Felszólalás adatai

A nagy menetelésnek kettős célja volt. Egyrészt demonstrálta, hogy a politikai szereplők, az egyházak, a civil szervezetek egységesen kiállnak a székely autonómia ügye mellett, az önigazgatás és a terület egysége mellett, másrészt tiltakozás volt a készülő román közigazgatási átszervezés terve ellen.

Erdély és ezen belül a Székelyföld hosszú történelme folyamán mindig decentralizált, részben vagy egészében önálló területi egység volt. 1224-ben Európában elsőként az itt élő népek kaptak autonómiát a magyar királytól. Európában ez volt az egyik első olyan terület, ahol anyanyelvhasználatot biztosítottak a kisebbségben élő népeknek 1868-ban. Az első világháborút követően a román nemzetgyűlés minden nemzetiségnek saját önkormányzatot, szabad anyanyelvhasználatot és arányos parlamenti képviseletet ígért, ám ezek teljes mértékig mind a mai napig nem teljesültek, annak ellenére nem, hogy Románia demokratikusan működő jogállam.

Több olyan példa is van Nyugat-Európában és a világban, amely a területi autonómia, illetve a kulturális autonómia tekintetében példaként szolgálhat Románia számára, az ottani magyarság számára is: Dél-Tirol, a finnországi land-szigetek, vagy akár említhetjük a vajdasági autonóm területet is, amely azért is érdekes, mert nemcsak magyar autonómiáról beszélhetünk ott, hanem egy területen belül az ottani többségi szerbség is ennek haszonélvezője. Véleményem szerint fontos az, hogy Székelyföldön is az ott élő románság megértse, hogy a székely autonómia az ő érdekük is.

Magyarország Alaptörvénye világosan fogalmaz. Azt mondja, hogy Magyarország a kisebbségekkel kapcsolatban határainkon túl, azt mondja: "felelősséget viselünk sorsukért, elősegítjük közösségeik fennmaradását, fejlődését, támogatjuk magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket".

Mindezekre tekintettel kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy milyen lépéseket tervez a Külügyminisztérium a székelyföldi autonómiatörekvések támogatása érdekében.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)