Felszólalás adatai

DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A szabad demokraták azért támogatják a 2004. évi költségvetési javaslatot, mert a versenyképesség, a munkahelyek teremtését szolgáló programok megalapozását és helyreállítását szolgálja.

A 2004. évben ugyanazt a gazdaságpolitikát kell folytatnunk, mint amit hazánk 1995 és 2000 vége között folytatott, és amihez az idei év jelentett visszatérést. Ebben az időszakban, amely 1995 és 2000 között eredményes volt, a gazdaságpolitikát az jellemezte, hogy kiszámíthatóvá vált a gazdaság szereplői, az üzleti szektor számára, hogy a terhek hogyan alakulnak, az jellemezte, hogy miért és mikor használják fel az adófizetők pénzét, és a hiteles gazdaságpolitika egyben a valutastabilitás, tehát a valuta-értékőrzés alapjául szolgál.

Nyilván ebben a periódusban is az volt a jellemző, hogy a különböző részpolitikák között az összhang megvolt. A 2004. évi költségvetés annak próbálja megvetni az alapját, hogy helyre tudjuk állítani ezt a megbomlott összhangot. A megbomlott összhang jellemezte ugyanis 2000 és 2003 között azt a periódust, amelyet magunk mögött hagytunk. Ebben az időszakban mesterséges jövedelempolitikai eszközökkel pótolta az előző kormány a kieső keresletet. Ennek következményeképpen a fiskális politika, a költségvetés-politika már nem folytathatta, nem folytatta tovább az átlátható költségvetés-készítés gyakorlatát. Gondolok arra a kétéves költségvetés-készítésre, amely miatt nehéz volt már az idei évet is mihez viszonyítani, és elmaradtak azok az adópolitikai intézkedések, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy hazánk a környező országokkal felvehesse a versenyt, befektetőket - hazai befektetőket, külföldi befektetőket - fogadhasson annak reményében, hogy a befektetéseik nyomán a jövedelmeik megtérülnek. Nyilván ennek volt a következménye az is, hogy a jövedelmek kiáramlását igyekezett a jegybank magas kamatokkal megakadályozni, aminek következményeképpen a forint iránti kereslet nőtt, megerősödött a forint, és ez egyben elvette a kedvét az exportőröknek, hiszen elvette tőlük a jövedelmet, elvette a jövedelmet a további beruházásoktól.

Ebben a periódusban, amit megélünk - és 2004-ben pedig különösen -, az a gazdaságpolitika és az a költségvetés-politika, amelyet a költségvetés tartalmaz, a visszatérés költségvetése az 1995 és 2000 közötti időszakhoz. Ez egyben azt jelenti, hogy versenyképesekké váljunk a környező országokkal, újra az jellemezze hazánkat, hogy itt fektetik be a külföldiek és a hazai vállalkozások a legtöbb tőkét, ahelyett, hogy viszonylag költséges külföldi nyaralások, tanfolyamok formájában éljék fel a jövedelmeiket, munkahelyeket hoznak létre.

A versenyképes költségvetés politikája a munkahelyek teremtésének a politikája. Munkahelyet úgy lehet teremteni, ha a jövedelmeket beruházásra fordítják, ez pedig azáltal válik lehetségessé, hogy az adópolitika kedvezményezi a beruházókat. A jövedelmek felhasználását szolgálja az is, ha kiszámítható és a kereslet-kínálati viszonyokat tükröző a forint árfolyama, azaz az exportőrök abból a bevételből, amelyet elérnek külföldön, képesek nagyobb jövedelmekre szert tenni, és így beruháznak.

Lényegében ennek a gazdaságpolitikának a következményeit szemlélhetjük már ma is, és nyilván ez fog megerősödni akkor, amikor a 2004. évi költségvetés a költségvetési hiány csökkentését vallja, nem öncélúan, hanem azért, mert ahhoz a kétféle stabilitáshoz, ami eddig hazánkat jellemezte, egy harmadikat szeretne hozzátenni.

Az első stabilitás a politikai stabilitás, hiszen ebben a térségben hazánk az egyetlen ország, ahol a kormányok ki tudták tölteni a saját periódusaikat, és ahol minden nehézség ellenére is a legkisebb volt a sztrájkok száma. A második stabilitás az intézményi stabilitás. Hazánkban alakultak ki először azok a gazdasági intézmények, mint amelyek a fejlett európai országokat is jellemzik.

(13.50)

Ez a kettő együtt tette hazánkat versenyképessé. Ennek a versenyképességnek egy harmadik eleme az, ha kiszámíthatóvá válik, hogy a költségvetés hiánya milyen, azaz nem kényszerül rá a kormány arra, hogy újra és újra stabilizációs intézkedésekkel állítsa helyre a befektetők bizalmát, mint ahogy a mai kormány erre kényszerült a 2000-től folytatott gazdaságpolitika miatt. Tehát amit mi most javasolunk, a munkahelyek megtartása és növelése érdekében: a visszakanyarodás ahhoz a gazdaságpolitikához, amely 2000. év végéig - még a Fidesz-kormány alatt is - eredményesen folytatta az előző szociálliberális koalíció liberális gazdaságpolitikáját.

A versenyképesség helyreállításának három eleme van. Az egyik, amiről szóltam, a kiszámítható gazdaságpolitika, a deficit mérséklése, ezáltal a valuta vásárlóerejének fenntartása. A másik nyilván az, hogy olyan adópolitikai intézkedésekre kerüljön sor, hogy az adófizetők pénzéből megérje beruházásokat, munkahelyeket teremteni, beruházásokat indítani.

Az adópolitika keretei közé tartozik az, hogy a beruházók számára a versenyképességi tanács és a különböző üzleti szektorok érdekképviseleteitől származó javaslatokat figyelembe véve a kormány nagyon sok ponton módosította az adótörvényeket. Az adótörvények módosítását jelentette, hogy a társasági nyereségadó 18-ról 16 százalékra mérséklődött, aminek következtében a térségben képesek a beruházók, a munkáltatók állni a versenyt, tehát ezzel több jövedelmet költhetnek, használhatnak fel beruházásokra.

Idetartozik az, hogy a fejlesztési adókedvezményekről szóló törvényeket a környező országokhoz hasonló mértékűre módosítottuk, azaz alacsonyabb beruházások esetében már a viszonylag nagyobb méretű, magyar tulajdonú vállalatok is igénybe vehetik ezt, hiszen 10 milliárdról 3 milliárd forintra csökkent átlagos esetben, 1 milliárd forintra csökkent 3 milliárd forintról a hátrányos helyzetű térségekben eszközölt beruházások után igénybe vehető, beruházási célú fejlesztési adókedvezmény. Az adókedvezmény időtartama, ami alatt igénybe vehető, tíz évre nőtt.

Idetartozik, hogy nemcsak a nagyberuházók, hanem a hazai kisberuházók, kisvállalkozások számára is nőtt a beruházásokra, munkahelyteremtésre igénybe vehető, adókedvezményt élvező jövedelmek aránya. Azaz nemcsak a mikro- és a kisvállalkozások, hanem a középvállalatok is igénybe vehetik az új beruházásokhoz igénybe vehető adókedvezményt.

Idetartozik az, hogy a kisvállalkozások esetében a szakképzést szolgáló kiadásaikat nagyobb mértékben számolhatják el, mint az a korábbi időben történt. Például 5 millióról 6 millió forintra emelkedik a kisvállalkozók ilyen célú adókedvezménye. Idetartozik az, hogy a helyi iparűzési adó alapját kedvezőbben állapíthatják meg, illetőleg rugalmasabban próbálhatják a különböző költségeiket, így a pénzügyi költségeket elszámolni. A kisvállalkozók számára a beruházások érdekeltségét állítja helyre az a javaslat, amely az egyösszegű vállalkozói adó, az egyszerűsített vállalkozói adó felső adóhatárát 15 millió forint/éves bevételről 25 millió forintos bevételre emeli.

Idetartozik az, hogy a kiemelten fontos K+F beruházások esetében - ha ezekre egyetemi központok területén kerül sor - adókedvezményt vehetnek igénybe ugyanúgy a vállalkozások, mint ahogyan egyébként ezt a nagyberuházók vehetik igénybe. Idetartozik az, hogy kialakult egy olyan, a beruházásokat kedvezményező hitelrendszer és finanszírozási rendszer, amit négyfokozatúnak mondunk és hívunk, amelynek keretében hosszú lejáratra is igénybe vehetik ma már nem csupán a külföldi tulajdonú, nagyon jó besorolású munkáltatók a fejlesztésre ezt a hosszú lejáratú kölcsönt, hanem magyar tulajdonú vállalkozók is 15 évre eladósodhatnak annak a reményében, hogy ez a beruházás a későbbiek során bőségesen megtérül a jövedelmekből.

Azt gondoljuk, hogy több a megtakarítók száma és aránya, mint az adófizetőké. Arra van tehát szükség, hogy a vállalkozások versenyképessége érdekében a megtakarítókhoz találjanak utat, ezért kell kamattámogatással és a célelőirányzatoknak a megtakarítók igénybevételéhez történő eljutást szolgálnia. Az a tény tehát, hogy a célelőirányzatok - mint a kis-, középvállalati célelőirányzat vagy a beruházásösztönző célelőirányzat - ilyen célokat szolgálnak, éppen azt szolgálja, azért teremtettük ezt meg, hogy a nagyobb arányban rendelkezésre álló megtakarítói pénzt használják a kisebb arányban és célzottan felhasználható adófizetői pénz helyett.

Balla képviselő úr helyesen állapította meg, hogy a következő év lesz az uniós csatlakozás első éve, csak azt nem vette észre - és talán még Áder frakcióvezető úr is elkövette ezt a hibát -, amikor elfeledkezett arról, hogy a kisvállalkozók, a középvállalatok felkészülését nemcsak a nemzeti támogatási programok szolgálják, amit a célelőirányzatok testesítenek meg, hanem a különböző operatív programok is. Ha ezt is figyelembe vesszük, az operatív programoktól nyerhető támogatás révén a kis- és középvállalatok számára elnyerhető források nominálisan is nagyobbak, mint az idei évben, amikor kizárólag nemzeti támogatást vehettünk igénybe.

Ha abból indulunk ki, hogy ugyanígy most következik el az első olyan év 2000 után vagy 2000-től fogva, amikor a közutak helyreállítására többet tudunk fordítani, mint az előző két évben bármikor, akkor ez is a versenyképességet szolgálja, hiszen az egy- és kétszámjegyű utakon el lehet jutni oda, azokhoz a munkaerőforrásokhoz, amelyek elsősorban a nehezebben megközelíthető helységekben és Kelet-Magyarországon keresztül voltak elérhetőek. Az a 88 milliárd, ami erre a célra az útfejlesztési célelőirányzatban áll rendelkezésre - és az ehhez társuló közel 5 milliárd az operatív programban, a közlekedésfejlesztési prioritás keretében -, messze felülmúlja azt az utolsó “békeévetö, a 2000. esztendőt, amikor még léteztek ilyen előirányzatok. Ha pedig a versenyképesség fokozása keretében arról is megemlékezünk, hogy a versenyképesség egyik legfontosabb feltétele, hogy el lehessen jutni az ország keleti részeibe, ahol rendelkezésre áll a munkaerőforrás, és ennek a legfontosabb biztosítéka a gyorsforgalmi program, akkor az az év, amiben ma vagyunk, amikor 84 kilométeren épül autópálya, ez az egyetlen év egymagában több, mint az előző négy évben, az előző négyéves ciklusban megépült összes autópálya együttvéve, aminek az átadására azonban sajnálatos módon nem kerülhetett sor. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi kezdtük el!)

És mint ahogy Áder képviselő úr is pontosan tudja, hogy ejtőernyővel nem lehet autópályát építeni, ezért kénytelen vagyok továbbra is azt mondani, amit tegnap mondtam, hogy mi csak annyi autópályát építhetünk meg, amennyit elődeink előkészítettek nekünk, és annyit fognak az utódaink megépíteni, amennyit elődeinkként… - elődeikként mi készítünk elő. (Dr. Répássy Róbert: Ez bonyolult! – Az elnök csenget.)

A bonyolultság a folyamatosságban van. Tudniillik az utak az ország folyamatosságát és nem a kormányok idejét jelentik. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)