Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban, hetekben mind gyakrabban halljuk azt a mondatot kormánypárti képviselőtársainktól, hogy ez a kormány helyreállítja a munka becsületét - talán emlékeznek rá. És e mögött a mondat mögött egy újfajta felfogás húzódik meg, a munkanélküliség kezelésének egy újfajta felfogása.

Hosszabb ideje ígérik, és most már előttünk is van egy törvényjavaslat, amely valami egészen új felfogást tükröz. Ez a törvényjavaslat jelentősen korlátozni akarja a munkanélküli-járadék folyósítási idejét, ugyanakkor meg kívánja szüntetni azt a nagyon fontos intézményt, az úgynevezett jövedelempótló támogatást, amely azoknak a megélhetéséhez biztosít forrást, akik már kikerültek a biztosítási alapú munkanélküli-ellátás rendszeréből.

A miniszterelnök úr Pápán egy beszédében azt mondta, hogy rövid időn belül, a ciklus végére Magyarországon megszűnik a munkanélküliség - aki dolgozni akar, annak lesz munkája. Ez a miniszterelnök úrnak egy pápai beszéde volt.

Egy kérdés az, hogy van-e realitása ennek az elképzelésnek. Tulajdonképpen azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy mit gondolnak a Fidesz politikusai: vajon az a 20 millió ember, aki a nyugat-európai országokban munkanélküli, az mind nem akar dolgozni? Mit gondolnak a Fidesz politikusai: létezik piacgazdaság munkanélküliség nélkül? Jó lenne, évtizedeken keresztül álmodtunk is róla, hogy létezhet olyan gazdasági rendszer, ahol mindenki, aki dolgozni akar, talál magának állást. De tudjuk, hogy a modern piacgazdaság úgy működik, hogy az emberek egy része körében - volt olyan időszak, amikor ez 2-3 százalék, a mai kapitalizmusban, az ezredforduló kapitalizmusában bizony ez sok országban 10 százalék körül van, és ez az európai átlag - sajnos van munkanélküliség.

És az Európai gyakorlat hosszú ideje, sok-sok évtizede az, hogy tudjuk, hogy sokan vannak, akik kiszorulnak a folyamatos foglalkoztatásból, akik kiszorulnak a társadalmi integrációból, és egy tisztességes társadalomnak az is kötelessége, hogy ezeket az embereket ellássa. Különösen így van ez azokban a kelet-közép-európai, volt szocialista országokban, ahol nem egyszerűen a munkaerő-piaci ingadozások és a szerkezetátalakulás okoz időleges állásvesztést, hanem ahol az egykori szocializmusból örökölt termelési struktúra összeomlása Magyarországon több százezer, az egész régióban több millió ember számára jelentette a munkahely végleges elvesztését.

Az a felfogás, amely a munkanélkülieket semmirekellőnek, támogatásra nem érdemes embereknek tekinti, nem európai felfogás, és ez a foglalkoztatáspolitikai fordulat, amelyet a Fidesz meghirdetett, és amelyik nem egyszerűen az előző kormány, hanem az egész rendszerváltás óta eltelt és tulajdonképpen a pártok konszenzusán alapuló foglalkoztatási és munkanélküliségi politikának a félretételét jelenti, rendkívül aggasztó. Hozzá kell tennünk azt is, hogy magának a munkanélküli-ellátásrendszernek a megkurtítása nem pusztán a legszegényebbeket, hanem a középrétegek átmenetileg állás nélkül maradó tagjait fogja sújtani. És meg kell mondanom, ez a felfogás sajnos teljesen beleillik abba a világképbe, ami a családtámogatási rendszert is, a lakástámogatási rendszert is, általában a Fidesz egész társadalompolitikáját jellemzi. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)