Felszólalás adatai

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a tervezett mondanivalómat (Moraj.) elkezdeném, szeretném mondani, hogy nemcsak Halász János, Kósa Lajos és Pósán László szándékozik elvenni a nemzeti tehetségprogramtól, hanem Gulyás Dénes és Soltész Miklós képviselő urak is ugyancsak 150 millió forintnyi összeget, tehát jó volna, ha akkor ezt egymás között meg tetszenének beszélni, hogy mi a fontos és mi nem. (Babák Mihály: Tessenek másik javaslattal élni!)

Mint ahogy ismét arra szeretnék utalni, amint a délelőtti vitában már volt erre módom, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim messze kerülik azokat a területeket, ahol, annak ellenére, hogy jövőre a világgazdasági válság hatására gyakorlatilag egyhavi jövedelemmel kevesebb folyik be a költségvetésbe, ezzel együtt lesznek olyan területek, amelyeken nem lesz kevesebb a pénz, sőt több jut annál, mint amennyi az idén volt. Ilyen például a közbiztonság, ilyen például az egészségügy vagy a munka világa, a foglalkoztatás, amit nagyon szívesen bírálnak, felejtve a számokat.

(15.10)

De van egy olyan terület, amiről aztán végképp nem beszélnek, és a módosító javaslataik is leginkább arra utalnak, hogy ezt nagyon szeretnék elfelejteni, hogy van egy olyan terület, ahol éppen annyi pénzt biztosít a költségvetés, mint amennyire szükség lesz. Ez az európai uniós forrásokhoz szükséges hazai társfinanszírozási rész, ami éppen annyi a költségvetésben, mint amennyire számíthatunk, ami nem kis pénz, tudják önök is mindannyian, hiszen szemben a híresztelésekkel, uniós források lehívásában, az ezekhez a pénzekhez való hozzájutásban mi az élen járunk, és 800-900 milliárd forintnyi az az összeg, amit csak a Magyar Köztársaság költségvetéséből fogunk hozzátenni azokhoz a forrásokhoz, amelyek utána beépülnek majd jövőre is, mint ahogy ez eddigi években Magyarország infrastruktúrájába, Magyarország társadalmába.

Hogy miért mondom ezt? Azért - és itt már közvetlenül a módosító javaslatokhoz kapcsolódom -, mert nemcsak azért álságosak az önök módosító javaslatai, amiben különböző építkezésekre hívják fel a figyelmet, mert sok közöttük a valóban komolytalan és nevetséges javaslat, közöttük morbid javaslatok is vagy olyanok is szép számmal vannak, amelyek már elkezdődtek, vagy amelyekre döntés született, hanem azért is rendkívül álságosak, tisztelt képviselőtársaim, mert azt sugallják, mintha Magyarországon az elmúlt években semmilyen építkezés nem folyt volna. Többektől is hallottam, hogy azért kénytelenek javasolni, mert évek óta nem történik itt semmi - nem járják az országot valószínűleg -, és mintha jövőre sem történne semmi, és ezért kénytelenek ezen a helyzeten segíteni.

Még egyszer mondom, közel ezermilliárd forint kizárólag a hazai részre, aminek a sokszorosa az, ami beépül majd jövőre; úgy is mondhatom, hogy a hazai forrás több, mint amit önök összesen módosítani javasolnak.

De hogy konkrét példát mondjak szűkebb pátriámból, nem bírok elszakadni attól a módosító javaslattól, aminek az ajánlásszámát nem, de a módosítószámát tudom, a 357-es, Gulyás Dénes és Soltész Miklós képviselő urak nyújtották be, azon a címen, hogy Pest megyei óvodákat szeretnének építeni jövőre... (Tállai András: Már egyszer elmondta ezt! Ha nincs más gondolat, akkor fejezze be!) Tállai úr, az ismétlés a tudás anyja, és láthatóan önök nagyon nehezen tanulnak, tehát kénytelen vagyok ismételni. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Kettőszázötven, mondom még egyszer: 250 millió forintot szánnak jövőre Pest megyében óvodák építésére.

Egyébként minden pénz nagyon fontos (Tállai András: Itt sincs a Gulyás Dénes.), tehát akár még egyet is értenék vele, de ugye tetszenek tudni, hogy 250 millió forintból egy darab nagyon szerény óvodát is nehezen lehet felépíteni, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy ezzel azt sugallják - és Selmeczi Gabriella képviselő asszony is utalt erre délelőtt -, hogy Pest megyében, az agglomerációban súlyos problémák vannak a gyermekintézményekkel, ami kétségtelenül igaz, és hogy mi nem teszünk semmit.

Nos, hadd mondjak önöknek néhány számot, hogy az elmúlt három évben hol tartunk. Európai uniós forrásból Pest megyében 12,3 milliárd forintot költünk már egészen biztosan gyermekintézményekre, ebből óvodákra 5,2 milliárd forintot - ahhoz képest, hogy 250-et gondolnak önök odahelyezni. 918 milliárd a hazai forrás ugyanerre a célra, amiből mindösszesen 5,5 milliárd az óvoda. Ehhez képest állítják vagy mondják azt önök, hogy nem történik itt semmi.

És ma is vannak olyan pályázatok kiírva, amelyek ezt a célt szolgálják. Nyitva van még a bölcsődepályázat. Jelzem, azt nem említettem, hogy második körös bölcsődepályázata van 200 millió forintos nagyságrendben még 4-5 településnek, de nyitva van bölcsődepályázat, és nyitva van ovi-suli pályázat is. Tudom, hogy ez még mind nem elég, de azt mondani, hogy semmi, az azért enyhén szólva túlzás.

De hadd említsek nagyon röviden már csak egy mondatban szűkebb pátriámból, a saját választókerületemből néhány példát címszavakban. Nagytarcsa, óvoda 300 millió forint; Gödöllő, óvoda 500 millió forint; Isaszeg, iskola 250, bölcsőde 250 millió forint - egy alapítványi támogatásra -; Kerepes, bölcsőde második körben 250 millióra vár, és ha ehhez még hozzáteszem, hogy ebben a ciklusban adtunk át Pécelen több mint 1 milliárdért egy iskolát, Csömörön pedig 250 milliós támogatással egy óvodát, én azt hiszem, kicsit álságos a vádjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)