Készült: 2024.03.28.21:35:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

250. ülésnap (2002.02.04.), 139. felszólalás
Felszólaló Juhász Gábor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:02


Felszólalások:  Előző  139  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Kedves Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt az anyagot először a kezembe vettem, akkor nagy örömmel láttam benne külön kiemelve, hogy "a tények elsőbbsége". Úgy gondolom, hogy a nemzeti stratégia valóban - amiről itt annyi sok jó elhangzott - alapvetően a tények elsőbbsége elvén alapult.

Ugyanakkor én most úgy látom, hogy ez a jelentés, amiről mi itt vitatkozunk a parlamentben, inkább a vélekedéseken alapszik sok helyen, illetve már a stratégiában is megfogalmazott kívánságokon alapszik, és kicsit olyan sikerszagú. Ez nem lenne baj, ha ezek a sikerek valóban olyan örömteli sikerek is lennének. De úgy gondolom, erre való a parlamenti vita, és mivel mi úgy gondoltuk, hogy ez az anyag vitára alkalmas, ezért most élünk is ezzel a vitatkozási lehetőséggel. Hiszen ha megnézzük, hogy mi is történt, most nemcsak arra van mód, hogy ezt az egy évet áttekintsük, hanem mivel ciklus vége van, arra is mód kell hogy legyen, hogy megnézzük, ennek a minisztériumnak ezen a szakterületen mit sikerült felmutatnia adott esetben ezzel a nagy összefogással, amiről itt szó volt.

 

(21.00)

 

Hiszen nagyon szerencsés volt az alapállapot, jól indult, volt egy nagyon jó, szakmailag is megalapozott kormányprogram. Egy ennek ellentmondó büntető törvénykönyvi módosítás született - minden szakmai vélemény ellenére -, maradt benne olyan rész, amely mind a mai napig rendkívül vitatott. Egy évet vártunk arra, hogy a miniszter úr leállamvizsgázzon és így elfoglalhassa a minisztériumi széket, és a minisztériumra is. Két évet vártunk a nemzeti drogstratégiára. Vagyis valójában másfél év ténykedés van előttünk. Ebben a másfél évben is volt olyan, ami jó és elismerésre méltó. Itt van mindjárt például ez a jelentés, amelynek szerintem önmagában a léte is jó, mert bevezet egy szokást, azzal együtt, hogy ezt ősszel kellett volna, az volt a kormányvállalás, hogy ősszel fogja megtárgyalni a parlament. Vagyis van két és fél év késlekedés, ami után végre elindult valami. Úgy gondolom, hogy szerencsés esetben ezeket az eredményeket 1999 és 2000 környékén kellett volna hogy regisztráljuk abban az esetben, ha nincsen késlekedés.

Az idei évre néhány olyan fejlesztés elkészült vagy el fog készülni, amellyel, ahogy itt el is hangzott, a rehabilitációs intézetek befogadóképessége körülbelül a duplájára nőtt. Ez azt jelenti, hogy 200 helyett 400 embert tudunk évente rehabilitálni. Azt is tudni kell hozzá, hogy rehabilitáció nélkül a kábítószerről való leszokás 95 százalékban eredménytelen. Vagyis most jutottunk el odáig, ameddig, úgy gondolom, a kormányzásuk legelső évében el kellett volna jussunk, hogy sikerült megduplázni ezeket a férőhelyeket, vagyis befejezték azokat a már évek óta tartó próbálkozásokat, amelyeknek tanúi voltunk a ciklus kezdetén is.

Meg kell emlékezni arról, hogy a kutatás és a publikáció valóban nagyon sokat javult, az ismeretek bővültek és a nemzetközi összehasonlíthatóság is biztosított.

Elindult az iskolai drogprevenció, és folytatódott a Magyar Honvédség és a büntetés-végrehajtási intézmények drogstratégiájának megvalósítása. Meg kell azt is jegyezni, hogy ezek működtek a ciklus elején is, de azért jó dolog, hogy ezek folytatódtak és végül is haladnak, fejlődnek.

Folytatódik a "biztonságos szórakozóhelyek" program, ami szintén ismert volt.

Nagyon komoly fejlesztés történt a vám- és pénzügyőrség területén. Ma úgy gondolom, hogy ez megfelel a nemzetközi elvárásoknak, és ennek megfelelő a teljesítménye is. Felkészült a vám- és pénzügyőrség arra, hogy ezen a szakterületen védje Európa határait, ha egyszer arra kerül a sor.

Meg kell emlékezni arról is, hogy óriási tettrekész segítség van a magyar társadalomban, és elmondható, hogy általános és széles körű ez a segítőkészség. Ennek eredményét ma kizárólag a kormányzati segítő kéz és annak pénzbeli tartalma határozza meg. Tehát a társadalom részéről minden olyan segítség megvan, ami az eredményes közös fellépéshez nélkülözhetetlen.

Ennyi elismerés után nézzük meg, hogy mi az, ami kevésbé sikerült! Kevésbé sikerültek a tények. Ma elmondhatjuk azt, hogy a heroin- és opiátszármazékokat használók száma például 2000-ben 6 százalékkal nőtt, vagyis lendületet vett a keménydrogfogyasztás Magyarországon. A 18-35 éves népesség 32 százaléka kipróbálta már a drogokat, de ha úgy vesszük, Budapesten a középiskolások 43 százaléka kipróbált valamilyen drogot.

A kábítószerrel kapcsolatos halálozás évről évre növekszik. A gyógykezelésben érintettek átlagéletkora csökken, vagyis a kábítószer-kipróbálás alsó életkori határa minden évben csökken egy picit, egyre fiatalabbak azok, akik kipróbálják.

Akik ellen büntető eljárás indul és le is zárul, azoknak a 15,4 százaléka fiatalkorú, vagyis a tetten értek minden hatodika gyerek.

Az ambulanciákon az új betegek száma most már lassan a harmadik éve csökkenő tendenciát mutat. Némelyek azt mondják, hogy az ellátó intézmények megteltek.

A rendőrségi ügyeknek a 40 százaléka a fogyasztók ellen irányul, és csak kétharmada irányul a terjesztők ellen. Hozzá kell tenni azt is, hogy a rendőrségi fejlesztés elmaradt a szükségestől és a kívánatostól, vagyis azt lehet mondani, hogy kicsi valóságos eredmény van, egy riasztó valóság és egy nagy mellénnyel folyó kommunikáció.

Azt kell mondanom a miniszter úrnak, hogy a bizottsági üléseken bizony azt tapasztaltuk, hogy a hivatal flegma, és sok esetben olyanokat is megenged magának, amiről úgy gondolom, végig kellene gondolni, hogy szabad-e. A múltkori bizottsági ülésünkön az előadó helyettes államtitkár úr szándékos hitelrontással vádolta meg az egyik magyar európai parlamenti tagot, és értelmezte feladatkörét, sőt mi több, egy minősítő megjegyzést is tett. Úgy gondolom, hogy ez meglepő köztisztviselői magatartás. Talán egy politikai államtitkár ezt megengedheti magának, de hogy egy közigazgatásban dolgozó, magát szakembernek tartó nem, abban biztos vagyok.

Egy picit olyan ez, mint ami az ellátásban is megjelenik esetenként: képmutatás. Azt mondja a stratégia, illetve ezt mondja maga a jelentés is, hogy például az ártalomcsökkentésre nagyon komoly fejlesztéseket kell fordítani, és akkor Budapesten, egy két és félmilliós világvárosban egyetlenegy helyen van tűcsere hétfőtől péntekig 18 és 20 óra között. Lehet mondani, hogy ez nagy eredmény, de azért túlzásnak méltán nem nevezhető.

Az Ifjúsági és Sportminisztériumban a mellett a sok jó mellett, amit a miniszter úr elmondott, megállapítható, hogy a médiaesemények száma meglehetősen magas azokhoz a programokhoz és eredményekhez képest, amelyeket a minisztérium elért. Vagyis talán nem túlzás azt állítanom, hogy sok esetben önigazoló kampányba kezdtek.

A kiírt prevenciós pályázatok körülbelül a középiskolások egyharmadát érik el, vagyis azt lehet mondani, hogy az integrált drogprevenciót nem sikerült ebben a ciklusban mindenütt bevezetni.

A kiírt pályázatokon a tanácsadók körében azt figyeltük meg, hogy egy meghatározott kör nagyon sok helyen nyert el pályázati forrást, és amikor kezdeményeztük, hogy nézzük ezt meg, vizsgáljuk meg közelebbről, akkor a kormánypárti képviselőtársaim megtagadták a vizsgálóbizottság létrehozását.

Megállapítható az is, ez a listákból is kitűnik, hogy ugyanazon személyi kör több cégnéven jelentkezett ezekre a pályázatokra, vagyis ugyanazok az emberek több sapkában igyekeztek pénzhez jutni önöknél.

"Természetesen" nem sikerült sem vizsgálóbizottságot alakítani, sem megtudni hiteles információkat, hiszen, miniszter úr, az ön hivatalának munkatársai rendre meg szokták ígérni bizottsági ülésen, hogy ezek az információk majd eljutnak például hozzám, de azt kell mondanom, hogy ezek rendre nem szoktak eljutni sem hozzám, sem a képviselőtársaimhoz. Vagyis ma nem lehet tisztán látni a pályázati források ügyében.

A miniszter úrék készítettek egy számítást a nemzeti drogstratégia elfogadásának kapcsán, és akkor úgy számolgatták, hogy három év alatt 17 milliárd forint kell körülbelül. Ön elmondta, hogy mindennel együtt van körülbelül 2,5. Úgy gondolom, hogy ez a 2,5 lényegesen alatta marad annak, amit akár önök, akár mások ebben megfelelő összegnek ítéltek volna. Ez nem biztos, hogy önmagában a minisztérium vagy a miniszter úr hibája, csak tényként meg kell említeni, hogy azok az eredménytelenségek, amelyeket az előzőekben soroltam, lehet, hogy éppen onnan táplálkoznak, hogy bár a stratégia megvan, a végrehajtáshoz szükséges pénz nincsen.

Ezek olyan tények voltak, amelyek kedvezőtlenek, de önmagában nem tragikusak. Ugyanakkor megemlékeznek egy olyan problémáról is, amelyről azt gondolom, hogy ez ma ennek a témakörnek az egyik fő baja, ez pedig a nem kábítószerfüggő fogyasztók büntetőjogi kezelése, ők az alkalmi drogfogyasztók. Ők azok, akik a vádemelések jelentős részében érintettek; ők azok, akik ha egyszer vétenek, akkor megbüntetendők, ha pedig rendszeresen vétkeznek, akkor gyógykezelésre jogosultak, és ilyen módon mentesülnek a büntetés alól. Vagyis amikor ez a téma szóba kerül, szeretném most is elmondani, hogy a büntető törvénykönyv módosítása sem emberi, sem szakmai, sem morális mércén nem felel meg, ezeken elbukik.

A nem függő fogyasztók esetében a büntetés elkerülhetetlensége a láthatatlanság irányába nyomja el ezeket a folyamatokat. Nem véletlen az, hogy a betegek félnek, hiszen ezt a pszichiáterek elég világosan el is mondják. Láttam a miniszter urat egy tévéinterjúban, amelyben azt mondta, hogy nem váltak be az orvosi segítséget kérők számának csökkenésével kapcsolatos félelmek, mert még soha senki ellen nem indult eljárás az után, hogy orvoshoz fordult.

 

(21.10)

 

Kérem, miniszter úr, sajnos ez nem igaz, indult ilyen eljárás, sőt van olyan jogász ismerősöm, akinek több ilyen ügyfele is van. Vagyis azt kell mondanom, hogy ez a félelem kitapintható, és ennek a félelemnek sajnos oka is van. Vagyis mondhatjuk azt, hogy minden stratégiai öröm ellenére a törvények közül a büntető törvénykönyv módosítása káros hatású és rossz.

Ha a törvényeknél tartunk, meg kell emlékezni egy másik törvényről is, ez a pénzmosásról szóló törvény, amely nagy sikerként vonult be a magyar parlamenti történelembe. Ugyanakkor az egy ténykérdés, hogy a mai napig senkire nem tudták rábizonyítani, hogy ilyen tevékenységet végzett. Ez alapján a törvény alapján senkit el nem tudtak ítélni. Tehát ez egy eredménytelen, rossz törvény, olyan, ami nem alkalmas arra, hogy fellépjen az ellen a jelenség ellen, amit a címében visel. A világon mindenhol a kábítószer-terjesztők ellen a hatóság az anyagi alapok elvonásával próbálkozik. Nálunk ez a dolog a törvény rosszasága miatt teljesen sikertelen, tehát úgy gondolom, hogy ez egy kudarc. Nem csupán az önök kudarca, annyiban a mi kudarcunk is, hogy a törvény vitája kapcsán nem sikerült önökkel megértetnünk, hogy ez a törvény így nem lesz jó.

A rendőrségi fejlesztések különösen elmaradtak. Nincs esélyük komolyan felvenni a versenyt, akár a létszám, az ember, felszereltség vagy a fizetés kérdését nézzük. Benne van a jelentésben is, hogy összesen negyven főt harminc óra keretében képeztek a Rendőrtiszti Főiskolán. Kérem, ez nevetséges ahhoz képest, hogy milyen számok és adatok röpködnek itt. Országosan legalább négyszáz, Budapesten legalább száz fő kábítószer-nyomozónak kellene lenni ahhoz, hogy európai mértékkel mérve azt mondhassuk, megütöttük azt a szintet, ami Európában általában szokásos.

Az ügyészség helyzete szintén kedvezőtlen. Nincsen elég orvos szakértő, aki foglalkoztatható. A jelentésben is csak olyan lózungok vannak, hogy szükséges még ezt meg azt, meg a számukat, meg a továbbképzésüket, de arról, hogy történt volna valami ezen a területen, nem sikerült a jelentésben sem beszámolni. Nincsen elég kirendelhető pártfogó felügyelet, ezért elmondható az is, hogy az ügyészségek nagyon sok esetben talán éppen ezért nem alkalmazzák a halasztott vádemelést, hanem lefolytatják mintegy 40 százalékban a fogyasztók ellen ezeket a büntetőeljárásokat. A pártfogók képzése nem megoldott, és a jelentésben is benne van, pénzt nem sikerült ráfordítani.

Vagyis azt mondhatjuk, hogy az adatok riasztók, a megelőzés nem lett rendszerszerű, a pályázatosdiban nem lehet tudni pontosan, hogy mi történik. A törvények közül több rossz, sikertelen vagy eredménytelen törvény van, és míg a terjesztők profik, addig a rendőrök helyzete tragikomikus. Az ügyészséget pedig nem sikerült helyzetbe hozni. Úgy gondolom, hogy ezen kormányzati cselekvések késlekedése miatt telítődik a kábítószerpiac.

Annyi szó volt itt az összefogásról, hadd mondjam el azt is, hogy a szocialisták részéről erre az összefogásra a készség, a hajlandóság megvan. Ugyanakkor úgy ítéljük meg ennek a jelentésnek a tárgyalása kapcsán is, hogy ez a tevékenység lassú, az iránya csak részben jó, részben teljesen rossz, az eredményeket pedig keveselljük. Vagyis azt a fajta összefogást, ami azt jelentené, hogy az önök tevékenységét csak dicsérjük, erre mi sajnos nem vagyunk képesek, és nagyon bízom abban, hogy ez a kritika annyiban legalább építő jellegű lesz, hogy ha maradnak is, egy picit összébb szedik magukat ezen a területen is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  139  Következő    Ülésnap adatai