Készült: 2024.03.28.09:16:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

238. ülésnap (2001.11.08.), 123. felszólalás
Felszólaló Dr. Wiener György (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:23


Felszólalások:  Előző  123  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Közismert, hogy a törvényhozás menetrendjét nemcsak a politika, hanem az Alkotmánybíróság is írja. A mostani parlamenti ciklusban is viszonylag gyakran fordult elő, hogy a kormány azért kényszerült törvényjavaslat benyújtására, mert az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, vagy törvény egyes rendelkezéseit alkotmányellenesség címén megsemmisítette.

A napirenden lévő törvényjavaslat hátterében két alkotmánybírósági határozat húzódik meg. A 6/2001. számú alkotmánybírósági határozat mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg arra hivatkozva, hogy az Országgyűlés nem teremtette meg maradéktalanul az egyesülési szabadság érvényesülését biztosító jogszabályi feltételeket. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény ugyanis nem nyújt megfelelő védelmet a nyilvántartásba vételi eljárás indokolatlan elhúzódásával szemben, miközben a társadalmi szervezet csak egy bírósági döntéssel alakul meg, válik jogi személlyé. Az Alkotmánybíróság álláspontja indokolásakor általános érvénnyel megállapította, hogy "Az alapvető alkotmányos szabadságjogok - így az egyesülési szabadság - érvényesítésének egyik legfőbb biztosítéka a jog által korlátozott állam léte. Különösen nagy alkotmányos jelentősége van az állami cselekvés jogi korlátainak abban az Egytv.-re is jellemző jogi modellben, amelyben az állam (bíróság) döntése konstituálja a társadalmi szervezetet."

Ugyanakkor a megoldás módjának meghatározását az Alkotmánybíróság a törvényhozás feladatának tekintette. Az indokolás szerint az Országgyűlés dönthet úgy, hogy más eljárásokban érvényesülő garanciákat vesz alapul, de megfogalmazhat csak erre az eljárásra jellemző szabályokat is. A törvényjavaslat az első megoldást választotta, hiszen az 1. § a cégeljárásból ismert automatikus bejegyzés jogintézményét emelné be az egyesülési jogról szóló törvényre. Az automatikus bejegyzés ugyanakkor nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy alkotmány- és törvényellenes tevékenységet folytató társadalmi szervezetek működhetnek. A nyilvántartásba vétel elmaradása esetén a 69. napon ipso iure megszülető végzést ugyanis meg kell küldenie az ügyésznek, aki törvényességi felügyeleti jogkörében akár a társadalmi szervezet feloszlatását is indítványozhatja.

A törvényjavaslat kiindulópontját képező másik alkotmánybírósági döntés a 21/2001. számú alkotmánybírósági határozat, amely a közhasznú szervezetekről szóló törvény 7. § (1) bekezdésének a) pontját semmisítette meg. A hivatkozott rendelkezés ugyanis az Alkotmánybíróság szerint nem értelmezhető az egyszemélyes alapítású közhasznú szervezeteknél. A megoldást a javaslat ez esetben is más törvény rendelkezésének átemelésével kívánja elérni. A 9. § (2) bekezdése értelmében az egy tagból, személyből álló legfőbb szerv esetén a gazdasági társasági törvény 172. § (1) bekezdését kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a döntéshozatalt megelőzően a tag, személy köteles a felügyeleti szerv, illetőleg az ügyintéző és a képviseleti szerv véleményét beszerezni.

A kormány ugyanakkor - akárcsak az ombudsmantörvény módosításakor - messze túlterjeszkedett az Alkotmánybíróság határozatából fakadó jogalkotási feladatokon, és ismét egy salátatörvényt terjesztett a Ház elé. A mindössze tíz paragrafusból álló javaslat öt törvényt és egy törvényerejű rendeletet kíván módosítani, illetve kiegészíteni. Ezzel együtt pozitívan értékelhetjük az alapítványokra vonatkozó szabályozás fejlesztését, mely számos problémát okozó joghézagokat szüntet meg, illetőleg jogokat bővít.

A Legfelsőbb Bíróság tehermentesítését szolgáló elképzelések viszont súlyos alkotmányossági aggályokat vetnek fel. A törvényjavaslatból kitűnően a kormány igazán most szembesül az igazságszolgáltatási reform leállításából fakadó konfliktusokkal, mindenekelőtt az eljárásoknak a Legfelsőbb Bíróság túlterhelése miatti elhúzódásával. A megoldást a törvényjavaslat 7. és 8. §-a abban véli megtalálni, hogy ideiglenes jelleggel 2003. január 1-jéig, az országos ítélőtábla felállításáig a társadalmi szervezetek és az alapítványok nyilvántartásba vételével kapcsolatos végzések elleni fellebbezéseket az egyes bíróként eljáró megyei, fővárosi bíróság fellebbezési ügyeket tárgyaló, három hivatásos bíróból álló tanácsa bírálja el. Ugyanezt a szabályt alkalmazná a cég-, a csőd- és a felszámolási eljárásokban is.

E megoldás mellett a részletes indoklás azzal érvel, hogy ilyen jogorvoslati rendet állapított meg a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet is, amit az 5/1992. számú alkotmánybírósági határozat alkotmányosnak ismert el.

Az Alkotmánybíróság álláspontjára való hivatkozás azonban csak első közelítésben tűnik megalapozottnak. Az említett határozat indoklásának II/2. pontja valóban úgy foglalt állást, hogy "A jogorvoslathoz való jog mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy jelen esetben a bv-bírói végzések tekintetében ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. Ugyanakkor az ilyen felülvizsgálatot nem biztosító jogorvoslat nem feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi, nem ügydöntő határozatok esetén."

Az indokolás II/4. pontjából viszont kitűnik, hogy ez az érvelés csupán a vegyes jellegű, fellebbezésnek nem minősülő jogorvoslatra vonatkozik: "Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Bvtvr. 6. § (3) bekezdésének c) pontja nem azért alkotmánysértő, mert a bv-bírói végzés elleni fellebbezést mint a jogorvoslat egyik formáját zárja ki, hanem azért, mert a húszféle bv-bírói határozat közül tizenhat esetben sem törvényi, sem alacsonyabb jogforrási szinten nem biztosított a garanciális jellegű, a másodfokú elbírálást lehetővé tevő egyéb jogorvoslati forma sem."

 

(12.50)

 

Majd így folytatja később az Alkotmánybíróság döntése, ismét idézem: "Annak eldöntése, hogy a bv-bíró határozata elleni jogorvoslat formája fellebbezés vagy vegyes jellegű, a bv-bíró részéről a saját határozatának orvoslását is lehetővé tevő panasz legyen, a jogalkotás feladatkörébe tartozik." Az Alkotmánybíróság valószínűleg azért nem ragaszkodott a fellebbezési jog biztosításához, mert a bv-bíró értelemszerűen az érdemi döntés meghozatala után a végrehajtási szakaszban jár el. A fellebbezés 1992-ben hatályos és jelenlegi szabályozása is kizárja, hogy azt ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórum bírálja el. A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény - ez volt hatályban az AB-határozat meghozatalakor - 18. §-ának (2) bekezdése értelmében - idézem - "a megyei bíróság jár el első fokon az eljárási törvények által hatáskörébe utalt ügyekben, másodfokon elbírálja a helyi bíróság és a munkaügyi bíróság határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket".

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 20. §-ának (1) bekezdése lényegében ezt a rendelkezést ismétli meg, 25. §-ának a) pontja pedig kimondja, hogy a Legfelsőbb Bíróság elbírálja törvényben meghatározott ügyekben a megyei bíróság vagy az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot. Ezeket a rendelkezéseket az alkotmány 50. § (5) bekezdése értelmében az Országgyűlés kétharmados többséggel fogadta el, így a törvényjavaslat 7. és 8. §-a az 1. §-hoz hasonlóan kétharmados jellegűnek minősül. Erre azonban az előterjesztés nem utal. A fellebbezéssel kapcsolatos alkotmánybírósági indoklás miatt azonban az Országgyűlés a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával sem dönthet úgy, hogy a felsorolt eljárásokban másodfokon is a megyei, fővárosi bíróság döntsön.

Tisztelt Ház! A szocialisták a törvényjavaslat rendelkezéseinek többségét támogatják, ám nem fogadhatnak el olyan megoldást, mely fellebbezés elbírálását, még ha ideiglenes jelleggel is, ugyanazon bírói szervezet magasabb fórumára kívánja bízni. Az említett két paragrafus kiiktatása érdekében módosító indítványokat nyújtunk be, s a törvényjavaslat megszavazását azok elfogadásától tesszük függővé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  123  Következő    Ülésnap adatai