Készült: 2024.03.28.11:11:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

110. ülésnap (1999.12.15.), 74-78. felszólalás
Felszólaló Mécs Imre (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:53


Felszólalások:  Előző  74 - 78  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! A Történeti Hivatal tisztelt Elnöke, tisztelt Elnökhelyettes Asszonya! Tisztelt Ház! A röviden csak Etv.-nek nevezett törvényünk tulajdonképpen a történelmi igazságtétel alapvető része, annak egy pillére, hiszen amikor 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon kompromisszumos megoldás született, akkor tudatosan lemondtunk a büntetőeljárások alkalmazásáról a történelmi igazságtétel egyébként jogos érvényesítése érdekében, de nem engedtünk a valódi történelmi igazságtétel, a történelem, a múlt megismerésének kérdésében. Hiszen a magyar társadalom olyan szerencsétlen helyzetbe került, hogy nem sokkal a vesztes világháború után, egy rövid szünet után a kommunista hatalom az ország legszörnyűbb diktatúráját hozta létre, '56-ban pár hétig lehettünk a magunk urai, utána pedig jött a szörnyű megtorlás, a manipulált sajtó, a magyar társadalomnak egyszerűen nem volt módja megismerni a saját múltját - nincs módja.

A mai fiataloknak, gyermekeinknek és magunknak, a mai társadalomnak szörnyű batyukat kell cipelnie, hiszen még nem tisztáztuk magunkban a két világháború közötti problémákat, a világháborús problémákat, a világháborús szörnyűségek problémáit, a kommunista hatalomátvétel problémáit, az '56 utáni megtorlás, az egész Kádár-rendszer problémáit. Ez most egyszerre zúdul mindannyiunkra, és ezt kell együtt feldolgozni.

A német társadalom, amely a háború után a miénknél szörnyűbb és rosszabb helyzetben volt, de demokratikus körülmények között, hosszú, nehéz és szívós munkával fel tudta dolgozni a múltját a társadalom legjobbjainak segítségével, és 20-25 év múlva egy egészséges társadalomkép, önkép alakulhatott ki, amely minden társadalom számára alapvető fontosságú.

Úgy gondolom, hogy az Etv.-nek is két fontos nagy ága volt; az egyik volt a politikai tisztaság, a zsarolhatóság megszüntetésének, a politikai funkciókra való alkalmasság kérdése, a másik pedig a történelmi múlt megismerése. Ahogy múlik az idő, ez a második ág válik egyre fontosabbá, és ebben van nagyon nagy szerepe a Történeti Hivatalnak és az ott feltárásra váró hatalmas információmennyiségnek; hiszen az elmúlt 50 évben csak nagyon rövid ideig működött szabad sajtó, nagyon rövid ideig voltak csoportok, közösségek az országban, amelyek képesek voltak artikulálni a véleményüket, álláspontjukat. Sajnos ezekben a jelentésekben, hangulatjelentésekben, ügynöki jelentésekben, elkobzott iratokban, házkutatásoknál bevitt iratokban ott rejtezik a múltunk. Ezeknek a megismerhetősége alapvető nemzeti érdekünk, és ennek kell előtérbe kerülnie, nem pedig adott esetben a gonosztevőknek, az ügynököknek, az őket alkalmazóknak a virtuális személyiségéhez való joga.

Az információs önrendelkezési jog gyakorlása rendkívül fontos, és örülünk annak, hogy a Történeti Hivatal a saját lehetőségein belül igyekezett úgy értelmezni az Etv.-t, hogy minél több információt rendelkezésre tudjon bocsátani. Úgy gondolom, hogy ez az út helyes, természetesen nem pótolhatja a törvény módosítását és a törvény felhatalmazásait, de a parlament segítségével és a törvényalkotó szándékainak, a törvény szándékainak, céljainak figyelembevételével, úgy gondolom, tovább tágíthatók ezek a keretek, éppen azért, hogy mind a kutatók, mind pedig a magukra vonatkozó információt keresők sokkal torzítatlanabb képet kaphassanak.

A törvény felülvizsgálata és átdolgozása elkerülhetetlen, hiszen jól tudjuk, hogy a rendszerváltoztatás vagy rendszerváltás utáni időszakban különböző pártérdekek voltak azok, amelyek megakadályozták, rögtön 1990-ben, egy átfogó, jó törvény meghozatalát és gyors lebonyolítását.

Közismert, átvilágító bírák is nyilatkoztak a sajtónak, hogy a becsléseik szerint körülbelül 10-15 százalék közöttire tehető az első ciklusban a parlament padsoraiban helyet foglaló ügynökök száma. Ezeknek az ügynököknek a jelentős része az akkori kormánykoalíció padsoraiban foglalt helyet. Ezt Antall Józsefék felismerték, és ennek is köszönhető, hogy hiába terjesztettünk be a korai időszakban egy nagyon áttekinthető, világos és nagyon határozott átvilágítási törvényt, amelynek akkor még jelentős szerepe lehetett volna, ez csak a ciklus végére, többrendbeli metamorfózis után, legyengítve és felvizezve került elfogadásra, már a következő ciklus számára, a következő ciklusban pedig további átdolgozások születtek, megint más pártérdekek figyelembevételével.

(13.50)

Valójában igazi átvilágítási törvény a mi számunkra - gondolok itt az '56-os ellenzékre, a demokratikus ellenzékre és az abból kinőtt szervezetekre - nem valósult meg. Éppen ezért itt volna az ideje, hogyha tíz év után is, de korrigáljuk e törvénykezések hibáit. Hiszen kezdettől fogva éppen én voltam az, aki minden egyes törvényhez beadtam módosító javaslatban, hogy a teljes III. ügyosztály úgy kerüljön a törvény hatálya alá, hogy ne lehessen manipulálni a kérdéseket. És tökéletesen mindegy volt a jogállam elleni tevékenység szempontjából, hogy amikor egy ügynök kiutazott Bécsbe, akkor ott már a III/I. felügyelete alatt végezte ugyanazt a romboló munkát, amit itt.

Számtalan példát elmondtunk erre vonatkozóan, de a jelentésből is látható - amely nagyon gondosan összeállított, és szikársága mellett is megfelelő részletességű -, hogy 1990-ben a társszervezetek egyszerűen elvittek több mint 10 ezer dossziét, majdnem a felét a dossziéknak, minden kontroll nélkül. Nem volt kontroll! Egyszerűen Nagy Lajos és mások, a különböző szervezetek vezetői elmentek és összepakolták, "ez jó lesz nekünk, jobb, ha nálunk van" jeligével, és most nagyon nehéz tőlük visszaszerezni. Rendkívül fontos volna, hogy ne maguk a szolgálatok - akiknek a szűk csőlátásuk és a titkosszolgálati, nem egészséges mentalitásuk szinte mindent titkosítana, ami a kezük ügyébe kerül -, hanem a parlament és a szakma felügyelete mellett történjen a titkosszolgálatoknál lévő dossziék felülvizsgálata és átadása a Történeti Hivatalba. Ezt a célt kívántuk elősegíteni akkor, amikor Pető Iván beadta a módosító javaslatát.

Szeretnénk még tovább segíteni a Történeti Hivatal tevékenységét, ezért egy másik módosító indítványt is beadtunk, amelyben szeretnénk megerősíteni azt az irányzatot, amelyet önök követnek, hogy minél kevesebb adatot takarnak és titkosítanak a kiadott okmányokban. Ezt rendkívül fontosnak tartjuk, mert ez teszi lehetővé a világos látást. Tehát így szólna a módosító javaslat a 2. pontra vonatkozóan: "Felhívja a Történeti Hivatalt, hogy munkája során a törvényhozó szándékának megfelelően részesítse előnyben közéletünk tisztaságának megőrzését, továbbá történeti közelmúltunk megismerésének lehetővé tételét. Ezért valóban csak a legszükségesebb, elkerülhetetlen esetekben tegyen..." (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnök úr, kérek két percet, hogy saját felszólalásom...

ELNÖK: Képviselő úr, a részletes vitában el tudják mondani, most az általános vita zajlik, tízperces időkeretben. Majd a részletes vitánál el tetszik mondani.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Elnök úr, a mondatot hadd fejezzem be - Torgyán miniszter úr is be szokta fejezni.

ELNÖK: Így van, tessék befejezni!

MÉCS IMRE (SZDSZ): "Ezért valóban csak a legszükségesebb, elkerülhetetlen esetekben tegyen felismerhetetlenné adatokat az 1994. évi XXIII. törvény 25/G. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárásban kezelt iratokon."

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  74 - 78  Következő    Ülésnap adatai