Felszólalás adatai

Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök, hogy Ódor képviselő úr - Szili Katalin képviselő asszonyhoz hasonlóan - beszélt a 2 ezer fő alatti településekről. Szeretném kérni, hogy ebbe vegyék fel Zala megyét is a kistelepülésekkel és a magunk domborzati viszonyaival együtt. (Dr. Ipkovich György: És Vas megyét is.) És Vas megyét, mondja Ipkovich György.

A következő egyszerű példát szeretném elmondani: van négy település, amely már ma is körjegyzőségként működik, de a négyben sem élnek 2 ezren. Közbeékelődött egy város, és vagy elmennek a városba, vagy a következőbe, ami 70 kilométerre van. Légvonalban persze mindössze két kilométerre, de közúton csak így lehet megközelíteni. Racionális az, hogy körjegyzőségek legyenek; erősítem azt, amiről Ékes képviselő úr beszélt. Akinek van tapasztalata arról, hogy jól működik a körjegyzőség, ahol az informatika már adott - amiről Ódor képviselő úr beszélt -, ott ez működik. De ne vigyük el olyan messzire, és mondott erre egy példát, a legalább hét települést. A jegyzőnek azért illik ott lenni a testületi üléseken, legalábbis nélküle nincs ülés, de azt hiszem, hogy ennyifelé már nem lehet szakítani.

A másik a megyék közti átsorolás kérdése. Én itt egy nagyon furcsa technológiai bakit látok, államtitkár úr. A sorrend a következő: a testület minősített többséggel hoz egy döntést, ezt követően dönt az Országgyűlés, és utána lesz a területi népszavazás. Ezt a sorrendet vagy meg kéne változtatni, vagy azt mondjuk, ha döntött az Országgyűlés, akkor kész, vége, már nem kell szavazni. Vagy ha ők szavaznak, akkor nem kell a kétharmad. Nem akarom ragozni, kérem, hogy ezt nézzék meg.

A feladatfinanszírozásban az az aggályom, hogy az önkormányzatok mozgástere kisebb lesz, rosszabb lesz. A 109. és 114. §-ok egyértelművé teszik, hogy a saját bevételek növelésére próbálják ösztönözni az önkormányzatot. Ezt be kell hogy vonják a feladatfinanszírozásba, sőt, továbbmegyek, azt mondja, ha átvett forrásai vannak, még azt is. Ez azt jelenti, hogy miközben elmennek némely feladatok, a lehetőségük még kisebb lesz. S itt is ugyanaz a gondom, mint a közoktatásinál: miközben elfogadjuk a törvényt, a kiadásokról majd egy külön törvény fog rendelkezni. Ez egy furcsa dolog. Nyilván a pénzkivonás miatt nem akartak erről beszélni, tehát kibújnak valamilyen kötelezettség alól, s nem lehet tudni, hogy ezt mikor fogjuk majd megismerni.

Még szóba hoznám a katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatokat. Miután a tűzoltóság állami feladat lett, egy kistelepülésnek milyen lehetősége lesz akkor, amikor a patakban fél óra alatt másfél-két métert emelkedik a vízszint, és menekíteni kell a lakosságot. Én itt hézagot érzek.

Kontrát államtitkár úr ugyan megígérte, hogy oda fognak rá figyelni: a polgárőrségnél szóba jött a térfigyelő kamerák kérdése. Amikor az önkormányzat közrendvédelmi feladatairól beszélünk, teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy ilyen kamerát elhelyezhet az önkormányzat, s nem csak akkor, amikor a rendőrség ehhez megadta a kellő támogatást. Úgy érzem, államtitkár úr, hogy itt egy hihetetlenül erős hatalmi koncentráció következik be, és az állam túlsúlya erősödik meg.

A legvégére hagytam az összeférhetetlenségi kérdést. Érdekes módon innen már kimaradt a polgármesterek összeférhetetlensége. Államtitkár úr tudja, hogy ebben az én álláspontom nagyon szélsőséges, mert én azt mondom, hogy még önkormányzati képviselő se. Most ilyen messzire nem megyek el, de érthetetlennek tartom, hogy ebbe a törvénybe miért nem került be az összeférhetetlenség.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)