Felszólalás adatai

Szeretném meg is nevezni az ajánlási pontjaimat, amihez hozzászólnék. Először a 41. és a 45. ajánlási pont lenne, ami a fogyasztásra kész étellel kapcsolatban tulajdonképpen az étkezési utalványról szólna. Az a tapasztalat, hogy az étkezési utalvány bizony sok családban a megélhetést jelenti, tehát azokból az étkezési utalványokból, amiket kedvezményesen kaptak a dolgozók, bizony a mindennapi megélhetéshez szükséges élelmiszert vásárolták meg, és itt ennek a lecsökkentése 5 ezer forintra az eredeti javaslatban, utána 7 ezer forintra való növelése, úgy gondoljuk, hogy nem elfogadható. Igenis meg kellett volna tartani a 18 ezer forintot.

Az, hogy a Széchenyi-kártya keretében üdülési csekkben és más ilyen fizető-vendéglátó helyeken lehessen ezt felhasználni a pihenőkártya keretében, mi úgy gondoljuk, hogy ez nem helyes. Tehát azoknak, akik ezt igénybe veszik, még egyszer mondom, a mindennapi megélhetésükhöz kellett volna ez a 18 ezer forintos étkezési utalvány, de egyébként ehhez sem fűzök nagy reményt, mivel egy kormányzati módosító javaslatban, ahogy eddig 19 százalékkal adóztak a vállalkozók, ez most már 29 százalék lesz, úgyhogy majdnem fölösleges is erről beszélnünk igazából.

A következő ajánlási pont a 82-es lenne, ahol arra tettünk javaslatot, hogy a társasági adó mértékét erősebben differenciálja a kormányzat. Természetesen ez is elutasításra talált. Úgy gondoljuk, hogy azokat a társaságokat - természetesen progresszív adóra gondoltunk -, amelyeknek kisebb a társaságiadó-alapjuk, azok kisebb százalékot fizessenek, és amelyeknek viszont 500 millió forint fölött van, azok nagyobb mértékű társasági adót fizessenek a magasabb társaságiadó-szintjük után. Nyilvánvalóan arra próbáltuk ösztökélni a kormányzatot, hogy a nagy cégek fizessenek magasabb társasági adót, és a kisebb cégek, amelyeknek kisebb az adójuk, kevesebbet fizessenek, de hát úgy látjuk, hogy a kormánynak ez sem tetszett.

(23.20)

A másik javaslatunk a 152. ajánlási pontban lett volna, ez már a helyi adókra vonatkozik. Úgy gondoljuk, hogy eleve magas ez a 3 százalék, amit meghatározott a kormányzat, de talán beépíthető lett volna, hogy akiknek az ingatlana eleve jelzáloghitellel van terhelve, és általában devizahitellel vannak terhelve ezek a lakóingatlanok, legalább a települési adójuk csökkenjen a jelzáloghitel mértékével, mert akinek ilyen ingatlana van, az végül is nem az övé.

Azt mondta a kormányzat, hogy nem lesz 3 százalék ez az építményadó, de ha egy önkormányzatnak 3 százalékot engednek meg, ameddig lehet, ő azt használja ki. Több javaslat szólt arról, hogy ez fél százalék legyen. Úgy gondoljuk, hogy egy 10 milliós ingatlannál, pedig egy alacsony ingatlanárról beszélünk, de akár egy 10 milliós ingatlannál is 3 százalék, ki sem merem mondani, hogy 300 ezer forint lenne évente? Ez elképesztő. De ha netalán ez még jelzáloggal is van terhelve - még egyszer mondom, erről kérjük, hogy gondolkozzon el a kormányzat, és egy másik módosítóban, zárószavazás előtti módosítóban tegyen erre javaslatot, hogy ez a 3 százalék csökkenjen, és még egyszer utalok a jelzálogra.

A másik: a 162. ajánlási pontban a telekadó csökkentését javasolja a kormányzat, hogy amennyiben építési tilalom alatt áll a telek, akkor 50 százaléka legyen a telekadó. Mi úgy gondoljuk, hogy legyen 100 százalék a kedvezmény. Ha egyszer egy telek építési tilalom alatt áll, akkor nem elég a szegény tulajdonosnak az, hogy nem tudja hasznosítani a telkét, de még építési adóval is terhelik. Nem tudok erre mást mondani, csak hogy szerintünk ez nonszensz.

A 269. ajánlási pontban arra tettem javaslatot, itt arról van szó, hogy az adóhatóság hogyan folytathatja le a vizsgálatokat és milyen időintervallumban. Úgy gondolom, hogy ha egy adóvizsgálatot a vizsgált adóalany akadályoz, akadályozza magát a vizsgálatot, akkor ne adjunk az adóhatóságnak 90 napos határidőt, hogy 90 napon belül fejezze be azt az adóvizsgálatot, hiszen ha egy adózó szándékosan gátolja őt, mármint az adóhatóságot abban, hogy ezt a vizsgálatot lefolytassa, akkor miért adnánk neki határidőt? Úgy gondoltam, hogy ezt a 90 napos határidőt ki kellett volna venni a törvényjavaslatból.

A másik: talán inkább a kormányzat figyelmét szeretném felhívni arra, ha már a cégtörvényt megnyitották, hogy nagyon sok visszaélés van azzal kapcsolatban, hogy eladósítanak cégeket, felhalmoznak köztartozást vagy magántartozást, és akkor a céget eladják. Azt a céget eladják olyan személynek, akár hajléktalannak vagy bárkinek, aki után nehezen vagy egyáltalán nem lehet behajtani a tartozást. Arra tettem javaslatot, hogy a cégbíróság csak olyan esetben írja át a tulajdonjogot, ha meghatározott idejű köztartozása nem áll fenn az illető cégnek, és a céggel szemben jogerős bírósági végzés nincs arra vonatkozólag, hogy tartozási kötelezettsége van.

Ha most ezt nem is fogadják be, meg ugye, nem is fogadják be, de legalább mindenképpen figyeljen a kormányzat arra, hogy ilyen visszaélések lehetőleg ne fordulhassanak elő olyan nagy számban, mint ahogy mostanság előfordulnak.

Még felhívnám egy LMP-s javaslatra a képviselőtársaim figyelmét, ami engem meglehetősen felháborított és megütközést keltett. Ez a 361. ajánlási pontban található, ahol az LMP arra tett javaslatot, hogy a vény nélküli gyógyszerek áfáját emeljék a normális szintre, ami most 25 százalék lenne, utána pedig 27. Ezzel abszolút nem értünk egyet, még a gondolat is eretnek a számunkra. A vény nélküli gyógyszerek forgalma százmilliárdos nagyságrendű évente. Képzeljük el azt, hogy azt a társadalmi réteget, pont a betegeket terhelnék még meg egy 20 milliárdos többletkiadással. Szerintem nem is lehet ezt minősíteni, úgyhogy mindenképpen felháborított ez a 361. ajánlási pont.

Utólag pedig már csak annyit tudok mondani, hogy nem részletes vitát kellene erről tartani, hanem általános vitát, méghozzá egészen hosszút.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)