Készült: 2024.03.28.10:01:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

71. ülésnap (2007.05.15.), 100. felszólalás
Felszólaló Dr. Vidorné Dr.Szabó Györgyi (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:21


Felszólalások:  Előző  100  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az már régóta köztudott, hogy a kormány programjában és elképzelései között szerepelt a rokkant-nyugdíjazási rendszer átalakítása, ahogy erre az ötéves nyugdíjkorrekciós programban is utalt. És az a javaslat, ami most önök előtt, előttünk fekszik, egy nagyon hosszas előkészítő munka, egyeztetések és tárgyalások eredményeként született meg. Ennek alapfilozófiája és rendszerszemlélete régóta jelen van szakmai körökben. Ezt a koncepciót számos korábbi változat kidolgozása előzte meg, és több mint tíz éve egyvégtében készülnek tervek a módosításra.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az OOSZI szakértői az 1990-es évek közepétől folyamatosan tanulmányozták az Európai Unió tagállamai, illetve más fejlett országok szociális és társadalombiztosítási rendszereit, és ezzel egy időben elemzéseket készítettek a hazai rendszer működéséről. 1996-ban elkészült egy reformjavaslat, amely a rehabilitációra helyezte a hangsúlyt, de ebből nem született törvény. 1997-ben a parlament elfogadott egy országgyűlési határozatot, ebből szeretnék idézni: "Át kell alakítani a nyugdíjrendszer és az egészségbiztosítási rendszer reformjához kapcsolódva - annak folytatásaként - a megváltozott munkaképességűeknek, illetve a rokkantaknak járó ellátások jelenlegi rendszerét. Ösztönözni kell az egyén foglalkozási rehabilitációját, megteremteni a visszatérés feltételeit a munka világába, és összehangoltan kell kezelni a megváltozott munkaképességűek komplex egészségügyi, foglalkoztatási és szociális problémáit." Ezek a mondatok, kedves képviselőtársaim, tíz éve hangoztak el. Hát, késésben vagyunk, alaposan.

Az említett határozati javaslatot követően az OOSZI-ben egy modellkísérletbe fogtak az orvos szakértők annak érdekében, hogy maguk az orvosszakértői vélemények lényegesen megalapozottabbak és használhatóbbak legyenek. Több kisebb jellegű módosítás és folyamatos javítgatások történtek az elmúlt időszakban, de ezzel együtt sem változott meg alapjaiban a rokkantosítás rendszere. 2002-ben az állampolgári jogok biztosa is felhívta rá a figyelmet, hogy újra kellene gondolni a rokkantsági rendszerben a szakértői eljárás folyamatát. Tőle idézem: "Felhívom az egészségügyi, valamint a szociális és családügyi miniszter figyelmét, hogy az orvosszakértői eljárás új szabályainak megfelelő, a munkaképesség-csökkenés mértékét és a rehabilitálhatóságot is értékelni képes szervezet létrehozása már elodázhatatlan."

És most végre, 2007 májusában már egészen közel járunk a rendszer valódi átalakításához, hiszen a kormány benyújtotta a parlamentnek a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslatot. A javaslatban foglaltak az új rendszer szükséges és megfelelő alapját jelentik.

Az eddigi kormányok nem szorgalmazták a rendszer modernizálását, sőt, ha visszatekintünk a rendszerváltás körüli időkre, az látszik, hogy maga ez az intézményrendszer mutatott kiutat a munkanélkülivé válás elkerülésére. Ezt érzékelteti az az adat is, hogy 1971-ben körülbelül 200 ezer, 2006-ban pedig körülbelül 800 ezer fő volt a rokkantnyugdíjasok száma. Így hát azoknak egy része, akiket leszázalékoltak, akik ma rokkantnyugdíjban részesülnek, bizony nemcsak saját akaratából vállalta a rokkantnyugdíjas létet. És ez azért fontos, mert sokan azt hiszik, hogy aki rokkantellátásban részesül, az biztosan potyázik. Hát ez messze nincs így, még akkor sem persze, ha minden rendszerben megvannak a potyautasok. Tudni kell, hogy ez a változtatás nem róluk szól, hanem arról, mert az a fontos, hogy miként tudunk esélyt adni, megfelelő ellátással és szolgáltatással támogatást nyújtani ahhoz, hogy a rokkant lét zsákutcájának legyen alternatívája, meglegyen a választás lehetősége. És ez a rehabilitáció tétje.

Ha már annyiszor használjuk ezt a szót, rehabilitáció, érdemes lenne talán a fogalomnak egy kicsit az értelmezésére kitérnünk. Ha röviden mondjuk, ebben az összefüggésben a rehabilitáció: elvesztett fizikai képességek visszaállítása és ezek hátrányainak kiküszöbölése. Ha részletesebben kívánjuk körüljárni, engedjék meg, hogy idézzek az Országgyűlés kutatószolgálata által készített jelentésekből, amelyekért ezúton is köszönetet mondok, mert rendkívül színvonalas háttéranyagok ezek, s nagyon sokat segítenek abban, hogy átlássuk a jelenlegi rendszert, és összehasonlításokat tehessünk:

Az Európai Unió tagországaiban mára már általánossá vált az a megközelítés, hogy a különféle egészségkárosodással élő emberekről a társadalombiztosításnak elsősorban nem élethosszig tartó segélyezéssel kell gondoskodnia, hanem ahhoz kell segítséget nyújtania, hogy amennyiben az állapotuk ezt lehetővé teszi, képességeiknek megfelelő munkát tudjanak találni. Röviden: a kompenzáció helyett a rehabilitáció került előtérbe. Ennek megfelelően a rokkantság fokának meghatározásakor sem azt vizsgálják, hogy az illető mennyire beteg, hanem azt, hogy még mire alkalmas, azaz megmaradt képességei mennyiben fejleszthetők, és milyen munkát tud még ellátni. Ma már általános az a közelítési mód, amely szerint az állapotfelmérés során nem a képességek csökkenésének mértékét kell önmagában meghatározni, hanem azt, hogy ez a csökkenés milyen módon befolyásolja a képességét valamilyen munka elvégzésére.

Az anyagi támogatás folyósítása sem végcél, csupán egy ösztönző eszköz arra, hogy a sérült ember mielőbb olyan állást találjon, amelyben teljes értékű munka végzésére képes. Az a szervezett segítség, amelyet az egészségében, testi vagy szellemi épségében károsodott egyén kap, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a munka világában, az maga a rehabilitáció. A rehabilitáció olyan komplex intézkedéssorozat, amely magában foglal egészségügyi, pszichológiai, oktatási, képzési, foglalkozási, foglalkoztatási és szociális szolgáltatásokat, s mindezt összehangoltan, és a legfontosabb, hogy egyénre szabott módon nyújtja az érintett személy tevékeny részvételével ez a rendszer.

A rehabilitáció sikerességének feltétele persze az is, hogy mihamarabb elkezdődjön, de az is, hogy a munkaadókat is ösztönözzék a megváltozott munkaképességű dolgozók alkalmazására. Rokkantsági nyugdíjat minden országban azok számára állapítanak meg, akiknél a munkaképtelenség tartósan fennáll. A munkaképtelenség megközelítése azonban országonként eltérő képet mutat.

(16.00)

Magyarországon a rokkant-nyugdíjazási eljárás csak az egészségi állapotot vizsgálja, és ennek folytán állapítja meg a munkaképesség-csökkenést. Ám egyéb szempontokat, így az illető által végzett munka jellegzetességét és körülményeit nem veszi figyelembe.

Számos országban azonban nem csupán pillanatfelvételt készítenek a károsodottságról vagy a korlátozottságról, hanem behatóan vizsgálják a rehabilitációs lehetőségeket, és amennyiben az szóba jöhet, megfelelő foglalkoztatási intézkedéseket is tesznek. Más szóval nemcsak azt vizsgálják, hogy az illető mire nem képes, hanem azt is, hogy megmaradt képességei mennyiben fejleszthetők, és milyen munkát tud még ellátni.

A rokkantsági nyugdíjjal kapcsolatban sok helyütt az a felfogás, hogy a képességcsökkenés nem az illető állapotán múlik, hanem azon, hogy az állapota milyen módon befolyásolja a képességét valamilyen jövedelemszerző munka elvégzésére. Az Európai Unióban nincs egységes rendszer a megváltozott munkaképességűek ellátására. Azonban nyomon követhető egy általános törvényszerűség, amennyiben a legtöbb rendszer a kompenzációs ellátások mellett a rehabilitációt helyezi előtérbe. Ez a változás a 2004-ben csatlakozott országok nagy részében is lezajlott az elmúlt években.

A mi rendszerünkben a rokkantsági nyugellátások nem alanyi jogon járnak, és nem minden esetben véglegesek. Ezért a jogosultságot időszakonként felülvizsgálják. A rokkantrendszerben fontos szerepe van a felülvizsgálatnak, ami nem feltétlenül azért történik, hogy a rokkantnyugdíjastól megvonják a juttatást, hanem azt vizsgálják, hogy megkapja-e a megfelelő ellátást, s hogy történt-e az állapotában változás. Vannak olyan vélemények, hogy nem lehet és nem is szabad senkiről végleg lemondania az orvostudománynak, mert ahogyan a diagnosztikai és a terápiás eljárások fejlődnek, előfordulhat - bár azért valóban leginkább csak elméletileg -, hogy az eddig gyógyíthatatlannak hitt betegeket meggyógyítják. Ennél persze gyakorlatiasabb egy másik megközelítés, amely szerint a leszázalékolt élethelyzete is változhat, és a technika fejlődésével adódhat olyan munka, amelyet mégis el tud látni, és persze el is vállal.

Kedves Képviselőtársaim! Mit kínál most itt az önök előtt fekvő javaslat? Egy olyan átmeneti időtartamot, amely alatt járadék illeti meg a rendszerbe bekerülőt, és amely alatt segítséget kap ahhoz, hogy ha képes rá, állapotának megfelelő munkát találjon, munkajövedelemből éljen és ne rokkantsági nyugdíjból. Ez a rehabilitáció. Így a pénzszolgáltatás elnevezése rehabilitációs járadék. Lehetne más név is, nem ez a lényeg. A rehabilitációs járadék nem cél, csupán eszköz; eszköze a rehabilitációnak, eszköze a visszatérés lehetőségének, és ezt pedig mi, szocialisták támogatjuk.

Támogatjuk azt is, hogy ezek az új szabályok csak fokozatosan és ésszerűen legyenek bevezetve, mint például az, hogy ha valakinek tíz éve van a nyugdíjkorhatár eléréséig, vagyis már nem annyira fiatal, számára választható lesz, hogy tesz-e próbát a rehabilitációval, vagy választja inkább a rokkantnyugdíjat, ha a feltételeknek megfelel. Sorolhatnám még, hiszen számos részletszabály van, de azt remélem, hogy a részletes vita kapcsán nagyon sok mindenről részleteiben tudunk beszélni.

Az előttünk álló részletes vita lefolytatásán túl azonban van még egy nagyon fontos feladatunk; az, hogy az érintetteket megfelelő információhoz juttassuk, hogy értsék, lássák, miről szól ez a jogszabály, hogy hogyan befolyásolja az életüket. És hogy ez a tájékoztatás korrekt legyen, ez mindannyiunk közös felelőssége. Reményeim szerint ezt szolgálja majd az az együttműködés is, amelyet a múlt héten kötött a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége és a szociális tárca minisztere, amely jól példázza, hogy egy jó cél elérése érdekében hogyan tud összefogni a kormány és a civil társadalom.

Végezetül összefoglalva a szocialista frakció álláspontját: a rokkantnyugdíjazás rendszerének átalakítása már régóta aktuális, százezreket érintő kérdés. A most benyújtott javaslat lényege, hogy van a rokkantság és a munkanélküliség mellett egy új választás. Ez a rehabilitációs járadék, illetve a hozzá kapcsolódó szolgáltatások. Az új komplex rendszer nem szigorítást jelent, hanem lehetőséget ad. Kérem kedves és tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  100  Következő    Ülésnap adatai