Készült: 2024.04.18.03:32:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

248. ülésnap (2012.12.10.), 227. felszólalás
Felszólaló Vágó Gábor (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:20


Felszólalások:  Előző  227  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önök, mármint a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselői 2012. június 15-én benyújtották a T/7655. számú, Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, eltérve a szokásos menetrendtől, amely szerint a kormánynak szeptember 30-ig kell benyújtania ezt a javaslatot a parlamentnek. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, július 12-én elfogadták a törvényjavaslat keretszámait, amit a szokásos menetrend szerint november 30-ig kellett volna megtenni. Most itt vagyunk december 10-én, és zárószavazás előtti vitát tartunk Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről. A vita után pedig le fogjuk zárni a törvényalkotási folyamatot egy szavazással, amely szavazás során önök teljesen át fogják szabni ezt a nyári költségvetést.

Minden él és káröröm nélkül, pusztán közgazdasági szempontból kijelenthetjük, hogy ezek szerint a nyári költségvetés megbukott, a jelen helyzetben önök új költségvetést adnának 2013-ra Magyarország számára. A nyári költségvetés bukása egyértelmű. Egyértelmű volt már elfogadásának a pillanatában is, de most nem az ellenzéki, elemzői és egyéb szakmai véleményekre gondolok, mert nyilvánvaló, hogy ezek az önök számára semmit nem jelentenek. A nyári költségvetés bukása attól vált egyértelművé, hogy az előterjesztő december 6-án, öt napja benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslata nem fejezeteken belüli átcsoportosításokat jelenít meg, hanem fejezetek közti átcsoportosításokat tartalmaz, ezenfelül pedig újraírja a teljes egész makropályát. A keretek megváltoztathatóságának a lehetőségét persze meg kellett teremteniük, hiszen Matolcsy bénázásához kell szabni a törvényeket. Erről szólt a stabilitási törvény módosítása, miszerint a kormány felhatalmazást kapott arra, hogy akár az utolsó pillanatban is átírja a teljes költségvetést. Nos, a kormány élt ezzel a felhatalmazással, a blama egyértelművé vált.

Azt persze senki nem érti ma, hogy mire föl volt a kapkodás, mire föl volt a nyári költségvetés. Talán a kormánypárti képviselők vagy a miniszter úr megtisztel bennünket azzal, hogy ezt a mai vita során elmondja, mert valami célja csak volt ezzel a felesleges kapkodással.

A jelen állapotokat vizsgálva érdemes felidézni Orbán Viktor miniszterelnök úr június 15-én elhangzott szavait. "Az a normális, ha nyáron készül el a jövő évi büdzsé, amit eddig az ország csinált, az beteges. Nem normális, ha csak december utolsó napjaiban derül ki, hogy miként gazdálkodhat az ország." Ezt mondta a miniszterelnök úr. Azért halkan megkérdezném a miniszterelnök urat is, hogy hogyan is állunk ezzel a normalitással így december 10-én, hogy új főösszegről, új hiánycélról, új makropályáról és új fejezeti főösszegekről kell beszélnünk és szavaznunk.

Puskás képviselőtársam egy mai tévévitában elmondta, hogy a nyári költségvetés valójában egy taktika része volt, és ezzel a taktikával nyert az ország. Kérdés, hogy a kormányzat azt, amit ezzel rövid távon nyert és amilyen pozíciót fogott a pénzpiacokon, azt hosszú távon - a kiszámíthatóságot és a bizalmat - pont nem ezzel a taktikázással, nem ezzel az állandó pávatánccal veszti-e el.

Az LMP nevében elmondhatom, hogy a júniusban benyújtott, majd júliusban megszavazott, ellenben október-november folyamán átcsomagolt, majd decemberben átírt költségvetés a nem normális. Ez a beteges folyamat. Fél éven belül két költségvetést beterjeszteni nem normális. Persze csodálkozni nincs okunk, hiszen az, amit az Orbán-kormány a gazdaságpolitika területén Matolcsy vezényletével művel, már réges-régen kilépett a normalitás világából. A költségvetés előkészítése igen bonyolult, hozzáértő figyelmet és türelmet igénylő feladat, amelynek kiemelt fontosságát e Ház falai között talán nem kell hangsúlyoznom. Önök azonban híján vannak annak a szakmai felkészültségnek, amivel a probléma bonyolultságát át lehetne látni, hiányzik a hozzáértés és a szakmai kompetencia. Hiszen ha volnának ilyen hozzáértő, szakmailag kompetens emberek a minisztériumban, akkor azt mondták volna a nyári költségvetésnél, hogy ácsi. A hatalmi arroganciájuk és a gőgjük pedig lehetetlenné teszi, hogy figyeljenek és türelmesek legyenek.

Nézzük meg Magyarország második 2013-as költségvetését! Hívhatnánk mondjuk 2013 2.0-nak, de nincs abban félelmem, hogy lesz 2.2, 3.1, 4.4, hiszen ebben a költségvetésben csak egy dolog biztos, az, hogy újra lesz még írva a következő év során.

Milyen az új makropálya, amit önök felrajzolnak? A GDP-bővülés a nyáron még 1,6 százalék volt, ez mostanra 0,9-re süllyedt. A háztartások fogyasztási kiadása a 0,3 százalékos bővülésről 0,5 százalékos csökkenésre ment alá, így hát maga a kormányzat is elismeri, hogy nem lesz mit a tejbe aprítani. A bruttó állóeszköz-felhalmozás 1 százalékos csökkenést vetít előre, az export 6,2 százalékos növekedéssel, az import 4,5 százalékos növekedéssel számol. A foglalkoztatottak száma, ami valójában nagyon sok mindenkit érdekel, főleg az 1 millió munkahelyígéret tekintetében, 0,7 százalékos növekedéssel számol. A munkanélküliségi ráta tovább nő 10,8 százalékra, az infláció 1 százalékponttal magasabb, mint a nyári tervezetnél, 5,2 százalékos.

Matolcsy úr optimizmusa jól láthatóan csökkent a nyár óta, azonban még mindig túl optimista. Bár az is látszik, hogy már csupán a külső környezetben bízik, Magyarország erejében nem, csak a nemzetközi folyamatokban. Nos igen, miniszter úr, a 854 milliárd forintos megszorítás után, a duplájára emelt sárgacsekk-adó után, a véglegesített és áthárított bankadó, a bevezetett közműadó után, az energiaadó emelése után, a kafetéria fokozott adóztatása után, a pedagógusbér-emelés elhalasztása után, a tervezett kényszernyugdíjazások után, a felsőoktatási forráselvonás után bizony tényleg dőreség lenne azt várni, hogy a háztartások fogyasztása nem fog tovább csökkenni 2013-ban, vagy hogy a vállalati beruházások növekedni kezdenének - nyilvánvalóan nem fognak.

A belső keresletet az önök gazdaságpolitikája már két éve gyilkolja. Ez a 2013-as költségvetésben tovább folytatódik, így nem marad más, mint a külső kereslet növekedésébe vetett bizalom, hiszen ez a költségvetés mi mást bizonyítana jobban, mint hogy a magyar gazdaságpolitika önbizalomhiányos. Önök az exporttól várják, hogy a magyar gazdaság minimális növekedést mutasson 2013-ban. A belső magánkereslet megszorításos, adópréses kivéreztetése egyet jelent azzal, hogy a magyar gazdaság teljesen kiszolgáltatottá válik a külső nemzetközi folyamatoknak. Ahelyett, hogy megerősítenék Magyarországot, tovább gyengítik, és tovább teszik ki azon nemzetközi folyamatok hatásainak, amelyekkel láthatóan egy hullámvasútra ülünk fel.

Nehéz ma megmondani, hogy hogyan alakul 2013-ban Európa és benne a fő kereskedelmi partnerünk, Németország jövője. Azonban már látszik, hogy Németországban fél éve beindult a növekedés, de a magyar gazdaság valami miatt nem gyorsított utána. Ha az óriástanker elindul, akkor nehéz lesz a gyorsnaszádnak mozdulni, főleg, hogy az utóbbi az előbbi farvizén próbál meg megiramodni.

A nemzetközi szervezetek korántsem osztják az önök optimizmusát a magyar gazdaság 2013-as kilátásaival kapcsolatban. Brüsszel szerint csak negyedszázalékos növekedés várható, az OECD már 0,1 százalékos visszaeséssel számol. De talán önök sem osztják a saját várakozásaikat? Tán a Fideszben lévők sem gondolják komolyan ezt a 0,9 százalékos növekedést? Talán csak azért mosolyognak, mert ez kötelező PR-elem önöknél? Minden okunk megvan, hogy ezt feltételezzük. A leginkább pedig túl azon, hogy láttuk, mire mentek az elmúlt két esztendőben, arra van okunk, hogy aki komolyan veszi a saját prognózisát, az nem épít be a költségvetésbe egy brutális mértékű, 600 milliárd forintos tartalékot. Önök megtették. 400 milliárd forintosra duzzasztották az Országvédelmi Alapot, miközben a költségvetés rendelkezik egy 100 milliárdos általános és egy 100 milliárdos céltartalékkal is.

(17.50)

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért van szükség arra a 600 milliárdos tartalékra, ha nem az önbizalomhiány miatt? Miért van szükség a tartalékra, ha nem amiatt, hogy pontosan tudják önök is, tarthatatlan lesz ez a költségvetés? Miért kell rögtön biztonsági játékot játszani a költségvetésben, amikor nyilvánvaló, hogy ezek a számok, ezek a makrokeretszámok és azok az elvárások, amelyeket önök támasztanak a nemzetgazdaság felé, nem lesznek tarthatóak? Önök úgy gondolják, hogy nem lesz 0,9 százalékos növekedés, márpedig, ha nem lesz, akkor kellő mértékű tartalék híján 2013-ban újabb megszorításokra lesz majd szükség, amit a választások közeledtével önök majd megengedhetetlennek fognak tartani politikai okokból.

A magas tartalék ugyanakkor a választások közeledtével egyre inkább csábító is. Csábító, hogy amennyiben bejön a jobb gazdasági helyzet, amelyben mindannyian reménykedünk, ha mégis úgy alakulnának az általunk vajmi kevéssé befolyásolható külső körülmények, ahogyan a kormány és Matolcsy a legszebb tündérmeséiben reméli, akkor majd fel lehet használni ezt a 600 milliárd forintnyi tartalékot közvetett szavazatvásárlásra. A múlt héten láttuk, hogy a választási hangulatjavítás már el is kezdődött az áram- és a gázszámla beígért 10 százalékos csökkentésével. Ahelyett, hogy úgy csökkentenének a rezsiköltségeken, hogy energiahatékonysági beruházásokkal hosszú távon gondolkodnak előre, s az energiafogyasztást csökkenteni, plusz egy ház felújítása 3 éven belül megtérül, majdnem 30 százalékos spórolást lehetne végrehajtani, ahelyett, hogy beruháznának a jövőbe, folyamatosan a jelenlegi adófizetőkkel akarják a hangulatjavítást megfizettetni. Nyilvánvaló, hogy a kormány a rövid távú előnyökre és szavazatokra tekint, nem pedig a hosszú távú biztonság és a költségcsökkentés a célja ezzel a lépéssel sem.

Az LMP-frakció felszólítja a kormányt és a Fidesz frakcióigazgatóját, hogy ha lenne akkora szerencsénk, hogy 2013-ban majd 1 százalékkal növekedne a gazdaság, akkor az Országvédelmi Alapban elkülönített tartalékot az államadósság csökkentésére használja fel a kormányzat.

Mit is mondhatnék még általában a 2013-as költségvetésről? Általánosságban olyan, mint az elődje volt: megszorítások és az adóemelések mellett Orbán Viktor kormánya továbbra sem mond le arról az esztelen és perverz ötletéről, hogy miközben a szociális juttatásokra felső plafont terveznek, megvonják a rokkantsági járulékot, visszatartják a pedagógusbéreket, és tandíjassá teszik a felsőoktatást, közben újabb százmilliárdot tesznek a magasabb jövedelműek zsebébe, folytatják a stadionépítéseket, milliárdokat szórnak el konzultációkra és plakátháborúkra, hiszen a kormányzat, úgy tűnik, ellenzékben van, a kormányzat nem tud mást a bársonyszékekből, csak ellenzéki kampányokat folytatni, hol a külföld, hol a belső ellenfél ellen, de az biztos, hogy nem a saját maguk által az asztalra letett dolgok védelmében; mindig valami ellen, minthogyha a kormányzat állandóan ellenzéki pozícióban lenne. Ez tapasztalható, és ezt az ellenzéki kampányhadjáratot pedig, amit kormánypozícióból folytatnak, az adófizetőkkel fizettetik meg.

A költségvetés mögött rejlő társadalomfilozófia vagy ideológia nem változott, csak a számok változtak. Már júniusban elmondtuk: a 2013-as költségvetés a vagyonosok, a tehetősek, az oligarchák és a jelenleg erősek költségvetése, amely az alacsony keresetűeket, a betegeket, az elesetteket, a fiatalokat és az időskorúakat megalázó helyzetbe hozza. A 2013-as költségvetés a pofátlanság költségvetése. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)

Utolsó megjegyzésként engedjék meg, hogy elmondjam: szerettük volna megismerni a Költségvetési Tanács véleményét az átírt törvénnyel kapcsolatban, a zárószavazás előtti módosítókkal kapcsolatban, ezt azonban sem a parlament, sem a Költségvetési Tanács honlapján nem találtuk sajnálatos módon. Remélhetőleg a Költségvetési Tanács is azt gondolja, amit mi, hogy ez a költségvetés tarthatatlan, és nem ajánlja elfogadásra a parlamentnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  227  Következő    Ülésnap adatai