, hogy gondoljuk meg, vagy találjunk olyan módot, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Talán bizonyos C típusú civil szervezeteknél ilyen probléma nem vetődik fel, amit én mondtam, de ez azért egy vastag sávja az adományozásnak, amilyen problémát most említettem, nem vitaként, továbbgondolva a helyzetet.

Most rátérve a saját módosító indítványunkra, a 2. számú az, amit Gaudi-Nagy képviselő úr segített megérvelni, és nem ismétlem azt, amit ő elmondott, de azt hangsúlyoznám én is, hogy míg a többi követelményt adminisztratív dolgok lévén az adóhatóság szakemberei valóban meg tudnak nézni, hogy két éve már nyilvántartásba vették, tehát ilyen típusú dolgokat adminisztratívan, különösebb tartalmi elbírálás nélkül lehet ellenőrizni, de tényleg, hogy egy adószakember döntse el, hogy magyarországi közösség vagy határon túli magyarság érdekében működik-e, ez kétélű dolog.

A bizottsági ülésen is elmondtam, hogy nagyon hasznos civil szervezetek olykor, például egy természeti katasztrófa kapcsán nem magyar közösség érdekében működnek, de attól még miért ne, maga a Vöröskereszt is ide is, oda is dolgozik. Nyilván egy hozzáértő ember ezt nem tekintené akkor kizáró oknak, de nem örülnék, ha egy ehhez nem értő adóhatósági hivatalnok döntene, talán nem is csak arról, hogy a közösség milyen földrajzi illetékességű, hanem ez esetben akár arról is dönthetne, hogy tényleg szolgálja-e érdekét a tevékenység az X. közösségnek; ez nem adózási kérdés.

Igaziból azt hiszem, nyitott kapukat döngetek, vagy legalábbis remélem, mert a tárca képviselője a bizottsági ülésen ugyan ezt nem támogatta, és nyomában persze a bizottság sem, de azt mondta, hogy valami hasonló..., tehát ők is érzik, hogy van megoldandó probléma. Természetesen mi vagy én nem a saját szövegemhez ragaszkodom, hanem ahhoz - és ez hangzott el -, hogy ezt az elemet vagy ne az adóhatóság döntse el, vagy ha az adóhatóság, akkor egy kemény törvényhely legyen megszabva, ami ide is van írva, és ne egy ilyen, így vagy úgy mérlegelhető szempont legyen, ami ellen aztán az isten tudja, hogyan lehet, ha lehet, jogorvoslattal élni, miután az adott év aztán már eltelik.

(21.20)

A 3. és 4. módosító javaslatunk arra a problémára keres választ, hogy a vallási szervezetek közül számosan nyilván nem kapták meg vagy nem fogják megkapni a bevett egyházi státust, ugyanakkor ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ők mind csalók. Lehet, hogy csak kisebb létszámú a kelleténél az adott vallási szervezet, és akkor szeretnénk - erről szól a módosító indítvány - azt a lehetőséget megadni az ő gyülekezetük vagy vallási közösségük tagjainak, hogy az 1 százalékukat vallási ágon ajánlhassák fel, tehát nem a civil szervezetek nagy kalapjába, amelyben kis millió szervezettel kellene versenyeznie egy vallási közösségnek.

A 7. számú módosító indítvány - kicsit összefüggésben ezzel - épp ezért az ilyen 1 százalékokat is ellenőrizhetővé tenné az adóhatóság által, tehát nem vonná ki őket a felhasználás adóhatósági ellenőrzéséből.

A 22. számú módosító indítványunk egész másról szól, erről már az általános vitában is vitatkoztunk vagy ejtettünk szót az államtitkár úrral közösen. Nem tartjuk helyesnek a törvénynek azt a javaslatát, hogy mostantól kötelezően zárt ülésen ítéljék oda a civil szervezeteknek szóló támogatásokat. Azt hiszem, itt nagyobb érdek a nyilvánosság, mint az ülés elzárása, még akkor is, ha nyilván a jegyzőkönyv vagy a döntés végeredménye nyilvános. De pontosan azért, mert a civil területen - és mondtam ezt önkritikusan, hogy a mi kormányunk alatt is és más kormányok alatt is azért a támogatások elosztása kényes és visszaélésekre mindig alkalmat adó terület volt. Itt álláspontunk szerint a minél szélesebb nyilvánosság, akár az ülés teljes nyilvánossága célszerűbb, hiszen ha valamiért józan ok merült fel a nyilvánosság kerülésére, akkor eddig is el lehetett rendelni indokkal a zárt ülést, de nem ab ovo, eleve a zártság volt jellemző a rendszerre.

Az utolsó módosító indítványunk a 24. pont. Ez azzal kapcsolatos, hogy a korábbi civiltörvény a civil szervezetek ilyen-olyan vezető beosztású embereinek - már nem emlékszem pontosan, hogy csak egynek vagy ott többnek is egy adott szervezetnél - írta elő a vagyonbevallás kötelezettségét. Szerintem ez helyes szabály volt, és pontosan azért, amit az előbb elmondtam: hogy ne kerülhessen - vagy rosszul mondom, nem gyanúsítva senkit -, ne is merülhessen fel a gyanú, hogy valaki, hogy mondjam, megélhetési civilként gazdagodik meg. Azért mintha erre is lettek volna ráutaló példák, nem általánosan, de azért ez nem egy életidegen jelenség a magyar társadalomban.

Természetesen tudom, hogy ez sok ezer, sok tízezer vagyonbevallást jelent, és talán ez okozta a nehézséget, ami miatt most eltörölnék ezt a kötelezettséget, de megint csak érdemes meggondolni - esetleg különböző szintekre szórván az ellenőrzés feladatát -, hogy van annak a vagyonbevallásnak értelme. Még ha nem is tudja mindenki betűről betűre ellenőrizni, de az, hogy ez nyilvános, a nyilvánosság erejével talán eleve egy féket jelent. Ezért javasolnánk itt a 24. módosításban a törvény eredeti állapotát fenntartani, magyarán a vagyonbevallási kötelezettséget megőrizni, inkább valamilyen technikai könnyítéssel. Köszönöm szépen, ezeket szerettem volna elmondani.