Készült: 2024.03.29.06:17:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

238. ülésnap (2001.11.08.), 127. felszólalás
Felszólaló Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:10


Felszólalások:  Előző  127  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltás hajnalának egyik kiemelkedő jelentőségű törvénye volt az egyesülési jog biztosítása.

A civil társadalom egyik legjellemzőbb megnyilvánulása egy jogállamban, ha a polgárok szabadon hoznak létre a legkülönbözőbb célokkal egyesületeket vagy hasonló szervezeteket. Nemcsak a szabadság egy megnyilvánulási formájáról van szó, hanem egy rendkívül fontos társadalmi szervező erő megvalósulásáról, hiszen nagyon sok olyan egyesület, alapítvány működik, amely az állam válláról milliárdos nagyságrendű összegekben mérhető költségeket vesz le, kiegészítve vagy helyettesítve azt a tevékenységet, amelyet az állam nem képes, vagy nem maradéktalanul képes ellátni. Társadalmi szervezet persze nemcsak karitatív, az állami szerepvállalást kiváltó célra, hanem minden elképzelhető törvényes célra létrehozható, és ez így van rendjén.

Sokszor a demokráciának egyik fokmérője is, hogy adott időszakban egy-egy országban hány és milyen jellegű egyesület fejtheti ki tevékenységét. Az előző rendszerben mindössze néhány ezer volt ilyen Magyarországon, a rendszerváltás óta a számuk szinte folyamatosan nő, ma már több tízezer van, ha jól tudom.

Az egyesülési jog maradéktalan érvényesüléséhez fontos garanciális szabály, hogy az állam ne gátolja, hanem inkább támogassa, segítse az ilyen szervezetek létrehozását, működését. Az Alkotmánybíróság a 6/2001. számú határozatának rendelkező részében meg is állapította: "Az Országgyűlés jogalkotói feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem teremtette meg maradéktalanul az egyesülési szabadság érvényesülését biztosító mindazon jogszabályi feltételeket, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak a nyilvántartásba-vételi eljárás indokolatlan elhúzódásával szemben."

Az egyesületeket tehát az alkotmányban és a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában foglaltaknak megfelelően meg kell védeni az állami önkénytől, attól, hogy indokolatlanul elhúzódó bejegyzési eljárás ne váljon ezen alapjog érvényesülésének gátjává.

A törvényjavaslat e törekvésével csak egyetérteni lehet. A jelenlegi bejegyzési eljárás kurtán-röviden megfogalmazott rendelkezései helyébe egy, a határidőket is újszerű módon tartalmazó bejegyzési eljárási rend kerül kialakításra.

 

(Koppánné dr. Kertész Margitot a jegyzői székben dr. Szabó Erika váltja fel.)

 

A kérelem benyújtásától számított meghatározott idő elmúlásával az egyesület akkor is jogszerűen létrejön, ha az illetékes bíróság elmulasztja meghozni a bejegyző határozatot. A megoldás újszerű, de nem páratlan a hatályos magyar jogrendben, hiszen a cégbírósági eljárásban már hasonló elvek érvényesülnek, és a bevezetésük óta eltelt idő igazolta, hogy a szabályozás bevált. Ha jól tudom, ugyan egyetlen cégbejegyzési eljárási folyamatban sem érvényesült a fenti automatizmus, a törvény erejénél fogva történő bejegyzés, de biztosan hatással volt a cégbíróságok működésére, hogy ez ne is következzen be, azaz gyorsította az eljárásokat.

Nézzük konkrétan ebben a törvényben ezeket a határidőket! A könnyebb kiszámítás érdekében tételezzük fel, hogy egy újonnan alakuló egyesület képviselője január 2-án benyújtja a szükséges iratokat a bíróságra. A bíróság a beérkezéstől számított 30 napon belül hiánypótlásra hívhatja fel a szervezetet, ha ez indokolt, amelyre 45 napos, bizonyos esetekben további 15 napos határidőt biztosíthat.

Ha a hiányt pótolják, akkor az eredeti kérelem beérkezésétől számított, összesen 60 napon belül, illetve maximum további 8 napon belül az egyesületet be kell jegyezni, de ebbe az időtartamba nem számít be a hiánypótlásra vonatkozó időintervallum. Ha a mindenki a rendelkezésére álló határidők utolsó napján teljesíti törvényes feladatát, amely nyilván csak egy elméleti fejtegetés, akkor, ha jól számoltam, a kérelem beérkezésétől számított 128. nap után jegyzik be a szervezetet. Ez a törvényes lehetőség, amely mindkét oldalon adott. Ez összesen négy hónap. Azaz egy január első munkanapján megküldött kérelem alapján nagyjából május 10-e körül kezdheti meg a bejegyzett szervezet a törvényes működését. Lehet, hogy van olyan bíróság az országban - gyanítom, leginkább itt Budapestről lehet szó -, ahol ez a határidő is nehezen teljesíthető, de az ország nagy részében 20-30 napon belül megszülethet a bejegyző végzés, például tudom, hogy Vas megyében, Szombathelyen néha még ennél rövidebb idő alatt is megtörténik.

Ha valóban gyorsabb eljárásokat szeretnénk, akkor talán érdemes lenne valamelyest csökkenteni a fenti határidőkön, mert csak ez hozna érdemi változásokat a nagy számok törvényét tekintve, hiszen máshol a törvény módosítása nélkül ma is ennél jóval gyorsabban folyik le az eljárás.

Mindannyian ismerjük a hivatalok működését, ezért talán egy kicsit félő, hogy azon bíróságok esetében, ahol egyébként a fenti legvégső határidőkön jóval belül, rövidebb idő alatt megszülettek a bejegyző határozatok, most ezeken a helyeken - közelítve a törvényi határidőkhöz - esetleg lelassulhatnak az eljárások. Ez nem lenne jó. A fenti rendelkezésekhez kapcsolódóan a törvényjavaslat a változásokat átvezeti a polgári törvénykönyv és a Ptké. rendelkezésein is, és ez úgy tűnik, rendben van.

Sajnos, nem mondható el ugyanez a törvényjavaslat terjedelemben jóval rövidebb, de hasonlóan fontos második részéről. Bár az államtitkár úr volt szíves jelezni az expozéjában, hogy nyitott a kormányzat e módosításokra vonatkozóan, azonban amíg a kormány nem vonja vissza a javaslatot átdolgozásra, addig ez fekszik előttünk, és erről kell véleményt nyilvánítanunk. E rendelkezések az egyetlen árva országos ítélőtábla működésének megkezdéséig a megyei, Budapesten a Fővárosi Bíróság háromtagú tanácsának hatáskörébe utalja azon egyesüléssel, cégeljárással, közhasznú szervezetek tevékenységével összefüggő fellebbezési ügyek elintézését, amely ügyek első fokon ugyanezen bíróságok előtt folytak.

A hatályos jogszabályok szerint ma ilyen ügyekben a Legfelsőbb Bíróság jár el, de úgymond praktikus okok miatt a legfőbb bírói fórum túlterheltsége okán ezeket az ügyeket nagyjából egy éven át ugyanott intézik fellebbezési eljárásban is, ahol első fokon elbírálták.

Ez a megoldás sem garanciális, sem praktikus szempontból nem fogadható el. Erre vonatkozóan Wiener György képviselő úr rendkívül szakszerű és minden igényt kielégítő fejtegetését nem is tudnám megismételni, mert nem készültem ilyen részletességgel a dologról, de azt hiszem, hogy világos volt, és teljes mértékben elfogadható.

Minden jogállamban és azon belül minden jogágban alapvető jogelv, hogy egy bírói fórum által első fokon meghozott érdemi ügydöntő határozattal szemben benyújtott fellebbezést egy magasabb bíróság bírál el. Én nem ismerek igazából ez alól kivételt. A javaslat által idézett megoldás, amely egyébként a bv-tvr.-hez, a büntetés-végrehajtási törvényerejű rendelethez hasonló eljárásra utal, egy olyan kivételes dolog, amely panaszok elbírálására, és nem pedig tiszta jogorvoslati eljárásra vonatkozik. És ezt nem is tudom olyan valódi, tiszta jogállami megoldásnak tekinteni, még ha azt az Alkotmánybíróság egyébként rendjén valónak is találta. De hangsúlyozni szeretném, hogy ott jellegében egy teljesen más típusú eljárásról van szó.

E kényszermegoldás - amellett, hogy garanciális szempontból aggályos - immár többedik beismerése annak, hogy a kormányzat az igazságügyi reform befullasztása, annak részbeni visszafordítása, az ítélőtáblák felállításának bojkottálása miatt kényszerült erre a megoldásra. Amikor e kormányzat hivatalba lépése után vehemens érveket hallottunk politikusoktól és minisztériumi tisztviselőktől, hogy mennyire nincs szükség a bírói szervezet átalakítására, mi nem egy alkalommal rámutattunk a tervezett megoldás lehetetlenségére, helytelen voltára. Mindenki, aki egy kicsit is jártas e területen, tudta és tudhatta, hogy csak idő kérdése, mikor kell majd ilyen parádés jogi megoldáshoz folyamodni, mint aminek most is tanúi lehetünk. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy kb. 15 ezer civilisztikai ügy van folyamatban a Legfelsőbb Bíróságon, és ebből vennének át az alacsonyabb bíróságok kb. 2500-2600 ilyen típusú ügyet.

Nyilvánvaló, hogy a problémahalmazt a magyar igazságszolgáltatás az előző Országgyűlés által megalkotott igazságügyi reform megsemmisítése miatt folyamatosan tolja maga előtt, és ugyan most gyorsan betömni tervezi a kormány az egyik léket, de csak idő kérdése, hogy hol keletkezik újabb lék és válik világossá, hogy ez a hajó bizony zátonyra futott.

Ez az igazságügyi szervezeti rendszer elavult struktúra, így gyökeres reformokra és nem foldozgatásokra lenne szükség. A javaslatnak ezt a részét nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  127  Következő    Ülésnap adatai