Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszolt a kérdésekre. Ezt akkor is megköszönöm, ha nem értek vele egyet, és elmondom, hogy mivel nem értek egyet, és akkor talán közelebb jutunk a megoldáshoz.

Amikor ön azt mondta, hogy a szén-dioxidot nem kell betenni az 1. §-ba, mert másfél év múlva ne módosítsunk törvényt, akkor tisztelettel jelzem önnek, hogy én nem csináltam mást, mint az 1. számú melléklet szerint, ahol csak szén-dioxid van fölsorolva, eszerint, ezzel harmonikusan írtam be az 1. §-ba is a szén-dioxidot. Tudniillik, abban a pillanatban, amikor kiegészítjük az összes többi üvegházhatású gázzal, akkor az 1. mellékletben fölsoroljuk majd azokat a gázokat is. Abban a pillanatban ugyanúgy lehet módosítani majd az 1. §-ban is a szén-dioxidot, ha ott van. Tehát ha minden gázra vonatkoztatjuk, eközben csak a szén-dioxidról beszélünk, akkor azt gondolom, teljesen normális dolog lenne, ha a szén-dioxidot kiemeljük. De nem ez a leglényegesebb probléma, azt gondolom, de a törvény módosítása majd egy, másfél, két év múlva nem indok rá, tudniillik az 1. számú melléklet miatt módosítani kell.

Államtitkár úr, a 3. pont pontosan úgy hangzik, hogy önök a törvényjavaslatban azt mondták, a kibocsátási egységek kereskedelmére és forgalmára terjed ki. Nos, ez a törvényjavaslat, amiről szó lesz, kereskedelemről szól, ez nem is vitás köztünk, ez kereskedelem. És ha itt kereskedelemről van szó, még akkor is, ha ingyen kapják meg először a 95 százalékát... - és nem egy forgalom. Azt gondolom, a forgalom lehet úgy is forgalom, hogy az nem kereskedelem, viszont a kereskedelem egyértelműen arról szól, hogy kapok valamit, vagy veszek valamit, és azzal el kell számolni. Tehát ezért emeltem ki, hogy ne legyen duplázva, hogy kereskedelem és forgalom, mert nem fedik teljesen egymást, és igazából itt kereskedelemről van szó. Azt hiszem, a környezetvédelmi bizottság ülésén az előterjesztő képviselője talán ezt akceptálta, és ha ilyen szempontból nézzük, akkor ez valóban egy kereskedelemről szóló, a gázok kereskedelméről szóló törvényjavaslat, és ilyen alapon a forgalom itt másodlagos.

Ami a 4. pontot illeti, államtitkár úr, a következőt szeretném kérni, és ha ezen vita után is, és még a szavazás után megkapom a szót, akkor ismét és újra elmondom, és megpróbálom lassan mondani, mert lehet, hogy gyorsan beszélek, és ezért nem lehet annyira érteni, ezért elnézést kérek. A következőről van szó: van egy összes szén-dioxid-mennyiség, amelyre mi kibocsátási kvótát kapunk, amit odaadhatunk. Viszont azt ön is leírja válaszában, hogy ez a szén-dioxid mennyiségének a 35-40 százalékát érinti. Most azt szeretném tudni, hogy úgy látja-e a minisztérium, hogy az összes mennyiségnek a 35, illetőleg 40 százalékát adják oda úgy, hogy az igénylő megigényel mondjuk 20 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátást, s ennek a 20 ezernek a 95 százalékát adják oda neki. Mert ezt tudom támogatni, ez teljesen korrekt, teljesen normális eljárás, hogy kevesebbet adunk, mint amennyit igényel, amit tud igazolni, hogy korábban kibocsátott. Ez így korrekt, ezzel nincs probléma.

Az én problémám ott van, hogy az összes kiosztható kibocsátási egység a 100 százalék, mivel csak ez a 35-40 százalék esik a törvény hatálya alá, a fönnmaradó 60 százalék, a kioszthatónak a 60 százaléka hova kerül, kié lesz, mit csinálunk vele - mert a törvényjavaslat erről nem rendelkezik.

(17.40)

Ha viszont a törvényjavaslat úgy jár el, hogy az összes kiosztható kibocsátási egységet ezen 35-40 százaléknak adja oda, aki jogosult kibocsátási egységre, akkor viszont mérhetetlen nagy hibát követünk el, mert olyanoknak adjuk oda a kibocsátási egységet, akik egyrészt sokkal több kibocsátási egységhez jutnak, mint amennyit ők kibocsátanak, tehát messze nem teszünk eleget annak a feltételnek, hogy fogjuk vissza a kibocsátását, és kevesebbet kapjon ingyen, akkor ő ezzel az ajándékkal, ha szabad így fogalmazni, tud kereskedni.

Semmi problémám nincs abban az esetben a javaslattal és az önök elképzelésével, ha ez a 60 százalék önöknél, az állam kezében marad, és annak adja oda, aki új belépő, vagy valamilyen formában jogosult lesz ilyen egység juttatására. Ha ez így van, akkor semmi probléma nincs, de az ebből a javaslatból nem derül ki, hogy önök melyik utat választották; illetve ha egy jogász ezt elolvassa és szó szerint értelmezi, akkor azt mondja, hogy igenis a parlament, ha megszavazza ezt a törvényt, azt mondja, hogy a kibocsátási egységek 95 százalékát köteles odaadni, mert a törvény ma így fogalmaz. Akkor valamit kezdeni kell, államtitkár úr, akár a záróvitában zárószavazás előtti módosító indítvánnyal egyértelműsíteni, hogy a fönnmaradó 60-65 százaléknak, az ön megfogalmazása szerint 35 vagy 40 százaléknak mi lesz a sorsa, mert számomra az nem támogatható, hogy egy szűk kör, aki ma a törvény hatálya alá tartozik, megkapja az összes egységet, ami egyébként Magyarország számára jár. Ezt, államtitkár úr, ha az egyik utat választják, ha a másikat, egyértelműsíteni kell a tisztelt Ház előtt. Az egyik esetben személy szerint, és azt hiszem, ezt a képviselőtársaim nevében is mondhatom, tudjuk támogatni, lehet támogatni, mert korrekt, megfelel a kiotói jegyzőkönyvnek. A másik esetben viszont azt gondolom, hogy nem lehet támogatni, mert környezetszennyező, környezetterhelő cégeknek adunk úgy juttatást, amivel ők tudnak kereskedni, és a tetejében egy veszélyes anyaggal, illetve környezetszennyező anyaggal tudnak tevékenykedni, kereskedni.

Ismét arra kérem önt, államtitkár úr, legyen olyan kedves egyértelműsíteni, ezt hogyan kell érteni, mert én a szavazatomat csak úgy tudom ehhez a törvényjavaslathoz adni, ha pontosan és egyértelműen látom, hogy a kibocsátási egységek hogyan kerülnek a jogosultakhoz, illetve ami nem kerül oda, annak mi lesz a sorsa.

Köszönöm szépen a figyelmüket.