Készült: 2024.03.28.16:09:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

267. ülésnap (2005.11.16.), 132. felszólalás
Felszólaló Karakas János (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:32


Felszólalások:  Előző  132  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem okozok meglepetést Farkas Sándor úrnak, ha azt mondom, hogy a Szocialista Párt, a frakció támogatja ezt az előterjesztést. És bár bírálta az előterjesztést, hogy négy törvénymódosítást is tartalmaz, de hozzá kell tennem, hogy ez agrártárgyú törvények módosítását tartalmazza, és igazi salátának azt tartom, ami Farkas Sándor elnöklete idején volt, amikor a dajkaterhességet együtt tárgyaltuk mezőgazdasági témákkal; az aztán igazából saláta volt. Tehát ezt valahol, mivel egy-egy ágazatot érint, jogtechnikai oldalról is el tudom és el tudjuk fogadni. Tehát ilyen jellegű aggályunk nincs.

Az első két törvénymódosítás kapcsán, amelyik tizenéves probléma megoldásáról szól az átmeneti törvény, illetve a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvényhez kötődően, ezt mindenféleképpen, tisztelt képviselőtársaim, előbb vagy utóbb rendezni kell, tisztázni kell. Lehet vitatkozni arról az elvről, hogy az államhoz szálljon-e a föld vagy nem. Megítélésem szerint, ha ezt az állam jó célra akarja továbbadni, akkor igenis, átmeneti oldalról ez elfogadható.

Azzal egyet tudunk érteni, hogy be kell szabályozni valahol ezt a rendszert, hogy meddig lehet állami tulajdonban, hogyan lehet kezelni. Ezekre vannak példák. Mondjuk, nem állami oldalról mondom, de dán példa alapján, ha egy bank tulajdonába kerül egy föld, ott is törvényi előírás van, hogy mennyi idő alatt kell visszaszármaztatni termelőhöz.

Másik részéről a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvény kapcsán is lehet a kártalanítás mértékéről vitatkozni, de hogy meg kell csinálni, és végre le kell zárni ezt az egész eseményt, ezt mindannyian tudjuk és érezzük. Érezzük azt is, hogy a jelenleg most folyó árveréseknek is milyen negatív hatásaik vannak, és több a negatív hatás benne esetenként, mint a pozitív.

Termőföld. Azt gondolhatta mindenki, és itt a túlpolitizált agrárvilágban szinte természetes, hogy itt aztán összecsapnak az érzelmek, és nem a ráció győz. Sokszor, sok oldalról elhangzott már, hogy az egykori szövetkezeti, most átalakult társas gazdaságok, ahol komoly állattenyésztés folyt és folyik jelenleg is, milyen gondokkal küszködnek: termőterület kell a takarmánybázishoz. És ezt valamilyen formában biztosítani kell. Ha nem akarjuk, hogy még jobban leépüljön az állattenyésztés, akkor úgy érzem, hogy ezt a gesztust meg kell adni a kormányzatnak. Az is tény, hogy nem szolgálhatja azt, hogy ez szolgálja azt, és adjon lehetőséget egy-egy gazdaságnak arra, hogy növelje a területét, de ennek a törvénymódosításnak nem is ez az alapcélja, hanem az, mint amit említettem, hogy ne csökkenhessen tovább az állatállomány a takarmány-termőterület hiánya miatt.

A negyedik nagy elem a bortörvény módosítása, amit az tett szükségessé - mint ahogy az államtitkár úr is mondotta -, hogy az ágazati képviselők lobbizva a parlamenti képviselőknél, elérték azt, hogy ne sújtsa jövedéki adó a szőlő- és bortermelőket, mint ahogy ez Európa többi tagállamában is így van, és ez versenyhátrányt okozott eddig a szőlő- és bortermelőknek. Ugyanakkor fölvetődött egy másik gondolat is, mégpedig az, hogy alakult egy boriroda. Magát a gondolatot mindenki támogatta, aztán utána, amikor megnevezésre kerültek, hogy kik a résztvevői, akkor kevesellték. Azóta, jelentem, a többi képviselet is helyt kapott a borirodában, tehát ez a gond is megoldódott, és ezen keresztül tudtak róla és ismerték ennek a salátatörvénynek ezt a néhány passzusát is, ami erre vonatkozott vagy vonatkozik.

Ehhez valamilyen formában ezen szereplőknek az volt a kérése, hogy rendeleti úton a termelőktől be kell hajtani egy bizonyos pénzalapot, hogy elindulhasson ez a munka. Máshol, ahol hosszabb idő és lehetőség volt arra, hogy kialakuljon ez az egész rendszer, ahol a termelők saját maguk jöttek rá, hogy létre kell hozni azon szervezeteiket, amelyek egyik részről szabályozzák a szőlő- és bortermelést, másik részről segítik a piacépítést, az nálunk viszonylag rövid idő alatt az elmúlt tíz-egynéhány évben alakult ki. És ehhez bizony sajnos bele kellett szólni a természetes folyamatokba, de nem úgy, hogy ellene, hanem hogy mellette legyünk, és ez a fajta 8 forintos átcsoportosítás megítélésünk szerint ezt a célt szolgálja.

Ennek a 8 forintos átcsoportosításnak, illetve önmagában a beszedésnek minek kell eleget tennie? Hát annak, hogy olyan formában kerüljön beszedésre, mint ahogy a jövedéki adót beszedték. Kérdezem én, hogy eleget tesz-e ez a megfogalmazás ennek a kitételnek. Azt kell mondanom, hogy ebben a formájában nem, de bizonyos részben azért magyarázható, hogy miért nem. A jövedéki adó kapcsán az exportáló üzemeknél az exporttételekre nem volt jövedéki adó, tehát itt mintegy 800 ezer hektónyi borra azt tudom mondani, hogy 8 forint plusz tehertétel lesz.

 

(15.40)

Megítélésünk szerint jogos azon észrevétel ezen üzemek részéről, hogy ez nekik versenyhátrányt okoz, sőt mivel jó néhány tételt már jövő évben lekötöttek, ez nekik kifejezett anyagi hátrányt is okozhat, tehát ezt valamilyen formában a későbbiek során méltányolni kell. Másik oldalról viszont nekünk méltányolni kell az előterjesztő azon szándékát, hogy pontosan, aki exportra is termel, annak is szüksége van marketingre, sőt neki igazából szüksége van. Tehát összességében ez a behajtás az ő céljait is kell hogy szolgálja. Másrészről a jövedéki adó az importborokra is érvényes volt, valahogy ezt a részét is meg kell teremteni. Úgy érzem, az előterjesztés százszázalékosan ezt sem oldotta meg, és sajnálatos, hogy a bortörvény - ami ezt kiegészíthette volna - beterjesztése késik, de gondolom, hogy ezt is meg tudjuk oldani.

Mi volt még az előterjesztett anyaggal szembeni észrevétel? Az, hogy előfordul, hogy egyes borászatok lebíráltatnak az Országos Borminősítő Intézetnél egy-egy tételt, ami egész évre szól. Jelentem, utánanézettem, hogy mennyire jellemző ez, és milyen nagyságrendekre jellemző ez. A 100 hektoliter alatti forgalmazók 50 százalékánál fordul elő, hogy egész évre kérik a forgalombahozatali engedélyt, és mintegy 300 hektós gazdálkodói tételnél van az, hogy 80 százalékos ez a lefedettség. Tehát ebből adódóan megítélésem szerint megoldható, hogy VPOP-ellenőrzéshez kötötten - hiszen a bor marad jövedéki - ennek a megoszthatóságáról egy módosító indítvánnyal gondoskodjunk. De hozzá kell tennem, hogy ez elsősorban a pici, kis és középborászatok gondja, a nagy borászatoknál az a jellemző, hogy ők folyamatosan viszik tételeiket, egy-egy hordónyit, mondjuk, 300-400 hektó hordónyi tételeiket, obiztatnak, nekik tőkeerejüknél, egyebüknél fogva igazából nem jelent ez gondot, és náluk nem nagyon fordul elő, hogy egyéves értékesítésre szánt készletet küldenek egyszerre bevizsgálásra.

Megítélésünk szerint vita alakulhat ki a járulék megosztása tekintetében, hogy szerepeljen-e a törvényben ez a 60-40 százalék. Erre azt szeretném mondani azoknak, akik ezt felvetik, hogy a boriroda résztvevői - hozzáteszem, a kibővített résztvevők, tehát mindazon képviseletek, akik korábban az alapítók közül kimaradtak, és most bekerültek - egyetértettek ebben a százalékos megoszlásban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én csak magánvéleményként mondhatnám, hogy ez igazából nem biztos, hogy fontos eleme a törvénynek, de összességében úgy érzem, hogy ezen tételek módosításával ez a törvény is alkalmas, és en bloc a saláta emiatt alkalmas az általános vitára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  132  Következő    Ülésnap adatai