Felszólalás adatai

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Minden ország alapvető érdeke, hogy a legjobban képzett, legnagyobb tudású szakembereit otthon tartsa, és számukra a saját határain belül biztosítsa a lehetőséget arra, hogy tehetségüket, képességüket kifejtsék, és nemcsak saját boldogulásukra, hanem az adott ország boldogulására is tevékenykedhessenek, alkothassanak.

A Széchenyi-terv megalkotásakor az egyik fő célkitűzésünk éppen az volt, hogy Magyarországon a gazdaság fejlődéséhez szükséges tudás növeléséhez is hozzájárulhassunk, hogy Magyarország komoly lépéseket tehessen a tudásalapú gazdaság kialakítására. Nem véletlen, hogy a Széchenyi-terv egyik fontos alprogramja az információs társadalom fejlesztésének a kérdése, és a különböző támogatásaink jelentős részben arra irányulnak, hogy a magyar pedagógusok, a közalkalmazottak, a köztisztviselők, illetve a vállalkozók is részeseivé válhassanak az információs társadalomnak, ehhez gépeket, eszközöket kapjanak, fejlesztéseket hajthassanak végre. Az elmúlt időszakban jelentős mértékben emeltük a felsőoktatási beiskolázási keretszámokat, abból a célból, kifejezetten az informatika területén, hogy a megnövekedett igényeket hazai szakemberekkel tudjuk kielégíteni.

A magyar kormány és a költségvetési törvényt elfogadó parlament együttesen elérte, hogy 1998 óta a kutatás-fejlesztésre fordított költségvetési kiadások a kétszeresükre emelkedtek, 45 milliárdról 82 milliárd forintra, ez jövőre egyébként a 100 milliárdot is meg fogja már haladni, és így a '98. évi GDP-százalékban kifejezett, kutatás-fejlesztésre fordított ráfordítások 2002-re is meg fognak duplázódni.

(15.30)

Egyébként Magyarországról eddig németországi felhívásra 175 fő kapott munkavállalási ajánlatot informatikusként. Ez nem egy túlságosan nagy szám. A norvég ajánlat pedig nem tűnik túl kedvezőnek, ugyanis Norvégia északi, nagyon alacsony népsűrűségű, hideg éghajlatú területein keresnek nem magas képzettségű kutatóorvosokat, professzorokat, hanem általános orvosokat, és norvégul is meg kell tanulnia annak, aki oda kíván költözni, így nem számíthatunk arra, hogy a tízes nagyságrendet meghaladóan jelentkeznének erre a felhívásra, ami nyilvánvalóan nem fog jelentős hatást gyakorolni a magyar orvostársadalomra.

Magyarországon egyébként évente az elmúlt időszakban változatlan létszámban mintegy 37 ezer külföldi dolgozik, a külföldön dolgozó magyarok létszáma is ehhez közeli, 40 ezer körüli, és ez a létszám sem változott jelentős részben. Feltételezhető, hogy Magyarországon több, felsőfokú végzettséggel rendelkező külföldi dolgozik, mint ahány magyar, felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozik külföldön.

Magyarországon jelentős számban tanulnak norvég, ciprusi és más külföldi orvostanhallgatók, akik fizetnek meglehetősen magas tandíjat azért, hogy itt tanulhassanak. Csupán a Magyarországon tanuló norvég orvostanhallgatók száma 471 fő, de az összes idegen nyelvű képzésben részt vevők száma a kétezer főt is meghaladja. Úgy ítéljük meg, hogy például ez is egy olyan tevékenység, amikor a magyar tudást, az orvosprofesszorok, az orvosi egyetemek tudását nem külföldön adjuk el, nem külföldre kell utazniuk a magyar orvosprofesszoroknak, hogy taníthassanak, hanem idehaza, a hozzánk látogató (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) külföldi diákok által befizetett magas tandíjakkal tudjuk ezt a tudást itthon értékesíteni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)