Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelenül a költségvetés minden évben az Országgyűlés egyik legsarkalatosabb, legsúlyosabb politikai döntése, amint azt Magyari Zoltán is, a két háború közötti közigazgatási kiválóság megállapította. Tehát súlyos politikai döntés előtt állunk, mert most kell elhatároznunk, a költségvetés megállapításánál, hogy 2000-ben mik lesznek a bevételeink, és ezt egyáltalán mire költhetjük el.

A pártok vezérszónokai, így a Független Kisgazdapárt vezérszónoka is már részletekbe menően elmondta a 2000. évi költségvetési tervezetről szóló véleményét. Magam is tolmácsolhattam a kulturális és sajtóbizottság véleményét a költségvetés kulturális szférájáról, illetőleg arról, hogy a költségvetés mit tervez, mit szán adni a kultúrára, és meg kell állapítani, hogy az jóval magasabb összegű, mint a tavalyi volt, és sokszorosan magasabb, mint az azt megelőző évek bármelyikében is volt. Ez tehát rendkívül kedvező. Az is megállapítást nyert, hogy nemcsak azért, mert a kormányprogramban a kultúra egy kiemelt befektetésként szerepel, hanem azért is, mert a 2000. évben a gazdasági helyzet kedvezőbb lesz, mint volt 1999-ben.

Sajnos, ez nem mondható el az önkormányzatok finanszírozásáról, melyről most szólni fogok, és amelyet a költségvetés XI. fejezetének 23. címe pontosan tárgyal. Sajnos, a pénzszűkén kívül azt is meg kell állapítani, hogy szinte ugyanazokat a hiányosságokat észlelhetjük, ha végignézzük az önkormányzatok finanszírozását, mint amiket már tavaly is szóvá tettünk, nemcsak mi, hanem az Állami Számvevőszék is, és ez alapvetően oda vezethető vissza, hogy maga az önkormányzatok finanszírozási rendszere nem változott megfelelően, mert a közigazgatás rendszere sem változott.

Az önkormányzatok finanszírozási rendszere az alkotmányból vezethető le, amikor is az alkotmány megállapítja, hogy az önkormányzatok feladataik ellátáshoz saját bevételekre jogosultak, továbbá ezen feladatok ellátásához igazodó állami támogatásban részesülnek. A gondok éppen itt kezdődnek már évek hosszú sora óta, tehát nem most, hanem az elmúlt négy évben is gond volt ez, és ott halmozódott, hogy a szükséges feladatok nincsenek megfelelő módon számba véve, és amíg ez egyszer ténylegesen meg nem történik, addig soha nem fogunk igazán az önkormányzatok finanszírozása kérdésében előrejutni, mint ahogy azt a Számvevőszék meg is állapítja: "A tervezett központi források összege viszont továbbra sem veszi kellően figyelembe az önkormányzatok által elvégzendő feladatok nagyságrendjét, az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló források közötti egyensúly így 2000-ben tovább romlik."

Emellett azonban kétségtelenül van bizonyos elmozdulás a hatékonyság és az arányosabb finanszírozás érdekében. A Számvevőszék ezek mellett még pozitívumként a költségtakarékosabb feladatellátást és az adminisztrációk egyszerűsítését is megemlíti. Véleményem szerint ezekről mint pozitívumokról csak akkor lehetne beszélni, ha valóban tabula rasát csináltunk volna a feladatok ellátásáról, mert addig igazából nincs mihez viszonyítanunk a költségmegtakarítást és az adminisztráció csökkenését. Lehet persze csökkenteni egy feladat költségeit, de nem biztos, hogy akkor ezzel egyben nem csökkentjük a feladatellátási színvonalat is. Ez pedig nyilván nem lehet a cél.

(12.20)

A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt természetesen nem lehet áttekinteni az önkormányzat valamennyi bevételi és kiadási forrását. Nem is lenne ez a célom, hiszen már többen - a pártok vezérszónokai és hozzászólói - utaltak erre.

Két téma kapcsán szólnék; mondandómat a működési célú támogatás alakulására, főbb vonásaira, illetve a fejlesztési célú állami támogatás néhány területére szűkítem. Először is: az önkormányzatok kétségtelenül legnagyobb bevételi forrása az államtól kapott normatív támogatás, amelyet rendkívül összetett számítások alapján a feladatokra és a lakosság létszámára vetítetten állapítanak meg, és kétségtelen, hogy ezt legnagyobb mértékben az 1993. évi LXXIX. törvény, a közoktatási törvény módosítása befolyásolta. Hosszan beszéltek már a hozzászólók arról, hogy ezáltal valóban mintegy 30 milliárddal több jut a költségvetésben a közoktatásra, ami abból ered, hogy az addigi 80 százalék 90 százalékra emelődött fel. Bár itt többen felhozták azt is, hogy ez a 30 milliárd forintos többletemelkedés, illetőleg a 80 és a 90 százalék közötti 10 százalékos emelkedés valójában csak egy bevételátrendezés, mert ez részben vagy egészben a személyi jövedelemadó önkormányzatnál maradt, illetve az államhoz került részéből fedezendő. Arról is többen beszéltek, hogy ez az önkormányzatok önállóságát csorbítja. Erre nem kívánok kitérni.

További problémát jelent azonban a már ugyancsak említett, valóban fennálló és a közoktatási törvény módosításából eredő forráshiány, amely abból áll, hogy a feladatok ellátása már 1999. szeptember 1-jétől folyamatban van, és ez mintegy 1,4 milliárd többletpénzt jelent; 2000-ben ugyanezen feladatok ellátására 7,4 milliárddal kellene több pénz, amivel a költségvetés, úgy tűnik, nem számol.

Nem számol a költségvetés azzal sem, amikor a város térségi feladatot lát el, tehát nem társult, mégis az ő iskolájába járnak más önkormányzatokból. De ez a saját normatív támogatásából nem tűnik ki. Arról már szó volt, hogy ezek létszámra vetítetten igen bonyolult módon számítódnak ki. De ezek a lehetőségek vagy eshetőségek, amikor más önkormányzatból járnak át, mondjuk, a megyei jogú városok gimnáziumaiba, ott nem jelentkeznek. De nemcsak ott nem jelentkezik, hanem nem jelentkezik a főváros kerületeiben sem. Példának hozhatom, hogy az V. kerületben - a belvárosban -, a Lipótvárosban az iskolába járók mintegy 40 százaléka nem kerületi, hanem más önkormányzatból járnak át, vagyis annak az adott önkormányzatnak a normatív támogatásában ez egyáltalán nem jelentkezik.

Változást jelent a korábbi évekhez képest - ez kétségtelenül pozitív, és a társulásra ösztönöz - az 1100 főnél kisebb települések kiegészítő támogatása, amelyet az 1-4. évfolyamon kapnak, ha a felső tagozatot társulási szerződéssel más önkormányzatokkal együtt működtetik. Ez valóban nagyon helyes rendelkezés, mert így biztosítható, hogy az alsó tagozatos kisgyerekek ne legyenek kitéve a napi utazgatás fáradalmainak, és a falu tanítója is betöltheti azt a társadalmi szerepet, amely egyébként egy tanítótól elvárható, és amit Gárdonyi Géza oly csodálatosan írt meg "A lámpás" című kisregényében - mármint hogy maga a tanító a lámpás.

Ugyanakkor jó elképzelés, és kifejezetten a kistelepülések ellen hat a 6. számú melléklet d) pontja, amely azt mondja ki, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok kiegészítő támogatást akkor nem igényelhetnek, ha alacsony kihasználtsággal működő intézményeik társulás útján történő fenntartását nem kezdeményezték. Véleményem szerint ez az előbbinek teljesen az ellenkezője, és oda vezet, hogy a legnehezebb sorsú önkormányzatoknál kénytelenek lesznek bezárni ezeket az iskolákat. Ez okszerűen az elnéptelenedéshez és a megszűnéshez vezet, vagy elindítja annak az útján, ha csak a fenntartás kezdeményezését nem fogjuk fel teljes formalitásnak, akkor viszont minek az egész rendelkezés.

Itt kell szólni az önkormányzatoknál tervezett 8,25 százalékos béremelkedésről is, amiről már többször volt szó, és amelynek valóban csak 5 százalékos fedezete látszik biztosítottnak, és javasolt a 3 százalékos létszámcsökkentésből ennek a különbözetét pótolni. De itt megint csak visszakanyarodhatunk ahhoz, amivel kezdtem, hogy: de a feladatok, a feladatok számbavétele. Rázúdulnak az önkormányzatokra a legkülönbözőbb feladatok, hogy csökkentsenek létszámot. Ez még egy nagyvárosban is - ahol nagy apparátussal működik egy polgármesteri hivatal - nehezen elképzelhető, de egy kistelepülésnél pedig egyszerűen kizárt és képtelenség. Ilyen új feladat lesz például majd az a kormányrendelet, amely a lakásfinanszírozás bizonyos kérdéseit az önkormányzatoknak adja át, ami nagyon helyes, csak megint egy olyan új feladat, aminek igazán nincs fedezete.

A címzett és céltámogatásokról szeretnék mondani egyetlen mondatot. Többször szóltunk a saját erőről. A saját erő nem igazán éri el a célját a kistelepüléseknél, mert egyszerűen nem tudja a saját erőt miből összeszedni a kistelepülés. Éppen ezért nem lehet egyetérteni a törvénytervezet 81. § (11) bekezdésével, amely a címzett és céltámogatásokról szóló törvényt módosítja akképpen, hogy nem tekinthető saját erőnek a központi vagy egyéb állami, vagy nemzetközi forrásokból származó támogatás. Ha ez sem, akkor miből legyen meg a saját erő? A saját gazdálkodásból nem lehet!

Végezetül, az önkormányzatok állami támogatásának finanszírozási rendszeréről szólván, néhány szám megváltoztatásával... - de akár felolvashattam volna a tavalyi hozzászólásomat, senki nem vette volna észre, mert az alapokban nem történt igazán előrelépés, s mindaddig ilyen nem is lesz, amíg nem tekintjük át, és nem reformáljuk a közigazgatás egészét, a feladatok számbavételét, a régiók és a kistérségek helyzetét és szerepét, és majd ha ezt megtettük, akkor beszélhetünk gazdálkodásról. De addig csak toldozgatjuk, foldozgatjuk a rosszul szabott és sikktelen ruhát, még akkor is, ha egyébként a folt rendkívül mutatós, szép, és esetleg nagyon szakszerűen van felvarrva.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)