Felszólalás adatai

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt azzal kell kezdenem, hogy ebben a blokkban kell tárgyalnunk azokról a módosító indítványokról, amelyek részint a hatásköri szabályok változását eredményezik, részint pedig az ítélőtábla bevezetését, tehát az ítélőtábla hatáskörébe tartozó ügyeket eldöntik.

Ebben a tekintetben fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az elmúlt héten - már az általános vitát követően - az Alkotmánybíróság döntést hozott, amely alkotmánybírósági döntés mulasztásos alkotmánysértést állapított meg abban a tekintetben, hogy az Országgyűlés csak egy ítélőtáblát tervezett felállítani ahelyett, hogy több ítélőtáblát hozna létre. Ez nyilván új helyzetet teremt, amire a kormánynak reagálni kellene, hiszen előállhat az a helyzet, hogy most elfogadjuk a büntetőeljárási törvényt, ahol azzal indokolja a kormány a kétfokú jogorvoslat megszüntetését, hogy csak egy ítélőtábla jött létre - más indok erre egyébként nincs a javaslatban; lehet, hogy van, de nem írták le -, és előállhat az a helyzet, hogy jövőre feláll kettő, három vagy akár öt ítélőtábla, ami már adna feladatokat ennek az új másodfokú bíróságnak.

A 8. pontban Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal azt indítványozzuk, hogy az 1998-as XIX. törvény hatásköri szabályai maradjanak meg. Az 1998-as Be. azt célozta, hogy a bíróságok ügyterhelését megpróbálja megváltoztatni oly módon, hogy jelenleg helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyeket megyei bírósági hatáskörbe emelt volna fel. Ebben egy kicsit visszatért volna a háború előtti megoldásra, tehát a - szerintem követendő - magyar jogi tradícióhoz, amikor is a járásbíróságok tulajdonképpen bagatell bíróságként működnek, a törvényszékek voltak azok, amelyek az érdemi büntetőbírósági feladatot látják el, és az ítélőtáblák a jogorvoslati fórumok szerepét töltik be.

Jelen pillanatban a magyar igazságszolgáltatásnak az EU-országjelentés szerint az egyik legnagyobb problémája a Legfelsőbb Bíróság ügyhátraléka; zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem ez elsősorban azért van, mert a Legfelsőbb Bíróság jobban tudta érvényesíteni ebben a tekintetben a lobbiérdekeit az EU-tárgyalásoknál, mint a helyi bíróságok, mert megítélésem szerint legalább ilyen, ha nem súlyosabb probléma a helyi bíróságoknak a leterhelése.

Csak egy adatra szeretnék újra utalni: 1991-ben a helyi bíróságoknál az egy éven túl folyamatban lévő ügyek száma az ügyek 3,85 százaléka volt, 1994-ben már 25 százaléka, 2000-ben pedig 37,6 százaléka a helyi bíróságon indult ügyeknek egy éven túl volt folyamatban. Ez azt jelenti, hogy a helyi közösségeket érintő és általuk ismert nagyszámú bűncselekmény nagyon-nagyon későn jut el a jogerős bírói ítéleti szakaszba, ami meggyőződésem szerint az ítélkezésbe vetett bizalom drámai csökkenésével is jár.

A Tárki közvélemény-kutató intézet nemrégiben végzett egy vizsgálatot, e szerint a vizsgálat szerint a magyar állampolgárok, a megkérdezettek több mint 80 százaléka úgy ítéli meg, hogy ma az érvényesüléshez szükséges a szabályoknak az áthágása, és a megkérdezettek 93 százaléka azt mondta, hogy a jogsértők többségét nem éri el az igazságszolgáltatás. Ez nagyon nagy mértékben annak köszönhető, hogy helyben történik egy kocsmai verekedés, és majd két év múlva lesz jogerős ítélet az ügyben; helyben történik egy lopás, elfogják az elkövetőt, és ha nincs bíróság elé állítás, amit ugye mostanában gyakrabban alkalmaznak, akkor évek múlva születik meg az ítélet.

Milyen változást akar ez a mostani előterjesztés elérni? Nem tudom, hogy jó adatokat küldtek-e meg nekünk az Igazságügyi Minisztérium képviselői arra a kérdésre, amit a bizottságban feltettünk, de az az adat, amit hozzánk eljuttattak, arról szól, hogy az 1999. évben 22 ezer néhány száz bűncselekményt követtek el abban a kategóriában, ami most megyei bírósági elsőfokú hatáskörbe tartozik, 2000-ben 27 ezer ilyen bűncselekményt követtek el. Ebből a 22 ezer, illetőleg 27 ezer bűncselekményből valamilyen módon 1200, illetőleg 1100 ügy lesz a bíróságokon; nyilván egy ügyön belül sok bűncselekményt bírálnak el, mert az Igazságügyi Minisztérium statisztikája szerint a megyei, fővárosi bírósághoz érkezett elsőfokú büntető közvádas peres ügyek száma ugyanezekben az években 1200, illetőleg 1100 volt.

Az új módosítás, amit a kormány most benyújt, ezt a 22 ezer, illetőleg 27 ezer ügyet 1900-1800-as nagyságrendre, tehát kisebb mint tizedére csökkenti le azzal, hogy kihagyja a megyei bíróság hatásköréből az embercsempészést, ami 4-5 ezer ügy van évente, a gazdálkodási kötelezettséget sértő bűncselekményeket, ami 1200-1400, a kábítószerrel visszaéléseket, ami 1600-1900 bűncselekmény volt, és a szerzői vagy szomszédos jogokat megsértő bűncselekményeket, ami 13 ezer, illetőleg 17 ezer darab bűncselekmény volt. Tehát így nagyon leredukálja a megyei bíróság elsőfokú hatáskörét. Azt teszi, aminek az ellenkezőjét kellene tenni.

Azt kellene tenni, hogy növelni a megyei bíróság elsőfokú jogkörét, és ezáltal tehermentesíteni a helyi bíróságokat. Ha a helyi bíróságokat nem sikerül tehermentesíteni, akkor szintén ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe azokat a statisztikákat, amelyekre utaltam, ez egy folyamatos növekedése az egy éven túlhaladó ügyeknek. Szintén a statisztikák kimutatják azt, hogy még úgy is, hogy a jelenlegi kormány lényegesen megemelte a szabálysértési értékhatárt ötezerről tízezerre, ezért a bűnügyi statisztikákban megjelent egy bűncselekményszám-csökkenés, mert kikerült egy csomó ügy, ami egy évvel korábban bűncselekmény volt, az egy évvel később már csak szabálysértés lett; de a folyamat újra folytatódik, az első háromnegyed éves tapasztalatok azt mutatják, hogy újra növekszik a bűnözés, tehát a helyi bíróságokon az ügyek elakadása egyre súlyosabb probléma lesz.

Ha a mostani törvényjavaslat ezt a változtatást - amit 1998-ban keresztülvittünk, amely növelte volna a helyi bíróságok hatáskörét, ezért a bíróságokhoz érkező, első fokon elbírálandó ügyeket jobban osztotta volna el a különböző bírói fórumok között - megakadályozza, akkor gyakorlatilag magára vállalja az Országgyűlés a felelősséget azért, hogy ebben a kérdésben nem fog bekövetkezni változás, illetőleg tovább fog tartani az egy éven túlhúzódó ügyeknek a szaporodása.

(13.00)

1998-ban - amire most azt mondják, hogy kapkodva készült a törvény, szeretném elmondani, hogy azért tíz év kapkodásnak volt ez az eredménye - éppen azért született meg a négyszintű bírósági rendszer és az ehhez igazodó szabályozás, mert felismertük azt - '96-os bírói konferenciákon és máshol is elhangzottak ezek -, hogy homokóraszerű a bírósági ügyterhelés. A helyi bíróságot és a Legfelsőbb Bíróságot nagyon nagy terhelés éri, a megyei bíróságon a terhelés nem ilyen nagy. Ha csak számokat mondok, hogy a helyi bíróságra első fokra évente körülbelül százezer büntetőügy érkezik, a megyei bíróságra ezer büntetőügy érkezik évente. Ez kiegészül körülbelül 20-25 ezer másodfokú jogorvoslattal, ami persze sokkal kevésbé időigényes, hiszen a másodfokú alapvetően nem ténykérdésekre koncentrál, nem függ a bizonyítástól, kevesebb a bizonyítás, nem függ attól, hogy eljöttek-e a tanúk vagy nem jöttek el.

Tehát azt a megoldást kellett volna választani, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények - akár olyan szintig, ami ma a vétségi eljárás hatáskörébe tartozik - maradjanak a helyi bíróságnál, és minden más kerüljön megyei bíróságra. De ez a megoldás csak akkor nem okozta volna a Legfelsőbb Bíróságon a terhek növekedését, ha bejönnek az ítélőtáblák, és az ítélőtáblák válnak a rendes másodfokú fórummá.

A leghatározottabb meggyőződésem az, hogy ez összességében gyorsította volna az ügyek elintézését, annál is inkább, hiszen az összes ügynek csak 20 százaléka kerül jogorvoslatra, 80 százalék első fokon jogerőre emelkedik. Ebből az a következtetés, hogy itt, ezen a ponton, az elsőfokú bíróságok pontján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kellene a rendszerhez hozzányúlni. A kormány javaslata ezzel ellentétes irányban tesz lépést, ezért kérem, hogy az indítványunkat a 8. pontban támogatni szíveskedjenek. (Taps az SZDSZ soraiban.)