Felszólalás adatai

ELNÖK: A válasznak, aminek Gaudi képviselő úr is örülni fog, nincs időhatára; bármennyit beszélhet, mi végig itt vagyunk és hallgatjuk.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Szerettem volna segíteni Gaudi képviselő úrnak, hogy mennyi ideje van még benyújtani a módosító javaslatokat.

Tisztelt Ház! Félretéve a tréfát, egyrészt nagyon köszönöm azoknak, akik egyes vélemények szerint méltatlan időpontban, azaz a szerdai munkanapon délután fél három és öt óra között is hajlandóak voltak a büntetés-végrehajtási törvényről vitázni. Gondolom, ezt csak viccnek szánták, hiszen ez mások számára munkaidő, munkanap. (Dr. Staudt Gábor: Nincs tévéközvetítés!) Ezért nagyon köszönöm azoknak, akik itt maradtak végig, és nem tudom üdvözölni azoknak a magatartását, akik elmondták ezt a méltatlan időt, majd utána távoztak az ülésteremből. (Dr. Staudt Gábor: Egy fideszes van!)

De tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, én is szeretném megköszönni a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának és munkatársainak nemcsak azt, hogy részt vettek ezen a mai vitán, és nyilván segítik az előterjesztő munkáját, hanem azt is szeretném megköszönni, hogy az elmúlt körülbelül fél évben, amikor is felgyorsult ennek a törvénytervezetnek a kodifikációja, akkor szakmai segítséget nyújtottak, és szakmailag is részt vettek a büntetés-végrehajtási törvény kodifikációjában.

Természetesen nemcsak a büntetés-végrehajtási törvény kodifikációjáról és a törvényhozási munkánkról beszélünk most, hanem valóban a büntetés-végrehajtásról mint állami intézményről is nagyon sok szó esett, és parancsnok úron keresztül én is szeretném megköszönni a büntetés-végrehajtás dolgozóinak azt a munkát, amit a büntetés-végrehajtás működtetése, a büntetés-végrehajtás keretében végeznek.

Visszatérve a konkrét felvetésekre, igyekszem minden kérdésre vagy legalábbis minden kérdéscsoportra válaszolni. Nagyon sok észrevétel hangzott el. Összességében azt tudnám mondani, hogy kapott ez az előterjesztés hideget és meleget is egyformán. Nyilván a támogató hozzászólásokat köszönöm, és természetesen a kritikákat is meg fogjuk fontolni, és megvizsgáljuk azokat a kérdéseket, amelyeket kritikaként fogalmaztak meg.

A kódex előkészítése alapos munka eredménye volt. Nemcsak közigazgatási egyeztetés, hanem egy társadalmi vita volt a büntetés-végrehajtási kódexről. Tehát egyáltalán nem gondolom azt, hogy az Országgyűlés most egy méltatlan előkészítési folyamat után kezdte el tárgyalni a büntetés-végrehajtási kódexet. Gyakorlatilag egy fél éve kezdődött meg az a munka, amely során a szakemberek, érdekelt társadalmi szervezetek, de akár állampolgárok is megismerhették a törvénytervezetet. Ennek az eredményeként került ide az Országgyűlésbe a törvényjavaslat.

Kezdjük akkor a konkrét észrevételekkel! Voltak, akik többször is felszólaltak, ezért majd meglátják, hogy visszatérek az ő felszólalásaikra.

Staudt Gábor képviselő úr részére elmondom, hogy a kényszermunka mint olyan, nemzetközi egyezményekbe ütközik. Ezért a kódexben úgy kellett megfogalmazni a munkáltatást, és úgy kellett hangsúlyossá, általánossá tenni, hogy az semmiképpen ne sértse a nemzetközi egyezményeket, ne váljon kényszermunkává. De a kódex a munkáltatást általánosan kötelezővé teszi. A munkabérből a szabadulásra való felkészülést segítő kötelező tartalékolás mértéke is jelentősen nő a kódex szerint.

A hitgyakorlás kiemelten biztosított, indokolt és szükséges esetben - értelemszerűen az elkövető veszélyességétől függően - akár külső helyszínen is lehetővé lehet tenni.

A magánelzárás ideje csökkent, mert a büntetés-végrehajtás álláspontja szerint egyre kezelhetetlenebbé válik az elítélt, amennyiben a magánelzárás ideje a jelenlegi szabályok szerint fennmarad.

A szexuális bűnelkövetőkre vonatkozó szabály egy európai uniós irányelv átültetése. Az ilyen terápia együttműködést feltételez a kezelt részéről.

Az ösztöndíj és a fizetett szabadság a hatályos szabályozásnak is része.

És végül egy általános megjegyzés a képviselő úr felszólalására, hogy valóban csak azokat az elítélteket lehet reintegrálni, akik egyáltalán ezt elfogadják, és akik nem fogadják el, azokat természetesen nem lehet reintegrálni.

A Nemzeti Adatvédelmi Hatóság adatvédelmi észrevételeivel kapcsolatban a közigazgatási egyeztetést követően, éppen a NAIH véleményére is figyelemmel átdolgoztuk, tehát ez már egy, az adatvédelmi hatóság által is, pontosabban az ő álláspontjukat figyelembe vevő szöveg, amit ide benyújtottunk a Háznak.

A költségek a hatásvizsgálati lapokon szerepelnek, de mivel a javaslat csak 2015-ben és 2016-ban lép hatályba, ezért majd ebben a két költségvetési évben kell biztosítani a törvényjavaslat hatásaként jelentkező költségeket.

Bárándy képviselő úr, ha jól emlékszem, a látogató fogadásával kapcsolatban tett az első felszólalásában észrevételeket. Az elítélteknél változik, nő az időtartama, ameddig fogadhatnak látogatót. A jelenlegi 30 percről legalább 60, legfeljebb 90 percre nő a látogatófogadás ideje. A rezsimbesorolástól, amelyről majd egy rendelet fog szólni, függ a havi látogató fogadása, akár ennek a száma nőhet is. Törvényi szinten az általános szabályt határozzuk meg, ennél kevesebb az egyes rezsimekben nem lehet.

További válaszom a férőhelyek és a telítettség vagy túltelítettség kérdésére a következő. Egyrészt szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy 2010-ben 132 százalékos volt a büntetés-végrehajtási intézetek telítettsége. Valóban, ez ma 146 százalékos. De a túltelítettségi vagy telítettségi probléma nem az utóbbi három évben jelentkezett. Amennyiben most orvosolni kívánjuk ezeket a telítettségi és férőhelyproblémákat, akkor bizony hosszú évek elmaradását kell orvosolni. Tehát hadd osszam meg a felelősséget éppen a javaslat bírálóival, mert bizony a 132 százalék sem felel meg éppen azoknak a szempontoknak, amelyek miatt bizony az Emberi Jogi Bíróság elmarasztalhatja Magyarországot.

A telítettség csökkentésére összesen 3539 fős férőhelybővítést tervez a kormány két év alatt, 2014 és 2015 alatt.

(17.00)

Ezek részben meglévő férőhelyek, ha jól veszem, több mint 70 százalék a meglévő; meglévő intézetek férőhelyeit kívánjuk bővíteni, és az észak-magyarországi régióban egy teljesen új, legalább 1000 férőhelyes börtön épülne.

További reakcióm. Gaudi képviselő úr egyik felszólalásában a tanulmányok folytatásával vagy a tanulmányokkal kapcsolatos kérdéseket tett fel. A fiatalkorú a középiskolai tanulmányokat folytathatja, mégpedig ez a 193. § (1) bekezdésében jelenik meg. A rendes elítéltnél szintén, tehát nemcsak a fiatalkorú, hanem a felnőtt korú elítéltnél is szintén a középiskola befejezésének a lehetősége benne van, ez a 181. § (2) bekezdésében. A 133. § (2) bekezdés c) pontja, ahogyan Gaudi képviselő úr is hivatkozott rá, a munkavégzés kötelező jellegét általános szabályként kimondja, ezért azt gondolom, hogy itt a további pontosításoknak vagy értelmezéseknek nem sok terük van. Itt van egy fő szabály a munkavégzés kötelező jellegére.

A 182. § szerint a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felsőfokú tanulmányok folytatását is támogathatja ösztöndíjjal, tehát akkor erre is van lehetőség.

További felszólalásokra Gaudi képviselő úrnak szeretném azt válaszolni, hogy a szabadulásra felkészítés hangsúlyos eleme a törvénytervezetnek, a hatásvizsgálati lapon is megjelenik a pártfogó felügyelői szolgálat bővítése ennek érdekében.

Staudt képviselő úr újabb felszólalásában a reintegrációval kapcsolatban tett észrevételeket. Éppen a kockázatelemzési és kezelési rendszer azt a célt szolgálja, hogy egyéniesítse a reintegrációs programot, az elítélt társadalomra veszélyességét, visszaesési kockázatát.

Bárándy képviselő úr újabb felszólalására szeretném megjegyezni, hogy az előzetes letartóztatás végrehajtásával kapcsolatban a kódextervezet háromféle rezsimet ír elő, háromféle rezsimre ad lehetőséget a 392. § szerint. A besorolása a gyanúsítás szerinti bűncselekménytől és az előzetesen letartóztatott veszélyességétől függ. Mindegyik rezsimre igaz, hogy többször fogadhat látogatót, mint az elítélt, többször telefonálhat, tehát összességében a kapcsolattartása kedvezőbb, mint az elítéltnek.

Tisztelt Ház! Való igaz, hogy több mondanivalóm is lett volna az expozé során, de azt szeretném önöknek előrebocsátani, hogy a kormánypárti vezérszónokok vagy a kormánypárti hozzászólók, Kozma képviselő úr elmondta a törvényjavaslatnak azokat az elemeit, amelyekről én nem tudtam beszélni, illetve a vita során és talán most a válaszaim során rá tudtam világítani azokra az újításokra és részletkérdésekre, amelyekre az expozéban nem volt időm.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy a vitában konstruktívan részt vettek, és nagyon sok módosító javaslatot szeretne még benyújtani Gaudi képviselő úr, ahogyan nekem jelzi. Nem tudom, lesz-e még arra alkalmam, hogy ezt megvárjam, elnök úr. Szívesen beszélgetnék még bármiről, de a mondandóm elfogyott. Amit még szeretnék elmondani, és tényleg talán ezzel is segítek Gaudi képviselő úrnak, hogy a büntetés-végrehajtás alapvető funkciója, hogy a büntető anyagi jogban és nem utolsósorban a bírósági ítéletekben, tehát az igazságszolgáltatásban kialakult büntetőpolitikai és igazságszolgáltatási döntéseket végrehajtsák. A büntetés-végrehajtáson nem lehet számon kérni a büntetőpolitika szempontjait. A büntetés-végrehajtásnak van egy nagyon sajátos szempontja, mégpedig ez a szempont az, hogy akármilyen büntetőpolitika van Magyarországon, akármilyen ítélkezési gyakorlat van Magyarországon, az ő feladatuk az, hogy az elítélteket biztonságosan, az elítélteket értelmes feladatokkal ellátva tartsák akár hosszú-hosszú évekig is a büntetés-végrehajtási intézetekben. Tehát a büntetés-végrehajtási intézetnek nagyon nehéz a feladata, mert egy tőle független, egy rajta kívül álló döntést úgy kell végrehajtania, hogy azt, ahogyan mondtam, biztonságosan, a társadalom biztonságát garantálva kell végrehajtania, és nem utolsósorban az elítélteknek a társadalomba való visszailleszkedését kell elősegítenie. Úgy gondolom, hogy a magyar büntetés-végrehajtás mindenféle statisztikától, rangsortól függetlenül is ezt a feladatát, ezt az alkotmányos feladatát kiválóan ellátja. Ez teljesen független kérdés attól, hogy maguk az elítéltek hogyan állnak a büntetés-végrehajtáshoz, tehát van, aki valóban talán visszavágyik oda, de én azt gondolom, azért ebből kevesebben vannak, valószínűleg a többségük szeretné, hogyha nem kerülne vissza a büntetés-végrehajtási intézetekbe.

Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek erejükön felül teljesítenek, és a büntetés-végrehajtási intézetek ezt a túlzsúfoltságot is kezelni tudják jelen pillanatban. A kormány mostani döntései és nem utolsósorban ez a törvény azt eredményezheti, hogy egy kétéves távlatban enyhülni fog az a nyomás, ami a büntetés-végrehajtási szervezeten van. Nem az elítélteken lévő nyomás enyhítéséről van szó, ne értsék félre, hanem ami a büntetés-végrehajtási állományon van, és a büntetés-végrehajtási intézetek infrastrukturális helyzetét tudja javítani a kormány. Ehhez kérem az önök támogatását, nemcsak most, ennél a törvénynél, hanem majd az ez évi vagy akár a jövő évi vagy az azt követő évi költségvetéseknél is legyenek figyelemmel erre a szempontra.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban)