Készült: 2024.03.28.10:55:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

243. ülésnap (2001.11.28.), 230. felszólalás
Felszólaló Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:13


Felszólalások:  Előző  230  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Erre a vitára nem feltétlenül szeretnék visszatérni, nagyon egyetértek Lezsák képviselő úr javaslatával. Csak annyit szeretnék az államtitkár úrnak megjegyzésképpen mondani, nem hiszem, hogy olyan mennyiségben lennének ilyen típusú ügyek, amelyek más eljárások megfelelő időben történő befejezését veszélyeztetnék, de elsősorban nem erről szeretnék beszélni.

Talán egyetlenegy javaslat van most ebben a szakaszban, amelyre kitérnék, ez a 90. pontban rögzített, tárgyalás tartása zárt célú távközlő hálózat útján. Ebben az esetben az új módosítás több új szakasszal, 244/A-D. §-okkal egészítené ki a törvényt. Mi csak egyetlenegy elhagyásra tettünk javaslatot, méghozzá arra, amely az ezzel kapcsolatos végzés elleni fellebbezéstől fosztja meg az eljárás résztvevőit. Én úgy gondolom, ha a magyar büntetőeljárásban egy merőben új gyakorlatot kíván bevezetni a törvény, amely eddig teljesen ismeretlen volt és nem alkalmaztak, egyébként is, de akkor különösen fontos, hogy ezzel az intézkedéssel, ezzel a döntéssel szemben normális fellebbezési lehetőség nyíljon meg az érintettek számára.

Egyébként pedig szeretnék figyelmeztetni arra, én attól tartok, hogy ezzel az egész kiegészítéssel azért lehetnek aggályok. Ritkán szoktunk hivatkozni arra, hogy az emberi jogi bíróság milyen jellegű döntéseket hoz. Én egy 1997-es döntésre szeretnék most visszautalni, ez az úgynevezett Van Mechelen és társai-ügy, amely döntésnek az indokolásából két mondatot olvasnék fel.

 

 

(15.40)

 

"A bíróság úgy ítélte meg - figyelemmel arra a különlegesen fontos szerepre, mellyel a jog a demokratikus államokban rendelkezik -, a védelem jogai abszolút korlátozhatatlanok. A jelen ügyben a kérdéses rendőrtanúk a vizsgálóbíróval együtt egy olyan teremben tartózkodtak, ahonnan a védelem és a vádlottak ki voltak zárva, minden kommunikáció akusztikus összeköttetés útján zajlott. Ennélfogva a védelem a tanúként kihallgatott rendőrök esetében nemcsak személyazonosságukat nem ismerhette meg, hanem egyben annak a lehetőségéből is ki volt zárva, hogy a közvetlen kérdések esetén reakciójukat megvizsgálja, s így szavahihetőségüket ellenőrizni tudja."

Érdemes elolvasni a döntés egészét, én most csak a legfontosabb mondatokat szerettem volna kiragadni.

Szeretném felhívni a kormány képviselőjének figyelmét, hogy tartok attól, nem biztos, hogy ezek a rendelkezések megállnák a helyüket egy hasonló szituációban ugyanezen bíróság előtt. Tudom, hogy ez egy évekkel ezelőtti döntés. Azt is tudom, hogy természetesen változik a gyakorlat, és az élet meg is követeli a változtatásokat, mégsem ismerek olyan újabb keletű gyakorlatot és döntést, amely ezt az álláspontját a bíróságnak megváltoztatta volna. Tehát úgy gondolom, joggal lehet feltételezni azt, hogy ez a hivatkozás még helytálló.

Éppen ezért azt szeretném, hogy fontolja meg a kormányzat, így helyes-e ezeket a rendelkezéseket beiktatni a büntetőeljárási törvénybe. Nem gondolom, hogy teljesen el kellene hagyni, viszont az, hogy milyen körre lenne ez korlátozható, talán egy újragondolást mindenképpen igényelhetne, és örülnék annak, ha, mondjuk, egy következő bizottsági ülés vitájában erről a kérdésről külön is szót válthatnánk, a javaslat kapcsán erre talán lehetőség nyílik. Szeretném felhívni az államtitkár úr munkatársainak figyelmét, ha esetleg ők is megtennék, hogy erre külön is felkészülnek, akkor könnyebb lenne ezt a vitát lefolytatni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  230  Következő    Ülésnap adatai