Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! A “kisvállalkozásö szó alig több mint egy évtizede még a szocialista nagyipar felbomlása, a spontán és vezérelt privatizáció melléktermékeként jött létre, és gyakorta a kényszer szülte vállalkozási próbálkozásokat takarta.

Napjainkra ez a kifejezés a helyére került; a szektor jelentősége a gazdaság növekedésében és a munkahelyteremtésben vitathatatlan. A mintegy 1 millió 150 ezer bejegyzett, illetve a mintegy 860 ezer ténylegesen működő vállalkozás megkerülhetetlen tényező a magyar gazdaság életében. A jelenleg érvényben lévő 1999. évi kis- és középvállalkozói törvényhez képest a hazai jogszabályi és szervezeti háttér azonban időközben megváltozott, a vállalkozói struktúra jelentősen átalakult, és közeleg az uniós csatlakozásunk időpontja is. 2002 áprilisában Magyarország csatlakozott az Európai Unió úgynevezett Kisvállalkozások Európai Chartájához, vállalva, hogy a chartában megfogalmazottakkal összhangban, a kisvállalkozások igényeinek messzemenő figyelembevételével alakítja ki a hazai kis- és középvállalkozás-fejlesztési politikát és a gazdasági környezetet.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja a mikro-, kis- és középvállalkozások kategóriáinak az európai normákhoz igazodó meghatározása, valamint a fejlődésük előmozdítását szolgáló állami támogatások és intézkedések meghatározása, vagyis olyan gazdasági feltételek kialakítása, amelyek biztosítják a versenyképesség növelését, az uniós követelményeknek történő megfelelést, és nem utolsósorban az uniós pénzek minél teljesebb igénybevételének lehetőségét.

A törvényjavaslat új nagyságrendi kategóriákat állapít meg a mikro-, kis- és középvállalkozások vonatkozásában. A kkv-k új fogalmi kategorizálását adja, szól a kkv-k adatszolgáltatási metodikájáról, a kis- és középvállalkozási célelőirányzat támogatási céljairól, illetve formáiról, a kkv-kal kapcsolatos állami, illetve kormányzati feladatokról, valamint a vállalkozásfejlesztési tanácsról.

A ma érvényes definíciókhoz képest a törvényjavaslat két lépcsőben változtatja meg a jelenleg hatályos kkv-méretkategóriákat, oly módon, hogy 2004. május 1-jétől a jelenleg hatályos európai kkv-méretkategóriákat alkalmazza, majd 2005. január 1-jétől az akkortól belépő új európai kategóriákat veszi át - nem is tehet mást.

Mindez azt jelenti, hogy mintegy ezer, eddig nagyvállalkozásnak minősült cég kerül átsorolásra az új, növekvő értékhatárok alapján az új kkv-kategóriákba, és ennek eredményeként mind a mikro-, mind a kis-, mind a középvállalkozások száma növekedni fog. Miközben a kkv-kategóriák meghatározásául szolgáló alkalmazotti mérőszám változatlan marad, vagyis a mikrovállalkozásoknál kevesebb mint 10, a kisvállalkozásoknál kevesebb mint 50, a középvállalkozásoknál kevesebb mint 250 alkalmazotti létszám változatlan marad, addig mind az éves nettó árbevétel, mint a mérlegfőösszeg alapján meghatározott értékkategóriák határértékei nőnek.

(13.00)

Például míg ma 700 millió forint éves nettó árbevétel a kisvállalkozói kategória felső plafonja, addig májustól ez 1,8 milliárd forintra, azaz 7 millió euróra, majd 2005. január 1-jétől 2,6 milliárd forintra, azaz 10 millió euróra nő. Mindennek két következménye lesz: egyrészt többen juthatnak hozzá az EU kiemelt módon kezelt kkv-forrásaihoz, másrészt ezekért a pénzekért várhatóan nagyobb verseny lesz, még akkor is, ha bizonyos irányított pályázati kiírásokkal lehetséges lesz a legkisebbek, a mikrók mezőnyének védelme a kategória legnagyobbjaitól, a nagyvállalkozókból frissen középvállalkozóvá változott cégektől. Nyilván nem célja a kormánynak, nem lehet célja a gazdasági tárcának a pehelysúlyúak ólomsúlyúakkal való egy ringbe engedése.

Igazak azok az aggályok, amiket Domokos képviselő úr felvetett, azonban hozzá kell tenni egyrészt, amit elmondtam, hogy lesznek irányított lehetőségek, amivel pont ennek kívánja a kormány elejét venni. Másrészt azonban azt is figyelembe kell venni, tisztelt képviselőtársak, hogy az EU-pénzek elnyeréséhez vannak bizonyos alapvető pályázati feltételek, amiket mindenkinek teljesíteni kell, tehát rossz esetben előfordulhat, hogy ha a kisvállalkozók ennek nem tudnak eleget tenni, a nagyobbak meg bármilyen okból nem tehetnek eleget, akkor a pénzek bennragadnak az Európai Uniónál, ez pedig össz-nemzetgazdasági érdekeinkből a lehető legrosszabb helyzet lenne.

A törvényjavaslat a kkv-k új fogalmi kategorizálását is adja, amikor az önálló vállalkozás mellett bevezeti a partnervállalkozás és a kapcsolódó vállalkozás kifejezéseket. Kapcsolódó vállalkozásnak határozza meg a törvényjavaslat azt a helyzetet, amikor az egyik vállalkozás a másik vállalkozásban tulajdonosi, illetve szavazati többséggel rendelkezik, amikor jogosult arra, hogy a másikban vezető tisztségviselők többségének kiválasztásáról döntsön, amikor mindezektől függetlenül döntő irányítást és ellenőrzést gyakorol a másik felett. Kapcsolódó vállalkozásoknak tartja a törvényjavaslat mindazokat is, amelyek ezen ellenőrzést egy vagy több vállalkozáson, illetve természetes személyen, személyeken keresztül gyakorolják. Partnervállalkozásnak a nem kapcsolódó vállalkozások közül az minősül, amelyben más vállalkozásnak kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozással együttesen legalább 25 százalékos tulajdoni részesedése vagy szavazati joga van. Önálló vállalkozás pedig mindaz, amely se nem kapcsolódó, se nem partneri vállalkozásnak nem minősíthető.

A törvényjavaslat által meghatározott támogatási formák jelentős bővülése a kkv-k teljesítőképességének javítását, versenyhátrányuk csökkentését szolgálja. Egyrészről bővül a kkv-k támogatására létrehozott kis- és középvállalkozói célelőirányzatból finanszírozható jogcímek sora, másrészről a jogalkotó új támogatási formákat is bevezet az új törvénybe, például a lízingdíj-támogatást, a faktoringdíj-támogatást, a bankgarancia díjkedvezményét és tulajdoni rész szerzését vállalkozásokban.

Kizárólagosan a kkv-szektor fejlődését támogató eszközök finanszírozására szolgál a GKM költségvetési fejezetében és kezelésében lévő kis- és középvállalkozási célelőirányzat, amelynek központi költségvetésből biztosított forrását a mindenkori központi költségvetés határozza meg. A KKC, vagyis a célelőirányzat vállalkozásfejlesztési programokra és különféle támogatási formákra biztosíthat forrásokat. Programok főként a vállalkozások indításához, vezetési színvonalának emeléséhez, EU-s előírások elsajátításhoz, képzéshez, oktatáshoz, technológiafejlesztéshez, innovációs képességek fejlesztéséhez, beszállítói kapcsolatok kialakításához, uniós programokba való részvételhez adnak támogatást. Lényeges annak megemlítése is, hogy a törvényjavaslat szerint egy kkv, tehát egy mikro-, kis- vagy középvállalkozó egyidejűleg több támogatási formában több állami pénzalapból és célelőirányzatból is részesülhet támogatásban.

A kkv-k helyzetének folyamatos felmérését, illetve fejlesztésüket, támogatásukat célzó kormányzati feladatokat is rögzíti az előterjesztés. Eddig a kormány évente terjesztett a parlament elé jelentést a kkv-szektor helyzetéről, most a törvényjavaslatban arra tesz javaslatot, hogy mindez csak négyévenként történjen. Ezzel a meglehetősen lényeges ritkítással, úgy gondolom, még várnunk kellene, bár talán az évenkénti jelentéstétel nem indokolható, de a két évre való szűkítés mindenképp jobbnak tűnik, mint a négy évre. Az előző törvényhez képest bővül a vállalkozásfejlesztési tanács szerepe, a VT összetételénél fogva alkalmas arra, hogy összehangolja a kkv-fejlesztésben érintett szervezetek közötti érdekeket, adott esetben épp az érdekellentéteket.

Mindezeket figyelembe véve a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja és támogatásra javasolja, elfogadásra javasolja az előttünk lévő törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)