Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ritka, amikor ilyen párbeszéd zajlik a kormánypárti képviselők és az ellenzék között, mert ritka az, amikor itt vannak így hárman-négyen, akik hajlandóak részt venni a vitában, tehát élek a lehetőséggel, hogyha meg nem haragszanak, és rögtön reagálnék is pár dologra.

Bányai képviselő úrnak az első fontos dolog, amire felhívta a figyelmet, hogy szerinte miben vagyok következetlen, pedig nem arról van szó, hogy akkor ezt törvényben kell szabályozni. Hogyha ezzel foglalkozott az elmúlt évtizedekben ‑ mint ahogy elmondja, hogy ezzel foglalkozott ‑, akkor tisztában van azzal, hogy minden megyének, a kistérségeknek turizmusfejlesztési koncepciók készültek. A Magyar Turizmus Rt. végigvette az országot, és különböző térségenként, kiemelt térségenként megcsinálta ezeket a koncepciókat.

Tudja, mi volt a baj? Az, hogy a forráselosztás során, amikor pályáztak, senki nem vette figyelembe azt, hogy mi van a koncepciókban. De a koncepciók kialakításában részt vehettek a helyi térségek, beleszóltak a helyi polgármesterek, a helyi turisztikai vállalkozók, és ezt ilyen szintű szabályozással, ha valaki tiszteletben tartotta volna ezeket a koncepciókat, és valaki alkalmazni akarta volna, mondjuk, a fejlesztéspolitikában az EU-s forráselosztásnál, akkor alkalmas lett volna arra, hogy az ilyen jellegű szakmai következetlenségek, mint amikről ön is beszámol, meg én is beszámolok, ne történjenek meg. Akárhány helyen… ‑ én olyan helyen élek, ahol kiemelt terület a gyógyturizmus, az összes környező településen, ott is, ahol soha nem volt strand, mindenhol csináltak egy-egy jó strandot, és most egymással versenyeznek ezek a négyezres, tízezres települések, hogy hogyan vegyék el ugyanazt a pár tízezer vendéget egymástól, mert gyakorlatilag nem volt benne koncepció, hogy melyik milyen szolgáltatásra fejlesszen igazából. És ennek az oka az, hogy…

Itt nem arról van szó, hogy nincs szükség turizmusfejlesztési koncepcióra, az eredeti felszólalásomban arról beszéltem, hogy de, nagyon nagy szükség van rá. Az az állításom, hogy ez a törvény önmagában nem tudja helyettesíteni a párbeszédet a helyi szolgáltatókkal, nem tudja helyettesíteni a polgármesterekkel és a helyi fejlesztéspolitikával, ami gond, és az, hogy ez a központosítás irányába viszi el. Tehát az, hogy idáig voltak következetlenségek, az nagyon nagy probléma, de alapvetően mindig is a pályázati fejlesztések és döntéshozók következetlenségeit indikálja ez, amikor gyakorlatilag anélkül, hogy belenéztek volna abba, hogy mi az, ami egy-egy térségben beleilleszkedik a turizmusfejlesztési koncepcióba, mi az, ami nem, úgy támogattak mindenfélét. Egyébként pedig koncepcióból is volt nyilván min­denféle, voltak, amelyek tökéletesek voltak, meg voltak olyanok, amelyekbe mindent beletettek, és akkor gyakorlatilag arról volt szó, hogy egy EMVA-pá­lyázatnál vagy itt-ott plusz két pontot lehessen kapni, hogy illeszkedik a koncepcióhoz, és nagyjából ennyi volt a célkitűzés.

Még egy fontos dolgot említett, amiről szintén érdemes vitázni, ez pedig az országimázs és a marketing kérdése. Alapvetően az az érdekes helyzet van, hogy már az előző kormányok idején, tehát nem az Orbán-kormányok idején elképesztő pénz ment a turizmusfejlesztésbe, koncepcióval, koncepció nélkül nagyon sok pénzt ment bele, és most ezeknek a fejlesztéseknek egy jelentős része nem tud gazdaságosan működni, ami pont például a marketinghiányból adódik. Amivel itt koncepcionálisan, mondjuk, a törvénynek vagy a jogalkotónak, de még inkább az ágazatért felelős minisztériumnak foglalkoznia kellene, az az, hogy a korábban megtett fejlesztéseknek miként lehet megvalósítani a nyereségességét elősegítő marketingjét, és hogy lehet kistérségeket, településeket segíteni ezzel. Tökéletesen egyetértünk, hogy ez baj, de a törvényben egy szó nincs erről, hogy ilyennel foglalkozna. (Bányai Gábor közbeszól.) Tehát gyakorlatilag alapvetően nem azokat a problémákat próbálja meg kezelni, amelyekkel jelen pillanatban szembesülünk a vidéki térségekben egytől egyig.

Egyetlen dolgot, nagyon kérem… ‑ tehát felmegy a pumpa bennem, amikor hallom, ez a pályázzon, fejlesszen, és ezeket a gondolatokat. Ez kb. ugyanaz, mint amikor azt mondják, hogy ha tudomásunkra jut egy korrupció, akkor tegyünk feljelentést, tehát ez ugyanaz. 2010-ben, megmondom őszintén ‑ és lehet, hogy sokan megróhatnak érte az ellenzéki sorokból ‑, én bíztam az önök kormányában, én dolgoztam azért, hogy kormányváltás legyen, és folyamatosan próbáltunk fejleszteni.

A 2010-11-es, az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség által kiírt turisztikai pályázatokon nem tudtunk olyat mutatni, ami ne Fidesz-érdekeltség lett volna, és sorra adtuk… Tehát milliók mentek el tervezésekre, turisztikai fejlesztésekre, és simán le volt osztva a pénz. Tehát nagyon kérem, hogy ezt ne mondja, mert ez ugyanolyan, mint amikor Polt Péternél feljelentem valamilyen kormánytagjukat, és megállapítja a bűncselekmény hiányát. Esélyünk nem volt… (Bányai Gábor közbeszól.) Rendben van, én nem mondom azt, hogy minden egyes település hasonló, én nem mondom azt, hogy mindenütt általános, én csak azt tudom mondani, hogy vannak olyan negatív tapasztalatok, amikor ezzel az élettapasztalattal, amit én is megéltem ’10-től kezdődően, amikor valaki milliókat tett fejlesztésekbe, ismerősök szállodaépítésekbe 10 milliós fejlesztési… ‑ tehát engedélyeztetési eljárásban próbáltak pályázni, és esélyük nem volt. És nyilvánvalóan ezek mind hozzájárulnak ahhoz a rosszhiszeműséghez, hogyha úgy tetszik, amit Hollik képviselő úr számon kér rajtam, hogy bizalmatlan vagyok.

Tulajdonképpen elgondolkoztam ezen, és ezért probléma az, hogyha nem írom meg előre a szöveget, hanem megpróbálok a vitában részt venni, mert rájöttem, hogy én tévedtem, és elnézést kérek Heringes Anita képviselőtársamtól, én mégsem mondom azt, hogy vonják vissza. Azt csinálnak, amit akarnak, mert tulajdonképpen hogyha lopni akarnak, úgyis lopnak, bármi van benne a törvényben, ez a tapasztalat, hogyha le van betonozva, akkor is. Tehát tulajdonképpen az most csak egy részletkérdés, hogy ezzel a jogszabállyal tudnak‑e jót tenni, vagy nem tudnak, ez szándék kérdése, és kormányzati alkalmazás kérdése lesz, hogy mi történik ebből. Ebből adódóan rájöttem, hogy nem tudnánk olyan egyeztetést lefolytatni, ahol, hogyha akarja a kormányzat, ne találná meg a rést, ahol pénzt lehet kiszivattyúzni a dologból.

Akkor rögtön még egy dologra reagálok. Az előző kétpercesében említette nekem ezeket a kastélyfelújításokat, önkormányzati fejlesztéseket meg így tovább, és szó szerint azt kérdezte, hogy hol a mutyi. Erre egy mondatban tudok válaszolni: a kétmilliós meg a két és fél milliós négyzetméterenkénti felújításnál, ott, amit az önkormányzatok megcsináltak. (Dr. Józsa István: Úgy van!) Tehát akárhány példát tudunk mondani szerte a felújításoknál, amikor irreálisan, elképesztően túlárazott fejlesztési programok zajlottak le önkormányzatoknál, és nem kisvállalkozásoknál, mert a kis- és közepes vállalkozások jelentős része azt nézte, hogy hogy tud ügyeskedni, úgy, hogy a legjobban jöjjön ki.

De pont az önkormányzatoknál és főleg a nagyobb önkormányzatoknál az ilyen jellegű fejlesztések, nem mondom azt, hogy kizárólagosan, de nagyon sok esetben, Hadházy Ákos kollégám ‑ akinek valami miatt az a hobbija, hogy éjszakánként ezeket a fejlesztéseket bújja ‑, akárhány ilyet tud mondani, és akárhány ilyet tudok én is mondani tapasztalatból, ahol kétmillió fölötti négyzetméteráron újítottak fel valamit. És az is fontos, hogy mit… (Bányai Gábor: Jelentse fel! Jelentse fel!) Igen, most nem hallatszik a mikrofonba, hogy képviselőtársam mondja, hogy jelentsem fel, jelentsem fel. (Bányai Gábor közbeszól.) Én túl vagyok a húsz feljelentésen, anélkül, hogy idáig érdemben bármit megvizsgáltak volna, és soha nem találtak bűncselekményt. (Bányai Gábor közbeszól.) Tehát így nyilvánvalóan könnyű tanácsot adni.

De akkor hadd folytassam ezt a gondolatot, hogyha megengedi, Bányai képviselő úr! Mondta ezeket a kastélyokat és az önkormányzati fejlesztéseket. Az a baj, hogy a kastélyok felújításával a legtöbb esetben nem jött létre azért, lássuk be, olyan turisztikai attrakció, ami azt gazdaságilag önfenntartóvá tette volna, a legjobb esetekben sem. Nézze meg csak Hatvannak a példáját! Énszerintem Hatvan egy példás vadászati múzeumot csinált, öröm bemenni, öröm szétnézni ‑ és tönkre fog menni. Ha most nem adják át a vadászkamarának azokat a bevételeket, amelyeket a vadászati engedélyezésből és a vadászati jegyekből idáig az FM beszedett, 600 milliókat, azért, hogy a kamara átvegye a veszteséget, ott menne tönkre a fejlesztés, mert a legjobb fejlesztéseket sem lehet megfelelő párhuzamos turisztikai fejlesztések és marketing nélkül üzemeltetni. És hiába egy jó cél, hiába egy jó példa, nem sikerül.

De mondok egy másik példát, ami viszont sikerült: Lőkösházán jártam ‑ természetvédelem a szakmám, helyi védett területeket kellett végigjárni ‑, Lőkösházán, Gyulától nem messze van egy Bréda-kastély, és egy viszonylag szűk, a „szűk” azt jelenti, hogy 100 millió alatti forrásból, magánbefektetésben felújították az egész kastélyt. Nagyon-nagyon ki voltam először akadva, mert hatalmas, szép nagy fákat vágtak ki, de utána mégiscsak meg kellett barátkoznom ezzel a dologgal, mert sok más térségi kastélyhoz képest ez a kastély példásan felújításra került, és egy úgynevezett fényfestészeti szolgáltatással, mindenféle színes lámpákkal a fehér falakra rajzolgatva képes ez az attrakció kiegészíteni a gyulai idegenforgalmi szolgáltatásokat, Gyuláról az ott fürdőzők busszal járnak át Lőkösházára, és Lőkösházának a munkahelyteremtéséhez is hozzá tudnak járulni. Vannak ilyen kastélyfelújítások, és vannak olyanok, vannak olyanok, ahol üresen konganak, és be vannak zárva, és fel kell hívni valamilyen portást, hogy engedjen már be bennünket, ha meg akarjuk nézni.

Nem lehet tehát generális szabályozással a hülyeséget szabályozni, mert ott, ahol valaki fel akarna újítani egy kastélyt, ez egy legitim igény, én azt gondolom, hogy az építészeti örökségünk megóvása egy nagyon fontos cél, azt, hogy a kastélyainknak, volt kúriáinknak a megőrzése egy fontos közfeladat, azt nem vitatjuk, az a kérdés, hogy ezt turisztikai forrásokból kell‑e csinálni, az a kérdés, hogy turisztikailag fenntartható turizmust ‑ bocsánat, nem az ökoturizmus szempontjából használtam most a fogalmat, hanem gazdasági szempontból ‑, tehát hogy gazdaságilag fenntartható fejlesztést hoznak‑e létre. És a gond nem az, amennyiben bölcs koncepciókkal próbálnak meg a turizmushoz hozzányúlni, mint mondottam az eredeti felszólalásomban, ez egy áldás lehet minden egyes térségnek, mert helyi adottságokra lehet építeni, de hogyha ebben a koncepcióban megjelenik az, hogy gyakorlatilag itt van egy önkormányzati ingatlan, újítsuk már fel, és majd lesz valami, mert most van rá pályázati forrás, akkor ezek a források elmennek úgy, hogy gyakorlatilag nem fogják az ágazatot erősíteni.

(17.50)

És akkor visszautalok még egy picit, ha megengedi Hollik képviselő úr, nyilvánvalóan azért jó a Dunakanyar analógiája, mert az országban van tíz nemzeti park, nagyjából lefedik az országot. Képzelje el, hogy ezek a nemzeti parkok sem egyenletesen fejlesztenek, pedig ott van Aggtelek, Hortobágy, Kiskunság, Duna-Ipoly Nemzeti Park az ön térségében, Duna-Dráva, Balaton-felvidék, Őrség, egytől egyig olyan térsége az országnak, amely adná a lehetőséget, hogy olyan ökoturisztikai fejlesztések valósuljanak meg, amelyek hozzájárulnak e térségekhez, és mégsem egyenletes. Pedig ezek mind állami fenntartásúak.

Ennek az az egy oka van, hogy sajnos ‑ és tényleg nézze ezt el nekem, de ez a tapasztalat, nyilván nem azokat a pozitív példákat kell mondanom, amit önök csináltak az elmúlt hat évben, azt mondják önök eleget ‑, nemzeti parkoknál, állami erdészeteknél úgy zajlottak százmilliós fejlesztések, hogy semmi más célja nem volt, csak az, hogy mennyi pénzt lehet kiszivattyúzni. Lesek épültek, és nincs meg a fenntartási kapacitás. Gyakorlatilag odaadnak százmilliós infrastruktúrát állami szerveknek, az állami erdészetek és a nemzeti parkok tényleg két tökéletes példa erre, ahol utána ezeknek a fenntartási költségei, a marketingje, a szervezése semmi forrással nem rendelkezik, nem tudják üzemeltetni gazdaságosan. Nagyon sok esetben vannak pozitív példák és rengeteg negatív példa.

Hat év kormányzás után, bocsásson meg nekem, de én igenis számon kérem azt, hogy hogyan lehet az, hogy ezen fejlesztések sokasága nem a közjót szolgálja. Mert jelen pillanatban az állami erdészeteknél ami zajlik, tipikusan az volt, hogy addig működik egy szolgáltatás, addig van közjóléti funkció, míg van hozzá EU-s forrás vagy központi költségvetési forrás. Olyan helyen, ahol egyébként állami erdőkkel való valós erdészeti gazdálkodás zajlik, és megvan a háttere annak, hogy közjóléti funkciókból turisztikai célokat szolgáljanak, jelen pillanatban az FM költségvetési törvényben meghatározott összegeket, támogatásokat ad állami erdészeteknek azért, hogy fenntartsák ezeket. Így nincs értelme. Ennek úgy van értelme, ha valóban jövedelmet termel. Úgy van értelme, ha hozzájárul a megélhetéshez. Jelen pillanatban nyilvánvalóan nagyon-nagyon fontos az, hogy mit látunk.

Mikor újra és újra végigmegyünk a példákon és megnézzük azokat, hogy hol mi zajlott… ‑ én nem akartam egyáltalán beleszólni, mert itt van elég balatoni képviselő, és én alföldi gyerekként nem szívesen folyok bele abba, mert önök jobban látják ezeket, de mondhatom a konkrét példát Balatonfenyvesnél. Azt hiszem, hogy mindannyiuk számára ismert lesz. Egy értelmetlen megaberuházással négy hektárt kiprivatizált valaki a Balatonból, tehát négy hektárt elvett egy Natura 2000-es területből arra, hogy egy luxuskikötőt csináljon. Ez kinek volt az érdeke? Mert ez nem az ott élő emberek érdeke volt, és nem ők szedik be a helyi jövedelmet. És mi történt mellette? Ott van Balatonfenyves mellett Balatonmáriafürdő, ahol gyakorlatilag használhatatlan lett jóformán a strand, és a teljes helyi közösség, aki erre építette fel a kis gazdaságát, a kis boltját meg a kis éttermét, az megissza ennek a levét. Ezekről a fejlesztésekről beszélünk. Beszélhetünk rengeteg MSZP-sről, de ez már az önök kormányzása idején az önök támogatásával, az önök kiemelt százmilliós EU-s megítélt keretösszegével valósulhatott meg úgy, hogy a helyi hatóság és a kormányhivatal végigasszisztálta az összes engedélyezést, hogy a lehető leggyorsabb legyen, nehogy ne legyen lehívható az EU-s támogatás.

Nyilván az ilyen esetekben azért fel kell emelni a szavunkat, mikor alapvetően a környékbéli strandoknak, az ökoturizmusnak, a horgászturizmusnak, mindnek ellehetetlenítették egy kistérségben a lehetőségeit egy ostoba fejlesztéssel. Nekem ne mondja senki, hogy ez bármilyen helyi érdeket szolgál vagy pártérdeket, vagy bármi ilyesmit. Nem, ez egy ostoba döntés egy rossz kormányzati beruházással, aminek nem lett volna szabad megvalósulni.

Nyilvánvalóan, ha még egy mondatot megengednek, akkor alapvetően amiatt kardoskodnék és amiatt próbáltam a törvény vitájában aktívan részt venni, mert rengeteg olyan térség van, és ha Hollik képviselő úr pont például említette a Miskolctól északra lévő régi gömöri térséget, ami ott van, ezeknek a térségeknek jóformán más lehetősége sem lesz, ha nem segítünk nekik. Igenis megvan mindenütt az a turisztikai szolgáltatási lehetőség, amivel helyi fejlesztésekkel meg lehet teremteni: van, ahol horgászati turizmus, van, ahol vadászati turizmus, van, ahol simán az ökoturizmus vagy természetjáró turizmus. Az a félő számomra, hogy amennyiben egy újabb vízfej meg fogja mondani azt, hogy a desztinációs rendszer kiépítése során mely irányokba menjen el a források jelentős része, akkor hiába vannak 90 milliós vagy 100 milliós keretek itt vagy ott, azok nem fogják tudni azt kezelni, hogy az ország jelentős része viszont ezen fejlesztéspolitikai célokból eltávolodik és leszakad, és tényleg abba az irányba megy el az ország, hogy lesz tíz, de legyen tizenöt kiemelt turisztikai célterület, amelyek jól működnek, legyen ez a főváros vagy a Balaton, vagy akár a Dunakanyar, kívánom, hogy legyen. Lehet ez, de az a baj, hogy az összes többi térségtől viszont ez elviszi az erőforrásokat, elviszi a lehetőségeket, és azt a versenyhátrányt nem fogják tudni behozni. Nekem ez az elsődleges aggályom.

Azért nem kérem mégsem, hogy vonja vissza államtitkár úr ezt a törvényt, mert úgy gondolom, hogy ha valamiből jót akarnak kihozni, abból úgyis lehet jót kihozni, ha meg valamiből lopni akarnak, akkor tök mindegy, mi van leírva a törvényben, idáig is megtalálták az útját, ezután is meg fogják. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)