Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is, mielőtt elfelejtem, ez a legfontosabb, a tiszasasi rokonokat mindenképpen üdvözlöm, de nem mondom meg, hogy kik azok, nehogy rosszul járjanak. Mindenkinek a faluban üzenem, hogy tisztelem, becsülöm őket.Na de nem ezért kértem szót, hanem azért, hogy lehetőség szerint a törvényjavaslatról váltsunk még egypár szót, bár egy kicsit mintha elkanyarodtunk volna, és nem állom meg azt én sem, hogy egy picit a tárgyi tévedéseket rendbe rakjam. Majd el fogom mondani, hogy hogyan kötődik ez a törvényjavaslathoz.

Kezdjük azzal, hogy szemben azzal, amit képviselő úr állít, ha már itt tartunk, az MDP, majd az MSZMP nemcsak a magyar kommunisták pártjának volt utódpártja jogi értelemben, ha már jogászkodunk, hanem a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak is, és amikor 1989-ben létrejött az MSZP és létrejött a Munkáspárt, akkor nagyon világos volt, hogy az MSZP melyik tradíciót viszi tovább. Ezt nemcsak az érintettek gondolták így, hanem így gondolják azóta is a nemzetközi szociáldemokrata szervezetek is.

Másodszor: a Demokratikus Koalíció semmilyen értelemben vagy jogi értelemben semmiképpen nem utódpártja az MSZP-nek. Valóban sokan vagyunk, akik az MSZP-ből kerültünk át a DK-ba, de a DK-tagok többsége nem volt korábban MSZP-tag, és más pártok korábbi tagjai közül is kerülnek ki a DK-nak tagjai és vezetői is.

Harmadrészt, bár ez talán már a múlt ködébe veszett, de a pártvagyonnal annak idején az MSZMP-nek el kellett számolnia. Erre egyébként népszavazás is kötelezte, meglehetősen fölöslegesen, de ennek a népszavazásnak az egyik kezdeményezője éppen a Fidesz volt. Ez jogi kötelezettséget is jelentett.

Így aztán azt kell mondanom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ebből a szempontból nincs jelentősége. Egy szempontból van jelentősége. Merthogy mindaz, amit önök elmondanak arról, hogy milyen parlamentet szeretnének, és ez már nagyon szigorúan a törvényjavaslathoz tartozik, amit önök elmondanak arról, hogy mit várnak el az ellenzéki képviselőktől, mert szemben azzal, amit a képviselő úr állít, pont voltak a Kádár-korszak parlamentjében is, nem csak párttag képviselők, az pontosan az a parlamenti munka, amit önök elképzelnek egyébként, az pont ugyanaz a Kádár-korszakbeli munka. Erről beszéltem a vezérszónoklatomban is.

Önök azt képzelik, hogy a parlament dolga csak annyi, hogy legyen jó kis törvénygyár, ahol gyorsan át lehet nyomni a kormány és a politikai vezetés által megrendelt jogszabályokat. Az ellenzéknek meg az a dolga, mint a Kádár-korszak párton kívüli képviselőinek, hogy kellő lelkesedéssel bizonyítsák azt, hogy bár nem a kormánypárthoz tartoznak, de azért támogatói a rendszernek, ne nagyon vitatkozzanak, ne nagyon kérdezzenek, viselkedjenek rendesen, és a megfelelő pontban mindig tapsoljanak. Azt kell mondanom, hogy erre nem vagyunk hajlandóak.

Ez az időpont most már talán alkalmas arra, hogy ha a tágabb politikai összefüggésekről itt volt időnk arra, hogy beszéljünk, egy kicsit a törvényjavaslat részleteiről is beszéljünk. Én szeretném azt az állítást igazolni, amit többen említettek a vezérszónoklatban is, de Csárdi képviselő úr is kitért rá nem olyan régen, és amit egy másik paragrafus kapcsán elkezdett már Vadai Ágnes képviselő asszony is: elemezzük át akkor azt, hogy mire vonatkozik ez a javaslat, és milyen kockázatokat látunk benne, mert jogos igény, hogy ne csak általában beszéljünk a törvényjavaslatról, hanem részleteiben is világítsuk meg azt, hogy hol vannak a problémák.

Azon részével szeretnék a törvényjavaslatnak foglalkozni, bár más kritikus részek is vannak, amely a fegyelmi büntetésekkel foglalkozik. Úgy érzem, hogy ez van önöknek is leginkább a szívén, ezt szeretnék leginkább megoldani. Nincs abban vita köztünk, hogy valamifajta fegyelmi rendre a parlamentben szükség van. Minden parlamentben van ilyen, Lukács László képviselő úr hozott erre példákat. Én izgatottan hallgatnék még újabb példákat is, hogyha vannak, mert tényleg fontos a nemzetközi összehasonlítás. Az előterjesztők is hivatkoztak a csodálatos nemzetközi összefüggésekre. Szerintem érdemes akkor ezeket valóban föltárni.

De az bizonyos, és erről egyébként a Karácsony Gergely és társai kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága is nagyon világos állásfoglalást fogadott el, hogy a fegyelmi rendszer a rend fenntartása érdekében indokolt lehet, főleg azért, mert a többi képviselő munkáját és jogait is védi az ellen, hogy ezt más képviselők magatartása akadályozza vagy károsítsa. Tehát legyen világos, egyetértünk, kellenek valamifajta fegyelmi jogszabályok.

Azonban megszab az emberi jogi bíróság ítélete  és a józan ész is egyébként  különböző feltételeket. Egyik feltétel az, hogy ezek jogszerű eljárásban történjenek, világos normák alapján, világos jogorvoslati szabályok alapján. A másik feltétele az, hogy ne korlátozza a képviselők szólásszabadságát ez a fajta szabályozás. A harmadik feltétel pedig az, hogy a büntetések arányosak legyenek.

Ebből a szempontból vizsgáljuk meg ezt a fajta szabályozást. Kezdjük el a 46. §-sal! Mit is mond ez a paragrafus? Azt mondja, hogy az a képviselő, aki a felszólalása során nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli, illetve közbeszólásával a felszólalást vagy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja.

(7.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán önök is érzik, hogy ez egy olyan paragrafus, amely tele van gumiszabályokkal. „Nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól.” Mi a nyilvánvaló és mi az indokolatlan? Ha Boldog képviselő úr vagy Böröcz képviselő úr a kommunizmust emlegeti a vitában és kommunistázza az ellenoldalt, az indokolt vagy indokolatlan? Mert a tárgyhoz nem tartozik, az biztos. És ha indokolatlan, akkor nyilvánvalóan indokolatlan vagy csak úgy simán indokolatlan?

Aztán azt mondja, hogy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli. Mi a felesleges ebben az összefüggésben? Mikor számít feleslegesnek? Nyilván, ha szó szerint ugyanazt mondom, hacsak nem retorikailag akarom egy-egy elemét kiemelni, akkor az felesleges. Ha más szempontból világítom meg ugyanazt a kérdéskört, akkor az felesleges vagy nem felesleges? Értik talán képviselőtársaim, mi a dilemma. Ezek lényegében önkényes döntések. Ennek alapján bármilyen felszólalásra lehet azt mondani, hogy nyilvánvalóan és indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy éppen bármilyen felszólalásra lehet azt mondani, hogy feleslegesen ismétli saját vagy más beszédét.

Talán majd egy következő hozzászólásban lesz idő többet beszélni, most úgy látom, nem lesz rá különösebben idő, merthogy ráadásul nincsenek meg a formai követelményei sem annak, hogy ezek a döntések megfelelően megalapozottak legyenek. Nem kell bizonyítani a tényállást és nem kell érdemben értékelni az elkövetett vagy feltételezett cselekményeket. Magyarán nincs indoklás. Akik kaptak ilyen fegyelmi büntetést az elmúlt időszakban  én is közéjük tartozom, és nem én vagyok az egyetlen , azok tudják, hogy teljesen sablonos indoklások születnek. Hadd emlékeztessek december 12-ére, amikor úgy kaptunk mindannyian büntetést, hogy mindenkinek pontosan ugyanaz a szöveg szerepelt az indoklásban, úgy általában, hogy a képviselők ezt meg azt csinálták. Azt a fáradságot nem vette, nyilván nem házelnök úr  ezt nem is várjuk el tőle, van neki elég dolga, ahogy látom a sajtóban, ilyen-olyan bölcsességeket mondani , hanem valamelyik munkatársa, hogy legalább végignézi a videófelvételt, és azt mondja, hogy Arató képviselő úr a jobb oldali lépcsőn állva elriasztotta a levezető elnököt attól, hogy felmenjen a pulpitusra. Másra nem került sor, mert arra az oldalra például el sem jött az elnök. De semmi ilyen nem történt, ami persze azt is jelenti, hogy nem lehetett érdemben védekezni ezek ellen a döntések ellen.

Most mondom önöknek, hogy nemzetközi fórumhoz voltunk kénytelenek fordulni. Várjuk, hogy mi lesz a következménye, de azt kell mondanom, hogy nagyon csodálkoznék, ha szabályosnak fogadnák el ezt az eljárását.

Menjünk tovább, és még egy dolog, ha már a felszólalásról sokat beszéltünk ma! Mi a b) pont? Közbeszólásával a felszólalást vagy az ülés vezetését kirívó mértékben zavarja. Mi az, hogy kirívó mértékben? Mi a kirívó mérték? Ki fogja majd eldönteni? Majd az elnök érzékenysége dönti el? Mert vannak elnökök, akik nagyon türelmes természetűek, másokat úgy látunk itt a Házban, hogy rabiátusabbak és kevésbé türelmesek azzal, hogy vannak képviselők is a parlamentben. Tehát egyáltalán nem olyan könnyű megítélni azt, hogy mi a kirívó mérték. Ugyanez van a felszólalással is. Böröcz képviselő urat, úgy látom, nagyon zavarják a felszólalások, őt nyilván viszonylag könnyen meg tudja zavarni kirívó mértékben egy közbekiabálás. Más képviselőtársaink ezt viszonylag jól tűrik, őket nem nagyon zavarja. Őszintén szólva, nem nagyon tudom, mit kéne bekiabálniuk ahhoz, hogy engem kirívó mértékben megzavarjanak. Amíg kemény tárgyakat nem vagdalnak hozzám, valószínűleg ez nem fog bekövetkezni.

Azt kell tehát mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a szabályok bármilyen döntés meghozatalára bármikor alkalmasak. Nem tartozik hozzájuk olyan leírás, nem tartozik hozzájuk egy olyan pontos definíció, ami lehetővé tenné azt, hogy egyébként ezeknek az alkalmazása ne szubjektív módon történjen.

Mi a következmény? Megvonhatja a felszólalás jogát. Tehát még csak nem is az történik, hogy van egy ilyen kirívó viselkedés, rendreutasítja, figyelmezteti, rendben van. Majd utána, ha ez eredménytelen, megvonhatja a felszólalás jogát. Akarja, megvonja, akarja, nem vonja meg. Akár az is lehet, hogy kirívóan eredménytelen, és továbbra is, mondjuk, elmondja ugyanazt a hozzászólást negyvenhetedszer is a képviselő, mert sajnos azon képviselőtársaink közé tartozik, aki csak papírból tudja a véleményét, és elvesztette vagy mindig ugyanaz a papír kerül a kezébe, az elnök figyelmezteti, rendreutasítja, de aztán eldönti, hogy negyvenhatodszor (Csárdi Antal: Hogy kirívóan nem bünteti meg!), és véletlenül pont negyvenhatodszor sem bünteti meg, hiszen egyébként nincs kötelezettsége. Tehát nem egy kógens szabályról van szó, hanem arról, hogy ha egyébként kirívóan s a többi  nem ismétlem meg , és figyelmeztetik, majd rendreutasítják, és ez eredménytelen, akkor szankciót kell vele szemben alkalmazni. Nem, az elnök szankciót alkalmazhat; ha kedve van, alkalmaz, nincs kedve, nem alkalmaz.

Ráadásul megint csak egy aránytalan szabály  menjünk tovább  a 46/A. §-ban, hogy ugyanakkor az ülésvezetés bírálata esetében még rendreutasítás és figyelmeztetés sincs. Elnök úr mai ülésvezetését mindannyian csak dicsérni tudjuk, azt gondolom, valóban pártatlan, semleges elnökként jár el, de ez nem mindig van így. Azért nem olyan könnyű egy képviselőnek megint csak meghúzni a határt aközött, hogy bírálja az ülésvezetést vagy pedig kifogásolja, és aközött, hogy egyébként nem bírálja, legfeljebb valamilyen mértékben reagál az ülésvezetésre.

Éppen ezért nem jó és nem arányos ez a szabály, ami fokozat nélkül, figyelmeztetés nélkül teszi lehetővé, hogy az elnök szankciót alkalmazzon, hiszen az lenne a helyes ebben az esetben, ha itt is először figyelmeztetés lenne. Teljesen világos, először az elnöknek jeleznie kellene azt, hogy álláspontja szerint jogszabálysértés vagy szabálysértés, normaszegés történik. Ha a képviselő számára már világos, hogy normaszegő helyzet van, és ennek ellenére folytatja a normaszegést, ebben az esetben lehet indokolt a szankció.

Mi tulajdonképpen ez a szankció? Van egy nagyon furcsa szabály. Van egy látszólagos jogorvoslat, és ez mutatja ennek a törvénynek a rendkívül gyenge jogorvoslati rendszerét is. Mert mi is a helyzet? Azt mondja, hogy akitől megvonták a hozzászólási jogát ezért-azért-amazért, a gumiszabályok miatt, az ugyanazon napirendi pont tárgyalása során nem szólalhat fel, de kérheti a házszabályi rendelkezések értelmezéséért felelős bizottság eseti jellegű állásfoglalását. Na, ez hogy lesz, drága képviselőtársaim? Zajlik a halászatról szóló törvény vitája. A levezető elnök úgy ítéli meg, ami eleve egyébként nem fordulhatna elő, hogy olyan közbekiabálást tettem, amely a horgászati engedélyekkel kapcsolatos hozzászólót  hogy is volt pontosan ez a szabály, mert ne beszéljünk a levegőbe  kirívó mértékben zavarta. Hoz egy döntést arról, hogy a képviselőtől ebben az esetben megvonja a felszólalási jogot, ez akkor van, ha az ülésvezetéssel szemben fogalmaz meg kritikát, megvonják tőle a felszólalási jogot  mindjárt befejezem, bocsánat , utána lehet fordulni az Igazságügyi bizottsághoz. Mi fog történni? Szünetet tartunk, amíg nincs döntés? Vagy majd három nap múlva azt mondják, hogy bocsi, hozzászólhattál volna mégis, és folytathattad volna a hozzászólásodat? Köszönöm szépen.