Felszólalás adatai

DR. KARL IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd mondjam el a véleményemet a benyújtott dokumentumokról. Ezt azért is könnyen tehetem most már, mert a körülbelül hat és fél órája folyó vitában elég részletesen és tartalmasan beszéltünk, beszéltek többen már arról, hogy a benyújtott két dokumentum milyen ellentmondásban áll egymással.

A határozati javaslattal kapcsolatosan az a megítélésem, az a véleményem, ami másokéval is egyezik, hogy ebben igazából érdemben ez az egy táblázat található, amelyre az a jellemző - azt hiszem, már valaki említette -, hogy aminek nőnie kell benne, az nő, aminek csökkennie kell, az csökken, tehát egy olyanfajta ambiciózus tervet fogalmaz meg sarokszámokban, amely ellen nyilvánvalóan nem lehet szólni, és nem is akarunk szólni, nehogy félreértés essen.

Elhangzott itt a vita során az is, hogy ilyen típusú pozitív gondolkodásra, amit ez a táblázat visszatükröz, szükség van, mert ez a gondolkodásmód az emberi élet számos területén bevált. Nagyon örülök, hogy ez itt elhangzott, eddig ezt nem tudtam, hogy ez a közgazdaságtanban is egy hatásos dolog. Nekem van egy olyan közeli jó barátom, aki tőzsdézik, hát majd fogom neki ajánlani, hogy gondoljon nagyon erősen arra, hogy az index menjen fölfelé, mert jó magasan vett részvényeket, és ez talán majd kihúzza a bajból - erről ez a véleményem egyébként...

A másik papír, amelyik a tájékoztató a gazdasági keretekről, egészen más minőségű a megítélésem szerint. Úgy gondolom, hogy az a papír tartalmában is, átgondoltságban is jóval lényegesebb, jóval alaposabb munkának számít.

A határozati javaslattal kapcsolatosan képviselőtársaim megfogalmazták azt a kritikát, hogy ezt az anyagot határozatnak semmiképpen nem tudjuk elképzelni. A dokumentum sem formailag, sem tartalmilag megítélésünk szerint nem felel meg annak az elvárásnak, hogy az Országgyűlés által elfogadott és kiadott határozat legyen. Mi a Magyar Szocialista Párt oldaláról nyilvánvalóan megpróbáljuk ezt módosító indítványokkal valamilyen módon befolyásolni, de azt tanácsolnánk a tisztelt államtitkár úrnak, az lenne a legésszerűbb megoldás, ha ezt a határozati javaslatot egyszerűen visszavonnák, és azt a gyakorlatot fogadnák el, amit ő maga is ebben a bizonyos kétperces hozzászólásban érintett, miszerint az itt elhangzott vita és az itt felsorakoztatott érvek valószínűleg ezzel a tájékoztatóval együtt alkalmasak arra, hogy egy olyan típusú dokumentumot el lehessen készíteni, amely már eléri azt a minőségi és tartalmi színvonalat, amelyet egy magyar parlament a kezéből kiadhat.

Úgy gondolom, nagyon szerencsés lett volna, ha a pénzügyminiszter úr az expozéjában olyan helyzetértékelést is ad ma, amely nyilvánvalóan átvezetést jelentett volna a múltból a jövőbe; megmutatta volna azt, hogy a Fidesz választási programjához képest ma mi a helyzet, és ez a helyzet milyen alapokat jelenthet egy ilyen jellegű hároméves terv számára. Ez sajnos nem történt meg. Azt kell mondanom, hogy a pénzügyminiszter úr egy nagyon jó lehetőséget szalasztott el, és azt gondolom, hogy ezzel mindenképpen célszerű lett volna élni.

A vitával kapcsolatosan lenne még megjegyzésem. Azt gondolom, önmagában az a tény, hogy a vitában - függetlenül attól, hogy most már tényleg elég régóta folyik - igazából nem nagyon vesznek részt a Fidesz vezető politikusai, illetve a kormányoldalról sem látom, hogy túlságosan sokan itt lennének, per pillanat az államtitkár úr van itt egyedül. Ezek a megjegyzések, amelyek például a Fidesz vezérszónoka részéről elhangzottak, hogy a konstruktivitás, a pozitív megközelítés lenne az igény az ellenzékkel szemben, megítélésem szerint azért farizeus magatartás, mert abban a pillanatban, ahogy sikerült találni Takács Imre képviselőtársam felszólalásában egy olyan dolgot, amire azt mondhatta a vezérszónok, hogy ez egy olyan dolog, amit talán érdemes megfontolni, akkor ezzel elégedetten, eleget téve a demokrácia iránti igénynek, fogta magát és el is távozott innen. Úgy gondolom, hogy talán egy ilyenfajta felvetés igényelné azt, hogy egy vitában aktívan vegyünk részt, és talán a vitában való részvétel a felelősséget és a dolog komolyságát demonstrálná.

Ennek ellenére megpróbálok most egy olyan pozitív megközelítést adni, amiről itt az előzetes hozzászólásokban a kormánypárt részéről szó volt. Azért is gondolom úgy, hogy ezt megengedhetem magamnak, mert az előttem felszólaló szocialista párti képviselőtársaim elég pontosan és kritikusan megjelölték azokat a pontokat, amelyekben megítélésünk szerint ez az anyag nem azt mondja, ami történik, és nem is azt, aminek ésszerűen történnie kellene.

Az itt ülők nyilván jól emlékszenek arra a költségvetési vitára, amelyet nem olyan régen folytattunk le a tavalyi év végén. Azt hiszem, hogy általában akkor is hasonló kör volt, így ez is megerősíti azt, hogy bizonyára ennek a lefolytatását is fel tudják idézni. Ebben a vitában nagyon sok kritikát mondtunk el, és sajnos ezeknek a kritikáknak egy jelentős része a mindennapi gyakorlatban be is igazolódott. Nem örülünk ennek, de sajnos ez így van.

(16.10)

Azóta természetesen sok minden megváltozott, nem lennék igazságos, ha ezt kizárólag a kormány nyakába varrnám. Tény az, hogy van egy koszovói válság, volt több olyan külső gazdasági és politikai változás, ami nem kedvez a jobboldali kormánynak. Tény az, hogy az Európai Unió is lényegesen módosította az elképzeléseit, tehát nem lehet azt mondani, hogy ideális lenne a környezet, míg korábban valóban voltak az MSZP kormányzása ideje alatt olyan időszakok, amikor a környezet kifejezetten segítette ezt a tevékenységet. Ez a korrektséghez hozzátartozik.

Talán emlékeznek rá, hogy a vitában mindig volt egy jó válasz - ez a miniszterelnök úrtól és a többi vezető Fidesz-politikustól is rendszeresen elhangzott -, nevezetesen az, hogy ez a program, amelyről mi vitatkozunk, csak félig a Fideszé, félig az előző kormányzaté. Akik ezt akkor felvetették, úgy gondolták, hogy ez a félig rész abban a részben a Fideszé, ami ebből pozitívumokat tartalmaz, és nyilvánvalóan ebből következik, hogy abban a részben az előző kormányé, amennyiben ez negatívumokat vagy nem megvalósítható szándékokat tartalmazna.

Most benyújtásra került egy olyan elképzelés, amelyet - még egyszer mondom - inkább ebben a tájékoztató anyagban lehet felfedezni, és amelyet már teljes egészében a jelenlegi kormányzat elképzelésének lehet mondani, teljes egészében ennek felel meg. Ezt ezzel a feltétellel is érdemes végigolvasni. Mégis azt állítom, hogy ebben az anyagban nagyon sok olyan momentum van, amelyre most talán mi mondhatnánk, hogy félig a mienk, hiszen ez az anyag számtalan olyan megállapítást tartalmaz, ami a korábbi időszak gazdaságpolitikai felfogását, gyakorlatát tükrözi vissza.

Azt hiszem, nagyon egyszerűen csak össze kell vetni ezt a dokumentumot, ezt a tájékoztatót, ennek megállapításait - amit egyébként Keller László is részletesen felolvasott - azzal a programmal, amely például az MSZP választási programja volt, vagy azzal a programmal, amelyet még korábban Medgyessy Péter pénzügyminiszter mondott el itt a parlamentben. Ezek a prioritások is egyeznek egyébként, meg kell hogy mondjam, a kijelölt gazdasági pálya is kísértetiesen hasonlít erre. Ha ez így van, akkor ebből mi következik?

Én azt gondolom, megdőlt az az állítás, hogy az előző kormány gazdaságpolitikája rossz volt. Nem igaz, hogy a Fidesz-kormány problémáktól terhes, súlyos örökséget kapott. Sőt, állítani lehet, hogy kifejezetten jó kondícióban levő, prosperáló és fejlődni képes gazdaság volt, amit átvehetett. Ez különösen a reálszférában érezhető. Azt gondolom, hogy a korábbi alapok azok, amelyek - ugyan ha csökkenő mértékben is, de még mindig - azokat a pozitív eredményeket hozzák, akár az export, akár az ipari termelés területén, s ezek viszik ma is előre a fejlődést.

A koncepció, tehát ez a háttéranyag egyértelműen állást foglal a stabilitás megerősítése mellett. Jelenleg a gyakorlatban nem ez a helyzet, ezért is hiányoltam a pénzügyminiszter úr helyzetértékű állásfoglalását, és arra gondolok, hogy ezt azért kellett volna megtennie, mert ma nagy szükség van arra, hogy ezt valaki kimondja. Ha ez így van, akkor üressé és értelmetlenné, médiafogássá váltak azok a bírálatok, amelyeket az MSZP az 1995-től megkezdett stabilizációs politikájáért kapott. A legfontosabb következtetés, hogy az általunk 1995-ben elkezdett stabilizációs gazdaságpolitikának nincs reális alternatívája. Ezt ezzel az anyaggal a pénzügyi kormányzat egyértelműen elismerte. Mivel ez a benyújtott koncepció a kormány terve, ezért számomra az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz választási ígéretei véglegesen a szemétkosárba kerültek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg lehet kérdezni, hogy akkor mi a mi problémánk, egyáltalán miért kritizálunk. Én azt hiszem, hogy akkor lehet ezt a legjobban megközelíteni, ha úgy fogalmazunk, hogy nekünk az az alapelvünk, hogy ezeket az ambiciózus terveket a lehetőségek maximumáig érdemes és lehetséges csak megfogalmazni. Az a meggyőződésünk, hogy a kimondott tervnek, a leírt szabálynak és a napi gyakorlatnak összhangban kell lennie. Én is azt mondom, amit korábban már elmondtak, és itt többen megpróbáltak kétféleképpen magyarázni: nem lehet tartósan mást mondani és mást csinálni. És ezt igenis a kormánypártoknak szánom kritikának, nehogy félreértés essen!

Ha ez az elv érvényesül, és ma nem érvényesül, akkor ez rontja a kormány és - ez nem a mi problémánk, de ezen keresztül - a magyar nemzetgazdaság megítélését és ennek a működési lehetőségeit. Ez - meg kell hogy mondjam - az utóbbi időben sajnálatos módon be is következett, és ezt mínusz dollármilliókban lehet mérni.

Kell beszélni - de nem lehet ebben a rövid időben természetesen - azokról a folyamatokról, amelyek a tőzsdén, illetve a működőtőke-beáramlásban bekövetkeztek. Sajnos, tény az, amit korábbi felszólaló képviselőtársaim már megemlítettek, hogy 1998 harmadik negyedéve óta tőkekiáramlás történik ebből az országból. Természetesen mindig hangsúlyozni kell, hogy a külső negatív hatásoknak is komoly szerepük van ebben a folyamatban, és pontosan ezért kell a kormányzati magatartásnak egy úgynevezett kiegyenlítő hatást megfogalmaznia.

Összefoglalva - és ezt javaslom esetleg az államtitkár úrnak, ha elkészítik ezt az új koncepciót, új irányelvet, akkor vegye figyelembe -, úgy gondolom, hangsúlyoznom kell, hogy a Magyar Szocialista Párt az ország fejlődésében, felzárkózásában érdekelt, támogat minden erre irányuló törekvést. Nekünk az a célunk, hogy a feltörekvő gazdaságból, az úgynevezett emerging economyból az Európai Uniónak megfelelő konvergáló gazdasággá alakuljunk át. Úgy gondoljuk, hogy a korábbi - egyesek szerint ambiciózus, mások szerint túlzó - PR-gazdaságpolitika helyett reális, feszes egyensúlyra és kiszámítható stabil gazdaságpolitikára van szükség.

A működőtőke-beáramlás és a tőzsde egy ilyen változásra gyorsan és tartósan pozitívan fog megítélésünk szerint reagálni. A reálszféra szükséges további strukturális átalakulása és fejlődése ennek - és a tervezetben szereplőnél konkrétabb, átgondoltabb, a kis- és középvállalkozások valódi segítségét nyújtó programokkal, céltámogatásokkal segítő - megalapozását kell hogy jelentse. Ezért is érthetetlen az, hogy ebben a programban a kis- és középvállalkozásokról, a reálszféráról szó szerint csak egy-két mondat tesz említést.

Nem esik szó a magyar vállalkozások számára fontos európai uniós támogatások fogadásának megszervezéséről, nem esik szó az úgynevezett kofinanszírozás problematikájáról és a költségvetésnek egyáltalán ehhez a komplex kérdéskörhöz való viszonyáról; ezt Szalay Gábor képviselőtársam részletesen kifejtette.

Azt gondolom, hogy a tervezés ilyen hosszú- és középtávú stratégiai eszközével sok fejlett gazdaság él; a sikeresek általában ezeket az irányelveket úgy fogalmazzák meg, hogy azok átívelnek kormányzati ciklusokon. Azt gondolom, hogy mi is egy ilyenfajta megközelítésben vagyunk érdekeltek, de ha ez egy PR-tervezés, akkor azt gondolom, hogy ugyanaz a helyzet fog előállni, mint amit itt a Fidesz vezérszónoka említett, hogy ez egy úgynevezett első hároméves terv, és tényleg arra lehet majd asszociálni, amire ő utalt, a korábbi ilyen első hároméves tervre. Ha ez így van, azt tudom mondani, hogy ezt köszönjük, nem kérjük. (Taps az MSZP soraiban.)