Felszólalás adatai

DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett kormányprogram olvasása során bizakodással állapítottam meg, hogy az egészségmegőrzés, a prevenció mennyire fontos része a programnak, s milyen fontos szerepet szán a Fidesz megelőzésnek, hiszen ennek támogatására önálló egészségfejlesztési kutató intézetet kíván létrehozni. Meg kívánja tartani és fejleszteni kívánja a szűréseket is.

A prevenció jelentős részét a háziorvoshoz telepíti. Bevezeti a NAT-ból kimaradt egészségtan-oktatást az iskolákban. A védőnők szerepének növelése is igen örvendetes.

Ezen megoldások hogyanja sok izgalmas kérdést vet fel bennem, hiszen ha a háziorvosi és a házi gyermekorvosi rendszert magánosítjuk, mint a program mondja, akkor miként tesszük őket az ellátásért felelőssé. Ez jelenleg települési önkormányzati feladat, hogy miként lehet ezen formában a háziorvosokat a prevencióban jobban érdekeltté tenni.

Ebben a rendszerben a védőnőket hova telepítjük? A magánosított háziorvoshoz, vagy ha maradnak az ÁNTSZ-nél, akkor pedig kivonjuk őket az ellátás frontvonalából.

Az is igen elismerésre méltó, hogy a Fidesz-program csökkenteni kívánja az egészségügyben az állam közvetlen irányítási funkcióit. Valószínűleg ebbe az irányba mutató lépés a társadalombiztosítás, az önkormányzatok államosítása is.

Az egészségügyi finanszírozás régi gondját oldja meg ez a program, hiszen meg kívánja jeleníteni az amortizációt a finanszírozásban úgy, hogy - idézem - "az ellátásért a biztosítótól kapott összeg hatékony működés esetén fedezetet fog nyújtani a működési költségeken túl az amortizációra".

A kormány növelni kívánja a kórházak önállóságát. Erre a menedzsmentet támogató informatikai rendszert kíván fejleszteni. Ennek lánykori neve a hasonló céllal jelenleg is futó világbanki informatikai projekt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez nem fogja a kórházak önállóságát növelni.

A kórházi önállóság növelésének hogyanja megint csak érdekes, hiszen a kórházak jelentős része önkormányzati tulajdonban van, s a tulajdonos akarata ellenére tulajdona nehezen tud önálló lenni. Vagy ott is a visszaállamosítás a megoldás? Avagy a magánosítás? De ezt a program csak az alap- és a járóbeteg-ellátásban kívánja megtenni.

A tervezett és szabályozott piac az egészségügyben igen nehezen képzelhető el. Ha deklaráljuk a járulékfizetési alapon nyugvó szolidarisztikus egészségügyi ellátást, akkor, amikor a program kimondja, hogy minden biztosított a járulékkal fedezett legyen, ez igen helyes. Hiszen ismert, hogy jelenleg hárommillió ellátott után senki sem fizet járulékot. Csak a Fidesz a járulékfizetőket kapcsolja ki a befizetett járulékok feletti ellenőrzés lehetőségéből, ezt egy személyben egy kormánybiztos kezébe teszi le. De egy több-biztosítós rendszerben sem képzelhető el a tervezett és szabályozott piac, valamint a szolidarisztikus ellátás együtt.

A kiegészítő biztosítások rendszere feltételezi azt, hogy lesznek olyanok, akik ezt nem tudják megfizetni. Akkor őket milyen ellátás illeti meg? Vagy itt is megjelenik a középosztály preferálása, mint a családtámogatások rendszerében, és felsejlik egy szegény és egy gazdag egészségügyi ellátás, az utóbbi természetesen a polgári magyarok számára.

Továbbmegyek. - Egy makroökonómiai katasztrófa lehetősége is megjelenik lelki szemeim előtt, ha a jelenlegi rendszert a fenti elvek szerint megbontjuk. Erre a cseh példa igen kiváló, ahol hasonló elvek megvalósítása kapcsán néhány hónap alatt összeomlott az egészségügy.

Igen komoly szakmai megfontoltságot és bölcsességet vélek abban, hogy a kormány meghirdeti a sürgősségi osztályok kialakítását a megyei kórházakban és a nagyobb városi kórházakban, tehát nem minden kórházban, és a polgárok biztonságának érdekében egy egységes országos sürgősségi betegellátó rendszert valósít meg, tehát magyarul esélyegyenlőséget, ami nem azt jelenti, hogy mindenütt kórházat építünk, újranyitunk, hanem azt, hogy az egész dolog sok esetben alapvetően mentő kérdése. Hiszen sok betegség esetében a beteg számára az életben maradás egyetlen esélyét az jelenti, hogy időben egy jól felszerelt mentőben, megfelelő szakszemélyzettel megkezdik adott esetben a rög feloldását vagy a szívritmus zavarának kezelését, és lehet, hogy egy távolabbi nagyobb, minden diagnosztikus berendezéssel, alkalmas személyzettel rendelkező kórházba szállítják, nem családias közeli vagy helybeli kiskórházba. Félreértés ne essék, nem kiskórházellenes vagyok, de egy jobb szakmai színvonalat, jobb felszereltséget, minden beavatkozás lehetőségének elérését mindenki számára biztosítani kell, és ez sok esetben szakszerű betegszállítás és jól szervezett ügyeleti hálózat kérdése.

Az ügyeleti ellátás kérdésében nem látni azt a harcos megoldáskeresést, mint amit korábban a MOK hirdetett meg, hiszen a munka törvénykönyvében nem kívánják definiálni az ügyelet fogalmát az egészségügyi törvény 128. §-a szerint, csak a túlmunka kérdésének megfogalmazását, illetve díjazását.

Az orvosok szellemi szabad foglalkozásúvá tételét korábban nem fogadták el a Fidesz vezetői, most megjelenik a programukban nagyon helyesen. De mi lesz a nem orvosokkal? Náluk nem szűnik meg a Kjt.

Az ápolás mint önálló ág fejlesztése igen helyes és örvendetes dolog, hogy a program ezt így deklarálja, de akkor az egészségügyi szakdolgozókat, beleértve a védőnőket és az ő szakmai érdekképviseleti szervezetükként magát megjelenítő Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát miért nem támogatja a miniszterjelölt úr.

A gyógyszerkérdés rendezése, mint az egyik legneuralgikusabb pontja a mai egészségügy finanszírozásának, szintén a megoldandó feladatok között szerepel, különösen a közgyógyellátók között, de a támogatás pénzalapjának a települési önkormányzatokhoz való telepítése nehezen képzelhető el, hacsak nem képezné az általunk korábban javasolt önkormányzati egészségügyi normatíva részét.

Hasonlóan, az idősek és a gyerekek számára adandó gyógyszerár-kedvezmény is örvendetes tény a programon belül.

A programban igen nagy örömmel láttam a "tisztességes jövedelem" fogalmat, igaz szívesebben láttam volna az egészségügyben dolgozókkal együtt a választási programban beígért 400 százalékos béremelését, de így van ez a választási és a kormányprogramok vonatkozásában - a puding próbája az evés.

Túl sokszor elhangzott már a hogyan és miből kérdése. Ezzel kapcsolatban nem annak örülök ellenzéki képviselőként, ha ezt nem sikerül megvalósítani, inkább ellenkezőleg, a betegekkel, kollégákkal együtt nekem is jó, ha a jó dolgok megvalósulnak. De mint ellenzéki képviselő, azt hiszem, kötelességem számon kérni időnként ezeket a dolgokat, különösen akkor, ha csak az ígéretek szintjén maradnak és főleg azt, hogy minek a rovására valósulnak meg, mert ha ismét az eladósodásunk lesz az ára, akkor talán nem olyan örvendetes dolog az dolgok ilyetén való megvalósulása.

Szinte nosztalgikus örömmel olvastam a központi gyakornokrendszer visszaállítását. Kezdő orvos koromban én is így kezdtem annak idején. Reméljük, ez talán megoldja az elnéptelenedett osztályok és a hiányszakmák kérdését.

(16.10)

A program hosszú távú együttműködést ígér a szereplőkkel. Azt hiszem, az egészségügy több cikluson át történő konszenzust igénylő folyamat, de ha az előző ciklusban hozott törvények, rendeletek elleni durva támadással kezdődik egy meg nem alakult kormányzat működése, az nem ígér sok jót az együttműködés, a konszenzus és a szakma szempontjából.

Az egészségügyet nem lehet csak szakmai és racionális módon kezelni. A tegnapi vitában felszólaló Fidesz-képviselőnő megtalálni vélte a helyes gyógyírt az önkormányzatok vonatkozásában. Ne mindig az amputáció legyen a dicső dolog. Minket annak idején megvádoltak, hogy amputáltunk a periférián. Most a fej következik? Akkor nem marad más, csak egy torzó az egészségügyből.

Azt hiszem, nem ezt akarjuk, és ez a program sem ezt fejezi ki. Vagy idézek a tegnapi vitában elhangzottakból: a létező szocializmus és a demokratikus szocializmus példáját. Akkor ennek az analógiáján: a program jó, csak a végrehajtással van mindig baj. Reméljük, hogy nem így lesz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)