Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Véget ért egy korszak, amely állítólag senkit nem lepett meg, mégis mindenki azt hangsúlyozza, hogy folytatni kell. Óriási ellentmondás van ebben. Az, hogy ez a korszak véget fog érni, az elejétől kezdve nyilvánvaló volt. A magyar társadalmat - és a többieket is, akik az európai csatlakozás kérdésében érintve vannak - körülbelül tíz éve a csatlakozás lehetőségével és korlátlan jótétemény voltával hitegetik. Nekünk tudnunk kellett - és tudtuk is -, hogy ez ha létrejön is, csak nagyon korlátozott mértékben jön létre. Az Európai Unió most tudtul adta - megtette azt, amit ennyire nyíltan soha nem tett meg -, hogy egyenjogú társként ezeket az államokat nem tudja és nem is akarja felvenni. De mi ennek ellenére - és ez a legszörnyűbb ellentmondása ennek a helyzetnek - nem akarjuk ezt az üzenetet kiolvasni, és mind a kormány, mind az ellenzék másik két pártja részéről az a kívánság kerül előtérbe, hogy folytassuk a tárgyalásokat, mert a tárgyalásokkal megoldható a dolog, esetleg kivívhatjuk a jobb elbánást, a több pénzt.

Nos, nemcsak erről van szó, tisztelt hölgyeim uraim, hanem arról is, ha ezek után tárgyalunk, akkor mindent, amit eddig letárgyaltunk és elfogadtunk, újra kell tárgyalni; például a tőke szabad áramlásának a fejezetét, amelyet a kormány - igaz, moratóriumot kérve a külföldiek földtulajdonlására - elfogadott, és a földkérdést az Európai Unió igényeinek megfelelően beleállította a tőke szabad áramlásának kérdésébe. Ez a magyar helyzet ismeretében elfogadhatatlan, és mi soha nem is fogadtuk el.

Ha folytatjuk a tárgyalást, akkor természetesen nem szállhatunk szembe európai irányzatokkal, és egyben elismerjük, végül is meggyőzhetők leszünk arról, hogy nekünk így is jó lesz. És ez máris elkezdődött. Máris folyik az agitáció, hogy ez is több, mint a semmi, nekünk így is oda kell mennünk. Nos, ez talán még nagyobb hiba, mint amit eddig elkövettünk, nevezetesen, hogy ebben a folyamatban alapvető nemzeti érdekeinket adtuk fel. S ha akár a státustörvénnyel kapcsolatban, akár a szomszédainkkal való viszonyunkban a többi törvényt és szerződést tekintjük, bizony úgy jártunk el, hogy alkalmasak legyünk, sőt voltak olyan időszakok más kormányok esetén, amikor úgy jártunk el, hogy az eminens tanuló érdemjegyét is kiérdemeljük.

Orbán Viktornak ebben a folyamatban egy érdeme van, az, hogy idejében kimondta, az Európai Unión kívül is van élet. Nekünk most arra kell felkészülnünk, hogy ebből valóságot csináljunk, és olyan viszonyokat teremtsünk magunknak itt bent, amelyek életben tartanak, biztosítják megmaradásunkat, és amelyek nyomán európai életet teremthetünk magunknak itt bent. Hogy ez hogyan lehetséges, engedjék meg, hogy azt majd a napirend előtti felszólalásomban mondjam el.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)