Készült: 2024.03.29.10:03:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

326. ülésnap (2013.11.19.), 40. felszólalás
Felszólaló Osztolykán Ágnes (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 19:03


Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Olyankor mindig nehéz helyzetben vagyok, amikor utolsóként szólalok fel, mert nem nagyon állhatom meg, hogy itt ne reagáljak bizonyos dolgokra, de tartani fogom magam a papírformához, és először arról beszélek, amit főként az oktatás vonatkozásaiban látunk a jelentésben, azután igyekszem elmondani egy bizonyos kisebbséghez tartozó országgyűlési képviselőként is, hogy mit gondolok a helyzetről.

Ugye, ez a beszámoló a 2011. február és 2013. február közötti időszakra vonatkoztathatóan számol be az Országgyűlésnek. Az első része szól a nemzetiségi politika változásairól, főként a 2011-es törvény megszületésének következményeiről, a második rész az egyes magyarországi nemzetiségek helyzetének elemzéséről. A változások kapcsán, azt gondolom, hogy jól leírják a konkrét változásokat, módosításokat, azonban ennek a hatásairól lényegében semmit sem tudunk meg. A jelentés nem elemzi a módosításokat, nem tudjuk meg, hogy ezek milyen szempontok alapján minősülnek kedvezőnek vagy kedvezőtlennek. Ezek az elemzési szempontok kimaradtak a jelentésből, nincs benne valódi értékelés, és nincs benne valódi értékelő elemzés.

De hogy az oktatási részre térjek át, a nemzetiségi önkormányzatoknak lettek intézményfenntartási lehetőségei, de úgy szól a jelentés, hogy az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott közművelési intézmények köre az elmúlt két évben tovább bővült, miközben további nemzetiségi önkormányzatok csatlakoztak az intézményfenntartók köréhez. Ebből nem derül ki számunkra, hogy mi történt és ez miért történt, milyen folyamatok és tényezők állnak a jelenség mögött. Sejteni azonban sejtjük, de nem tudjuk meg, hogy a bővülés mit jelent az intézmények és még inkább a helyi közösségek, a szülők, a diákok számára, és nagyon kíváncsiak lennénk, hiszen a Fidesz-képviselők soraiban ül Farkas Flórián úr, aki az Országos Roma Önkormányzat elnöke, akik szintén kaptak intézményfenntartói jogokat, nagyon fontos lenne látni, hogy melyek ezek az intézmények, miért kerültek átvételre, milyen pozitív változások érzékelhetők, milyen negatív változások érzékelhetők, bizonyos intézmények miért kerültek az Országos Roma Önkormányzat fenntartói körébe, bizonyos intézmények miért nem. Ezekre semmilyen választ nem kapunk, így például, hogy példálózzam is, nem tudjuk azt, hogy vannak olyan iskolák, amelyek alapítványi formában működnek, a hátrányos helyzetű roma fiatalok oktatásával foglalkoznak, és mivel a nagy állami kalapból nem kaptak semmilyen forrást, ezért nem látjuk azt, hogy ezek az intézmények például miért nem kerültek az Országos Roma Önkormányzat fenntartásába.

A finanszírozásról is beszélnek, és azt mondják, hogy csökkent a nemzetiségi iskolarendszert az elmúlt években jellemző finanszírozási problémák kockázata. Miért csökkent? Mit jelent ez a csökkenés? Hol vannak a pontos kimutatások és statisztikák, hogy ez mit jelent? Ha finanszírozásról és finanszírozási problémáról beszélünk, akkor azt gondolom, hogy konkrét számokat várnánk el, arra lenne szükségünk, hogy a számokat összehasonlítva lássuk ezeket a változásokat, hogy mire alapoznak egy olyan kijelentést, hogy a finanszírozási kockázat csökken. Ez egy nagyon fontos dolog, ha így van, akkor ez egy ünnepelendő dolog, de én a számokra lennék kíváncsi, hogy ezek milyen számok, és azok honnan vannak.

Azt is írják, hogy az egységes szakmai irányítás a nemzetiségi nevelés-oktatás terén is hozzájárulhat a nevelés-oktatás minőségének javításához. Ez mit jelent szintén? Ezt milyen indikátorokkal mérik? Milyen mutatók vannak erre? Ilyen mondatokat bárki le tud írni, hogy ha egy jobb képességű gimnazistát felkérünk erre, ő is le tudja ezt írni. Ezek szavak, hölgyeim és uraim, ezek nem tények, ezek szavak, mondatok. Nem látom azt, hogy mivel támasztják ezeket alá, hogy ezek honnan vannak.

Azt is leírják, hogy a fenntartók az éves költségvetési törvényben meghatározott alap- és kiegészítő támogatások mellett az alacsony tanulólétszámból adódó magas fajlagos költségek ellensúlyozására nyerhettek el további támogatást a miniszteri rendelet alapján a központi költségvetésből a nemzetiségi közoktatási intézmények fenntartásához. Nagyon kíváncsi lennék, hogy kik nyertek, milyen plusztámogatásokat, milyen összegben, milyen gyakorisággal. Lássunk tényeket, hogyha egy jelentésről beszélünk! Nem beszélve arról, például nagyon kíváncsi lennék, ahogyan a tankönyvellátásban problémák voltak, ez a jelentés nem beszél arról, de nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a nemzetiségi tankönyvek biztosításánál nem voltak-e ilyen problémák.

A felsőoktatásról is beszélnek, a nemzetiségi felsőoktatásról. Azt mondják, hogy a nemzetiségi pedagógusképzésben a képzőhelyek száma az óvodapedagógus, tanító- és tanárképzésben változatlan, általános probléma azonban a vizsgált időszakban a hallgatói létszám csökkenése. Ezt tudjuk, de kimaradt a jelentésből, hogy vajon ezen a téren mi okozza a csökkenést, és hogyan lehetne ezt megállítani. Nem írják le azt sem, hogy mik az idei év felvételeinek a tapasztalatai ezen a téren. Mennyire sikerült a nemzetiségiek esélyegyenlőségének biztosítása ezekkel az eszközökkel? Milyen további dolgokra lenne még szükség? Hogyan lehetne ösztönözni a felvételiket?

(11.40)

Nagyon szívesen látnék egy ilyen jelentésben egy olyan sort vagy egy olyan oldalt, ami arról is beszél, hogy az állami feladatokon kívül vannak civilek ebben az országban, akik mondhatjuk, hogy állami feladatokat látnak el, de mindenképpen jó gyakorlattal, jól példával számolnak minden területen, például az oktatásban ösztöndíjprogramokkal, külön mentoráló programokkal, hogy hogyan lehetne, vagy önök szerint ennek milyen hatása van a felvételik rendszerére; mennyire tartják önök ezeket ösztönzőnek, mennyire lehetne például olyan párbeszédeket folytatni, hogy a civilek által gyakorolt feladatokból a pozitív, a jó példákat hogyan lehetne intézményesíteni. Kvázi tudom, hogy ezek ilyen nagyon nyugatias elképzelések, de azt gondolom, hogy nem ördögtől valóak.

A helyzetképnél, amikor a roma gyerekek és tanulók oktatási esélyeinek javításáról beszélnek, akkor ott a legutolsó rendelkezésre álló tanév adatait ismertetik. Azt gondolom, hogy nem lehet hiteles képet adni akkor, ha ezeket az adatokat nem hasonlítjuk össze - valamiféle elemzés vagy magyarázat az okokról. Azt fogalmazzák meg, hogy a társadalmi különbségek szélesedését kísérő konfliktusok rámutattak, hogy fejleszteni kell az oktatási rendszer minőségét, emellett fel kell mutatni új normákat, értékeket az oktatásban az oktatásban tapasztalható egyenlőtlenségek mérséklésére, milyen értékeket közvetítenek a befogadást erősítő, együtt nevelést támogató módszerek, az antidiszkriminációs elemek, a pozitív diszkrimináció alkalmazása.

Ezt én értem, csak hol van az oktatási rendszer minőségének fejlesztése átfogó jelleggel? És akkor itt megpróbálnám elmondani azt, amit én - hogy is mondjam - hosszú éveken át először civilként, aztán köztisztviselőként láttam ebben az egész romaintegrációs gondolkodásban. Azt gondolom, hogy itt két világkép ütközik össze. Az egyik világkép az, és nem akarom megbántani jobbikos kollégáimat, de azt gondolom, hogy ők nem igazán értik ezt a dolgot, amit én itt el fogok mondani (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), de hátha majd még lesz alkalom arra, hogy bizonyos dolgokról meggyőzzem őket.

Itt a két világkép a következő. Az egyik világkép az, amikor azt mondjuk, hogy akkor leszünk a társadalomnak valós elismert tagjai, ha nem csinálunk magunknak külön címkézett programokat, romapénzeket, romafelzárkóztatási programot, hanem azt mondjuk, hogy kiszélesítjük ezt a gondolkodásmódot és hozzáférésről beszélünk. Azt gondolom, hogy amikor ezt elmondom, akkor, ahogyan a képviselőtársaim itt oldalról elmondják, ezt egy bizonyos pontig értik. Addig értik, amikor azt mondja az egyik képviselő úr, hogy neki nem kell pénz ahhoz, hogy ő magyar legyen. Nekem sem kell pénz ahhoz, hogy én cigány legyek. Azt gondolom, hogy itt az alaphozzáállás az, hogy sajnos vannak olyan társadalmi csoportok ebben az országban, akiknek a hozzáférés nem azért nem biztosított, mert ebben az országban mindenki rasszista lenne és mindenki megkötne bizonyos kezeket, hogy miket lehet elérni és miket nem, hanem azért, mert egyszerűen vannak olyan kisebbségi nemzetiségi csoportok, a romák főként, akik mindenféle társadalmi és gazdasági okok következtében egyszerűen hátrébb kerültek, lejjebb kerültek.

Én mindig abban a világképben hittem, hogy nem kellenek külön romapénzek, nem kellenek külön címkézett programok, hanem a hozzáférést kell kiszélesíteni. Csak amikor olyan esetekkel szembesültem, hogy szabolcsi kis faluban, ahol nem volt helyi körzeti orvos, illetve ha volt, akkor nem ment le a cigánysorra, mert sár volt, mert nincs út; volt egy eset, én akkor köztisztviselő voltam, és elég nagy botrányt kavart, nem ment le az orvos erre a cigánytelepre, és az a kisgyerek meghalt egy olyan betegségben, amit meg lehetett volna gyógyítani - akkor összeültünk és gondolkodtunk, hogy elég-e az orvost hibáztatnunk, elég-e azt mondanunk, hogy neki orvosi, emberi, morális kötelessége lett volna a sárban is lemenni a gyermekhez. De azt gondolom, akkor vagyunk igazságosak, ha azt is elmondjuk, hogy ha az én gyerekem lett volna azon a cigánytelepen lázas beteg, akkor én mezítláb is felvittem volna az orvoshoz.

Azt gondolom, el kell jutnunk egy olyan pontra, ha hozzáférésről beszélünk, hogy mit biztosít egy bizonyos település, és mik ennek a mögöttes emberi jogai és kötelezettségei, és ezekben a jogokban és kötelezettségekben hátul vagyunk. Nagyon sok időt töltöttem el, nagyon sokat gondolkodtam, nagyon sok emberrel beszéltem ezekről a dolgokról, és egyszerűen arra jutottam... - ugye, egy dologra már a romatársadalom rájött, hogy nem lehet mindig csak azt mondani, hogy a másik a hibás, és bizonyos dolgokat nem tudunk egyedül megoldani, kellenek ehhez a nem romák is. Azt gondolom, hogy ennek nem vagyunk hiányában, nagyon sok olyan nem roma ember él ebben az országban, akinek szívügye az, hogy tegyen a romatársadalomért. De azt gondolom, hogy ha hozzáférésről beszélünk, akkor nekünk magunknak is el kell ismerni azt a felelősséget, hogy hogyan válunk mi tulajdonképpen az élet, a politika, a saját magunk képzésének, felemelésének áldozataivá.

Nagyon sokáig nem értettem, hogy miért mondják azt bizonyos emberek, hogy ha elvégzünk egy egyetemet, megszerzünk egy bizonyos tudást, akkor legalább egy kicsit nyúljunk vissza a saját közegünkhöz, a saját helyünkhöz, ahonnan jöttünk. Azt gondolom, hogy ezért. Azért, mert nekünk, roma értelmiségieknek felelősségünk az, hogy ne csak jogokat követeljünk, hanem kötelezettségekről is beszéljünk a sajátjainkkal, és ehhez sem kell kitalálnunk a spanyolviaszt, erre is vannak nagyon jó példák. Erre egy feladatunk van, az pedig az, hogy mindenfajta pártpolitikai érdektől függetlenül egy nagyon erős, nagyon komoly civil szervezetet kellene létrehozni, egy nagyon komoly civil életet, egy olyan segítő szolgálatot, aki ilyen esetben lemegy azért a kisgyerekért, vagy leviszi az orvost autóval, vagy valahogyan ott van és segít.

De sajnos azt kell mondanom, hogy a romatársadalom nagyon jól eltanulta és leképezi azt, ami ebben az országban folyik, azt, ami ebben a parlamentben folyik. Biztosan emlékeznek arra a bizonyos roma vitanapra, amit a Jobbik generált és aztán a Fidesz engedélyezett, illetve ő maga tűzött napirendre. Ha végignéztünk akkor itt a teremben, akkor azt lehetett látni, hogy minden pártnak - a Jobbikot kivéve - a páholyaiban ültek cigány emberek. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: A miénkben is.) Ők a mieink voltak, mert közös a páholyunk (Derültség a Jobbik soraiban.), de ültek cigány emberek, és ezen lehet mosolyogni, de azt gondolom, hogy ez nagyban mutatja ennek a problémának a súlyát, azt a súlyát, hogy mindannyian tudjuk, hogy probléma van, Berényi László is biztos nem azért beszélt 50 másodpercet, mert neki nincs mondanivalója. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: De.) Nagyon bízom benne, hogy neki is van mondanivalója, és ezt a vita során el is fogja mondani, mert mindannyian tudjuk a problémákat.

(11.50)

Ülnek itt velem szemben a páholyban fiatal roma emberek, akik a jelenlegi kormányzat köztisztviselői, akik magasan képzett, nyelveket beszélő emberek, akik jelentéseket írnak, akik feljegyzéseket készítenek, akik egy apparátust működtetnek. Ehhez képzettség, tudás és helyzetismeret kell, és ez nekik megvan. Valahogy tovább kellene lépni az egyes emberek szándékain, az egyes emberek céljain. Ez az egész helyzet addig nem fog változni, amíg ebben az országban lesz fideszes cigány, LMP-s cigány, szocialista cigány, KDNP-s cigány, egy idő után akár jobbikos cigány.

Mi magunk hagyjuk, hogy ez az egész problematika, ennek az egész ügynek a társadalmi fontossága szétforgácsolódjon ebben az országban. S ne haragudjanak, hogy ilyet mondok, az én szememben az, hogy nemzetiségi lista lesz ebben az országban, amit Farkas Flórián és az Országos Roma Önkormányzat fog összeállítani, amiben nem tudom, milyen mechanizmus, milyen módszerek és milyen kitételek alapján lesz valaki jelölt - mert én erről még nem szereztem semmilyen tudomást -, addig engedjék meg nekem, hogy azt gondoljam, ez semmi más nem lesz, csak a Fidesz díszcigányainak a listába foglalása (Taps a Jobbik soraiban.), de sajnos semmi nem fog változni. S még egy fontos dolog: akik ehhez asszisztálnak, akik ehhez a saját cigányságukat, a saját hitüket és a morális kiállásukat adják, azok nem tesznek mást, csak annyit, hogy elveszik a magyarországi cigánytársadalomtól azt a jogot, hogy valóban politikaformáló és véleményformáló szavazópolgárok legyenek ebben az országban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.




Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai