Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülök, hogy legalább Nagy Márton úr itt maradt az MNB képviseletében, egyébként kiváló szakembert tisztelhetünk a személyében, és nagyon remélem, hogy él majd azzal a lehetőséggel, hogy részt vesz a parlamenti vitában, és nemcsak egy zárszót fog majd a végén mondani. Én kérem is tisztelettel az alelnök urat arra, hogy ezt tegye meg. Fontosnak tartom azt, képviselőtársak, amit már a költségvetési vitában is elmondtam, és amiről egyébként oly kevés szó esett ebben a Házban, Mellár professzor úr némileg érintette a kérdést, amikor a magyar gazdaság túlfűtöttségéről beszélt.

Én magam többször és kritikusan tettem szóvá azt, hogy míg konszenzus van a világ közgazdászai között abban, hogy érdemes egy országnak anticiklikus gazdaságpolitikát folytatnia, tehát amikor jól megy a gazdaság és konjunktúra van, akkor érdemes egy kicsit felhalmozni, felkészülni a válság éveire; és a válság éveiben  ami törvényszerűen be fog köszönteni  a tartalékokból lehet élénkíteni a gazdaságot és lehet fékezni a válság káros hatásait; ez Magyarország esetén sajnos, azt kell hogy mondjam, nem történt meg.

Az elmúlt években többször is szóvá tettem azt, hogy ennek a felkészülésnek a jeleit sem láthatjuk. Most némileg a tartalékok összege az elmúlt költségvetésben emelkedett, de ez még a dolog nagyságrendjéhez képest csepp a tengerben. Azért lenne fontos erről beszélni, mert ha megnézi valaki a nemzetközi gazdasági jelentéseket, akkor láthatja: Németországban vészesen lassul a magyar gazdaság (sic!); a német gyorsra igyekezett a magyar gazdaságot felcsatolni mind Matolcsy György, mind Varga Mihály, az utódja a nemzetgazdasági miniszteri, illetve pénzügyminiszteri székben.

Tehát a német gazdaság lassulásával együtt  azért, mert össze vagyunk kötve autóipari beszállítóként és részben szerelő országként is velük  vélhetően a magyar gazdaság is lassulni fog, és a világ egyik legnagyobb gazdasága, Kína is vészes lassulási jeleket mutat. A magyar gazdaságon belül pedig azok a tartalékok, melyekre oly nagy szükség lenne, nincsenek meg.

Kérem azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank ezzel a kérdéssel is foglalkozzon a saját tevékenységében. Én elolvastam a versenyképességi programot és minden fontosabbat, amit a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt időszakban publikált. Nagyon fontosnak tartom azt  Nagy Márton úrnak is kifejezetten célzom ezt, hiszen még egyszer hangsúlyozom, hogy egy jól felkészült szakemberről van szó , hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, mert most azt látom, hogy ez a magyar gazdaságpolitika hosszú évek óta, több kormányzati ciklus óta elhanyagolt területe, ami meg fogja magát bosszulni.

Mellár tanár úr szintén említette a gyenge forint és az exportösztönzés kapcsolatát, ami sajnos az elmúlt években már egyre kevésbé igaz, és egyre kevésbé jellemző a magyar gazdaságra. Itt érdemes megint csak a gazdaságpolitika fókuszát egy kicsit megváltoztatni. A magyar jegybank az elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját, ezért aztán fontos lenne arról beszélni például, hogy ne a politikusok által hajhászott sikereket kövessék a gazdaságpolitikai prioritásoknál, tehát ne elsősorban az exportsikerekre törekedjenek  ezek rendkívül fontosak, természetesen , hanem a sokkal inkább jobb költséghatékonysággal megvalósuló, export kiváltására alkalmas termékek gyártását preferálják, hiszen jóval költséghatékonyabban lehet ezen a téren megvívni a magyar gazdaság küzdelmeit, és a magyar cégek természetesen a saját magyar piacukon sokkal versenyképesebbek lehetnek, mint egy egyébként protekcionista alapon működő külföldi piacon.

Azt gondolom, hogy ez a magyar gazdaságpolitika nagyon régi keletű tévedése volt, hogy erőltette mindig az exportsikereket ahelyett, hogy az export kiváltására alkalmas termékek bővítésére és ezek megerősítésére koncentrált volna az elmúlt években. Meggyőződésem szerint sokkal jobban jártunk volna, ha nem ezt az utat követjük. Kérem azt Nagy Márton úrtól, hogy majd tolmácsolja ezt a jegybankelnök úr részére, és eszerint javaslom kiegészíteni a jegybank tevékenységét.

Két olyan adónemről szeretnék beszélni, ami számomra különösen fájó pont volt. Akkor, amikor 2010-ben Orbán Viktor meghirdette azt, hogy igazságosan és az eddiginél sokkal egyenlőbb mértékben járuljanak hozzá a multinacionális cégek is Magyarország közteherviseléséhez, akkor egy olyan célt fogalmazott meg, amit egyébként a Jobbik  mármint a régi Jobbik is  jó néhányszor fölvállalt és említett. Ez az volt, hogy vonjuk be a multikat a közteherviselésbe az eddigieknél nagyobb arányban, de ennek jó eszköze volt a hitelintézeti járadék, amiből Magyarország éves szinten nagyjából 20 milliárd forintos költségvetési bevételt realizált.

Nagyon csodálkoztam azon, amikor a Magyar Nemzeti Bank kiadta a prognózisát, és ebből kiderült, hogy megközelíti a 700 milliárd forintot a hitelintézeti szektor nyereségessége, akkor mi a fészkes fenéért kell a hitelintézeti járadékot eltörölni?! Nem bírja ki a bankrendszer azt a 20 milliárd forintot? Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy miért volt erre szükség. Meggyőződésem szerint ezt a terhelést továbbra is a bankokon rajta kellett volna hagyni.

Ugyanígy, amikor az 50 milliárd forint feletti mérlegfőösszegű bankok adóterhelését nézem, a bankadó nagyságát, kevesebb, mint felére, 0,21 százalékra csökkentették ezt az adóterhelést. Ez megint egy olyan lépés, amivel én egyszerűen nem tudok egyetérteni. Kimagasló nyereségességet produkál a bankrendszer, egyik évről a másik évre folyamatosan saját nyereségességét megdönti. Félre ne értsék, én nem vagyok baloldali képviselő, tehát nem sajnálom a bankoktól a nyereséget, de amikor ilyen kimagasló nyereségességet produkál, akkor azt gondolom, joggal várható el a magyar állampolgárok érdekében, hogy ezt a nyereséget lehetőség szerint a magyar állam javára is lehessen fordítani, és ne adjuk oda egy jelentős adócsökkentés formájában a hitelintézetek részére.

A harmadik ilyen adó, amiről szeretnék nagyon röviden beszélni, az a tranzakciós illeték bevezetése. Emlékszem azokra a vitákra, amiket még a 2012-es bevezetést megelőzően folytattunk itt a Házban. El is mondtam azt, hogy nem látom a törvényi garanciáját annak, hogy a kereskedelmi bankok nem fogják a tranzakciós költségeik megemelésével áthárítani a tranzakciós illeték terhét a fogyasztókra. Ez aztán meg is történt a későbbiekben. Kiküldték a bankok a különböző csomagmódosító szándékaikról szóló leveleket az ügyfelek részére százezer-, sőt milliószám, és tájékoztatták őket arról  nemegyszer ez a kapcsolat egyébként abszolút szorosan kimutatható volt , hogy pont annyival emelte meg jó néhány nagy kereskedelmi bank a tranzakciós költségeket, mint amekkora a tranzakciós illeték volt.

(13.20)

Azt gondolom, ha már egyszer a pénzügyi felügyeletért felelős hatóság szerepét a PSZÁF megszűnésével a Magyar Nemzeti Bank látja el, ezen a téren is lenne a Nemzeti Banknak tennivalója. Én azt hiányoltam, hogy nem járt el ezen a téren megfelelő erélyességgel és hatékonysággal.

Kollégáim szintén említették előttem néhány kritikus szóval az inflációs módszertan kérdését. Egyrészt én is úgy gondolom, hogy nem alapulhat a 2016-os fogyasztói kosáron, másrészt arról szeretném tájékoztatni az Országgyűlés tagjait, hogy a saját bizottságomban, ez jelenleg a Népjóléti bizottság, kezdeményeztem azt az ellenzéki képviselőknél, hogy dolgozzunk ki mi egy olyan indexálási módszert, amellyel figyelemmel kísérhető lenne a fogyasztóiár-változás, akár a bizottságnak egy házi módszertana is lehet, hiszen azt láttam, hogy a lakhatási költségek jelentősen, akár háromszor akkora mértékben emelkedtek az elmúlt években, pont az ingatlanpiaci árrobbanás és az ezt követő lakásbérleti díjak növekedése miatt, mint ahogy egyébként a fogyasztói árak növekedése tükröződött ezekben a számokban. Javaslom azt, hogy a lakhatási költségeket sokkal nagyobb súllyal vegyük figyelembe az inflációs kosár összeállításakor.

Itt javaslom azt, hogy Cinkotai Jánossal is konzultáljon a Magyar Nemzeti Bank vezetése. Cinkotai úr jellemzően egyébként, több kormányzati ciklusra visszatekintve, pontosabb inflációs előrejelzéseket közölt, mint az aktuálisan regnáló kormány és a Nemzeti Bank egyaránt. Egy soktényezős, sokváltozós Excel-táblával dolgozik, és remek prognózisokat készít. Javaslom tehát ilyen irányban bővíteni a tevékenységet.

Nagyon szívesen olvastam volna arról, hogy az azonnali fizetési rendszer kérdése hogyan alakul Magyarországon. Itt a jegybankelnök úr sem tért ki erre, pedig ezen a téren a világon gyakorlatilag forradalom zajlik. Kínában szinte kihalt a készpénzes fizetés lehetősége, mindenki egy jellemzően QR-kódos rendszerrel fizet. A kínai Tencent nevű technológiai óriás üzemelteti elsősorban ezt a rendszert több mint egymilliárd felhasználóval, és egy WeChat Pay nevű applikációt működtetnek ebből a célból.

Azért tartanám fontosnak, képviselőtársaim, hogy erről beszéljünk, mert egyrészt mindenki tudja, hogy van egy gazdaságfehérítő hatása az elektronikus fizetésnek: azonnal megjelenik az adóhivatalnál minden adat, amely akár az áfabevallás, akár az egyéb adók vonatkozásában releváns lehet, nem lehet eltitkolni az ilyen módon realizált jövedelmeket, egy transzparens rendszeren keresztül zajlik.

Magyarországon Kínához képest, képviselőtársaim, még a kőkorszakban vagyunk, és őszintén megmondom, engem nem vigasztal az sem, ha most esetleg a kormánypárti képviselők azzal próbálnak gyógyírt találni erre a sebre, hogy egész Európa le van maradva Kínához képest; sajnos, le vagyunk maradva. Én például sokkal szívesebben láttam volna azt, ha a Magyar Nemzeti Bank a nála képződött jelentős nagyságú  közel 50 milliárdos nyereségről beszélünk csak 2018 folyamán  összeget arra fordítja, hogy elkezdi ennek az új technológiának a bevezetését pártolni, és olyan technológiai fejlesztéseket tartalmaz majd egy ilyen csomag, amit sikerül ezzel összeállítani, amelyek akár más európai országoknak is példát vagy akár technológiát is nyújthatnak.

Itt minden egyes nappal távolabb kerülünk a megoldástól, itt az idővel kellene versenyt futni. Szerintem sokkal közelebb állna a Magyar Nemzeti Bank profiljához az erre történő technológiai felkészülés menedzselése is, mint például az oktatási és egyéb tevékenységek finanszírozása.

Nagyon fontos lenne beszélnünk még az euróról, ezt szintén érintették már a vitában előttem részt vevő képviselők. Én magam is egyébként osztom azt a véleményt, hogy amíg Európa rendkívül különböző gazdasági adottságú országok halmazát jelenti, addig hiba volt bevezetni az eurót Olaszországban és Németországban vagy Görögországban és Németországban egyszerre, ez törvényszerűen generált a dél-európai országoknál egy hitelboomot.

Ez a hitelboom kipukkadt, és rendkívül fájó következményei lettek ezen országokra nézve. Nagyon fontos lenne az, hogy ha 2020-ban, a maastrichti szerződés 30. évfordulóján kimegy a magyar kormány, és vélhetően a Magyar Nemzeti Bank delegáltjai is részt vesznek ezen a tanácskozáson, akkor kellő eréllyel képviseljék a magyar érdekeket, és tárgyalják újra ezt az egyezményt.

Abban is egyetértek egyébként jegybankelnök úrral, hogy az, hogy az eurót megpróbáljuk a dollárral versenyeztetni és a kettőt párhuzamosan futtatni, szerintem hiba, még akkor is, ha ebben egyébként lehetne logikus feltételezés. Van egy amerikai ellenérdekeltség, és az Európai Unió vezetői rosszul jártak el akkor is, amikor a britek Európai Unióból való távozását megpróbálták nehezíteni. Erről egyébként a Financial Timesban egy érdekes elemzés jelent meg, amely arról szólt, hogy harapófogóba kerülhet Európa: vele szemben állnak a sértett britek, és szintén vele szemben állnak pont az embargós elhibázott politika miatt sértett és eltávolodó oroszok. Ez nem feltétlenül jó az egész európai gazdaságra nézve, meggyőződésem, hogy rosszul kezelték ezen a téren a nemzetközi politikát.

Fontos arról is szót ejteni, hogy a Magyar Nemzeti Bank elindította a kiválósági ösztöndíjprogramját, és ebben ötszáz ember vett már részt. Egyrészt elmondható az, hogy nem elsősorban a Magyar Nemzeti Bank dolga lett volna, hogy elindítsa ezt a programot, másrészt pedig azért őszintén el kell hogy mondjam, örülök annak, hogy elindították ezt a programot.

Tegnap este kértem számon a kormányt a kultúrharc elmaradása miatt, meggyőződésem ugyanis, hogy ha 2010-ben elindul a kultúrharc, és például a közgazdászképzésben egy kicsit tágítják a diákok horizontját, akkor nem fordulhat elő az, hogy 2019-ben a Corvinusról csupa neoliberális szemléletű közgazdászhallgatóval találkozom, akiknek alapvető információhiányuk van az egyéb jellegű gazdasági elméleteket illetően, hiszen egyfélét tanultak. A neoliberális gazdaságpolitikát szívták magukba, és sajnos ezt a kormányzat hagyta, ugyanúgy, ahogy a Nemzeti alaptantervből is kimaradt a hazafias oktatás. Meggyőződésem az, hogy nem úgy állna az ország, mint ahogy jelenleg áll: a fiatalok jelentős részben neoliberális-liberális szemléletet szívtak magukba az iskolapadban ahelyett, hogy egyébként Magyarország felé szorosabban elköteleződtek volna.

Nagyon röviden szeretnék szólni az aranytartalékok nagyságát illetően. Dicséretesnek tartom azt a politikát, amely növelte a Magyar Nemzeti Banknál lévő aranytartalékokat. Az elmúlt években annak lehettünk a tanúi, hogy Oroszország és Kína vásárolta fel intenzíven a világ aranytartalékát. Meggyőződésem szerint ez jó felkészülést adhat a válság kihívásaira. Kérem azt tisztelettel, hogy folytassák az aranyfelvásárlást, mert meggyőződésem az, hogy biztonságot ad a magyar gazdaság számára. Köszönöm szépen, elnök úr.