Felszólalás adatai

És itt mindjárt a minden mindennel összefügg elvét követve nem tudom kifelejteni a gondolataim közül a készülő kórházleépítéseket, kórházi ágyszámcsökkentéseket, amelyeket ismét ésszerű átalakításnak nevez a kormányzat, amellyel tulajdonképpen a kórházak a pusztulás szélére kerülnek, és ezzel összefüggésben az látszik, hogy Mátészalkán a szülészeti, a nőgyógyászati és a gyermekosztály vagy bezár vagy egészen minimálisra csökken a kapacitása. Fehérgyarmatról átkerülne Mátészalkára a sebészet és a traumatológia, illetve Vásárosnamény vonatkozásában azt látjuk, hogy valószínűleg a sürgősségi ellátás fog megszűnni, de ha megtartjuk a Mátészalka-Csenger-Fehérgyarmat háromszöget, akkor azt látjuk, hogy a vasúti közlekedés szerepe, jelentősége innentől fogva felértékelődik, és még azzal is számolnunk kell valószínűleg, hogy a gyermek fertőző osztály csak Nyíregyházán marad meg. Egészen elképesztő, szó szerint életveszélyes helyzetek fognak kialakulni, hiszen több osztály csak Fehérgyarmaton, más osztályok az előbb elmondottak szerint Mátészalkán fognak működni. És hogy fogják elérni az emberek ezeket az ellátásokat, hogy fogják tudni igénybe venni a kórházi ellátást? Hogy fognak beutazni a munkahelyükre, hogy fognak a tanulók elérni az iskolákba, oktatási intézményekbe akkor, ha nem szívleljük meg Bödecs Barna 5. ajánlási pontban tett javaslatát, miszerint itt ütemes kínálati közösségi közlekedési szolgáltatások megteremtésének igényével kellene elfogadnunk ezt a törvényt? Ez minden, csak nem integrált, nem jól ütemezett, és nem kínálati jellegű.

Ugyanis arról szól a történet, tisztelt államtitkár úr, hogy ön 2010 őszén, a 2010-es őszi önkormányzati választások előtt azt az ígéretet tette a csengeri embereknek, hogy nemhogy lezárásokkal, kurtításokkal, csonkításokkal kell számolni, hanem Szatmárnémeti felé megnyitható lenne a vasúti közlekedés. Ezt az ígéretet kérik számon öntől a csengeri emberek, nemcsak a vasúti dolgozók, hanem a csengeri utazóközönség vagy akár Csenger-Mátészalka vagy a Csenger-Fehérgyarmat vonal valamennyi érintettje. Teljesen mindegy, hogy munkahellyel vagy egyéb más módon kapcsolódik a vasúti közlekedéshez.

Jelenleg azt lehet tudni, hogy a 8 vonatpárból Csenger-Mátészalka vonatkozásában meghagynának kettőt, de azt is e lehető legszerencsétlenebb módon: vagy dilettantizmus, vagy szándékos rombolási szándék vezérli a menetrend összeállítóit, ugyanis fél 1-es és fél 4-es indulásokkal, fél 1-es és fél 4-es vonatpárokkal semmit nem lehet elérni. Innentől kezdve ez a szárnyvonal olyan lesz, mint a locsolatlan virág: előbb-utóbb magától is elpusztul, magától is kiszárad, mert így már senki nem fogja igénybe venni.

Sőt, az a szégyen, az a csúfság is megtörténik, hogy maguknak a vasúti dolgozóknak is majd Volán-bérleteket meg buszjegyeket kell majd venni, és így fognak tudni beutazni a munkahelyükre. Elképzelhető, hogy a 8 vonatpár sok, elképzelhető és elfogadható, hogy valamennyit lehet ezen egyszerűsíteni vagy csökkenteni, de semmiképpen nem, ha a 8-ból kettőt csinálunk. Talán 5 vagy 6 vonatpárral már egy mindenki számára elfogadható megoldás születhetne, és ebben az esetben valamennyi megtakarítást is lehetne realizálni, figyelembe vennénk a vasúti dolgozók érdekeit, hiszen akkor nem kellene legalább 30-40 fő elbocsátásával számolni ezen a vonalon. Kérdezem én, hogy akik 45-50-55 éves korukban vagy ezután elveszítik a munkahelyüket, a szatmári térségben milyen eséllyel tudnak majd ismét elhelyezkedni. Jelzem, hogy ennek a valószínűsége a nulla felé közelít, és így az az utazóközönség sem fogja igénybe venni, amely 2010 óta a szó jó értelmében véve visszaszokott a vasúti közlekedésre, hiszen valóban a gépjármű megvásárlási ára miatt, a gépjármű-fenntartási költségek - különös tekintettel a rendkívül magas norvég, holland meg észak-, nyugat-európai szintű üzemanyagárakra, a buszközlekedés problémái miatt úgy gondolták, hogy akkor visszaszoknak a vonatközlekedésre. Ezeknek az embereknek nemcsak a kedvüket veszik el ettől, hanem a lehetőségüket is elveszik ezektől az emberektől.

Ha már csökkenteni akarnak, meg lehetne találni ennek az ésszerű módját, de ráadásul arra sem figyel oda ennek a szakterületnek a felelőse, ami nem is kerülne pénzbe. Csak odafigyelés kérdése lenne, hogy nem lehetetlen időpontokban indulnának ezek a vonatok, és megjegyzem: biztos, hogy nem egyedüli és nem Mátészalka-Csenger meg Mátészalka-Fehérgyarmat meg Fehérgyarmat-Csenger vonatkozásában áll fenn a probléma. Biztos vagyok benne, hogy országos problémával állunk szemben, és ez csak egy csepp a tengerben. Születési helyem és akár a választókerületem révén kötelességemnek érzem, hogy ezekért a vasúti szárnyvonalakért szót emeljek. Akár interpellációk, akár kérdések, azonnali kérdések formájában folyamatosan napirenden fogom tartani ezt a témát, hiszen egyes fideszes országgyűlési képviselőknek a térségben jó esetben csak az volt fontos, hogy a Fehérgyarmat-Zajta vonalat megmentsék - dícséretes, ez is több mint a semmi -, de akkor más vonalakra is figyelmet kellett volna még fordítani. Ugyanis egyrészt járásszékhelyekről beszélünk, államtitkár úr, tehát mindhárom település jó eséllyel járásszékhellyé válhat, és járásszékhely-járásszékhely között a közlekedést azért illene vasúti vonalon vagy a vasúti közlekedést illene normálisan megszervezni. Másrészt pedig hogy fogják ezek az emberek ezeket a megkurtított kórházi ellátásokat, amely ellen a Jobbik minden létező eszközzel tiltakozni fog, igénybe venni?

Itt tehát szó szerint ügyintézésről, iskolába járásról, emberi életekről, munkahelyekről, emberi egészségről van szó. Tehát változtassunk ezen, államtitkár úr, próbáljunk megtalálni egy egészséges, kompromisszumos középutas megoldást, mert így, ebben a formában ez hazugság, szégyen, és ez így nem maradhat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)