Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatnám az imént megkezdett hozzászólásomat. A másik ilyen tévedés volt, amiről hosszasan értekeztek a fideszes képviselők, az államadósság kérdése. Hargitai képviselő úr elmondta, hogy soha ilyen jó helyzetben nem voltunk. Persze, ha jól választjuk meg, hogy mihez képest, akkor természetesen még akár ezt is ki lehet mutatni. De azért hadd hívjam föl arra államtitkár úr figyelmét, ha már a fideszes képviselők elmentek, akik erről korábban szónokoltak hosszasan, hogy a válság előtt körülbelül 65 százalék GDP-arányos államadósság volt, de ha konkrétan a 2008-as adatot nézem, az 71,6 százalék volt GDP-arányosan, most, 2016-ban 74,1 százalék. Tehát ha ehhez mérjük, akkor talán már rögtön nem is olyan impozáns ez az adat.

A másik pedig, hogy ha konkrétan a számokat nézzük, akkor 2010-ben, a kormányváltáskor 19 500 milliárd forint volt az államadósság, 2016-ban pedig 26 000 milliárd forint nagyjából a magyar államadósság. Tehát ebben sem mutatható ki akkora nagy előrelépés.

Arról nem is beszélve, hogy mindezt úgy sikerült elérniük, hogy alapvetően a magán­nyugdíj­pénztári vagyont lenyúlták, és abból 2000 milliárd forintot tettek bele az államadósság-csökkentésbe, a többit persze elköltötték saját magukra meg az államra. De az látható, hogy ebben az államadósságban sem olyan pozitívak az eredmények, mint ahogy azt önök említették.

Aztán volt még egy, amiben Banai államtitkár úr is, Hargitai alelnök úr is vitába keveredett velem. Ez a GDP-növekedésről szólt. Az ÁSZ elnöke is ‑ aki szintén nem várta végig a vitának még az elejét sem, ahogy tegnap Matolcsy úr sem, ez valami betegség vagy vírus lehet, hogy a saját előterjesztésüket nem hallgatják végig, valószínűleg ők is unják azt, amit ők mondanak ‑ azt mondta, hogy régiós összehasonlításban az európai uniós átlagnál jobban növekedett Magyarország 2016-ban, és ez micsoda fantasztikus eredmény.

Én bátorkodtam azt megjegyezni, hogy ha régiós összehasonlításban tesszük, akkor ez az adat már rögtön nem annyira szép, mert Románia, Bulgária, Lengyelország, vagy éppen Csehország, Szlovénia, Horvátország is megelőzte Magyarországot. És Hargitai úrnak az az állítása sem felel meg a valóságnak, ami arról szólt, hogy Magyarországon sokkal rosszabb volt a helyzet, mint ezekben az országokban. Kérem, ez nem igaz, hiszen 2009-ben, 2010-ben Románia, Szlovénia, Horvátország, de még a Balkán is sokkal nagyobbat zuhant, mint Magyarország. 2010 környékén vagy ’11-ben már Magyarország GDP-növekedést produkált.

Magyarul: semmilyen formában nem igaz az az állítás, hogy a magyar gazdasági csoda egyedülálló Európában. Sokkal inkább az látszik, hogy Magyarországnak sokkal nagyobb lehetősége, távlata lenne, látva Romániát vagy éppen Bulgáriát is, Lengyelországról és Csehországról nem is beszélve, amit a rossz gazdaságpolitika nem megfelelően, nem kellőképpen aknáz ki.

Volt még egy állítás, ami legalábbis az elmúlt napok eseményei vagy hírei alapján megmosolyogtató vagy legalábbis némi kis korrekcióra ad lehetőséget. Arról beszélt talán Hargitai úr is, aztán államtitkár úr is, hogy megszabadultak a nemzetközi pénzügyi szervezetektől, mert Magyarországnak megvan az a képessége, tudása mind a Világbank, mind az IMF tekintetében, amivel a gazdasági válságot kezelni tudják, és ez a magyar gazdasági csoda tulajdonképpen irigyelt egész Európában.

Igazából akkor azt nem értem, hogy akkor Varga Mihálynak miért kellett most a Világbankkal kötnie egy együttműködési megállapodást. Ha ennyire ódzkodunk ezektől a nemzetközi pénzügyi szervezetektől, akkor most miért volt szükség arra, hogy Washingtonban aláírjunk egy olyan együttműködési megállapodást, amely szakmai segítséget nyújt a magyar kormánynak a munkaerőpiaci kérdések, nehézségek megoldásában. Eddig folyamatosan azt hallottuk, hogy fantasztikus megoldásaik vannak, hogy tulajdonképpen Magyarországon már meg is szűnt a munkanélküliség.

És még volt egy: talán akkor arról beszéltek, hogy az akkori Pénzügyminisztérium ‑ mert akkor még volt Pénzügyminisztérium ‑ nem megfelelően készítette elő, nem megfelelő stratégiaelmélet vagy eljárásrend szerint készítette elő a költségvetéseket, bezzeg most.

(14.10)

Azért mosolyogtam, mert Banai államtitkár úr akkor is a Pénzügyminisztériumban dolgozott, a mi kormányunk idején is. Akkor nem államtitkárként, hanem ha jól emlékszem, főosztályvezetőként végzett egyébként jó szakmai munkát. Valószínűleg azért a Pénzügyminisztériumban nem minden szakembert cseréltek ki, meg nem mindenkit bocsátottak el, és vettek föl Fidesz-párttagkönyvvel rendelkező szakértőket.

Tehát ezek voltak azok a tények, amiket szerettem volna a vita során legalább a jegyzőkönyv számára rögzíteni, és még amit fontos lenne talán megjegyezni, és ezt kérdezném is államtitkár úrtól, hogy az ÁSZ elnöke arról beszélt, hogy egy versenyképességi fordulat történt meg 2016-ban Magyarországon. Mire alapozza ezt a kijelentést vajon az ÁSZ elnöke? Hiszen pont azt látjuk, hogy a versenyképességi rangsorokban Magyarország folyamatosan csúszik hátra, sőt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr bizottsági meghallgatása során ő arról beszélt egyébként ‑ némi kis önkritikával ‑, hogy nagyon sok sikert értek el, de egy terület van egészen biztosan, ahol további lépésekre van szükség, ez pedig a versenyképesség kérdése; és éppen akkoriban tárgyaltak a Versenyképességi Tanács keretében különböző lé­pé­sekről, amiket a kormányzat szeretne megvalósítani.

Tehát summa summarum: azt gondolom, hogy ez a versenyképességi fordulat egészen biztosan nem jó irányba tett fordulat, ha fordulatnak hívjuk, hiszen világosan lehet látni, hogy a különböző nemzetközi mutatók alapján Magyarország nem előrelépett ezen a területen, hanem sokkal inkább hátra.

A másik, ami szintén egy kérdés lenne az államtitkár úrhoz, hogy az OECD megállapította, hogy ez a magyar költségvetés rendkívül átláthatatlan költségvetés. Ez azért érdekes, mert Hargitai úr arról beszélt, hogy itt végre fantasztikusan egymásra épül az egyik évi meg a következő évi költségvetés, sőt hat évekre lehet előre tekinteni. A legutóbbi törvénytervezetnél megnéztem, milyen a középtávú kitekintése a Pénzügyminisztériumnak vagy az elkészített költségvetésnek. Maradjunk annyiban,- eléggé elnagyoltan fogalmazott, még ha tendenciákban érdekes módon sokkal inkább a valósághoz közeli információkat osztott meg, mint az adott évről szóló költségvetés.

Magyarul, az átláthatóság érdekében: hogy lehet az, hogy önök azt mondják, hogy ennyire transzparens, ennyire fantasztikus, ennyire egymásra épülő, jól összehasonlítható, jó struktúrájú költségvetés még nem volt soha az életben Magyarországon, miközben az OECD pedig pontosan azt hiányolja, hogy ez a költségvetés egy európai összehasonlításban, az OECD… ‑ sőt szélesebb, mert OECD-tagországok között bizony nem tekinthető százszázalékosnak, sőt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)