Készült: 2024.03.29.07:32:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

70. ülésnap (1999.05.07.), 166. felszólalás
Felszólaló Varga Mihály (Fidesz)
Beosztás pénzügyminisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 8:38


Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a több mint nyolc és félórás vita után szóljak röviden néhány szót a mai nap eredményéről, eredménytelenségéről és arról, hogy melyek azok a pontok, ahol az anyag megerősítést kapott, vagy ahol olyan érvek merültek fel, amelyeket meg kell hogy fontoljon a kormány.

Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy ennek a mai vitanapnak az egyik nagy érdeme az volt, hogy létrejött egyáltalán. A polgári koalíció kormánya ugyanis megadta az ellenzéki képviselőknek azt a lehetőséget, amire az elmúlt négy esztendőben nem került sor, ugyanis ne felejtsük el, hogy a nyolc és fél óra az elmúlt négy év nulla percével áll ellentétben. Mi, akkori ellenzéki képviselők soha nem tudtuk elmondani egy plenáris ülés keretében, hogy mi a véleményünk a gazdaságpolitikáról, milyen irányelvek mentén szeretnénk kialakítani az ország költségvetését. Azt gondolom tehát, hogy helyes volt a módosításunk, helyes volt, hogy az irányelvek vitájára sor került, hiszen ma itt, a Ház falai között ebben a vitában valamennyi parlamenti képviselő részt vehetett, elmondhatta az érveit, elmondhatta az álláspontját.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az ellenzék nem élt ezzel a lehetőséggel. Nem élt ezzel a lehetőséggel, hiszen egyetlenegy ellenzéki képviselőtől sem hallottunk összefüggő gazdaságpolitikai elképzelést; nem hallottunk arról, mi a véleményük az ország gazdasági állapotáról; nem hallhattunk arról, hogy a következő három évben hogyan, milyen módon, milyen korlátok között képzelik el a gazdaság fejlődését. Azt gondolom, hogy kár ezért az elmulasztott lehetőségért, hiszen önök, tisztelt képviselőtársaim, ellenzéki képviselők, élhettek volna ezzel a lehetőséggel, és elmondhatták volna, hogy a kormány gazdasági növekedést, fejlődést kiterjesztő gazdaságpolitikai elképzeléseivel szemben milyen alternatívát képviselnek önök, mit tudnak nyújtani. Azt gondolom, ilyet sajnos nem hallhattunk.

Hallhattunk ellenben olyan, egymással nem koherens és nem összefüggő hozzászólásokat, amelyek egy pontban voltak közösek: abban a pontban voltak közösek, hogy az ország eladósodottságát, az államháztartás hiányát akarták növelni. Hiszen csak az MSZP-frakció képviselőinek a hozzászólásaira utalva el kell mondanom, hogy itt ma volt olyan hozzászólás, amely növekvő oktatási kiadásokat követelt a kormányzattól; volt olyan hozzászólás, amely többlet-egészségügyi ráfordításokat követelt, volt olyan, amely az agrártámogatások növelését tette szóvá. Azt gondolom, ez akkor lett volna valamilyen szempontból összefüggő hozzászólás, ha valamelyik MSZP-s képviselő elmondja azt is: ezzel párhuzamosan milyen mértékben fog növekedni az államháztartás hiánya, vagy pedig milyen mértékben fog nőni az ország eladósodottsága. Ilyet sajnos nem hallhattunk, amiért kár, mert azt gondolom, ez is egy megfontolható alternatíva lett volna, ez is beleilleszkedhetett volna abba a vitába, amely ma itt köztünk a Házban folyt, de sajnos ilyenre, még egyszer mondom, nem került sor.

Azt is szeretném cáfolni, hogy a kormány nem készült fel erre a mai vitára. Az önök asztalán egy olyan előterjesztés fekszik, amely országgyűlési határozati javaslat mellékleteként benyújtottunk két háttéranyagot közel 50 oldal terjedelemben. Hadd tegyem hozzá ehhez azt is, hogy a korábbi irányelvek jóval szerényebb színvonalúak, jóval szerényebb terjedelműek voltak, a polgári koalíció kormánya, úgy gondolom, ebben a tekintetben is többletinformációkat nyújtott ehhez a mai vitához.

Néhány hozzászólásból sajnos az köszönt vissza, mintha az adott képviselő nem ismerte volna ennek a háttéranyagnak a számításait, információit. Ezért szeretném elmondani azt: annak mindenképpen örülnünk kell, hogy senki nem volna kétségbe azt az elképzelést, amely ebben az irányelvekben megfogalmazódik, hogy a magyar gazdaságnak a következő években is növekednie kell.

 

(17.40)

Növekednie kell, és a költségvetési tervező munka paramétereinek megadott számok tekintetében, úgy gondolom, a kormányzat mindenképpen reális számokat fogalmazott meg. Ezeket többé-kevésbé azért minden képviselő el tudta fogadni. Úgy gondolom, hogy az, hogy a 2000. évi irányszámként egy 4-5 százalékos növekedés, 2001-2002-ben ennél már fél százalékkal magasabb növekedés valósuljon meg, mindenképpen támogatható elképzelése a kormányzatnak. Azokat a számításokat sem vonták itt önök kétségbe, hogy az inflációnak csökkenő mértékével számolhatunk, azaz az idei esztendő átlagosan körülbelül 9 százalékos inflációja után a következő esztendőkben 6-8 százalékos, majd ennél kisebb infláció valósuljon meg.

Szeretnék néhány felvetésre is reagálni. Az egyik: nyilvánvaló, hogy vita van az ellenzék és a kormánypártok között abban a tekintetben, hogy mi a preferálandó cél, mi a támogatandó társadalmi csoport, de Keller képviselő úrtól az hangzott el, hogy "a kormány számára kedves társadalmi csoportok". Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, lehet, hogy vita van köztünk abban a tekintetben, hogy a gyermekes családok egy ilyen támogatandó cél-e vagy sem. Ha ön alaposabban megnézi a Statisztikai Hivatal számításait, és elgondolkozik azon az adaton, hogy egy országban adott esztendőben körülbelül 140 ezer polgártársunk hal meg, és születik 100 ezer, akkor úgy gondolom, ezt a célt ön is támogathatja. Ez nemcsak a kormány számára támogatandó célcsoport, hanem az ország saját érdekében támogatandó cél.

Vissza kell csöpögtetni - Göndör képviselő úr fogalmazta meg ezt a hozzászólásában - azokból a növekedési pluszokból, amelyeket a gazdaság az idei vagy az elmúlt esztendőben előállított. Azt hiszem, hogy a kormány ezt megtette, és folyamatosan megteszi. Ha megnézik, hogy ebben az anyagban milyen reálbér-növekedési számítások vannak, és a nyugdíjak reálértéke milyen módon fog változni, akkor egyetérthetnek velem abban, hogy a kormány ebből a növekedésből igenis vissza kíván adni, de az nem reális cél, hogy hosszú évek és évtizedek elhalasztott beruházásait most egyszerre, egy vagy három év alatt kell valamilyen módon korrigálni. Azt hiszem, hogy a nyugdíjak tekintetében - ha önök tisztában vannak azzal, hogy az elmúlt négy esztendőben 12,5 százalékos volt a nyugdíjak reálértékének csökkenése, és ehhez képest most az idén 9 százalékos infláció mellett közel 14,5 százalékkal nőnek a nyugdíjak, márpedig a tények ezt igazolják - ez a kormány igenis ad ebből a többletforrásból.

Szeretném itt azt is megemlíteni - Takács képviselő úr hozzászólására reagálva -, hogy egy differenciált nyugdíjemelés valósult meg, az alacsonyabb nyugdíjaknál jóval magasabb emelés történt, mint a magasabb nyugdíjaknál. Ezért szerintem nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy az alacsonyabb jövedelmű nyugdíjasok rosszabbul jártak, mint a magasabbak.

Azt hiszem, hogy ebben a mai vitában azok a szempontok, hogy egy hároméves irányelv szerepel az önök asztalán, és hogy a kormányzat olyan újfajta információkat kíván biztosítani önöknek, amelyek egy másfajta költségvetési tervezést valósítanak meg, mindenképpen helyesek voltak. Ha ehhez önök hozzáveszik, hogy folyamatban van egy adó- és járulékreform, amelynek néhány elemével már ez az anyag is számolt, amikor ez a mai vita mindenképpen hasznos és tartalmas volt, és megerősítette azt a szándékot, amely ezekben az irányelvekben megfogalmazódik.

Köszönöm szépen a részvételüket a vitában. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai