Készült: 2024.03.28.16:23:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

234. ülésnap (2009.10.20.), 418. felszólalás
Felszólaló Domokos László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:06


Felszólalások:  Előző  418  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az MSZP lelkiismerete - mondhatnánk, ha jó szándékúak vagyunk; legyünk jó szándékúak, de legalább ennyire hozzátartozik akkor a homályosítás, az összekeverés és a szemfényvesztés is. Egyrészt azért, mert nem magukra kívánják szabályozni ezeket a passzusokat. Nyolc évig kötetlenül, korlátlanul megengedhetőnek tartották ezt a folyamatot, hiszen a Fidesznek évek óta be van nyújtva az a módosító javaslata, amely ezt a kérdéskört szabályozta volna. A mai napig is megtehették volna, hogy napirendre veszik. Ha valóban szerettek volna ebben parlamenti konszenzusra jutni, akkor tipikusan az állam ellenőrzésére vonatkozó javaslatokat az ellenzékkel konszenzusban célszerű megteremteni, erre vonatkozó javaslatból kiindulva.

Ezzel szemben önök - mint annyiszor - magukhoz ragadták a kezdeményezést látszólag, amikor már a körmükre égett az a bizonyos ügy, de nem is a körmükre égett, hanem tudjuk nagyon jól, hogy jó néhány büntetőügyi kérdéssé fajult a BKV tekintetében, és úgy gondolom, ezek kérdéseinek megoldásában próbálnak most mindenféle olyan érvet előrehozni, amit, azt gondolom, államtitkár úr is elég világosan elmondott, hogy nem látja a takarékosság pontos levezetését. Nincs is számítás egyébként, hatástanulmány a törvénytervezet mögött. Ha megkérdeznénk, hogy hány emberre terjed ki, meggyőződésem, hogy képviselő úr nem tudja elmondani. Tehát kimondottan, láthatóan a Szocialista Párt a választások előtt úgy gondolta, hogy most már mindent a Fideszre fog, megpróbál olyan szabályozásokat meghirdetni, amelyekre ő maga nem kívánt kiterjedni.

Az a vita, hogy a költségvetési bizottságban volt-e arról vita, hogy az önkormányzatra kiterjedjen-e vagy nem, úgy gondolom, hogy - nem tudom, hogy az SZDSZ-t mikor számítjuk ellenzékinek és mikor kormánypártinak - egyértelmű, hogy a főváros körül alakult ki ez az anomália, és ha már tovább keressük, akkor a MÁV és a Vagyonkezelő Zrt. - az pedig a magyar állam - körül lehet még ilyen konfliktusokat keresni.

Nézzük sorban ezt a törvényjavaslatot! Az MSZP néhány parlamenti képviselője újabb törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentben, a kormánnyal nem egyeztetve, láthatóan, amely az állami tulajdonú gazdasági társaságok működésének átláthatósága növelése érdekében kíván eljárni. A javaslat bevezetné, azt gondolom, azt a több, célszerűtlennek tűnő megoldást is, amelyekkel vitatkozni lehet és kell. Miközben néhány intézkedés ezen belül, azt gondolom, igen indokolt, elfogadható, és mint ahogy jeleztem is, már évek óta meg kellett volna tenni.

A javaslat törvényi szintre emelné azt a 175/2009. (VIII. 29.) számú kormányrendeletet, amely az állami és az önkormányzati tulajdonú cégek vezetőinek és egyéb bizonytalanul körülhatárolt munkavállalóinak fizetésével, illetve más járandóságával kapcsolatos személyes adatok úgynevezett proaktív közzétételét rendelte el. Jelen javaslat azonban ennél tovább megy, és maximalizálná az állami tulajdonú cégekben az igazgatóság, illetve felügyelőbizottság létszámát, továbbá fizetési plafont is bevezetne.

Itt jegyzem meg, hogy nem tesz különbséget kicsi és nagy, nyereséges és veszteséges cég között, hanem ezt egy kalap alá veszi. Úgy gondolom, ez is azt mutatja, hogy valójában nem bevezetni akarják, hanem igazából csak kommunikációs célra kívánják használni. Azt gondolom, a kormány szavaiból is világossá vált, hogy ennek az érvényesítése komoly jogi akadályokat fog megfogalmazni, tehát ez a törvény végrehajthatatlan a most benyújtott formájában.

Idézném, hogy az adatvédelmi biztos a fizetések nyilvánosságát előíró, említett kormányrendelet kapcsán már rámutatott, hogy a rendelet akkor sem határozta meg pontosan, milyen munkakört betöltő munkavállalókat érint a szabályozás; a rendelet értelmében tartósan egyes munkavállalók tevékenységét irányító személyek adatait kell a világhálón feltüntetni. Ehhez képest módosítást jelent a jelenlegi javaslat, amely a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, munka törvénykönyve szerinti vezető állású munkavállalók, továbbá önállóan vagy másokkal együttesen cégjegyzésre vagy bankszámla feletti rendelkezésre jogosult munkavállalók, valamint a munkáltató működése szempontjából - és itt a vitatott kérdéskör - meghatározó jelentőségű munkakört betöltő egyéb munkavállalók körét határozza meg. Ez mutatja is, hogy nem egyértelmű, hogy a jogi hatálya kire terjed ki.

Ez utóbbi kategória, nevezetesen, hogy a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakört betöltő egyéb munkavállaló, azt gondolom, bizonytalan elem továbbra is, annak ellenére, hogy a javaslat példaként megemlíti, hogy ilyen munkakörnek minősül különösen az a munkakör, amely a gazdasági társaság vagyonával való gazdálkodás során döntési jogkört tartalmaz. Már csak azért is, mert a BKV-nál is tudjuk, hogy nem a vagyongazdálkodás körül alakult ki csak és kizárólagosan probléma, hanem éppen a személyzeti-munkaügyi, jogi területeken, és erre például nem ad egyértelmű iránymutatást.

A 2. § (3) bekezdése értelmében az adatok közzétételéért, hozzáférhetőségéért és hitelességéért a gazdasági társaság vezetője felel. Bár a javaslat egyértelműen nem mondja ki azt, hogy a korábbi rendeleti szabályozást követi, miszerint a gazdasági társaság saját honlapján köteles nyilvánosságra hozni az adatokat, a (3) bekezdésből, úgy értelmezzük, ez következik.

(19.40)

Biztos, hogy ez a szabályozás nem egy életszerű dolog, hiszen jó néhány kisebb önkormányzat betéti társasága vagy kisebb társaságai nem működtetnek saját honlapot. Tehát az biztos, hogy néhány honlapkészítő cégnek rögtön megrendelésre adnának alkalmat, ez az internetfejlődés szempontjából rendkívül előremutató, de más szempontból ez nem túl ésszerű javaslat.

A Nemzeti Bank elnökének a fizetését kiteszik ezen szabályozás kiindulópontjának, ami önmagában is vitatható. Ha már ezt tekintik - ami nem kis összeg, és nyilván ezért az egynegyedében határozzák meg -, önök szerint az méltányos, hogy, mondjuk, ha várhatóan a jegybank veszteséges, mondjuk, pár száz milliárd forint vesztesége lesz, akkor még mindig az a kiindulópont, hogy az egyébként egy forintot sem érdemlő jegybankelnök fizetésének az egynegyedét kapják meg a többiek felső határként, azok is, akik egyébként nyereségesen működnek? Én úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Nem a jegybankelnök fizetését kell mérlegelni, hanem azt, hogy a jegybank gazdálkodása például milyen eredményre vezet. Azt gondolom, ez méltányosságában vagy elfogadhatóságában is egy vitatható kiindulópont lehet a mindenkori egyéb javadalmazások megállapításában.

A legnagyobb kritika, azt gondolom, amiért nem támogatható ez az előterjesztés, hogy nem kezeli a ténylegesen felmerült problémák okát: a BVK, a MÁV, a vagyonkezelő, az állami vállalatok jó néhány körét illetően az elmúlt évek rossz gazdálkodása ellenére mégis hatalmas kifizetéseket. És nem mindig első számú vezetői kifizetésekről van szó, hanem bizony sok esetben, például a BKV-nál, több tíz ilyen ember - vagy százas nagyságrendben lévők - kifizetéseire vonatkozik.

Ha pedig azt vizsgáljuk meg - ha már részleteiben jobban megnézzük -, hogy hol lenne értelme szabályozni, akkor miért nem ott, ahol monopóliumok vannak, az összes monopóliumnál, amely állami megrendeléssel összefüggésben van. Mondok példákat: PPP-programok, koncessziós szerződéssel bíró magánvállalkozásokat is beleértve, állami vállalkozások vagy ezen állami vállalatok - amelyeket önök köztulajdonban álló gazdasági társaságnak fogalmaznak - által létrehozott társaságok, amelyeket egyébként az Állami Számvevőszék is kifogásolt, azoknak a vezetőire, azoknak a kifizetéseire vonatkozóan szintén nem terjed ki ez a szabályozás.

Nyilvánvalóan fölvetődik másik oldalról a kérdés: a nagyfokú nyilvánosság, ahol versenykörülmények vannak, biztos, hogy indokolt-e minden üzleti titokkal összekötve, akár személyi - ahol, mondjuk, néhány szakember közötti verseny van, hogy ki melyiket tudja megszerezni -, vagy akár csak jogi szerződések kérdésénél is? Ott indokolt-e, ahol egyébként úgymond piaci szereplők is megjelennek, akiknek viszont nem kötelességük ezen adatok nyilvánosságra hozása? Tehát ez versenyjogilag is fölveti azt a kérdést, hogy bizony különbséget kell tenni egyrészt versenyhelyzetű vállalatok és monopolhelyzetű vállalatok - ezen belül az állami megrendeléssel bírókról beszélek természetesen - és legalább ennyire a nyereséges és veszteséges vállalatok, a jól gazdálkodó és a rosszul gazdálkodó vállalatok kategóriája között. Hiszen én úgy gondolom, jól működő, akár állami, akár önkormányzati vállalatok vezetőinél ilyen jellegű szabályozás nem kezeli árnyaltan, nem kezeli megfelelő körülmények között a szabályokat.

Tehát ha önök valóban a szabályozással szerették volna az átláthatóságot biztosítani, akkor azt gondolom, a minimum két évig visszamenőleges adatszolgáltatást - amelyet előírnak, hogy fenn kell maradnia - legalább 2008-ig vissza kellene vezetni, és akkor ott kezdődik, amelyre egyébként nem is kellene törvény, hanem csak önöknek mint tulajdonosnak, mint állami cégek tulajdonát képviselő kormányzatnak el kellene rendelni, hogy tessék nyilvánosságra hozni. Eddig is el lehetett volna ezt rendelni, és nyilvánvaló, az önkormányzatokat meg ebben valóban legfeljebb fel lehet kérni, de ilyen értelemben két évre visszamenőleg, ha már megjelenik, mert akkor lehetne azt érzékelni, hogy az állampolgár meg tudja állapítani, hogy ha önöknél egy vezető hatmillió forint/havi jövedelmet kapott, akkor most ehhez képest mit jelent az, hogy kétmillióra vagy ez alatti összegre viszik le ezt az összeget. Azt gondolom, ez festene világos képet.

Ráadásul sokkal árnyaltabb a dolog, mert valóban nemcsak munkabérekről, hanem mindenféle egyéb olyan, nem látható juttatásokról is szó van, amelyek a végkielégítések világába, a javadalmazások világába tartoznak. Én azt gondolom, hogy a BKV-t érdemes visszaidézni, az már elég jól közismert. Van egy nem kevés alapfizetés, ehhez önök garantáltak 150 százalékos, havonta járó prémiumot, ehhez teljesítmény függvényében - értsd: egy veszteséges cég esetén is megkapták - egy másik 150 százalékot, tehát példaként, ha 600 ezer forint volt egy ilyen fizetés, ehhez egyszer 900 ezer forint járt havonta, majd még 900 ezer forint, amely már így 2,4 millió forint/hó. Ehhez jött még a jutalmazás lehetősége, amellyel éltek, nemritkán egyébként - a vasútnál hallhattuk is - alkalmazták azt a megoldást, hogy nyugdíjba vonulást megelőzően tették.

Ezzel védekezni nem lehet. Ez az önök cselekvési képességén kellene múljon - (Keller László közbeszól.) kedves képviselőtársam, majd kap szót, természetesen, azt gondolom, én se beszéltem az ön felszólalásába, de Keller Lászlótól nem várhatunk mást, hiszen ő már ezt vizsgálta jó alaposan -, amelynek eredményeképpen eljutottunk idáig, amelynek most az az eredménye - nyugodtan Márton Attilával egyetérthetek -, hogy PR-törvénytervezetet nyújtottak be, amely egyrészt majd a jövőt kívánja szabályozni, másrészt a múlttal nem kíván szembenézni, harmadrészt összekeveri, összemossa minden jól és rosszul működő cégnek az ügyeit, és alapvetően végül is a takarékosság tekintetében, amelyről szóltak, annyi fáradságot se vettek, hogy kiszámolják, hogy tulajdonképpen mit is szeretnének szabályozni.

Ennek eredményeképpen egy homályosításra, egy összemosásra ad alkalmat a különböző önkormányzatok, a Fővárosi Önkormányzat és a kormányzat elhibázott, rossz személyzeti, bérpolitikáját, javadalmazási politikáját tekintve. Én ezért úgy gondolom, hogy joggal lehetett azt mondani a költségvetési bizottságban, hogy minimum kidolgozatlan, átgondolatlan, pontatlan és végrehajthatóságában is megkérdőjelezhető ez a törvény. Tehát joggal az általános vitára való alkalmasságával sem értünk egyet. Javasoljuk, hogy a Fidesz ez irányú javaslatát vegyük általános vitára, és ott, azt gondolom, alaposabban körüljárhatjuk ezt a kérdést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  418  Következő    Ülésnap adatai